Füst Milán: A feleségem története című
regényéről azt gondolta: ez a legnagyobb gonddal megírt műve. A
megírás hét éve egyben a türelem próbája is volt. Ezzel a művel teljesedik
ki prózaírói pályafutása, ilyen értelemben tehát a regény egy korszak lezárása,
betetőzése. És valóban: Füst Milán prózaírói életműve a regény
befejezése után fordulatot vesz: egyrészt visszatér a kisregény és a novella
műfajához, másrészt a szépirodalmat az elméleti (Látomás és indulat a művészetben) és a szépirodalmi keretbe
ültetett filozófiai (a Hábi-Szádi-könyvek)
vizsgálódás váltja fel, nagyregényt – általános megítélés szerint A feleségem történeténél jóval gyengébb
színvonalút – csak két évtizeddel később ír (A Parnasszus felé), mely sok szempontból szakít azzal a
hagyománnyal, melynek csúcsműve A
feleségem története volt.
A regényírást Füst a
dómépítéshez hasonlítja[1]: a nagy ívek előre nem láthatók, a
részletek és az egész összefüggéseinek kidolgozása nagy munka. Ha egy elemzés
ezt a munkát hasonló alapossággal vizsgálja, jóval közelebb jut nemcsak az
adott regényhez, hanem a regényíró többi prózai művéhez is. Jelen
dolgozatban erre teszek kísérletet.
A feleségem történetének mint kész regénynek a szerkezetét vizsgálom (bár a
műelemzéshez kiegészítésként, ellenőrzésként olykor más Füst
Milán-művekből is hozok érveket). A
feleségem története egy írói folyamat betetőzése, az elemzésekor
kapott eredmények jelentős része felhasználható a korszak többi művére
is, összehasonlításul szolgálhat a pálya többi szakaszához, s olyan
következtetésekre jut, melyek az egész életműre érvényesek lehetnek.
Az elkészült mű
elemzésénél is több módszer ismert. Ezek közül célszerű azt kiválasztani,
amelyik a legjobban illik a műhöz. A választás intuitív, ám az elemző
olvasási gyakorlat, elemzési tapasztalat mellett maga a mű is „súg”.
Aki ismeri Füst Milán
prózáját, sokszor érzi úgy, hogy egy-egy fordulattal, kifejezéssel, helyzettel
többször is találkozott. Ez a művek közti ismétlés már első
olvasáskor kiderül; ha később erre összpontosítunk, első benyomásunk
igazolódik. Az író második világháború előtti korszakának egyetlen számon
tartott nagyregényénél, A feleségem
történeténél pedig a művön belül is feltűnik akár első olvasáskor
is, mi minden ismétlődik.
Jelen dolgozat ezeket
az ismétlődéseket vizsgálja: nyelv- és jelentéstani szempontok szerint
csoportosítja, s a mű egésze szempontjából próbálja értelmezni őket.
A munka első része – a kigyűjtés, csoportosítás – többé-kevésbé
elvégezhető egzakt kategóriákkal (bár látni fogjuk, a csoportosítás olykor
önkényes), az értelmezés nagyobbrészt szubjektív. Tehát nem kívánom azt
állítani, hogy A feleségem történetét
csak úgy lehet értelmezni, ahogy én értelmezem; nem hiszem, hogy bármely
műnél lenne ilyen egyértelmű lehetőségünk.
Az ismétlődés
minden művészeti ágban különleges és sokféle szerepet tölt be, ráadásul
minden művészeti ágban sokféle. Egy festményen egy-egy figura ugyanúgy
ismétlődhet, mint egy-egy szín vagy egy-egy szerkesztési mód. Az
úgynevezett időbeli művészetekben nagyrészt maga az ismétlés teremti
meg a kompozíciót. Mozart Jupiter-szimfóniájának rövid elemzésében a zeneművekben található
ismétléstípusokra igyekszem felhívni a figyelmet. Itt csak az eredmények
következzenek összefoglalólag: ismétlődnek tételen belül dallamok, témák,
tételek között dallamjellegek, tématöredékek, szerkesztési elvek, zenetörténeti
utalások, s az egész művet hatja át egyetlen alapötlet[2].
Az irodalmi
művekben ismétlődéssel szintén többféle szinten találkozhatunk.
Első nyelvi szint a hangok szintje. Regények, hosszabb prózai alkotások
esetében ritkán szokás vizsgálni a hangok szintjén található
ismétlődéseket. Ennek egyik oka technikai: egy többszáz oldalas művet
nem érdemes ugyanavval a „nagyítóval” nézni, mint egy négysoros verset. Utóbbi
esetében a fonetikai elemzés magától értetődő, szinte kötelező.
De elegendő ok-e a terjedelem ahhoz, hogy hosszabb műveknél
eltekintsünk ettől az elemzési szemponttól? Esetünkben a kérdés már csak
azért is fokozottan indokolt, mert Füst Milán magát elsősorban
költőnek tartja, a prózaírás eleinte csak helyettesíti „elapadt”
költői ihletét. A regény művészi megformálásának igénye (akár ha csak
a „ráfordított” hét évet vesszük is) növeli a gyanút, hogy érdemes alaposan
megvizsgálni a legkisebb nyelvi szintet is, a fonetikát, ha nem is olyan
alaposan, ahogy egy vers esetében elvárható[3]. Ha viszont a szöveget verstanilag
vizsgáljuk (amelynek az alapja szintén a fonetika), meglepő eredményre
jutunk: a szöveg ritmikailag helyenként meglepően szabályos.
A következő
nyelvi szint a szavak szintje. A puszta szóismétlés-vizsgálat meglehetősen
mechanikus, bár nem teljesen elvetendő. Ha viszont jelentésükben is
összefüggő más szavakat kapcsolunk össze, s az így kapott szócsoport
(motívum) ismétlődését vizsgáljuk, a mű egyik leglényegesebb
jelentést is hordozó rétegét tárjuk fel.
A szavak felett
található a szókapcsolatok, visszatérő nyelvi fordulatok szintje. Ide
tartoznak az alakzatok is. Ezek a Füst Milánra gyakran nagyon jellemző
kifejezések, fordulatok, mondatszövési módok szintén szerepet kapnak a mű
tagolásában, ha nem is annyira a jelentésstruktúrában, inkább a zeneiben.
Mindezek a
mikrostrukturális jelenségek együttesen kialakítják a mű nagyformáját,
makrostruktúráját, Füst szavaival a „magas íveket”.
A dolgozathoz két
táblázat kapcsolódik: az egyik fejezetenként mutatja be a
motívumelőfordulásokat, a másik összesíti a regény négy részére, illetve
egészére. Itt két összefoglaló táblázatot találhatunk. Bal oldalt látható
részenként összesítve a motívum előfordulása, jobb oldalt pedig a száz
(könyv-) oldalra vetített átlagos előfordulás. Itt tehát áttekintetjük a
számoszlopokat, összevethetjük a részeket, a különböző motívumokat és
motívumtípusokat.
E táblázatok
legtöbbször természetesen nem helyettesítik rájuk épülő elemzést. A számok
számok maradnak, az elemzés rendel hozzájuk jelentést, magyarázatot.
Ezzel együtt A feleségem történetének
mikrostruktúrája a táblázatok összessége. Az elemzés nem foglalkozik minden
egyes ismétlődő elem minden egyes előfordulásával, a mű
szerkezetéhez viszont minden egyes előfordulás hozzájárul.
A motívumok
és a zenei ismétlődések elemzéséből hierhivatkozások ágaznak le a
regény fejezetekre tagolt szövegébe (fejezetnek kezelem a Füst Milán által
*-gal elválasztott szövegrészeket, részenként egytől felfele számozva).
Sokszor az elemzés szövege is hoz rövid idézetet, de minden esetben módunk van
kitekinteni a regénybe. Ha vissza akarunk térni az elemzés szövegére, a
böngésző „vissza” („back”) billentyűjét kell használnunk.
[1] Füst 1967. 465.old., valamint a
Kassáknak írott 1927. augusztus 16.-i levél (Füst 1992. 44.old.).
[2] Irodalmi és zenei művek
ismétlődésének magyar nyelvű legjobb elméleti megközelítése:
Szegedy-Maszák 1980.
[3] A számítógépes vizsgálatok korában egy
hangstatisztikai elemzés elkészítése szinte rutinfeladat – A feleségem történeténél azonban nem érzem szignifikánsnak a hangok
megoszlását.