3.6.
Csakhogy én nem hagytam annyiban a
dolgot.
– Hisz ez nagyon érdekes akkor –
folytattam szinte vidáman –, ha te is ismered őt. Nem beszélnél róla kicsit? –
Oly könnyedén tettem fel a kérdést, mintha repülni akarnék.
– Ugye hogy remek ember? – A kisasszony
rám bámult.
– Ej, no, már mért ne volna remek, mikor
az. Nézd meg a kezeit, hogy milyen finomak. Én nem értek hozzá, de mondják. Meg
a száját, hogy a milyen csucsori a formája, igazi csókos…
– Mint egy tépett szív, hát nem olyan? –
Kezdett zavarba jönni a kisasszony.
– Ugye hogy tréfálsz? – kérdezi rémülten.
– De mért tréfálnék? Nagyszerűen mulattam
vele az éjjel. – Ezzel az utálatos emberrel?
– Hát utálatos, igazán? – kérdeztem
ekkor, és belekaroltam. – Mit tudsz róla? Hát a feleségemről? – Miss Borton
hallgatott.
– Hogy megalázott, sokszor, ezerszer,
aljas volt? Ne szégyelld, úgyis tudom én azt. S hogy én magam mi vagyok ebben?
Utálatos a lelkem fenekéig – no de mit akartok? Hogy szégyelljem magam ezért?
Nem szégyellem. Mert nagyobb ez az ügy, mint ami belefér a kis fejetekbe. No
látod, most őszinte vagyok, meg is lehetsz hát elégedve velem.
– Hisz mindig panaszoltad, hogy nem vagyok
az. De most aztán el is kell viselni, szívem. S hogy szerettelek-e téged? Igen.
És őt? Megvetettem. S már az első percben, mikor először rakta előttem
keresztbe a lábát, és rágyújtott. És mégis. Tudtam, hogy ez
így lesz, mindent, hogy ez a végzetem, de megérte. No látod, ennek a belátására
jutottam, eddig a pontig, és akármi következik is. Hogy megérte a poklot. Mert mit tehetek én arról, ha ez a gyönyörű világ a
pokol? Most pedig mondd el, amit akarsz, hadd szégyelljem végre magam.
Szinte suttogva beszéltem. – No látod,
milyen csacsi vagy te. Nagy út vezet ám el idáig. Mert van-e
róla fogalmad, hogy tudok én eltaposni egy embert? Mint a
legyet. S őket mért nem? Mi védi úgy őket, mit gondolsz? Hogy ez az asszony
csupa sóvárgás, mindig is az volt, s minden sarokból bukik elő valaki, akinek a
torkát jobban áhítom, mint a túlvilági életemet… Felnőtt lány vagy, most mondd
meg te magad, mért nem fog rajtuk semmi erőm? Mért olyan ez, mint a delej,
mintha meg volnék tőlük babonázva?
*