ÚJFALVI Imre: [ÉNEKESKÖNYV.] (Debrecen, 1602, Lipsiai [Rheda] Pál) - RMNy 886/1


Fényképhasonmások: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11

[o' = o felette e; u' = u felette e; e' = farkas e; g' = g felette accent grave; a''', o''' = a felette accent grave]

[()3r:] PRAEFATIO.1

Mely ez ko'nyvnek ez mostani editiojara2 nez.

EZ ideiglen csak ez it valo Typographiaban-is3 egy-nehanyßor nyomtattatot ki ez Enekes ko'nyv, mely az Graduallal az Templomban ß okot vitettetni. Talaltam ollyanra-is az mely, de csak igen ro'videden, ez elo't negyven eß tendo'vel nyomtattatot.4 De velem hogy netalam illyen rendel, bu'seggel, es tiß tan nem. Iollehet mostan-is nem ßinten5 ugy bocsathatok ki, az mint mi akarjuk vala: tudnia illik Elo'ß o'r ko'zo'nseges Synatnak es Superintendensu'nknek authoritasaval,6 es intesevel: melybo'l netalam nagyub tißtasaga-is ko'vetko'zo't volna. Masodß or s-utolßor mindeneket az o' rhythmusa ß erent, uyjab uyjab paragraphusokkal:7 es az elso' verso'ket lineakkal-is,8 hogy az ki annyira, artem canendi,9 ertene Claves, (et) Signa vocis10 megh jegyezhetne hogy az usus11 ig-is segittetnek. Valaki volt az Musicanak (az mellyen ne erts valami frascat,12 hanem az eneklesben valo ß ep mesterseget) rontoja ko'ztu'nk de igen Asinus13 feju' volt. Themistocles cum recusasset lyram habitus est inductior.14 Regen fo' Scholakban be sem bocsattak az ki ehez nem ertet, es to'b ehez hasonlokhoz. Melynek oka, Eggyik lo'n az sietseg, nem remelven az elo't, hogy mostan erre illyen alkolmatossag adattassek. Masodik az be ve'tettetet ß okas, mellyet meg valtoztatni,15 bator16 jobra lenne, csak kicsin dologban-is, igen nehez, es ragalmazasra ok ado. Mert az mint ß oktak az Deakok mondani: Consuetudo altera natura. Az mellyet furca expellas tamen usq(ue) recurret.17 Harmadik az, hogy az mi nem mi munkank mindenestu'l fogvan, abban nem illik neku'nk practicalni, hanem, ha ko'zo'nseges dolog, ko'zo'nseges ß emelyeknek. Ez lenne, In alienam messem falcem mittere.18 Ki ki az o'vevel tiß telkedik: noha neha az emberek ehez nem tartyak magokat. Negyedik es utolso mely az rendelesre nez ezen Enekeknek ku'lo'mb ku'lo'mb fele scopusi, es materiai. Nemelynek, az oly Psalmusok kivo'l mondom, az mellyek az o'vekben meg tartattanak, micsoda scopusa, es materiaja19 legyen, mayd ne-20 [()3v:]hez hirtelen embernek eß eben venni. Mely, talam nem annyera az vekony tudomanytul, mint az Isteni dolgokhoz valo nagy buzgosagbol eset. Mellyekre nezve mind azon-altal, ez Ko'nyvtu'l senkinek nem kel el idegenedni, holot me'g igy-is ez elo't ki nem bocsattatot. Mostan az minemu'vel lehet ollyannal ellyu'nk.

Tovabba itilem, hogy ezfele Enekek kivaltkeppen az Introitusokkal Hymnusokkal, Antiphonakkal, Responsoriumokkal, es ezekhez hasonlatosokkal, az Missalebul, es az Breviariumbul, kezdettenek akkoron ß o'ro'ztetni, es Magyarul fordittatni, mikoron az Ecclesiak az so'tet, es tevelygo' Papistasagbol, fejo'ket fo'l emelni es reformaltatni, so't ezek altal ju't egy altal be az Istennek igije ko'zinkben. Mely az mi orß agunkban, es nemzetu'nkben, menyire ment volt, anno Christi 1523. ko'nnyen meg tetzik, Ex constitutionibus Dietae Budae Anno Domini 1523. pro festo D. Georgii, Rege Ludovico, celebratae.21 Az mellyekben az 54. Articulus igy vagyon irvan: Omnes Lutheranos, (et) illorum fautores, ac factioni ipsi, adhaerentes tanquam publicos haereticos, hostesq(ue) sacratissimae virginis Mariae, poena capitis, (et) ablatione omnium bonorum suorum, Majestas Regia, veluti Catholicus Princeps, punire dignetur.23 Ugyan ezen dolog meg tetzik, Ex Constitutionibus in campo Rakos, Rege eodem, non longe ante Cladem Mohacinam, anno 1525. editis,(23 Az mellyekben-is az 4. Articulus ezkeppen fulminal:24 Lutherani omnes de regno extirpentur, (et) ubicunq(ue) reperti fuerint, non solum per Ecclesiasticas, verum etiam per seculares personas, libere capiantur, (et) comburantur.25 De az ido' meg-mutata it-is, mely igen igaz az Salamon mondasa, Prov: 21. 30. Non est sapientia, non est prudentia: non est consilium contra Dominum, Equus paratur ad diem belli: Dominus autem salutem tribuit.26 Luther Marton kezde az Papa ellen tanitani Witebergaban anno 1517. exeunte.27 Mellyekbo'l eß eben veheti minden ember, az vilagossag, az igaz tudomany, mely hamar kezdetet az utan az mi nemzetu'nk ko'zo't serkedezni, es hirdetni. Ko'zeleb valo Ecclesiakra-is illyen hamar ez el nem erkezet. Az Isten igy akara belso'-keppen vigaß talnia ez nemzetet, ha ku'lso' keppen az Poganyok altal verne. Mert ugyan ezen ido'ben kezde derek-keppen Orß agunk romlani, minek utanna anno 1521. Nandor fejer-var, Magyar-Orß agnak kapuja, To'ro'k kezben esek. Igy azert az elo't nyolczvan eztendo'vel talam ez Enekekben, az mi nyelvu'nko'n egy sem irattatot, holot az elo't mindent Deakul, nemzetu'nknek idegen nyelven, eneklo'ttenek, birbiteltenek,28 az kik az Templomban ß olgaltanak, lelek veß edelme alat, vagy Choralis, vagy Figuralis Musica29 ß erent, vagy ku'lo'mben volt az.

Kik legyenek pediglen mindeniknek authori,30 bizonnyal nem31 [()4r:] tudhatni (s-nem is igen ß u'kseges dolog) azok kivu'l, az mellyeknek vagy vers fejekben, vagy ku'lo'mben az meg vagyon jegyeztetven. Az ku'lo'mb ku'lo'mb authoroknak ku'lo'mbo'zo' elmejektu'l, es indulattyoktul eset, hogy ku'lo'mb ku'lo'mb izu'jek-is legyenek ez Enekek: ki inkab tessek, ki nem annyera: jol-lehet ide jarul az materianak-is az o' mi volta.

Az mi vekony itiletu'nk ß erent jo volt volna itt, vagy egynek vag' ketto'nek azt meg tartania, az mit nemely nemzetek meg tartottanak, hogy tudnia illik, az egeß Psalteriumot32 minden idegen ertelem nelku'l, ß ep rhythmusokban rendeltek volna, mely melle adattathattanak volna egyeb enekek az ß ent irasbol, hogy az Templomban hol eggyiktu'l, hol masiktul, mas fele Enekek ne vitettenek volna.33 De ha ez immaron igy eset hogy az Psalmusokban, ki eggyet, ki mast, ki im-igy, ki am-ugy forditot, es ezekbo'l cum similibus,34 mint egy Corpus Canticorum Ecclesiasticorum35 kezdetet csinaltatni, minemu' origoja [et] Iuris utriusq(ue) (et) Missalis, ac Breviarii36 volt, mostan ez egeß Psalteriomot meg valtoztatni, avagy csak ezeknek bizonyos hatarat vetni, nehez, kivaltkeppen egy embernek, s-olynak, az kinek authoritassa nincsen, az Musicaban-is nem maga gyakorlot.

Hogy pediglen ez fogyatkozasrol to'bbet ne ß ollyak, es arrol ingyen se37 emleko'zzem, az mely az Gradualban, az mint mi ß ollunk vagyon, ezek ez Enekekre nezve nem kicsinyek. Elso' hogy me'g illyen modon-is az egeß Psalterium nincsen ez sok Enekesektu'l-is Magyar rhythmusokban rendeltetven: egy pediglen sok keppen-is talaltatik. Masodik, hogy az mellyek vadnak-is, az bo'tu'tu'l38 gyakorta meß ß e jarnak, ki egyre ki masra nezven, mikoron azokat forditanak. Athanasius, citante Volphio in prolixa ad Marcellinum epistola de Psalmorum interpretatione, cavendum monet ne quis eos secularibus ad eloquentiam verbis ornet, neve conetur dictiones immutare, sed simpliciter ut scripti sunt recitet.39 Az mellyet modgyaval ide-is ß abhatunk. Harmadik, az mely az masodikbol ko'vetko'zik, hogy nem tudod micsoda praefatio nelku'l, es conclusio nelku'l, az bo'tu' kivu'l ugyan sok nem lehetet. Nem jo az bo'tu'ho'z sem tenni, sem attul el venni valamit. So't me'g magyarazattyahoz-is idegen dolgot. Deut. 4.40 Utolso, hogy sokban semmi mesterseggel valo rhythmus nincsen. Az ki azert ebben munkalkodnek az mi nyelvu'nkben mint nemellyek az o' nyelvo'kben hogy tudni illik az egeß Psalterium bo'tu' ß erent az menyire lehetne minden imez amaz appendix41 nelku'l, ki menne draga, haß nos, es dicsiretes dologban munkalkodnek. Az bodog emleko'zetu' Kevi Scaricza Mathe, ugyan ot valo tanito, kit anno 1591. az Tolvajok hazabol ki viven, meg42 [()4v:] o'lenek hallottuk, hogy ebben forgolodot. De ha el vegezte volte', avagy nem, bizonnyal mi nem tudgyuk. Ha el nem vegezte, igen nagy kar, mert jo modgya volt benne, azmint azokbol alkolmason meg tetzik, az melyek kezu'nkben akadtanak. Ha penig el vegezte, es valaki o' maganak tartya, nagy irigyseg, ne mondgyam ß entseg to'resnek.

De mostan ezekre nezve-is ez ko'nyvtu'l ne idegenedgyu'nk: e'llyu'nk az minemu'vel elhetu'nk: es ha azt akarjuk hogy Isten tiß tessegere, es az Ecclesianak eppu'letire legyen az, imez cautiokat43 tartsuk meg:

I. Ne in Musica, seu cantu pietatis, (et) divini cultus prora (et) puppis ponatur.

II. Ne ibidem meritum, aut remissio peccatorum collocetur.

III. Ne sic indulgeatur Cantibus in Ecclesia, ut praedicationi verbi Dei nullus propemodum relinquatur locus.

IIII. Ne propter Musicos in verbo Dei laborantibus, aut parum, aut nihil prospiciatur.

V. Ne sit fractus, (et) confragosus cantus, ut astantes verba, etiamsi velint, percipere minime queant.

VI. Ne in Templis, quaevis promiscue canantur: sed illa tantum modo, quae divinis literis continentur, aut quae inde justis conclusionibus eliciuntur, (et) cum verbo Dei ad amussim consentiunt. Nam si fenestra inventis hominum aperiatur, verendum est, ne Musica Ecclesiastica, tandem ad nugas, (et) fabulas recidat.44

Ezeket irja Petrus Martyr45 in loco de Musica, (et) carminibus,46 az hol to'b ß ep dolgokat-is olvashatz ez felo'l.

Vetkeztenek azert, es vetko'znek, hogy az to'bbiru'l ne ß ollyak, azok az Cantorok, Mesterek, az kik akar mi bokorban ko'lto'tt eneket mindjarast az Templomba vittenek, es me'g mostan-is viß nek, s-valami paykos, vagy haydu notara el mondonak: so't ez feleket enekelnek inkab, hogy nem mint az Psalmusukbol vetetet eneket.

Az Tanitok-is47 vetkeznek az kik ezt el ß envedik: de talam ez innet esik, hogy (ß ollunk azokrol az kik illyek) me'g az vegere-is az Cantusnak48 alig ernek be menni. Az Ko'nyvnyomtatok-is hasonlatos keppen az kik ez feleket minden tanacs neku'l az Templumban valo enekek ko'zibe egyelitenek,49 mint minap egy az Horatiusbol vo't odat:50 mas pedigle(n) az ß olgalo leany mit danogasso(n) mikoron az gyermeket rengeti,51 mely itilem azert hogy az author akarattyabol eset. Az tudatlanok azt itilik hogy az mi az impressaban52 vagyon mind jo, es mindenu't helyes. Meg az joban-is az modot [...] meg kel tartani. Ezekro'l csak ß egyen ß ollania:53 [()()1r:] de mit tehetu'nk rula, mas ad okot rea,s-bannyuk az mod nelku'l valo dolgokat. Ennek okaert ide csak oly enekeket ß o'ttunk mi o'ß ve, az mellyeket az Templomban mondhatni. S-ha az ß okast nem neztu'k volna, az mint ide fel-is mondam, nemellyeket ezek ko'zzu'l-is ki hagytunk s-helyeben masokat tettu'nk volna az mint egynehanyban cselekedtu'nk-is, annyera akarnok hogy az ko'zseg-is az gyakorlasbol, es ß okasbol, ha az bo'tu'bo'l, mint egyeb nemzetek ko'zo't, nem lehet, mindeniket ertene, es velu'nk eggyu't mondana.54 Neha me'g az Tanitok-is az uysagert nem ertik mit mond az Chorus.55 Avagy csak Ament hogyhogy mondhat rea az Ecclesia?

Hat az to'bbit mind karhoztassuk, es el vessu'k? Ne: hanem az ki azokban gyo'nyo'rko'dik, mas ko'nyvben ß edegetheti: so't ugyan masban o'ß ve ß o'degetven, ki kellene nyomtatni. Mert ha ezekkel egyelitnu'k akar mellyeket: az ju' ki belo'le, az mi felo'l ez elo't-is panaß olkodank. Ki ki hogy tessek maganak, kivaltkeppen Mesterek, az o'vet toldgya oda, es azt mondgya: es igy vegre csufsagra megyen az ß ent dolog, mint lattyuk hogy immar ugyan meg-is eset ez az Papistasagban.

S-bizonyara haß nos dologban munkalkodnek, az ki nem csak azokat, hanem to'b sok Magyar eneket-is es Historiakat o'ß ve ß edegetne, es ß ep rendel bizonyos reß ekre, avagy ko'nyvekre el oß tana. Az mi vekony itiletu'nk ß erent, oß tathatna em-ez hat reß re, mellyek ko'zzu'l lenne,

Az elso'ben, az Gradual, melynek mint egy masodik reß e lehetne ez ko'nyv, az Halot enekekkel.56

Az masodikban azok, az mellyeket immaron kivaltkeppen az Scholakert o'ß ve ß o'dtu'nk, es ki-is bocsattunk,57 az mellyekben-is minden fayrafayt58 ß oktanak nemellyek mondatni az tanulo gyermekekkel. Az Christus az gyermekeket mely igen ß eresse, es enekleseket mint kedvellye, megh tetzik ex Evangelica Historia,59 Math. 18. (et) 19. Item60 21. Marci, 10.61 Hogyhogy ß eretheti peniglen azokat, az kik nem o' neki hanem Iupiternek, Venusnak, Bacchusnak, avagy Vulcanusnak enekelnek, kiket az poganyok tartottanak Isteneknek, de hamissan.

Az harmadikban egyeb tiß ta Enekek ro'videbbek, hoß ß abbak sok materiakrol, mellyek mind azon-altal nincsenek az Templomban ususban, s-nem-is lehetnek ok nelku'l.

Az negyedikben az Historiak mellyek vagy az Bibliabol ve'tettenek, az minemu'k sokak vadnak, aut ex aliis scriptoribus Ecclesiasticis.62 [()()1v:]

Az o'to'dikben az Magyar nemzetnek dolgai, az mellyek Magyar rhythmusokban rendeltettenek.

Az hatodikban, es utolsoban egyeb idegen dolgokrol valo historiak, es enekek, az minemu'k kevesen vadnak ha az Amorerul valokat ki ve'ß ed. Az minemu' faytalanokat nem hogy elo'b kellene mozditania, es bocsatania de mindenu't inkab veß teni.

Mi igy gondoltunk to'b dolgaink ko'zo't ez felo'l: jol-lehet egy elo'ß o'r keveseb reß ekre-is oß thattuk volna. De nem tudgyuk, az sok akadalyok, s-azok ko'zo't propter defectum nervi rerum agendarum63 eleb mehetu'nke benne. Az mi az o'ß ve ß edesekre nezne abban immar nem sok fogyatkozas volna. S-ha mi ez-fele ez utan talaltatnek s-irattatnek mindeniket rendiben ko'nyu' volna allatnia. Az kit az Ur Isten hozza segit, ha mi veghez mind ezeket nem vihettyu'k, kerju'k fo'lo'tte igen, nemzetu'nkho'z valo ß eretetie'rt, ebben-is munkalkodnia ne restellyen, noha illyen egy-igyu' munka, hogy maradekunk, az mi leß en, az to'b magyar irasok ko'zo't ezzel-is elhessen. En fe'lek rayta, ha sokaig az Isten haragja igy al fo'n, hogy ez utan csak ennyi alkolmatossag-is nem kezd lenni az Magyar nyelven valo nyomtatasra. Mellyet mind azon altal hadgyunk Istenre. Az jelen valokat vegyu'k jo neven, es ellyu'nk velek.

Vegezetre tetzek hogy az kik ezfele ko'nyveknek64 ki bocsatasaban munkalkodtanak, azoknak nevo'ket, az kiket ez ideiglen fo'l talaltam, it rendel ku'lo'n meg jegyzenem azoknak kedvo'kert az kik ez dologban gyo'nyo'rko'dnek, avagy akarnak munkalkodni.

Ke'rju'k az kereß tyeneket, az kikert ez kicsin munkat fo'l vo'ttu'k, es az kiknek ez egeß Magyar nemzetben ez kicsiny munkat commendallyuk, hogy mindeneket jo vegre magyarazzanak. Az Istennek kegyelme es bekesege legyen mindnyajunkon, Amen.

Do'bro'czenben die 12. Martii anno ultimo Dei patientiae 1602.65

[()()2r:] AZOKNAK NEVEK KIK ENEkes ko'nyveknek ki bocsatasaban munkalkottanak, (Ex Catalogo scriptorum Ungaricorum, ab E. A. Sz. U. Collecto adhuc manu scripto.66 ) az ido'nek rendi szerint.

Psalterium Strigoniense, seu Psalterium secundum ritum almae Ecclesiae Strigoniensis cum Antiphonario, (et) Hymnario, incerti authoris (et) temporis, nisi quod Iacobi Schaller librarii Budensis ab initio in eo fiat mentio.67

Gal-ß ecsi Istvan Mester, azon varosnak Scholajaban tanito, irt egy Enekes ko'nyvetsket. Dedicaltatot az nagysagos Prini Peternek.68 Nyomtattatot in octavo69 Crakkoban anno 1536.70

Tinodi Sebestyen bocsatot ki Kronicat ket reß ben. Melynek elso' reß eben, az Ianos Kiraly halalatul fogvan, mely lo't 1540. az 1554. az Dunan innet minden hadak, s-veß edelmek ro'videden ß ep notakkal enekben vadnak. Az masodik reß ben, ku'lo'mb ku'lo'mb ido'kben, es orß agokban lo't historiak vadnak. Dedicaltatot Ferdinando Regi Ungariae.71 Nyomtattatot Colosvarat in quarto72 1554.73

Kalmancsehi Marton Mester (itilem hogy azt hiyjak vulgo Santa Martonnak) az kereß tyeni gyu'leko'zetben valo reggeli Enekleseket, mellyeket Primaknak hinak, Magyarra forditotta, az Psalmusokkal egyetemben. Vadnak ebben Hymnusok, Antiphonak, Psalmusok, Responsoriumok, Versiculi, Precationes, seu Collectae (et) Benedicamus in octavo.74

Huß ar Gal bocsatot ki Isteni Dicsireteket es Psalmusokat, azok ko'zzu'l valogattakat, mellyek ez ido'ben az jambor atyafiaktul ß o'ro'ß tettenek, anno 1560. in octavo, cum dedicatoria Epistola ad Petrum Melium.75

Ezen Huß ar Gal az kereß tyeni gyu'lekezetben valo Isteni dicsireteket, es imatsagokat, ki bocsatta in quarto ket reß ben, Comjatin laktaban 1574.76

Enekes historias ko'nyv, kivaltkeppen az Magyar-orß agi dolgokrol nyomtattatot Colosvarat, in quarto, 1574.77

Pesti Bornemiß ß a Peter, o'ß ve ß edet sok ku'lo'mb ku'lo'mb fe'le Enekeket, mellyeket harom reß ben rendelt. Az elso' reß ben vadnak ro'vid dicsiretek, kiknek ß amok, az mint o' maga ß amlallya, 198. kik ko'zzu'l sok praedicatio melle valok. Az masikban hoß ß abbak vadnak, az ß ent iras intesi es magyarazati ß erint, kik praedicatio gyanant oktatnak, kiknek ß amok aproval elegy 60. Az78 [()()2v:] harmadikban az Biblia ki valogatot, fo' fo' 18. historiajabol valo. Dedicatum opus Annae Csoron, consorti Stephani Balassi de Gya[r]mat,79 Nyomtattatot in quarto Detreko' varaban, 1582.80

Bartphan-is nyomtattanak in quarto Enekes ko'nyvet 1593.81

Ez-is itt egynehanyß or ki nyomtattatot.82 Anno 1590.83 az bodog emleko'zetu' Go'nczi Gyo'rgynek Praefatiojaval, melyben; 1. okait ß amlallya az mellyekert ez Eneko'ket az Ecclesiaban meg kellyen tartani. 2. Ezeknek mondasiban micsoda modot kellyen tartania. 3. Kik ve'tko'zzenek ezekben.

Ezeken kivu'l darabakban-is hol egy, hol ketto', hol egy fele hol mas fele Enek nyomtattatot: mellyet az ki o'ß ve szedeget, es ki bocsat, az mint ide fel-is mondam, haß nos dolgot cselekeß ik.

KERES.

Minden Enek ß o'rzesben az rhythmus,84 etiam in specie,85 oly igen meg kevantatik, hogy azneku'l az Enek, ugyan nem Enek. Az Historianak pediglen meg irasaban az Ido' es az Hely, az rhythmus fo'lo't, oly igen ß u'kseges, mint az ket ß o'm az emberben. Mert ezek mint egy jo ß emes kalahuzok igazgattyak az olvasokat az historiaknak nagy puß ta mezejeben, es az dolgoknak zu'rzavaraban. Annak fo'lo'tte igen segitik az memoriat valaminek meg tanulasaban. Vegezetre mert tanulna ember az Geographiat cum suis filiabus,86 es az Chronologiat,87 ha ezekben haß nokat nem kellene venni? Kerju'k azert azokat, az kik illyen dolgokban munkalkodvan ezekben meg fogyatkoztanak, mint peldakat-is mondhatnank, ha boß ß usagos nem volna, hogy az to'bbi ko'zo't ezekro'l-is meg emlekezzenek. Kedvesb, es bo'cso'sb leß en munkajok. Ezt peniglen tu'lu'nk nehez vagy gonoß neven ne vegyek. Legyenek egessegben mind az Enekes Uraim mind egyebek.

Emericus A. Sz. Uyfalvius.

 

 

ÚJFALVI Imre: In exequiis defunctorum. HALOT TEMEteskorra valo ENEKEK. Azoknak kedvo'kert kik illyen utolso ß üksegben ß olgalnak, o'ß ve ß edegettetek, es ki bocsatattak.

Masodik editio, bo'veb az elso'nel.88

Hebr. 9. 27.89

El vegezet dolog hogy az emberek egyß er meg hallyanak, az utan itilet leß en. DEBRECENBEN Nyomtatta Lipsiai Pal, M.DCII. - RMNy 886/2

[A1v:] Ecclesiastici 7. 40.90

In omnibus operibus tuis memorare novissima tua, et in aeternum non peccabis.

Ibidem cap. 30.

Melior est mors qua'''m vita amara, et requies aeterna, qua'''m languor perseverans.91

Augustinus de disciplina Christiana.

Latet ultimus dies, ut observentur omnes dies. Sero''' parantur remedia cum mortis imminet periculum.

[A2r:] ELO'L IARO RO'VID Beß ed.

AZ Halottaknak el temetesebe(n) nem minden nemzetek mindenkoron, es minden helyen egy ß okast ko'vettenek eleitül fogvan. Mert nemellyek halottyokat az fo'ldbe(n) takartak sok fele Ceremoniaval: Nemellyek meg egettek, es az porat valami edenyben ß o'ttek, es azt to'ttek el: nemellyek vegezetre halottyokat vizben vetettek: mely ß okasokrol büvebben irnak az Historicusok. So't az kik kereß tyen nevet viselnek-is, ebben nem mindenkoron egy to'rvent tartottanak, hogy az hiveknek Christus ß ületese elo't valo rend tartasokrol ne ß ollyak. Elein altalan fogvan az Apostoloknak intesekbo'l el hagyvan sok Poganyi ß okasokat, igen egy-igyükeppen92 temetko'ztenek. Annak utanna az Papistasagh nevekedven ebben-is az Ceremoniak nevekedtenek: mellyeket az ki olvasni akar meg tanal R. Bell: Tom. I.93 Az mi ß egeny nemzetünknek nagy reß e Isten kegyelmebo'l, ez Ceremoniaban nemellyeket az to'b Papistasaggal le to't, nemellyeket me'g meg tart, ugy mint harangozast nehol, alamisna oß tast, melynek reß e altalan fogvan94 az Tor, Eneklest, Praedicallast, nagy koporso emeleseket es egyeb ez felet. Mellyek közzül ki legyen jo s-ki nem, en it nem visgalom. Az emberek semmit nehezben nem ß envednek mint ha valami ß okot dolgot, ha az ß inten nem jo-is, valaki impro-95 [A2v:]bal.96 Olvashatz valamit nemellyik felo'l, Lamb. Dan: R. Bell: ellen.97 Azt mondhatom ha bannyak-is nemellyek, hogyha temetes nem volna, Mestert98 es Deakot nehezben tartananak: mint Praedicatort ha kereß teles, es eskütes nem volna, oly balgatagok az emberek. Azert miert hogy Temeteskor mi ko'ztünk enekelnek, az minemü enekeket akkorra irtanak tudos emberek, mi ulta az Ecclesia kezdetet reformaltatni, azokat ez ko'nyvben ß o'ttem, hogy azok eggyüt leven az Deaksag ez fele ß olgalatban elhessen velek. Az authoroknak99 neveket el nem titkoltam volna, de kevesnek tudhattam meg az kiknek az vers fejekben nintsen, mellyeket külo'n meg jegyzeni nem ß ükseg volt. Itilem hogy egy-is nintsen igen reghi benne: mert az Papistasagban Deakul mondottak officium defunctorum,100 az Soltart. Tovabba talaltam me'g ezek kivül to'bbet-is jol-lehet igen keveset: de en-neke(m) elegnek tetzenek ezek. Es ugyan ke'vannam ha immar nem to'bbitenek. Oß tottam harom reß re: Az elso'ben vadnak az mellyeket az halottas haz elo't ß oktanak mondani. Az masodikban mellyeket az halot ki vitelkor. Az harmadikban az mellyeket az sir fo'lo't. De ez oß tas nem oly ko'teles, hogy valtozas nem lehetne benne, mely az Cantoroknak eß essegen all. Legy eg[e]ssegben101 jo enekes. Debreczenben Pünko'st hav. 12. napjan, 1598.

Emericus Sz. Uyfalvi.

A szövegkiadás alapja: Újfalvi Imre 1602-es debreceni énekeskönyvének (RMNy 886/1-2) Gyulafehérváron található példányáról készült fotó az MTAK Kézirattárában (Mikrofilmtár).