PÉTZELI JÓZSEF: ZAYR TRÁGÉDIA. 0068


ZAYR. : Halál nékem Úram, hogy így tettem!
Engedj-meg nagy búmban nem-is jut eszembe
Hol vagyok? mi vóltam? 's kivel vagyok szembe?
Jaj meg-olvad szívem méltó haragodtól!
Engedd-meg hogy meszsze fussak látásodtól,
'S ott rejtsem-el ínom' - könyvem' - 's gyötrelmemet,
Bóldogtalan lángom' - Hitem' 's kétségemet. Ki-megy hirtelen.

HETEDI SCÉNA. OROZMÁN, KORAZMIN.

KORAZMIN. : ODa vagyo! 's nyelvem fagy, 's ki-nem mondhatja,
A' ínt 's a' haragot melly bélem' szaggatja,
Hát nékem szólt-é így Zayr kit imádtam?
Hát én töllem fut-e? óh Egek mit láttam!
[p 0069] Korazmin honnan van hogy így meg-változott,
'S öröm helyett e' nap rám hogy illy bút hozott?

KORAZMIN. : Tsászár! Te okozod baját 's Te panaszolsz,
Mert a' Zayr' szíve tiéd mellyet vádolsz.

OROZMÁN. : Honnan van hát hogy nyög 's hogy ki-szaladt sírva?
'S hogy egy komor bánat van homlokán írva?
Hát ha talám e' Frantz? jaj mi jut eszembe!
S' melly szörnyümgyanúság ötlödött szvembe, [!]
De viszsza-kell vernem e' gyötrö kétséget,
Egy rab tenne-é illy' vakmeröséget?
'S az Orozmán' szíve hát illy' alá menne,
Hogy egy Keresztyén rab' riválissa lenne,
Te ha ortzájoat ugyan tzélba vetted,
Szemeik' beszédit Korazmin érthetted,
Mond-meg mint van dolgom? el-ne titkolj semmit,
Elég! - latom reszketsz - értem már a' többit.

[p 0070] KORAZMIN. : Tsászár, haragodat félek ha gerjesztem,
Együtt sírtak, nyögtek eztet meg-jegyeztem.
De semmit sem láttam a' miböl lehetne --

OROZMÁN. : Illy nagy gyalázatra ki sem-is tehetne,
Nem... Ha Zayr ekként sértne-meg engemet,
Nagyobb meststerséggel [!] tsalná-meg Hitemet,
Szívét valami bú részekre szakasztja,
A' tsalárd szív magát így ki-nem fakasztja. 4 Vétkezik Zayrról a' ki gyanakodik,
Mondod e' Frantz hogy sír, nyög és fohászkodik,
De mi szükség tudnom tzélját sírásának,
A' szerelem talán nem oa bújána,
'S mi szükség rettegnem e' hitlen Jobágytól,
Ki örökre hólnap el-válik Mátkámtól.

[p 0071] KORAZMIN. : Meg-igérted Tsászár, hogy még ma ez helybe
Bár Vallásunk tiltja véle lehet szembe,
Tán mindjárt viszsz jö.

OROZMÁN. : Jöjjön! - e' hitetlen,
De többé nem látja Zayrt büntetetlen;
Mert haldakolva fog lábához borúlni, 4 'S ott annyi vert okád mellyben meg-fog fúlni,
E' kéz tsalárd szívét ízekre szaasztja,
'S a' Zayr' vérével vérét meg- árasztja,
Engedj-meg - haragom jaj mire nem vetett!
Mérges e' szív, tudod, szeret, meg-sértetett;
A' dühösség miatt érzem hogy hibázom, 4 'S éktelen dolgokra magam' meg alázom,
De Zayrt vádolom ki ész tán meg- halni, 4 Inkább mint Hitemet illy' rútúl meg-tsalni:
De ne várd ám azt-is hogy én nyögjek, 's sírjak,
'S sohajtsak érette, 's magammal ne bírjak,
Ne várd hogy kezemmel újra kinálkozzam,
Söt tsak hogy bújána okát tudakozzam;
Mert vitéz szívemnek hiszem nem fog fájni,
Ha ki-fogom onnan Zayr' nevét vájni.
[p 0072] Akarom hogy e' Ház mindég zárva álljon,
Hogy a' szolgaság itt lakó-helyt találjon;
A' rettegés tartson minden ajtón Strását,
Kövessük Ásia' hajdani szokását,
Lehet Nagyságomat néha felejteni,
'S egy kegyelmes nézést egy rabra ejteni.
De gyalázat lenne félni egy Aszszonytól,
Illy rút szokást nem kell vennünk Nap nyúgottól,
E' kevély Nem, melly tett sok Hérót rabjává,
Ha ott uralkodik légyen itt szolgává.