PÉTZELI JÓ'SEF: HASZONNAL MÚLATTATÓ MESÉK. 0069
I.MESE.
Egy pár Papagály kalitkában.
A több
madarak köz'tt kik hiv barátságban
Élnek hm's nöstény
köz'tt kötött házasságban,
Bámúlásra méltók a kis
Papagájok,
'S Lehetnek a' Hites Személlyek' példájok.
Mert nem tsak mihelyest társaságba állnak
Egy
észszel 's erövel fészketskét tsinálnak,
Nem tsak
tojásokat osztán sorra ülik,
Szerelmek' gyümöltsit
mig lassan ki-szülik,
'S Híven hordnak nékik vizet 's
fü magokat,
Mg szárnyokra kelvén tarthatják magokat;
Hanem ha fájdalmat, vagy bút egyik érez,
A' másiknak
szve érte szörnyen vérez,
Sött kínjai köz'tt az, ha
meg halni talál
Bús nyögésit ennek végzi tsak a'
halál.....
Egygy Böltsnek volt egy pár illyen Papagája,
Ki minden nap' gondos szemmel nézett rája
Azt a' gyors
készséget tsudálni nem gyözte
Mellyel egygyik a' más'
kedvét meg-elözte,
Képzelte, de le-nem tudta írni
szókkal
Azt, a' mit suttogtak sok víg 's nyájjas
tsókkal.
[p 0070] Sokára a' hmnek történt betegsége,
'S Párja' nyögésinek nem vólt szeri 's vége,
Bé-nem
húnyta egész éjjel-is szemeit,
Sorra apolgatta lankadtt
tetemeit,
Pehelyt hordott alá, 's százszor egy órában
Vizet, vagy magot tett el-alélt orrában.
Sött
egészségétöl magát meg-fosztani
Kész vólt; ha
lehetne vele meg-osztani:
De sëmmit nem használt minden
esdekléssel,
Mert hóltát jelenti hergö
pihegéssel.
Látván a' Bölts, hogy már magát el-
ereszté,
Nem mozdítja lábát, szemét el-mereszté
Ki-vette mellöle,'s hirtelen két felöl
Két sima
tükörttett a' kalitkán belöl,
Hogy maga képével tsalja-
meg bús párját,
'S száraszsza-meg méltó könyve
özön árját,
Vagy két nap' hogy Társa vele van azt
vélte,
Mikor a' tükörben formáját szemlélte
'S Már
oszlott mord köde bánatos szivének,
De majd kételkedve
hivén két szemének,
Mint máskor kedvesét tsokolni
akarta,
'S Hogy ebben a' tükör köz'tök gátot tarta
Vig
öröme' fénye hirtelen el-széledt,
'S Bé-fort sebe'
kinja két-szeressen éledt.
El-tünt kedves Társát
mind addig zokogta
Mig halálos álom szemeit bé-fogta.....
[p 0071] Bóldog Párok! kik illy szüz hívségben élnek,
Sziven szivet, kedven örömet tserélnek, ( Minek utánna
Amérikát fel-találták, igen sok külömbözö nemeit
találták ott a' Papagájoknak, mellyek Európában esmeretlenek
vóltak. Az a' mellyröl itt szó vagyon, fejér tollú, és
ollyan forma nagyságú, mint a' Patsirta. a' nyelve lapos,
azért-is nem tsak más allatokat 's madarakat, hanem az
embereket-is a' beszédnek hangjában könnyen követheti. A'
Természetet gondos szemekkel visgáló Böltsek egyéb
madarak köz'tt, ezekben tapasztaltak a' Házassághoz
hasonló hóltig tartó páros életet, 's szeretet )
Fúlánkjától a' bajt, 's fájdalmat meg-fosztják,
MIkor
négy vállakra egy formán el-osztják.
Újj
gyönyörüséggel foly minden órájok,
Még a' komor bánat,
's bú-is nevet rájok.
[p 0072] II. MESE.
Oroszlán,
Légy, Pók.
Egy iffjú Oroszlán a' déli hévségben
Kedvére szunyókált a' hves zöldségben,
De nagy tábor
szúnyog körülte 'sibongott,
KIvált egy szemtelen
légy fülében dongott,
Mellyen fel-lobbantván nemes szve
mérge, 4 Menj-el így szóll néki földnek otsmány
férge,
Édes szunnyadásom' gátolni hogy mered,
KIrályi hatalmam' tám még nem esmered?
Vagy önként akarod
élted' ki-ontani,
Hogy azt, kit minden fél mered
boszszontani?
Jaj! be fennyen álmodsz, mond a' Légy
felölled,
Százszor KIrály vagy-is, nem félek én
tölled.
Bár tsattogtasd-öszve éles fogad' 's állad',
Avagy az Elefánt nem erösb é' nállad?
Még-is mikor
tettzik fektéböl fel-költöm,
Szörnyü bögésével a'
mezöt bé-töltöm,
Igy szóll, 's fellyebb kezdvén
unalmas nótáját,
Meg-kapja füstölgö orrának
tzimpáját,
[p 0073] Hegyes dárdájával mint egy bör
hévérrel ( A' légynek ezen dárdája, vagy orra tsak-nem
mindenekben hasonló az Elefántoknak orrához, és éppen az
a' haszna vagyon. Valamint az Elefánt az orrával szedi-fel
a' füvet 's mint az ember a' maga' kezével, úgy rakja-bé
szájába: a' légy-is az orrával szívja-bé a'
nedvességet, mellyel magát táplálja. a' Természet
vi'sgálók, a' kik a' leg-kissebb férgeknek tagjaikat-is
rendre nézgélik amaz üveg tsükön, mellyek az elejekbe
tétetett dolgokat sok milliókkal nagyobbaknak mutatják, mint
a' millyenek valósággal, meg-jegyzik, hogy a' legyeknek ezen
orrok üres belöl, és hasonló a' hévéréhez, vagy
lopóhoz. a' vége meg-van hasitva, 's mihelyt a' légy
valemylly enni-valóra száll, két hegyes tör forma inas
húsotskák jönek-ki orrából, mellyekkel a' börön
magának rést vág, hogy annak nedvességét, vagy vérét
szívhassa. )
Szívja, míglen magát torkig tölti
vérrel.
A' Király mérgében jobbra 's balra forog,
Értz
fogai közzül véres tajték tsorog.
MIkor orrához tsap, a'
légy bú fülébe,
'S Majd orra' lyukának leg-belsöbb
öblébe,
Ott mint tágas házban jár kél mint akarja,
Tsiklandó inait sorra tsípi, marja,
[p 0074] Úgy hogy
órrán 's fülén vére egyre áradt....
Végre a' kínzásban
hogy a' Lgy el-fáradt
El-repült dolgára tsúfoló
dongással,
Pompás gyözedelmét fútta harsogással,
'S MIkor katzajjában hasa majd meg-fakadt
Véletlen' egy
Póknak hálójába akadt.
'S Tsa hamar el-vette kevélysége'
bérét,
Ki-szíván az éh Pók hamissan gyült
vérét.
Két dolgot juttat ez Olvasó! eszedbe,
Mind
kettö méltó rá, hogy fel-rd szivedbe,
Elsö az, hogy
nem kell senkit meg-útálni,
Mert a' légy-is boszszút
tud magáért állni.
Másik az, hogy a' ki végez nagy
dolgokat
Ne fújja-fel magát, 's ne hánnya azokat;
Mert a'
ki ellent-áll a' vad Oroszlánnak
Olykor a' pókok-is azzal
rútúl bánnak.
'S A' ki veszély nélkül sok Tengert
bé-kerül
Egy fáros patakban véletlen el-merül.
[...]
[p 092
]
VIII. MESE.
Szarkák és Szajkó.
Egy mezöben
vigan ugráltak sok szarkák,
'S A' szajkó nézgélte,
melly szép tarka-barkák,
Melly kevélyen rázzák fél-
singes farkokat, 4 Elébb tovább rakják tántzra nött
farkokat,
Melly gyors sëbességgel nyelveik peregnek!
Mikor örvendezö katzajjal tseregnek. --
Addig tekergette
rájok irigy szemét,
Hogy mellettek kezdte unni faját
nemét.
El-húllt tollokat hát magára fóldozta,
Fél
röfnyire ö-is farkát ki-tóldozta.
E' lopott köntösbe
mihellyt fel-készüle,
Egyszer hajnal elött Sergekbe
repüle.
Ott még kevéllyebben farkát billegeti,
Szarka
módra lábát furtsán illegteti,
Hol repdes, hol tölti az
idöt sétálva,
Régi pajtásira néz-viszsza útálva,
De hogy a' többekkel el-kezdett tseregni,
Lapos nyelve
késett, nem tudott peregni,
A' mellyböl a' szarkák
nemét meg-esmerték,
'S mérges tsípések közt
nyájjokból ki-verték.
[p 0093] E'szemtelen szajkót
mind azok követik,
Kik Nemzetek' 's nyelvek' rútabbért meg-
vetik.
Sok Magyar Nemestöl Magyar szót bár hallj ma,
Szégyen így beszélni e' Frantz 's Német majma.
Magyar
tántzot bálban nem kell tölle várni,
Majom ö, Német 's
Frantz Kontradánszt fog járni.
Pundrán tserélte-el
jeles köntöseit.
Mindenépp' gyalázza nagy lelkü öseit. -
- --
MInt pillékké válnak a' sëlyem bogarok:
Úgy
lassan más Néppé lésznek a' Magyarok.
A' Nagyok el
kezdték: közel az ideje,
Hogy e' híres népnek leszsz
tsak a' hült helye. ( Minden Nemzetnek különös Geniussa
's természete van, a' mellyet el-veszt akkor, mikor a'
nyelvét változtatja, s' leszsz belölle ollyan forma, mint
mikor a' szilvát dió fába óltják. -- Mint-hogy most a'
mi Fel. KIralyunk a' Magyar Nemzetnek ki-pallérozásán
igyekezik, bár-tsak Hazánknak kedves Fö-Rendei közzül, a'
kik még saját Nemzeteket meg-nem útálták, ollyanok
támadnának, a' kik el-hitetnék ezzel a' maga Jobbágyait Atyai
szívvel szeretö, mindent látni túdó 's minden jót
tselekedni igyekezö kegyelmes Felséggel, hogy ennek leg-
rövidebb útja, a Magyar Litterátúrának virágoztatása.
[p 0094] Ha az Erdélyben 's Magyar-országban már-is fel-
serkent, ezután pedig még jobban meg-sokasodándó Írók
egy-második Nagy Lajosnak meleg szárnyaival
apolgattatnának, annyira mennének ezek tsak 30 Eszt. alatt-
is, hogy még a' leg-butább Parasztok-is gyönyörüséggel
olvasnák a' Magyar Komédiákat, Meséket, Románokat, 's más
elmét világosító 's szívet jobbító múlattságos
munkákat, a' melly olvasásnak tsalhatatlan gyümöltse lenne
a' Nemzetnek ki-pallérozása. -- Alkalmasint vagynak
tizszer száz ezer emberek Erdélyben és Magyar-
országban, kik németül semmit nem tudnak. Ezeknek
gyermekeik ugyan fogják már ezután ezt a' nyelvet az
oskolákban tanúlni; de mint-hogy nem lehetnek mindnyájan
Szolga-Birók, Vice Ispányo, tsak kevés ideig tanúlnak, 's
következés-képpen a' mi keveset tanúltak, újra el-
felejtik. -- Az idö alatt, hogy Genevában laktam, egygy Saladin
nevü nagy familiából eredett jeles iffjú, a' ki Frantzia-
Országban a' Bertsényi' Regeméntjében Hadnagy vólt,
Magyarúl kezdett tanúlni, tsak azért, hogy vitéz
Generálisának, 's a' nálla gyakran még-fordúló egyéb
Magyar iszteknek grátziáját annál inkább meg-
nyerhesse. -- És így a' Bertsényiek mind ekkoráig-is meg-
tartottá az idegen földön a' magok' anyanyelveket; itthon
pedig sok Nemesek szégyenlik ezt tudni, 's azt gondolják,
hogy derekabb emberek lésznek azzal, ha született
nyelveket vagy igen hibássan beszéllik, vagy
tellyességgel nem tudják. )
[...]
[p 097
]
X. MESE.
Jobbágy, Halál.
Egy Jobbágy, ki hetven
esztendöt meg-halatt,
'S bajos vénségének nyögött
súllya alatt,
Sárga mint a' halál, fonnyadt, száraz,
görbe,
'S kinek tsipás szeme esett mély gödörbe.
E'
vén Jobbágy, mondom, egykor a' hátára
Egy tsomó fát
kötött, 's vitt vólt szállására:
De a' venség miatt
nehezen emelé,
Tsak lassan ballaga roskadt háza-felé.
Végre el-tikkadván, le-veté válláról
'S gondolkozni kezde
szomorú sorsáról
Bóldog Egek! úgymond, melly
nyomorúlt vagyok,
Jó Isten! kínaim melly sokak, 's melly
nagyok,
Talán egy ember sints a' föld kerekségén
A'
ki annyit sírjon, mint én, szegénységén
Bizony a'
fényes nap egész futásában
Illy bóldogtalanra nem akad
útjában!
Egyéb örökségem nem maradt Apámról,
Hanem,
hogy vér tseppek tsorognak ortzámról;
[p 0098] A' földet
trágyázom forró könyveimmel
Szint annyit, mint véres
verejtékeimmel
De ezzel élelmem sokszor meg-nem nyerem,
Gyakran nints házamban egy falat kenyerem,
Egy héten négy
napot adok az Uramnak,
Egygyet az Istennek -- mi marad
magamna? --
Azonban ok nélkül sokszor le-fogatnak,
Meg-sem mondják miért? 's hatvant rám vágatnák,
Már a'
ínzás miatt egész testem tarka
Kérgesek inaim mint
a' lábom' farka.
Bár bé-fogná szemem' az örökös álom.
Óh jöjj-el már végre régen várt halálom. 4 A' halál,
a' ki kész mindég a' prédára
Örömmel elö-áll a'
Jobbágy' szavára
Hívtál, úgy-é pajtás? úgy van,
felel a' vén,
A' rettegés miatt alig lévén eszén:
Nem
bírtam fel-venni e' fát a' vallámra,
'S azért kiáltálak,
hogy add-fel hátamra. 4 Talám még most-is fut, olly gyors
lett a' lába
Vélvén, hogy a' halál hág minden nyomába.
Mit kell az emberröl e' példán ítélni?
Ezt: Nints
olly nyomorúlt, i nem szeret élni.
[...]
[p 103
]
XIII. MESE.
Juhász, Szamár.
Egy Juhász egy
Szamárt vásarra, hogy hajta
Mint vigye, sokáiog
tanátskozot rajta,
Végre ezt találta leg-szebb 's jobb
módjának,
Hogy négy lábát öszve-kösse szamarának
'S Fijastól egy rúdon veték a' vállokra;
Igy menvén,
akadtak némelly útasokra.
KIk mondják: Juhászok tán
el-ment eszetek,
Hogy e' szép báránykát még boton
viszitek.
Jobb vólna, ha sorra ülnétek hátára
Ugy
el-érhetnéek jobbkor a' vásárra.
Akkor el-szégyenlvén
mind ketten magokat,
El-óldák bé-pólált ékes
szamárjokat,
Vén farát a' Juhász a' hátára tette,
A' fija sebessen gyalogolt mellete.
Ismét utasokra tsak
hamar találnak,
Kik rajtok bámulván, útjokban meg álnak,
Nézd a' szép paripán magát mint mereszti
A' vén
Juhász, 's gyalog gyermekét ereszti
Ha jó Apa vólna,
maga le-szálhatna
'S izzadó fijának pihenést adhatna.
[p 0104] Ezt halván a' Juhász, magát földre veti,
Gyalog megy 's hellyébe fiját fel-ülteti.
Tsak hamar
akadnak más útas tsatára,
Kik veték szemeket a'
Juhász' fijára,
'S mondák: szép gyermek vagy, táthadd
ott a' szádat,
Ki gyalog ereszted meg-öszült
Apádat,
Jobb vólna mind ketten ha rá fel-ülnétek,
Így
ö nem izzadna, 's egygyütt mehetnétek,
Az el-lankadt
Juhász e' szót meg-fogadja,
Hátúl ül 's, a' kantárt
a' fijának adja.
Hirtelen találnak meg más útasokat,
Kik szánván alattok ynyögö szamarokat,
Kezdék a' két
Juhászt sok-képen nevetni,
Hogy tám a' hollóknak
akarják azt vetni.
Akkor a' szamárról mind ketten le-
szálnak,
Gyalog mennek, 's megint másokra találnak,
Mond az egygyik: pajtás láttad mássát ennek?
Nézd
paripájok van, még-is gyalog mennek,
De kutya egye-meg, én
úgy nem uralnám,
Hanem fel-ülnék rá, 's nap-es Tor.
Pét. ): ig nyargalnám.
Akkor a' vén Juhász tekintvén
fijára,
Írd-fel ezt, mond néki, szíved' táblájára:
Hogy könnyebb a' Dunát fél markodba venni,
Mint mindenek
kedvét dolgaidban tenni.
[...]
[p 113
]
XVII. MESE.
Vadász, Szüts, Medve.
Egy
pénzetlen Vadász egy Szüttsel alkudott
Egy medve
böréáre, kit egy hellyen tudott.
A' medve még él, mond:
de ha az erdöre
Ki-megyek, meg-lövöm, 's enyim lész a'
böre.
Puskám töltetlen vólt, ma hogy rám jött szemben
Bánom, mert olly szép bört nem láttam éltemben.
A'
Szüts kapván rajta, nagy árát ígéri,
S más nap' az
erdöre a' vadászt kíséri.
Hogy lássa a' meg-vett
bör' Urának végét,
'S tsudálja a' Vadász' bátor
vitézségét.
A' hajnal' tseppjei földre még nem
szálltak,
Hogy a' tsere' szélén nagy bátran meg-
álltak.
Ott egy kölykeitöl meg-fosztatott medve,
Nékik
megy, 's a' Szütsnek el-vész minden kedve.
Ez az, mond a'
Vadász, a' kit meg-alkudtunk,
De látom, hogy dühös,
jöni roszkor tudtunk.
A' Szüts lélektelen mász egy
görbe fára,
A' Vadász mint-egy hólt, fekszik a'
hátára,
Tudván, hogy ez a' vad nem bántja a' dögöt,
Nem
mozdtá tagját, nem lehelt, nem nyögött.
[...]
[p 124
]
XX. MESE.
Róka, Farkas.
Egy éh róka mindent
kurdászván az útban,
Még azt-is meg-nézte, nints-é yúk
a' kútban?
Hol a' tele Hóldat meg-látván, sohajtott,
Hogy kerek 's fejér vólt, úgy nézte, mint sajtot.
Két
vedres vólt a' kút, ült az egygyikére,
Így botsátá
magát a' kút' fenekére.
Látván hogy a' mire éhes nyála
foja,
Az egy múló árnyék, nem sajt, nem gomoja:
Akkor
kezdett félni, 's kivált szégyenlette,
Eszét e'
dologban hogy gy félre tette.
A' ki-jövetelröl midön
gondolkozott,
Egy farkast a' kútra a' szerentse hozott,
Ki mond néki: Sógor jól vagy ott fel-teszem!
Úgy van:
mond a' róka, jöszte sajtot eszem,
De mr itt kell
hagynom, mert a' hasam tele,
Olly nagy, hogy hatan-is jól
lakhatnánk vele,
De miként menjek-le, hogy meg-töltsem
bélem,
Le-menésed' módját kérlek közöld vélem.
Annál nintsen könnyebb, mond a' Róka erre,
Botsátkozz-le
mint én, ülj-fel a' vederre.
[p 0125] Így teve a' Farkas,
a' Rókát fel-húzta,
De a' vizet maga haldokolva úszta.
Mond akkor a' Róka: Hé én-is úgy tettem,
A' fel-jövés'
módját eszembe nem vettem,
Jól jártam, hogy ide jöttél
szerentsére,
'S kivált hogy nem néztél a' dolog'
végére.
Róka vagyok esmérsz, tsalok ha tehetem.
Látod
mint hibáznak sokszor a' bölt agyok,
Jöjj-ki KOma mint
tudsz, már én kivül vagyok.
Dolgában az ember keveset
hibázna,
Hamg hozzá nem fog, mindent jól meg-rázna.
[...]
[p 132
]
XXIV. MESE.
Szántó-vetö, 's Fijai.
Egy
Paraszt feküvén halálos ágyában,
Gyüjteté gyermekit
gyászos szobájában.
Hogy Testamentomot javairól
tégyen,
'S míg el-nem költözne, tölök bútsút végyen.
Gyermekim! mond nékik, látom közel végem,
Meg-mondom hát
néktek minden tehetségem.
A' mi pénzetském vólt, felét
a' szölöben,
Más felét rejtettem ott kin a' mezöben.
Hoszszú ásót kapát végyetek e' végre,
Aüssátok
mind kettöt egy lábnyi mélységre;
Az el-rejtett kintset
gy meg-taláéjátok,
'S gondos Atyátokat akkor meg-
áldjátok.
Attyok hólta után fijai így tésznek,
Egy
egy singnyi ásót kezeikbe vésznek.
A' mezöt a'
szöllöt négy ízbe fel-hánnyák,
Testek vér-tsepjeit
egyikben sem szánnyák.
A' mezön a' kintset hogy meg-nem
lelhették,
Azt tiszta búzával jókor bé-vetették.
Az
Apjok' pénzére gy rá nem akadtak,
De böv szüretjek
lett, 's gazdagon arattak.
A' Testamentomnak meg-érték
erejét,
Hogy kiki olgozza serényen mezejét.
[p 0133]
Így izzadásának u'soráját veszi,
Mert a' jól
szántott föld öt gazdaggá teszi.
Az arany Bányának
ritkán van ideje,
A' szánás a' pénznek az igaz kút-feje.
Szegény 's vak Ország az, 's közel enyészete,
A'
szántó-vetönek hol nints betsülete.
Hajdan egy
Cátóban 's egy Pomponellában
Szántó-vetöt
látott a' világ Rómában.
A' Chinai Császár egyszer
esztendöben
Száz ezer Parasztal eszik egy mezöben,
Tudja hogy a' szántás leg-föbb gazdagsága,
'S míg a'
betsben lészen, bóldog lész' Országa.
Be szép
vólt a' világ, míg Diktátort talált ( A' régi
Rómaiakönként akartak szegények lenni, hogy tiszta
virtusaikat annál jobban meg-örizhessék. A' Samniták
békességet akarván kötni a' Rómaiakkal, nagy summa
pénzel küldötték követjeiket Curius Dentatus Consulhoz,
a' ki öket sok ízben meg-gyözte, hogy az ajándékkal
magok' részére hajthassák. Mikor a' Kvetek bé-mentek
hozzá, éppen akkor vatsorált a' Consul fa-tányérról
némelly földi-veteményeket, 's az ajándékkal ötet
kínáló Követeknek azt mondja: "Kétség kívül az én
szegénységem azt hitette-el veletek, hogy engem' pénzel meg-
vesztegethetek; de sokkal jobban szeretk én a' gazdagoknak
[p 0134] parantsolni, mint-sëm magam gazdagsággal brni." --
Pyrhus az Epirus' KIrállya semmi ígéretekkel nem hívhatván
KIrályi udvarába ama' sok virtusokkal ékeskedö 's
Hazáját szeretö Fabritziust, azt mondotta rólla:
"Könnyebb a' Napot az ö futásától, mint Fabritziust az
igazságtól el- fordítani" -- Ama' hres Consul Regulus
meg-gyözvén a' Cárthágó-bélieket, 's kitöltvén
Consulságának idejét, izeni a' Tanátsnak Rómába, hogy
tegyenek helyette más Consult; mert a' mint hallja, a'
Feleségének ásóit 's kapáit el-lopták, és így gyermekei
a' földet nem mivelhetvén, éhen halnak-meg. Ezt hallván a'
Tanáts, az ö földének miveltetését magára vállalta, 's
a' szerént a' mint Seneca szóll, a' Közönséges
Társaság lett a' Régulus' Árendátora vagy Majorossa.
)
Róma z ekéél, 's Boáz a' szérün hált!
[p 0135]
XXV. MESE.
Vadász, Kopo.
Egy kopója vala egy
Nimród' fijának,
Ki híven és gyorsan szolgála Urának.
Hallván a' kürt hangját, tántzolt örömében,
Reménylvén, hogy az nap' jár Ura' kedvében.
Ha ki-nem fogy
úgy mond belölem a' pára, 4 Egy özet hozok ma gazdám'
konyhájára.
Urának tettzését mindég bé-töltötte,
A' nyúlat futtában sokszor el-ütötte,
A' fürjet 's a'
fogolyt tsúszkálva meg-leste,
A' barlangban el-bútt
szarvast ki-kereste.
A' vad-disznóval-is bátran
szembe szállott,
'S ha meg-kapta fülét, a' vad-kan meg-
állott.
Végre e' jó kopó lábai lassúltak,
Meg-
gyengült szaglása, 's fogai ki-húlltak.
Fösvény Ura
még-is vitte egy idöben
Vén ebét vadászni egy sürü
erdöben.
Hogy látott egy disznót az eb egy fa alatt,
Felejtvén vénségét, bátran néki szalatt,
Meg-ragadta
fülét négy odvas fogával,
De ki-tört, 's a' vad-kan el-
vitte magával.
[p 0136] A' vadász kopóját ütötte 's
vétette,
Régi szolgálatját mind el-felejtette.
Ne
verj, mond a' Kutya: nem kíméltem magam'
Meg-ragadtam
de ládd el-vitte a' fogam'
Meg mutattam hozzád hajdani
hüségem',
'S Hogy el-ment okozzad meg-aggott vénségem'.
De nem tett e' sëmmit Ura' vad szívének
Mert meg-
rontá fejét régi jó ebének
'S Hogy tovább Házában
hasznot nem tehetett
A' kenyér' hajban-is keveset ehetett.
Mikor ásítással néha enni kére
Motsok vagy egy dorong
lett Urától bére.
Az éhség gyötrelmeit sokszor alig
állta
Még-is hízelkedett 's a' farkát tsóválta
Mikor
más Társai gazdagonn ettenek
Zab Kenyér' hajt néki alig
vetettenek
'S Mind addig szenvedte a' rágó éhséget
Mig sok kínjainak halál vetett véget
E' kopó sorsára
jut sok öreg szolga
Így van a' többek közt a' zegény
Pap' dolga
Tíz 's húsz esztendeig szolgál egy
helységben
Adnak néki kitsit míg van egészségben
De ha el-betegszik vagy jut vénségére
Tsak nem éhel
hal-meg, mert nints egy fillére
Tsak a' Magyarnál van e'
szeretetlenség,
Nem bán gy Papjával ennél több
nemzetség
[p 0137] Hanem ha le-szedte ereje virágát
Meg-támasztja osztán élté száraz ágát
Szíves
gondja vagyon minden tsemetére
A' melly ragaszkodott e' fa'
tör'sökére
De itt, még sok kö szív örül 's
katzag rajta,
Ha látja hogy itt 'sott kóldúl a' Pap-fajta.
[...]
[p 160
]
XXXV. MESE.
Farkas, Kutya.
Egy éh farkas, kinek
borzadt minden szöre,
Prédáját keresni méne egy
erdöre.
Hol akadt tsak hamar egy kövér kutyára.
'S
szint' úgy meg-repdesett kívánt látására;
De félt
belé kapni ámbár fojt a' nyála,
Tartván hogy a' kutya
erössebb lész nála.
Valóban a' vívás lett vólna
kéttséges;
Mert a' komondor vólt izmos egésséges.
Inkább kívánt tehát beszédben eredni,
Mint sem
bizonytalan hartzba keveredni.
Kérdi mit keresszitt? mit
vársz? mit reménylesz?
Ó! te bóldog állat ki ekképen
fénylesz!
Mond-meg kérlek nékem hogy élsz, 's ki tart
téged?
Hogy illy szép kövér vagy, 's illy friss
egésséged.
A' kutya azt mondja, hogy heverésére
Tartják ötet, 's nintsen gondja élésére
Hogy vetnek
elébe néha 'síros tsontot,
Néha húst 's kenyeret, hol
egy, hol két fontot.
[p 0161] A' Farkas azt mondja
szeretnék úgy élni,
Az éhel halástól nem kéne úgy
félni.
Ha tettzik mond az eb a' könnyen meg-lehet,
Az, a'
ki engem' tart véled is jót-tehet.
Vélem egygyütt nálla
ezt fogod tsinálni,
Gondod leszsz a' házra 's elötte
fogsz hálni.
Éjjel ki-fogsz üzni minden tolvajokat,
Nappal a' 'Sidókat 's holmi kóldúsokat
Meg-esméred
öket rongyokról, 's bojtokról,
A' pundrát éltemben le-
húztam már sokról.
Ha tsak az a' dolog örömest el-
megyek
Mond a' farkas: tsak hogy mint te bóldog legyek.
Mennyivel könnyebb lész nékem ott vigyázni,
Mint itt az
erdöben éhezni és fázni.
Most itten szenvedek hideget
's meleget,
Még-is alig eszem tíz hétben eleget.
Öröm
könyve tsordúlt a' farkas' szeméböl,
Hogy gy
szabadúlt-ki az éhség hellyéböl.
Jó meszsze mentek
már a' mikor sokára,
Néz egyszer a' farkas a' kutya'
nyakára
Mi az oka kérdi, hogy ott nintsen szöröd?
Talán valamikor sebess vólt a' böröd?
Nem; felel a'
Kutya hanem lántzra tesznek
Néha, de estvére mindenkor
le-vesznek:
De az éppen semmi mert így egész éjjel,
Fel-'s alá járkálok és futkosok széjjel.
[p 0162]
Semmi? mond a' farkas; de az a' veleje
A' szabadság minden
jónak a' kút-feje
Menny-el nem akarok többé veled menni,
Nem kell a' jó élet ha lántzonn kell lenni.
Nintsen
szebb és drágább kints a' szabadságnál
Jobb ez a'
gyémántnál 's minden gazdagságnal.
[...]
[p 174
]
XL. MESE.
Légy, Hangya.
A' légy disputála
egykor a' hangyával,
'S E' nagy dolgos felett kérkede
magával.
Bizonyára úgymond el-veszett az eszed
Hogy te
paraszt féreg magad' hozzám teszed.
A' KIrályoknál van
nékem kész asztalom,
Mikor kell a' leg-szebb Dámát
meg-tsókolom.
Mi van az óltáron még azt-is meg-nézem
'S
már Jupiter elött ki-veszem a' részem'.
De a' hangya
erre olly jól meg-felele
Hogy a' légynek el-tölt szeme
szája vele.
Király' asztalához senki nem hív téged',
Azért-is ott minden néked ellenséged.
Mindenünnen mivel
nints ortzád, ki-vernek,
Kész ellened mindég keze az
embernek.
A' melly hellyre egyszer le-ülsz vagy le-
szállasz
Többnyire te abból többé fel-nem állasz.
Én a' más' asztalát, mint te, meg-nem esem;
Mert
magam' élelmét böven meg-keresem
Mikor itt 's ott
tzintzogsz, én az egész nyáron
Dologozom, az idöt meg
vévén nagy áron.
[p 0175] 'S mikor ti meg-fagytok henye 's
otsmány legyek
Rakott tár-házamba ösz végén bé-
megyek. ( Közönséges vélekedés vólt az mind kkoráig,
hogy a' hangyák télre gyüjtenek magoknak eledelt; de a' mái
Természet' visgáló Böltsek kitanúlták, hogy valamint
a' legyek, úgy szintén a' hangyák-is meg-fagynak télben.
Inkább lehet tehát mondani, hogy öszre vagy tavaszra
való élelmet keresnek magoknak. Hasonlóképpen meg-fagynak
télen a' Marmótok-is, mellyek nagyságokra nézve a' vad-
matskához hasonlítanak, 's németül Murmeleknek
neveztetnek; de még-is szénát hordanak-bé lyukaikba,
rész-szerént, hogy édesdebben alhassanak rajta, mint
egy hat hónapig egy végben, rész-szerént pedig, hogy
hasznát vehessék tavaszszal mihelyt fel-serkennek.
Tsudálkozással 's gyönyörüséggel lehet szemlélni
kivált az Alpeseken, a' hol a' Marmótok sereggel
találtatnak, miképpen szokták a' meg-értt füvet ösz
felé fogaikkal lenyírni, 's azután bé-hordani. Némellyek
közzülök hátokra feküsznek, 's négy lábaikat
egyenesen fel-felé tartják; a' többek füvet hordanak
rájok mint valamelly szekerekre, 's azután farkoknál fogva
bé-húzzák lyukaikba. Ezt mind addig folytatják, míg
elegedendö szénát takartanak-bé. -- Melly tsudállatos a'
bölts Isteni gondviselés abban, hogy némelly állatokban
[p 0176] meg-állitja télen bizonyos ideig a' vérnek
folyását! Melly tsudállatos abban, hogy másoknak adott
az éhséget sok hetekig fött hónapokig el-türni tudó
gyomrokat! Melly magfoghatatlan abban, hogy némellyeket
felruházott elöre való látással, hogy magokról gondot
viseljenek! Melly bámúlásra méltó abban, hogy sok
madarakat el-küld országokra, sok halakat pedig egygyik
tengerröl a' másikra, a' hol könnyebben el-élhessenek.
Illyen bújdosók a' folyó-vízi halakban a' Ketségék,
Söregek, Szálmók, Tokok és Vizák; a' Tengerekben pedig
föképen a' Heringek, a' kiknek egygyik tengerröl másikra
való indúlásoknak napját-is jól tudják az Ánglus és
Hollandus Halászok, azért-is ollyankor ezerenként
fogdossák-el öket. -- a' levegö-égnek 's a' víznek
kissebb vagy nagyobb hidegsége Kalendáriom gyanánt van
ezeknek a' bújdosó madaraknak 's halaknak, melly az ö
indúlásoknak idejét megjelenti nékik. -- Éppen ez az oka
annak-is, [p 0177] a' mit a' mái Természet' vi'sgáló
Böltsek kitapogattak, hogy a' Strutz madár Afrika közepe'
táján soha sem üli nappal tojássait, mert a' napnak
hévsége fel-ér az ö vérének melegségével; hanem
mivel az éjtszakák hvesek, napnyúgotkor rend szerént
rájok ül, és, virradtig melengeti. Áfrikának túlsó
széle fel pedig, mint hogy már ott nints a' napnak olly nagy
ereje, szintúgy üli tojássait nappal-is mint egyéb
madarak. Tsak ugyan méltán mondja az Írás balgatagnak ötet,
mert nem tojik bátorságos helyre mint más madarak, hanem a'
sk mezöre, vagy vizeknek partjaira, a' hol az oktalan-
állatoknak lábaik könnyen el-tapodhatnák tojássait, ha az
Istennek szemei azokra-is gondot nem viselnónek. -- )
[p 0176] Az láthatja magát a' rest légy' képében
Ki
ditsekszik tsupán nemes Levelében
Melly mint a' név régi
ösiröl maradott
Kiknek virtusokhoz ö semmit sem
adott;
Ki egy rongyos mentét ha vethet elöre
Útálva
néz-alá a' szántó-vetöre
[p 0177] De mikor ez illyen
egy két agarával
Hétröl hétre nyúlász, hol negyed
magával.
Azután itt 's amott máson él ortzára;
Élelmet keres az, Décember havára,
Meleg verejtékkel
földét 'sírosítván
Hazáját 's KIrályát ekként
gazdagtván.
[p 0178] XLI. MESE.
Nap, 's Békák.
Athénásban egykor vévén feleséget
Egy fö tolvaj,
ada pompás vendégséget.
A' hová sereggel sokann fel-
gyülének,
Sem száma sem vége nem vólt vendégének.
Esópus, ezt látván, egy mesét beszélle, 4 E' balgatag
népet hogy intené vélle.
A' nap alatt akart úgy-mond egykor
házasúlni,
Melly dolgon a' Békák kezdtek dúlni 's
fúlni.
Az egy Nap, így szóllnak, melly sok tót ki-
száraszt!
'S a' víz' kereséssel egész nyáron
fáraszt!
Hát mi leszsz belöllünk ha sok fija
lészen?
Ki-apad minden tó, 's el-veszünk egészen.
Jobban okoskodtak a' tóknak lakosi
Mints a' bölt Áthénas
Várossa' okosi.
[p 0179] XLII. MESE.
Bárány,
Farkas.
Szomjúzván egy Bárány méne a' folyóra,
Ivék; de tsak hamar talált koporsóra
mert egy Farkas el-
jött keresvén prédáját
A-is i'tt, de inkább, rá
tátotta száját
'S Mond néki: Te Bárány tám veszted'
akarod,
Hogy tiszta vizemet ekként fel-zavarod?
Engedelmet
kérek, Úr Farkas te tölled,
Felel a' Bárányka: a' víz
jö felölled,
'S Tudod a' folyó-viz hogy nem megy fel-
felé.
Mond a' farkas, látván hogy nem köthet-belé:
Meg-
sidtál ez elött mint-egy hat hólnappal. 4 Uram én
születtem ez elött húsz nappal,
'S akkor szegény
szolgád vólt annya' hasában
Hogy találtál vólna
káromlást szájában? 4 A' Bátyád vólt tehát: mond e'
fene állat,
Ö lészen ki téged kxoporsódba szállat.
Nem látta Nagyságod mond, az én Bátyámat,
Én vagyok
az elsö, ki szopom anyámat.
Tsegéllyére az vólt apád,
vagy testvére;
De boszszúmat mindjárt meg-óltja te
véred
Ti, Juhászok, 's ebek, mikor együtt vagytok,
Semmi
betsülletet én rajtam nem hagytok.
[p 0180] Ezt mondván
fogait rútúl tsikorgatja,
'S a' szelíd Báránykát
részekre szaggatja.
Az eröszak ellen nintsen
ártatlanság,
Bár mentse ez magát, azé az igazság.
Mind addig, költ álnok de színes okokat
Mig végre el-
nyomja az ártatlanokat.
[...]
[p 185
]
XLV. MESE.
Béka, Söre.
Egy meg-hízott sörét
hogy látott egy Béka
Az irigység miatt düjjedt az ágyéka
Irígylem így szólla szép teste' állását
Szeretném, ha bennem szemlélhetné mását
Hogy azért
nagysággal ötet felyül-múlja
Régi rántzos börét mint
tudja fel-fújja,
Kérdi a' tarsától: vagyok-é már olly'
nagy?
De hogy vagy, felel az, de száz résznyi sem vagy.
Ismét fújja magát minden erejéböl
Úgy hogy már
szemei düjjedtek fejéböl,
Kérdi ismét; Pajtás-
nagyobb vagyok e' már?
De hogy vagy, mondja az, óh ostoba
szamár!
Rajta ismét bátor ereje fogy s' eped
Addig
fújja magát, hogy egyszer meg-reped.
Mit nevetsz óh
ember tsak nevet tserélek
De e' kis mesében te rólad
beszéllek
Minden kitsiny, Burges örömest Gróf lenne
Ritka nap múlik-el, hogy bálba ne menne
A' Szegény, a'
Bárót akarja követni
Költsön ker 's azután nem tud meg-
fizetni.
[...]
[p 207
]
Mágnes erövel húz a' Haza-tüz' füstje
Nem ér
ezzel más föld' arannya 's ezüstje.
A' Lappon a' jég
köz'tt talál édességet
nem tserél Hazát az, kit a' hév
nap éget.
[p 0208] I. LEVÉL.
Commodus' Levele
Philopátroshoz.
Az a' különös emberség, ritka
nyájjasság, 's mosolygó öröm, mellyel fogadtál engem'
Kedves Barátom! nállad lételemkor, sokkal mélyebben bé-
vagyon nyomva érzékeny szívembe, hogy sem mint továbbra
halaszthatnám eleven háládatosságomnak meg-
bizonyítását. a' te véled való szíves társalkodásban
öszvetalálkoztam ama' két fö jókkal, mellyeket leg-
inkább szeretnek mindenek, tudni illik a' szabadsággal és
barátsággal. Félvén attól, hogy viszsza találok élni
emberségeddel, kevesebb ideig múlattam nállad, mint-sem
kívántam vólna; noha meg-vallom, hogy nagy szomorúságomra
esett tölled lett meg-fosztatásom. Azoknak [p 0208] a'
bóldog és víg napoknak édes emlékezete, mellyeket nállad
töltöttem, soha emlékezetemböl ki-nem fog töröltetni. -
-- A' nyomorúságok 's unalmak mellyek ez életben rajtunk
esnek, nagyon tartósok, a' jók és örömök ellenben,
mellyeket ollykor kóstolunk, sebessen el-repülnek: de
azoknak háládatos emlegetése ki-pótolja némelly részben
azokna rövíd tartósságokat. Az én emlékezetem még
most-is mindég te veled lakik, azokkal foglalatoskodik, a'
mellyeket te nálad láttam, tapasztaltam, 's kivált pedig a'
mellyeket utólszori egygyütt vatsorálásunk' idejekor a'
te szádból hallottam. Felette sajnállom, hogy az idönek
rövid vólta miatt, némelly közönséges jegyzésekkel meg-
kellett elégednem, 's egygy igaz és jó Hazafinak
kötelességeit rendel elömbe-nem rakhattad, a' mint fel-
tetted vólt. Óh melly kedves dolgot tselekednél elöttem
Kedves Barátom, ha ki-pótolnád azt Levéllel, a' mit nem
tellyesíthettél élö nyelvel! [p 0209] Nem gyakorolhatnád
egygy egygy hasznosabb dolgon mélyen bé-látó elmédet,
mint ezen, a' melly tzéloz az egész Hazának bóldogságára.
Melly sokan vagynak, a' kik soha gondolóra sem veszik
azt, mitsoda a' Haza? és mi légyen az eránt minden Hazafinak
el-múlhatatlan kötelessége? meg-vallom igazán magamról,
hogy a' tsendes és nyúgodalmas életet keresvén, szánt-
szándékkal kerültem eddig minden vi'sgálódást, melly
az én nyúgodalmamat meg-háboríthatná; és soha sem
gondolkoztam arról, mi légyen a' Társaság? mik légyenek
annak kötelei? és mire ajánlják magokat mind azok a' kik
abban élnek? Azt tartottam, hogy minden tisztemet bé-
töltöttem azzal, ha tisztességessen élek, senkit nem
bántok, az Isten és Haza' Törvényeit meg-nem rontom, 's
még tsak elmémbe sem ötlött az, hoghy még ennél egy jó
Hazafiban több kívántatik-meg. - Olly igen meg-vagyok
gyözettetve Kedves Barátom! mind elme-béli tehetségedröl,
mind erántam [p 0210] való szíves indúlatodról, hogy nem
gondolok senkit, a' ki nálladnál készebb 's
alkalmatosabb lehetne, ezeknek a' még én elöttem rész-
szerént esméretlen, rész-szerént kétséges
igazságoknak meg-sejtésére. -- Óh melly sok egyéb
dolgok-is vagynak mellyeket egygyütt létünkben tsak egygy két
szóval illettünk, 's a' mellyekben nagyobb világosságot
kívánnék költsönözni tölled: de meg-elégszem most
azzal, ha a' fel-tett Kérdésben világosítasz-meg. Ne
sajnáld azért velem közleni mindazokat, mellyeket a' jó
könyveknek olvasása, a' nagy emberekkel való
társalkodás, mindeneknek felette pedig tulajdon
elméledésed 's vi'sgálódásod után e' dologról
tanúlhattál. Az egész világ munkálódik, kevés ember
gondolkozik; de Te Kedves Barátom! éppen nem vagy, a' mint
tapasztaltam, azok közzül való, a' kik, mint az Orgonának
sípjai, azt a' hangot adják, mellyet a' mu'sikus ád
beléjek, úgy szüntelen tsak mások okoskodásaival
hangzanak. [p 0211] Minden kétséges kérdést gyanús
figyelmetességgel meg-szoktál vi'sgálni, mérö fontba
veted a' mellette és ellene hartzoló okokat, és tsak a'
tsalhatatlan és szembe tünö igazságokon nyugtatod-meg
elmédet. A' te egész életed nem egyéb, hanem a' régi
Görög, Római, és mái Túdósokkal való barátkozás, a'
kiknek a' sok kérödzés és olvasás után magadévá tetted
minden böltsességeket 's tudományokat. E' tselekszi azt,
hogy olly kellemetes és kívánatos mindenek elött a' te veled
való társalkodás, hogyha a' távol-létel miatt épületes
szavaidat nem halgathatjuk; leg-alább vígasztalásunkra
kívánjuk olvasni leveleidet. Ha méltóztatol a' fel-tett
Kérdés felöl való gondolkodásomat meg-elégíteni, 's
tulajdon jegyzéseidnek avagy tsak némelly részét velem
közleni; úgy az én eleven háládatosságommal tetéztetni
fognak a' tiszteletnek 's barátságnak szíves indúlati,
mellyekkel erántad viseltetem.
Légy jó egésségben.
[...]
[p 295
]
Ugyan mit mondhatnak azok a' puha életü 's lágy-meleg
szívü világ-lakosi, vagy inkább senkinek szolgálni
nem akaró kóborlók ez illyen nemes példákra? mit
felelhetnének az oda fellyebb említett Encyclopédisták,
ha az ö Hazájok valamelly síránkozó édes Anyának bús
ábrázatjában meg-jelenne nékik, 's e' szomorú de kemény
szókat nyújtaná hozzájok: "El-fajúlt háládatlan
gyermekek, a' kiket én szültem, meddig lésztek az én
sok jó-téteim' 's az én szeretetemnek bizonyos jelei után
érzéketlenek? Honnan [p 0296] vettétek a' ti Eleiteket? Én
töllem származtak mind azok. Az én ki-meríthetetlen
bövségemböl vették eledeleket, javaikat; én vígyáztam
neveltetésekre 's taníttatásokra. Ti-is az én méhemböl
származtatok, 's valami legkedvessebb elöttetek az én
ajándékomból bírjátok. Az én Törvény-székeim örizik
az igazságtalanságtól a' ti személlyeteket 's
jószágaitokat, az én katonáim vígyáznak éjjel nappal,
hogy a' ti békességtek meg-ne háboríttassék. Nem tsak
fel tartom, hanem gyögyörüségessé-is én tészem a'
ti életeket. Én nyitom-meg a' böltsességnek kútfejeit az
oskolákat, hogy tanúlni szeretö elmétek' szomjúságát
meg-ólthassátok; én állíttom-fel a' sok hívatalokat,
hogy azoknak bölts folytatása által ditsösségre
lépjete. Én építtetek sok helyeken Ispotállyokat, hogy
az én meg-öregedett vagy el-nyomorodott gyermekeim azokban
ingyen minden-féle segedelmet találhassanak. [p 0297]
Ímé pedig ennyi fáradtságos dajkálkodásomért nem
kíváok egyebet tölletek, hanem hogy egymást
szeressétek; és valamint mindnyájan én tagjaim vagytok,
úgy ki-ki közzületek a' maga tisztiben szorgalmatossan
el-járván, egymásnak bóldogságának elébb-vítelében
munkálodjatok. De a' ti meg-keményedett vad szíveitek nem
betsülik az én titeket apolgató Anyai kegyességemet. El-
akarjátok szaggatni a' Köz-társaságnak köteleit,
mellyekkel az én Anyai karjaim, a' ti tulajdon
bóldogságtokért szorítottak-öszve benneteket. Mikor a'
ti Hazátok mindent tselekszik értetek; hát ti semmit nem
tselekesztek-è az ö meg-maradásáért? Az én szíves
kéréseimre meg-síketült, Anyai gondjaim ellen pártoskodó
gyermekek; hát sëmmi sëm lágyíthatja-meg értz
szíveiteket? Száljatok kérlek magatokba, vegyétek
gondolóra Szüléiteket, Atyátok-fijait, Barátitokat, 's a'
ti tulajdon hasznotokat; hajtsa hozzám [p ]98 ] szíveteket
a' háládatossáh, és a' ti kötelességteknek meg-
gondolása. Viseljétek úgy ezután magatokat, a' mint
kívánja tölletek az emberek fijait meg-ékesítö virtus,
's a' ti tulajdon betsületeteknek szeretete. - A' mi engem
illet kedves Barátom! a' szeretetnek 's háládatosságnak
öröm-könyvei között az ö édes Anyai ölébe borúlván
így felelnék néi. "Kedves Haza! én reám nézve éppen nem
vólt szükséged arra, hogy látható formába öltözzél,
's zokogó panaszra fakadjál; mert az én szívem régtöl
fogva hozzád rakaszkodott Úgy vagyon meg-vallom, mindenemet
te tölled vettem, 's azért-is az én háládatosságom tsak
az én halálom által végeztetik-el. Sött ez az élet-is a'
tiéd; azért-is örömmel fel-áldozom értted a' mikor
kívánod. Te értted meg-halni nem egyéb, hanem az embereknek
emlékezetekben mind örökké élni, 's a' ki téged' mind
hóltig örömmel szolgál, a' koronázza-meg [p 0299] igaz
ditsösséggel a' maga' fejét. - Engedd-meg nékem
szerelmes Barátom ezt az el-ragadtatást, mellyet a' Hazám
eránt való forró buzgóság okozott éánnékem. Ímé meg-
mezítelenítettem elötted az én lelkemet; mert lehetetlen-is
azt, a' mit ílly elevenen érzek el-rejtenem. Vesd az igaz
ítéletnek mérö-fontjába minden okoskodásimat,
rostáld-meg mind azt valamit mondottam: reménylem meg-fogsz
gyözettetni a' felöl, melly szép és szükséges
virtusa légyen ez minden nemes lelkü Hazafinak, hogy minden
tölle kitelhetökben Hazájának szolgálni igyekezzen. Ha
mint emberek mindenekkel jól lenni tartozunk; mennyivel inkább
kötelesek vagyunk szolgálni Hazánk-fijainak, a' kikkel
ugyan azon egygy tzélra, a' Hazána közönséges
bóldogságára 's békességére törekedünk. Ne légyen
tehát senki az Országnak haszontalan tagja. Az öregek,
erötlenek, sinlödök, ha ki-nem mutathatják hasznos
munkák által buzgó szolgálatjokat; leg-alább tartsák-meg
[p 0300] meg Hazájok eránt azt a' szíves indúlatot,
mellyel viseltetnek a' jól nevelt gyermekek az ö Szüléik
eránt, szomorkodjanak annak kárán, és könyörögjenek
békességéért. A' böltsek és tanúlt emberek oktassák
az egygyügyüeket az igazságra, és minden hasznos
tudományokra. a' kamarás Tisztek 's a' közönséges adónak
bé-szedöi, légyenek az Ország' kintsének hüséges
gondviselöi, 's meg-kíméllöi. A' Törvény-túdók 's
bírák légyenek az igazságnak minden személly válogatás
nélkül való ki-szolgáltatói. Az Egyházi Szolgák
prédiálják a' szívet meg-szentelö erköltsi-
tudományt, melly által a' Hazának lakossait, bár akármelly
Vallásna légyenek-is azok, igyekezzenek a' szeretetnek
köteleivel egybe szorítani. a' katonák feleljenek-meg annak
az esüvésnek, mellyel az Országnak 's a' KIrálynak
hüségére meg-esküdtenek, 's készek légyenek annak
békességéért véreket-is ki-ontani. A' szántó-vetök,
kalmárok, kereskedök, 's minden mesteremberek [p 0301]
igyekezenek hívataljokban 's mesterségekben jó lelki
esmérettel forgolódni. Ha mindenek így gondólkoznak, 's így
élnek; akkor a' magok saját javokat 's betsületeet
munkálódván, a' köz-jóért fáradoznak. Ezek a' sok-felé
ki-terjedett ágak egygyesíttetvén a' köz-jónak lébb
vitelében, tsinálják az országnak bóldogságát,
állandóságát, és ditsösségét. - Ímé kedvess Barátom
ezek azok, a' mellyeket az én szívem szóról szóra
diktált az én író-tollamnak, mellyet a' Haza' szeretet és
a' tenéked tettzeni kívánó szándék tett az én kezembe.
Nem úgy írtam néked e' bövséges és majd kimeríthetetlen
matériáról, mint valamelly Professor vagy Törvény-
Doktor; hanem tsak az én belsö indúlatimat kívántam meg-
mutatni néked, 's elödbe akartam terjeszteni, mit ítéljek
az én igaz és jó Haza-fijakna kötelességekröl. Valamint
a' Ház épitö-mestereknek rajzolatjaikból egygy
tekíntettel ki-nézi az éles elme az építtetendö
Kastélynak nagyságát 's szépségét; [p 0302] úgy
reménylem elégségesek lésznek te reád nézve ezek az én
rövid jegyzéseim arra, hogy meg-útálván minden bal-
véleedéseket meg-gyözettessél a' felöl melly szép,
melly szükséges, hasznos, és ditsösséges virtusa
légyen az minden igaz Haza-finak, hogy a' maga Hazáját mind
szíves dajkáját munkássan szeresse. Minden
lehetö tisztelettel 's szeretettel vagyok kedves Barátom!
's a' t.