PÉTZELI JÓ'SEF: HASZONNAL MÚLATTATÓ MESÉK. 0069


I.MESE.

Egy pár Papagály kalitkában.

A
több madarak köz'tt kik hiv barátságban
Élnek hm's nöstény köz'tt kötött házasságban,
Bámúlásra méltók a kis Papagájok,
'S Lehetnek a' Hites Személlyek' példájok.
Mert nem tsak mihelyest társaságba állnak
Egy észszel 's erövel fészketskét tsinálnak,
Nem tsak tojásokat osztán sorra ülik,
Szerelmek' gyümöltsit mig lassan ki-szülik,
'S Híven hordnak nékik vizet 's fü magokat,
Mg szárnyokra kelvén tarthatják magokat;
Hanem ha fájdalmat, vagy bút egyik érez,
A' másiknak szve érte szörnyen vérez,
Sött kínjai köz'tt az, ha meg halni talál
Bús nyögésit ennek végzi tsak a' halál.....
Egygy Böltsnek volt egy pár illyen Papagája,
Ki minden nap' gondos szemmel nézett rája
Azt a' gyors készséget tsudálni nem gyözte
Mellyel egygyik a' más' kedvét meg-elözte,
Képzelte, de le-nem tudta írni szókkal
Azt, a' mit suttogtak sok víg 's nyájjas tsókkal.
[p 0070] Sokára a' hmnek történt betegsége,
'S Párja' nyögésinek nem vólt szeri 's vége,
Bé-nem húnyta egész éjjel-is szemeit,
Sorra apolgatta lankadtt tetemeit,
Pehelyt hordott alá, 's százszor egy órában
Vizet, vagy magot tett el-alélt orrában.
Sött egészségétöl magát meg-fosztani
Kész vólt; ha lehetne vele meg-osztani:
De sëmmit nem használt minden esdekléssel,
Mert hóltát jelenti hergö pihegéssel.
Látván a' Bölts, hogy már magát el- ereszté,
Nem mozdítja lábát, szemét el-mereszté
Ki-vette mellöle,'s hirtelen két felöl
Két sima tükörttett a' kalitkán belöl,
Hogy maga képével tsalja- meg bús párját,
'S száraszsza-meg méltó könyve özön árját,
Vagy két nap' hogy Társa vele van azt vélte,
Mikor a' tükörben formáját szemlélte
'S Már oszlott mord köde bánatos szivének,
De majd kételkedve hivén két szemének,
Mint máskor kedvesét tsokolni akarta,
'S Hogy ebben a' tükör köz'tök gátot tarta
Vig öröme' fénye hirtelen el-széledt,
'S Bé-fort sebe' kinja két-szeressen éledt.
El-tünt kedves Társát mind addig zokogta
Mig halálos álom szemeit bé-fogta.....
[p 0071] Bóldog Párok! kik illy szüz hívségben élnek,
Sziven szivet, kedven örömet tserélnek, ( Minek utánna Amérikát fel-találták, igen sok külömbözö nemeit találták ott a' Papagájoknak, mellyek Európában esmeretlenek vóltak. Az a' mellyröl itt szó vagyon, fejér tollú, és ollyan forma nagyságú, mint a' Patsirta. a' nyelve lapos, azért-is nem tsak más allatokat 's madarakat, hanem az embereket-is a' beszédnek hangjában könnyen követheti. A' Természetet gondos szemekkel visgáló Böltsek egyéb madarak köz'tt, ezekben tapasztaltak a' Házassághoz hasonló hóltig tartó páros életet, 's szeretet )
Fúlánkjától a' bajt, 's fájdalmat meg-fosztják,
MIkor négy vállakra egy formán el-osztják.
Újj gyönyörüséggel foly minden órájok,
Még a' komor bánat, 's bú-is nevet rájok.

[p 0072] II. MESE.

Oroszlán, Légy, Pók.

Egy
iffjú Oroszlán a' déli hévségben
Kedvére szunyókált a' hves zöldségben,
De nagy tábor szúnyog körülte 'sibongott,
KIvált egy szemtelen légy fülében dongott,
Mellyen fel-lobbantván nemes szve mérge, 4 Menj-el így szóll néki földnek otsmány férge,
Édes szunnyadásom' gátolni hogy mered,
KIrályi hatalmam' tám még nem esmered?
Vagy önként akarod élted' ki-ontani,
Hogy azt, kit minden fél mered boszszontani?
Jaj! be fennyen álmodsz, mond a' Légy felölled,
Százszor KIrály vagy-is, nem félek én tölled.
Bár tsattogtasd-öszve éles fogad' 's állad',
Avagy az Elefánt nem erösb é' nállad?
Még-is mikor tettzik fektéböl fel-költöm,
Szörnyü bögésével a' mezöt bé-töltöm,
Igy szóll, 's fellyebb kezdvén unalmas nótáját,
Meg-kapja füstölgö orrának tzimpáját,
[p 0073] Hegyes dárdájával mint egy bör hévérrel ( A' légynek ezen dárdája, vagy orra tsak-nem mindenekben hasonló az Elefántoknak orrához, és éppen az a' haszna vagyon. Valamint az Elefánt az orrával szedi-fel a' füvet 's mint az ember a' maga' kezével, úgy rakja-bé szájába: a' légy-is az orrával szívja-bé a' nedvességet, mellyel magát táplálja. a' Természet vi'sgálók, a' kik a' leg-kissebb férgeknek tagjaikat-is rendre nézgélik amaz üveg tsükön, mellyek az elejekbe tétetett dolgokat sok milliókkal nagyobbaknak mutatják, mint a' millyenek valósággal, meg-jegyzik, hogy a' legyeknek ezen orrok üres belöl, és hasonló a' hévéréhez, vagy lopóhoz. a' vége meg-van hasitva, 's mihelyt a' légy valemylly enni-valóra száll, két hegyes tör forma inas húsotskák jönek-ki orrából, mellyekkel a' börön magának rést vág, hogy annak nedvességét, vagy vérét szívhassa. )
Szívja, míglen magát torkig tölti vérrel.
A' Király mérgében jobbra 's balra forog,
Értz fogai közzül véres tajték tsorog.
MIkor orrához tsap, a' légy bú fülébe,
'S Majd orra' lyukának leg-belsöbb öblébe,
Ott mint tágas házban jár kél mint akarja,
Tsiklandó inait sorra tsípi, marja,

[p 0074] Úgy hogy órrán 's fülén vére egyre áradt....
Végre a' kínzásban hogy a' Lgy el-fáradt
El-repült dolgára tsúfoló dongással,
Pompás gyözedelmét fútta harsogással,
'S MIkor katzajjában hasa majd meg-fakadt
Véletlen' egy Póknak hálójába akadt.
'S Tsa hamar el-vette kevélysége' bérét,
Ki-szíván az éh Pók hamissan gyült vérét.
Két dolgot juttat ez Olvasó! eszedbe,
Mind kettö méltó rá, hogy fel-rd szivedbe,
Elsö az, hogy nem kell senkit meg-útálni,
Mert a' légy-is boszszút tud magáért állni.
Másik az, hogy a' ki végez nagy dolgokat
Ne fújja-fel magát, 's ne hánnya azokat;
Mert a' ki ellent-áll a' vad Oroszlánnak
Olykor a' pókok-is azzal rútúl bánnak.
'S A' ki veszély nélkül sok Tengert bé-kerül
Egy fáros patakban véletlen el-merül. [...] [p 092 ]
VIII. MESE.

Szarkák és Szajkó.

Egy
mezöben vigan ugráltak sok szarkák,
'S A' szajkó nézgélte, melly szép tarka-barkák,
Melly kevélyen rázzák fél- singes farkokat, 4 Elébb tovább rakják tántzra nött farkokat,
Melly gyors sëbességgel nyelveik peregnek!
Mikor örvendezö katzajjal tseregnek. --
Addig tekergette rájok irigy szemét,
Hogy mellettek kezdte unni faját nemét.
El-húllt tollokat hát magára fóldozta,
Fél röfnyire ö-is farkát ki-tóldozta.
E' lopott köntösbe mihellyt fel-készüle,
Egyszer hajnal elött Sergekbe repüle.
Ott még kevéllyebben farkát billegeti,
Szarka módra lábát furtsán illegteti,
Hol repdes, hol tölti az idöt sétálva,
Régi pajtásira néz-viszsza útálva,
De hogy a' többekkel el-kezdett tseregni,
Lapos nyelve késett, nem tudott peregni,
A' mellyböl a' szarkák nemét meg-esmerték,
'S mérges tsípések közt nyájjokból ki-verték.
[p 0093] E'szemtelen szajkót mind azok követik,
Kik Nemzetek' 's nyelvek' rútabbért meg- vetik.
Sok Magyar Nemestöl Magyar szót bár hallj ma,
Szégyen így beszélni e' Frantz 's Német majma.
Magyar tántzot bálban nem kell tölle várni,
Majom ö, Német 's Frantz Kontradánszt fog járni.
Pundrán tserélte-el jeles köntöseit.
Mindenépp' gyalázza nagy lelkü öseit. - - --
MInt pillékké válnak a' sëlyem bogarok:
Úgy lassan más Néppé lésznek a' Magyarok.
A' Nagyok el kezdték: közel az ideje,
Hogy e' híres népnek leszsz tsak a' hült helye. ( Minden Nemzetnek különös Geniussa 's természete van, a' mellyet el-veszt akkor, mikor a' nyelvét változtatja, s' leszsz belölle ollyan forma, mint mikor a' szilvát dió fába óltják. -- Mint-hogy most a' mi Fel. KIralyunk a' Magyar Nemzetnek ki-pallérozásán igyekezik, bár-tsak Hazánknak kedves Fö-Rendei közzül, a' kik még saját Nemzeteket meg-nem útálták, ollyanok támadnának, a' kik el-hitetnék ezzel a' maga Jobbágyait Atyai szívvel szeretö, mindent látni túdó 's minden jót tselekedni igyekezö kegyelmes Felséggel, hogy ennek leg- rövidebb útja, a Magyar Litterátúrának virágoztatása. [p 0094] Ha az Erdélyben 's Magyar-országban már-is fel- serkent, ezután pedig még jobban meg-sokasodándó Írók egy-második Nagy Lajosnak meleg szárnyaival apolgattatnának, annyira mennének ezek tsak 30 Eszt. alatt- is, hogy még a' leg-butább Parasztok-is gyönyörüséggel olvasnák a' Magyar Komédiákat, Meséket, Románokat, 's más elmét világosító 's szívet jobbító múlattságos munkákat, a' melly olvasásnak tsalhatatlan gyümöltse lenne a' Nemzetnek ki-pallérozása. -- Alkalmasint vagynak tizszer száz ezer emberek Erdélyben és Magyar- országban, kik németül semmit nem tudnak. Ezeknek gyermekeik ugyan fogják már ezután ezt a' nyelvet az oskolákban tanúlni; de mint-hogy nem lehetnek mindnyájan Szolga-Birók, Vice Ispányo, tsak kevés ideig tanúlnak, 's következés-képpen a' mi keveset tanúltak, újra el- felejtik. -- Az idö alatt, hogy Genevában laktam, egygy Saladin nevü nagy familiából eredett jeles iffjú, a' ki Frantzia- Országban a' Bertsényi' Regeméntjében Hadnagy vólt, Magyarúl kezdett tanúlni, tsak azért, hogy vitéz Generálisának, 's a' nálla gyakran még-fordúló egyéb Magyar iszteknek grátziáját annál inkább meg- nyerhesse. -- És így a' Bertsényiek mind ekkoráig-is meg- tartottá az idegen földön a' magok' anyanyelveket; itthon pedig sok Nemesek szégyenlik ezt tudni, 's azt gondolják, hogy derekabb emberek lésznek azzal, ha született nyelveket vagy igen hibássan beszéllik, vagy tellyességgel nem tudják. ) [...] [p 097 ]
X. MESE.

Jobbágy, Halál.

Egy
Jobbágy, ki hetven esztendöt meg-halatt,
'S bajos vénségének nyögött súllya alatt,
Sárga mint a' halál, fonnyadt, száraz, görbe,
'S kinek tsipás szeme esett mély gödörbe.
E' vén Jobbágy, mondom, egykor a' hátára
Egy tsomó fát kötött, 's vitt vólt szállására:
De a' venség miatt nehezen emelé,
Tsak lassan ballaga roskadt háza-felé.
Végre el-tikkadván, le-veté válláról
'S gondolkozni kezde szomorú sorsáról
Bóldog Egek! úgymond, melly nyomorúlt vagyok,
Jó Isten! kínaim melly sokak, 's melly nagyok,
Talán egy ember sints a' föld kerekségén
A' ki annyit sírjon, mint én, szegénységén
Bizony a' fényes nap egész futásában
Illy bóldogtalanra nem akad útjában!
Egyéb örökségem nem maradt Apámról,
Hanem, hogy vér tseppek tsorognak ortzámról;
[p 0098] A' földet trágyázom forró könyveimmel
Szint annyit, mint véres verejtékeimmel
De ezzel élelmem sokszor meg-nem nyerem,
Gyakran nints házamban egy falat kenyerem,
Egy héten négy napot adok az Uramnak,
Egygyet az Istennek -- mi marad magamna? --
Azonban ok nélkül sokszor le-fogatnak,
Meg-sem mondják miért? 's hatvant rám vágatnák,
Már a' ínzás miatt egész testem tarka
Kérgesek inaim mint a' lábom' farka.
Bár bé-fogná szemem' az örökös álom.
Óh jöjj-el már végre régen várt halálom. 4 A' halál, a' ki kész mindég a' prédára
Örömmel elö-áll a' Jobbágy' szavára
Hívtál, úgy-é pajtás? úgy van, felel a' vén,
A' rettegés miatt alig lévén eszén:
Nem bírtam fel-venni e' fát a' vallámra,
'S azért kiáltálak, hogy add-fel hátamra. 4 Talám még most-is fut, olly gyors lett a' lába
Vélvén, hogy a' halál hág minden nyomába.

Mit kell az emberröl e' példán ítélni?
Ezt: Nints olly nyomorúlt, i nem szeret élni. [...] [p 103 ]
XIII. MESE.

Juhász, Szamár.

Egy
Juhász egy Szamárt vásarra, hogy hajta
Mint vigye, sokáiog tanátskozot rajta,
Végre ezt találta leg-szebb 's jobb módjának,
Hogy négy lábát öszve-kösse szamarának
'S Fijastól egy rúdon veték a' vállokra;
Igy menvén, akadtak némelly útasokra.
KIk mondják: Juhászok tán el-ment eszetek,
Hogy e' szép báránykát még boton viszitek.
Jobb vólna, ha sorra ülnétek hátára
Ugy el-érhetnéek jobbkor a' vásárra.
Akkor el-szégyenlvén mind ketten magokat,
El-óldák bé-pólált ékes szamárjokat,
Vén farát a' Juhász a' hátára tette,
A' fija sebessen gyalogolt mellete.
Ismét utasokra tsak hamar találnak,
Kik rajtok bámulván, útjokban meg álnak,
Nézd a' szép paripán magát mint mereszti
A' vén Juhász, 's gyalog gyermekét ereszti
Ha jó Apa vólna, maga le-szálhatna
'S izzadó fijának pihenést adhatna.
[p 0104] Ezt halván a' Juhász, magát földre veti,
Gyalog megy 's hellyébe fiját fel-ülteti.
Tsak hamar akadnak más útas tsatára,
Kik veték szemeket a' Juhász' fijára,
'S mondák: szép gyermek vagy, táthadd ott a' szádat,
Ki gyalog ereszted meg-öszült Apádat,
Jobb vólna mind ketten ha rá fel-ülnétek,
Így ö nem izzadna, 's egygyütt mehetnétek,
Az el-lankadt Juhász e' szót meg-fogadja,
Hátúl ül 's, a' kantárt a' fijának adja.
Hirtelen találnak meg más útasokat,
Kik szánván alattok ynyögö szamarokat,
Kezdék a' két Juhászt sok-képen nevetni,
Hogy tám a' hollóknak akarják azt vetni.
Akkor a' szamárról mind ketten le- szálnak,
Gyalog mennek, 's megint másokra találnak,
Mond az egygyik: pajtás láttad mássát ennek?
Nézd paripájok van, még-is gyalog mennek,
De kutya egye-meg, én úgy nem uralnám,
Hanem fel-ülnék rá, 's nap-es Tor. Pét. ): ig nyargalnám.
Akkor a' vén Juhász tekintvén fijára,
Írd-fel ezt, mond néki, szíved' táblájára:

Hogy könnyebb a' Dunát fél markodba venni,
Mint mindenek kedvét dolgaidban tenni. [...] [p 113 ]
XVII. MESE.

Vadász, Szüts, Medve.

Egy
pénzetlen Vadász egy Szüttsel alkudott
Egy medve böréáre, kit egy hellyen tudott.
A' medve még él, mond: de ha az erdöre
Ki-megyek, meg-lövöm, 's enyim lész a' böre.
Puskám töltetlen vólt, ma hogy rám jött szemben
Bánom, mert olly szép bört nem láttam éltemben.
A' Szüts kapván rajta, nagy árát ígéri,
S más nap' az erdöre a' vadászt kíséri.
Hogy lássa a' meg-vett bör' Urának végét,
'S tsudálja a' Vadász' bátor vitézségét.
A' hajnal' tseppjei földre még nem szálltak,
Hogy a' tsere' szélén nagy bátran meg- álltak.
Ott egy kölykeitöl meg-fosztatott medve,
Nékik megy, 's a' Szütsnek el-vész minden kedve.
Ez az, mond a' Vadász, a' kit meg-alkudtunk,
De látom, hogy dühös, jöni roszkor tudtunk.
A' Szüts lélektelen mász egy görbe fára,
A' Vadász mint-egy hólt, fekszik a' hátára,
Tudván, hogy ez a' vad nem bántja a' dögöt,
Nem mozdtá tagját, nem lehelt, nem nyögött. [...] [p 124 ]
XX. MESE.

Róka, Farkas.

Egy
éh róka mindent kurdászván az útban,
Még azt-is meg-nézte, nints-é yúk a' kútban?
Hol a' tele Hóldat meg-látván, sohajtott,
Hogy kerek 's fejér vólt, úgy nézte, mint sajtot.
Két vedres vólt a' kút, ült az egygyikére,
Így botsátá magát a' kút' fenekére.
Látván hogy a' mire éhes nyála foja,
Az egy múló árnyék, nem sajt, nem gomoja:
Akkor kezdett félni, 's kivált szégyenlette,
Eszét e' dologban hogy gy félre tette.
A' ki-jövetelröl midön gondolkozott,
Egy farkast a' kútra a' szerentse hozott,
Ki mond néki: Sógor jól vagy ott fel-teszem!
Úgy van: mond a' róka, jöszte sajtot eszem,
De mr itt kell hagynom, mert a' hasam tele,
Olly nagy, hogy hatan-is jól lakhatnánk vele,
De miként menjek-le, hogy meg-töltsem bélem,
Le-menésed' módját kérlek közöld vélem.
Annál nintsen könnyebb, mond a' Róka erre,
Botsátkozz-le mint én, ülj-fel a' vederre.
[p 0125] Így teve a' Farkas, a' Rókát fel-húzta,
De a' vizet maga haldokolva úszta.
Mond akkor a' Róka: Hé én-is úgy tettem,
A' fel-jövés' módját eszembe nem vettem,
Jól jártam, hogy ide jöttél szerentsére,
'S kivált hogy nem néztél a' dolog' végére.
Róka vagyok esmérsz, tsalok ha tehetem.
Látod mint hibáznak sokszor a' bölt agyok,
Jöjj-ki KOma mint tudsz, már én kivül vagyok.

Dolgában az ember keveset hibázna,
Hamg hozzá nem fog, mindent jól meg-rázna. [...] [p 132 ]
XXIV. MESE.

Szántó-vetö, 's Fijai.

Egy
Paraszt feküvén halálos ágyában,
Gyüjteté gyermekit gyászos szobájában.
Hogy Testamentomot javairól tégyen,
'S míg el-nem költözne, tölök bútsút végyen.
Gyermekim! mond nékik, látom közel végem,
Meg-mondom hát néktek minden tehetségem.
A' mi pénzetském vólt, felét a' szölöben,
Más felét rejtettem ott kin a' mezöben.
Hoszszú ásót kapát végyetek e' végre,
Aüssátok mind kettöt egy lábnyi mélységre;
Az el-rejtett kintset gy meg-taláéjátok,
'S gondos Atyátokat akkor meg- áldjátok.
Attyok hólta után fijai így tésznek,
Egy egy singnyi ásót kezeikbe vésznek.
A' mezöt a' szöllöt négy ízbe fel-hánnyák,
Testek vér-tsepjeit egyikben sem szánnyák.
A' mezön a' kintset hogy meg-nem lelhették,
Azt tiszta búzával jókor bé-vetették.
Az Apjok' pénzére gy rá nem akadtak,
De böv szüretjek lett, 's gazdagon arattak.
A' Testamentomnak meg-érték erejét,
Hogy kiki olgozza serényen mezejét.
[p 0133] Így izzadásának u'soráját veszi,
Mert a' jól szántott föld öt gazdaggá teszi.
Az arany Bányának ritkán van ideje,
A' szánás a' pénznek az igaz kút-feje.
Szegény 's vak Ország az, 's közel enyészete,
A' szántó-vetönek hol nints betsülete.
Hajdan egy Cátóban 's egy Pomponellában
Szántó-vetöt látott a' világ Rómában.
A' Chinai Császár egyszer esztendöben
Száz ezer Parasztal eszik egy mezöben,
Tudja hogy a' szántás leg-föbb gazdagsága,
'S míg a' betsben lészen, bóldog lész' Országa.
Be szép vólt a' világ, míg Diktátort talált ( A' régi Rómaiakönként akartak szegények lenni, hogy tiszta virtusaikat annál jobban meg-örizhessék. A' Samniták békességet akarván kötni a' Rómaiakkal, nagy summa pénzel küldötték követjeiket Curius Dentatus Consulhoz, a' ki öket sok ízben meg-gyözte, hogy az ajándékkal magok' részére hajthassák. Mikor a' Kvetek bé-mentek hozzá, éppen akkor vatsorált a' Consul fa-tányérról némelly földi-veteményeket, 's az ajándékkal ötet kínáló Követeknek azt mondja: "Kétség kívül az én szegénységem azt hitette-el veletek, hogy engem' pénzel meg- vesztegethetek; de sokkal jobban szeretk én a' gazdagoknak [p 0134] parantsolni, mint-sëm magam gazdagsággal brni." -- Pyrhus az Epirus' KIrállya semmi ígéretekkel nem hívhatván KIrályi udvarába ama' sok virtusokkal ékeskedö 's Hazáját szeretö Fabritziust, azt mondotta rólla: "Könnyebb a' Napot az ö futásától, mint Fabritziust az igazságtól el- fordítani" -- Ama' hres Consul Regulus meg-gyözvén a' Cárthágó-bélieket, 's kitöltvén Consulságának idejét, izeni a' Tanátsnak Rómába, hogy tegyenek helyette más Consult; mert a' mint hallja, a' Feleségének ásóit 's kapáit el-lopták, és így gyermekei a' földet nem mivelhetvén, éhen halnak-meg. Ezt hallván a' Tanáts, az ö földének miveltetését magára vállalta, 's a' szerént a' mint Seneca szóll, a' Közönséges Társaság lett a' Régulus' Árendátora vagy Majorossa. )
Róma z ekéél, 's Boáz a' szérün hált!

[p 0135] XXV. MESE.

Vadász, Kopo.

Egy
kopója vala egy Nimród' fijának,
Ki híven és gyorsan szolgála Urának.
Hallván a' kürt hangját, tántzolt örömében,
Reménylvén, hogy az nap' jár Ura' kedvében.
Ha ki-nem fogy úgy mond belölem a' pára, 4 Egy özet hozok ma gazdám' konyhájára.
Urának tettzését mindég bé-töltötte,
A' nyúlat futtában sokszor el-ütötte,
A' fürjet 's a' fogolyt tsúszkálva meg-leste,
A' barlangban el-bútt szarvast ki-kereste.
A' vad-disznóval-is bátran szembe szállott,
'S ha meg-kapta fülét, a' vad-kan meg- állott.
Végre e' jó kopó lábai lassúltak,
Meg- gyengült szaglása, 's fogai ki-húlltak.
Fösvény Ura még-is vitte egy idöben
Vén ebét vadászni egy sürü erdöben.
Hogy látott egy disznót az eb egy fa alatt,
Felejtvén vénségét, bátran néki szalatt,
Meg-ragadta fülét négy odvas fogával,
De ki-tört, 's a' vad-kan el- vitte magával.
[p 0136] A' vadász kopóját ütötte 's vétette,
Régi szolgálatját mind el-felejtette.
Ne verj, mond a' Kutya: nem kíméltem magam'
Meg-ragadtam de ládd el-vitte a' fogam'
Meg mutattam hozzád hajdani hüségem',
'S Hogy el-ment okozzad meg-aggott vénségem'.

De nem tett e' sëmmit Ura' vad szívének
Mert meg- rontá fejét régi jó ebének
'S Hogy tovább Házában hasznot nem tehetett
A' kenyér' hajban-is keveset ehetett.
Mikor ásítással néha enni kére
Motsok vagy egy dorong lett Urától bére.
Az éhség gyötrelmeit sokszor alig állta
Még-is hízelkedett 's a' farkát tsóválta
Mikor más Társai gazdagonn ettenek
Zab Kenyér' hajt néki alig vetettenek
'S Mind addig szenvedte a' rágó éhséget
Mig sok kínjainak halál vetett véget

E' kopó sorsára jut sok öreg szolga
Így van a' többek közt a' zegény Pap' dolga
Tíz 's húsz esztendeig szolgál egy helységben
Adnak néki kitsit míg van egészségben
De ha el-betegszik vagy jut vénségére
Tsak nem éhel hal-meg, mert nints egy fillére
Tsak a' Magyarnál van e' szeretetlenség,
Nem bán gy Papjával ennél több nemzetség
[p 0137] Hanem ha le-szedte ereje virágát
Meg-támasztja osztán élté száraz ágát
Szíves gondja vagyon minden tsemetére
A' melly ragaszkodott e' fa' tör'sökére
De itt, még sok kö szív örül 's katzag rajta,
Ha látja hogy itt 'sott kóldúl a' Pap-fajta. [...] [p 160 ]
XXXV. MESE.

Farkas, Kutya.

Egy
éh farkas, kinek borzadt minden szöre,
Prédáját keresni méne egy erdöre.
Hol akadt tsak hamar egy kövér kutyára.
'S szint' úgy meg-repdesett kívánt látására;
De félt belé kapni ámbár fojt a' nyála,
Tartván hogy a' kutya erössebb lész nála.
Valóban a' vívás lett vólna kéttséges;
Mert a' komondor vólt izmos egésséges.
Inkább kívánt tehát beszédben eredni,
Mint sem bizonytalan hartzba keveredni.
Kérdi mit keresszitt? mit vársz? mit reménylesz?
Ó! te bóldog állat ki ekképen fénylesz!
Mond-meg kérlek nékem hogy élsz, 's ki tart téged?
Hogy illy szép kövér vagy, 's illy friss egésséged.
A' kutya azt mondja, hogy heverésére
Tartják ötet, 's nintsen gondja élésére
Hogy vetnek elébe néha 'síros tsontot,
Néha húst 's kenyeret, hol egy, hol két fontot.
[p 0161] A' Farkas azt mondja szeretnék úgy élni,
Az éhel halástól nem kéne úgy félni.
Ha tettzik mond az eb a' könnyen meg-lehet,
Az, a' ki engem' tart véled is jót-tehet.
Vélem egygyütt nálla ezt fogod tsinálni,
Gondod leszsz a' házra 's elötte fogsz hálni.
Éjjel ki-fogsz üzni minden tolvajokat,
Nappal a' 'Sidókat 's holmi kóldúsokat
Meg-esméred öket rongyokról, 's bojtokról,
A' pundrát éltemben le- húztam már sokról.
Ha tsak az a' dolog örömest el- megyek
Mond a' farkas: tsak hogy mint te bóldog legyek.
Mennyivel könnyebb lész nékem ott vigyázni,
Mint itt az erdöben éhezni és fázni.
Most itten szenvedek hideget 's meleget,
Még-is alig eszem tíz hétben eleget.
Öröm könyve tsordúlt a' farkas' szeméböl,
Hogy gy szabadúlt-ki az éhség hellyéböl.
Jó meszsze mentek már a' mikor sokára,
Néz egyszer a' farkas a' kutya' nyakára
Mi az oka kérdi, hogy ott nintsen szöröd?
Talán valamikor sebess vólt a' böröd?
Nem; felel a' Kutya hanem lántzra tesznek
Néha, de estvére mindenkor le-vesznek:
De az éppen semmi mert így egész éjjel,
Fel-'s alá járkálok és futkosok széjjel.
[p 0162] Semmi? mond a' farkas; de az a' veleje
A' szabadság minden jónak a' kút-feje
Menny-el nem akarok többé veled menni,
Nem kell a' jó élet ha lántzonn kell lenni.
Nintsen szebb és drágább kints a' szabadságnál
Jobb ez a' gyémántnál 's minden gazdagságnal. [...] [p 174 ]
XL. MESE.

Légy, Hangya.

A'
légy disputála egykor a' hangyával,
'S E' nagy dolgos felett kérkede magával.
Bizonyára úgymond el-veszett az eszed
Hogy te paraszt féreg magad' hozzám teszed.
A' KIrályoknál van nékem kész asztalom,
Mikor kell a' leg-szebb Dámát meg-tsókolom.
Mi van az óltáron még azt-is meg-nézem
'S már Jupiter elött ki-veszem a' részem'.
De a' hangya erre olly jól meg-felele
Hogy a' légynek el-tölt szeme szája vele.
Király' asztalához senki nem hív téged',
Azért-is ott minden néked ellenséged.
Mindenünnen mivel nints ortzád, ki-vernek,
Kész ellened mindég keze az embernek.
A' melly hellyre egyszer le-ülsz vagy le- szállasz
Többnyire te abból többé fel-nem állasz.
Én a' más' asztalát, mint te, meg-nem esem;
Mert magam' élelmét böven meg-keresem
Mikor itt 's ott tzintzogsz, én az egész nyáron
Dologozom, az idöt meg vévén nagy áron.
[p 0175] 'S mikor ti meg-fagytok henye 's otsmány legyek
Rakott tár-házamba ösz végén bé- megyek. ( Közönséges vélekedés vólt az mind kkoráig, hogy a' hangyák télre gyüjtenek magoknak eledelt; de a' mái Természet' visgáló Böltsek kitanúlták, hogy valamint a' legyek, úgy szintén a' hangyák-is meg-fagynak télben. Inkább lehet tehát mondani, hogy öszre vagy tavaszra való élelmet keresnek magoknak. Hasonlóképpen meg-fagynak télen a' Marmótok-is, mellyek nagyságokra nézve a' vad- matskához hasonlítanak, 's németül Murmeleknek neveztetnek; de még-is szénát hordanak-bé lyukaikba, rész-szerént, hogy édesdebben alhassanak rajta, mint egy hat hónapig egy végben, rész-szerént pedig, hogy hasznát vehessék tavaszszal mihelyt fel-serkennek. Tsudálkozással 's gyönyörüséggel lehet szemlélni kivált az Alpeseken, a' hol a' Marmótok sereggel találtatnak, miképpen szokták a' meg-értt füvet ösz felé fogaikkal lenyírni, 's azután bé-hordani. Némellyek közzülök hátokra feküsznek, 's négy lábaikat egyenesen fel-felé tartják; a' többek füvet hordanak rájok mint valamelly szekerekre, 's azután farkoknál fogva bé-húzzák lyukaikba. Ezt mind addig folytatják, míg elegedendö szénát takartanak-bé. -- Melly tsudállatos a' bölts Isteni gondviselés abban, hogy némelly állatokban [p 0176] meg-állitja télen bizonyos ideig a' vérnek folyását! Melly tsudállatos abban, hogy másoknak adott az éhséget sok hetekig fött hónapokig el-türni tudó gyomrokat! Melly magfoghatatlan abban, hogy némellyeket felruházott elöre való látással, hogy magokról gondot viseljenek! Melly bámúlásra méltó abban, hogy sok madarakat el-küld országokra, sok halakat pedig egygyik tengerröl a' másikra, a' hol könnyebben el-élhessenek. Illyen bújdosók a' folyó-vízi halakban a' Ketségék, Söregek, Szálmók, Tokok és Vizák; a' Tengerekben pedig föképen a' Heringek, a' kiknek egygyik tengerröl másikra való indúlásoknak napját-is jól tudják az Ánglus és Hollandus Halászok, azért-is ollyankor ezerenként fogdossák-el öket. -- a' levegö-égnek 's a' víznek kissebb vagy nagyobb hidegsége Kalendáriom gyanánt van ezeknek a' bújdosó madaraknak 's halaknak, melly az ö indúlásoknak idejét megjelenti nékik. -- Éppen ez az oka annak-is, [p 0177] a' mit a' mái Természet' vi'sgáló Böltsek kitapogattak, hogy a' Strutz madár Afrika közepe' táján soha sem üli nappal tojássait, mert a' napnak hévsége fel-ér az ö vérének melegségével; hanem mivel az éjtszakák hvesek, napnyúgotkor rend szerént rájok ül, és, virradtig melengeti. Áfrikának túlsó széle fel pedig, mint hogy már ott nints a' napnak olly nagy ereje, szintúgy üli tojássait nappal-is mint egyéb madarak. Tsak ugyan méltán mondja az Írás balgatagnak ötet, mert nem tojik bátorságos helyre mint más madarak, hanem a' sk mezöre, vagy vizeknek partjaira, a' hol az oktalan- állatoknak lábaik könnyen el-tapodhatnák tojássait, ha az Istennek szemei azokra-is gondot nem viselnónek. -- )
[p 0176] Az láthatja magát a' rest légy' képében
Ki ditsekszik tsupán nemes Levelében
Melly mint a' név régi ösiröl maradott
Kiknek virtusokhoz ö semmit sem adott;
Ki egy rongyos mentét ha vethet elöre
Útálva néz-alá a' szántó-vetöre
[p 0177] De mikor ez illyen egy két agarával
Hétröl hétre nyúlász, hol negyed magával.
Azután itt 's amott máson él ortzára;
Élelmet keres az, Décember havára,
Meleg verejtékkel földét 'sírosítván
Hazáját 's KIrályát ekként gazdagtván.

[p 0178] XLI. MESE.

Nap, 's Békák.

Athénásban
egykor vévén feleséget
Egy fö tolvaj, ada pompás vendégséget.
A' hová sereggel sokann fel- gyülének,
Sem száma sem vége nem vólt vendégének.
Esópus, ezt látván, egy mesét beszélle, 4 E' balgatag népet hogy intené vélle.
A' nap alatt akart úgy-mond egykor házasúlni,
Melly dolgon a' Békák kezdtek dúlni 's fúlni.
Az egy Nap, így szóllnak, melly sok tót ki- száraszt!
'S a' víz' kereséssel egész nyáron fáraszt!
Hát mi leszsz belöllünk ha sok fija lészen?
Ki-apad minden tó, 's el-veszünk egészen.
Jobban okoskodtak a' tóknak lakosi
Mints a' bölt Áthénas Várossa' okosi.

[p 0179] XLII. MESE.

Bárány, Farkas.

Szomjúzván
egy Bárány méne a' folyóra,
Ivék; de tsak hamar talált koporsóra
mert egy Farkas el- jött keresvén prédáját
A-is i'tt, de inkább, rá tátotta száját
'S Mond néki: Te Bárány tám veszted' akarod,
Hogy tiszta vizemet ekként fel-zavarod?
Engedelmet kérek, Úr Farkas te tölled,
Felel a' Bárányka: a' víz jö felölled,
'S Tudod a' folyó-viz hogy nem megy fel- felé.
Mond a' farkas, látván hogy nem köthet-belé:
Meg- sidtál ez elött mint-egy hat hólnappal. 4 Uram én születtem ez elött húsz nappal,
'S akkor szegény szolgád vólt annya' hasában
Hogy találtál vólna káromlást szájában? 4 A' Bátyád vólt tehát: mond e' fene állat,
Ö lészen ki téged kxoporsódba szállat.
Nem látta Nagyságod mond, az én Bátyámat,
Én vagyok az elsö, ki szopom anyámat.
Tsegéllyére az vólt apád, vagy testvére;
De boszszúmat mindjárt meg-óltja te véred
Ti, Juhászok, 's ebek, mikor együtt vagytok,
Semmi betsülletet én rajtam nem hagytok.
[p 0180] Ezt mondván fogait rútúl tsikorgatja,
'S a' szelíd Báránykát részekre szaggatja.

Az eröszak ellen nintsen ártatlanság,
Bár mentse ez magát, azé az igazság.
Mind addig, költ álnok de színes okokat
Mig végre el- nyomja az ártatlanokat. [...] [p 185 ]
XLV. MESE.

Béka, Söre.

Egy
meg-hízott sörét hogy látott egy Béka
Az irigység miatt düjjedt az ágyéka
Irígylem így szólla szép teste' állását
Szeretném, ha bennem szemlélhetné mását
Hogy azért nagysággal ötet felyül-múlja
Régi rántzos börét mint tudja fel-fújja,
Kérdi a' tarsától: vagyok-é már olly' nagy?
De hogy vagy, felel az, de száz résznyi sem vagy.
Ismét fújja magát minden erejéböl
Úgy hogy már szemei düjjedtek fejéböl,
Kérdi ismét; Pajtás- nagyobb vagyok e' már?
De hogy vagy, mondja az, óh ostoba szamár!
Rajta ismét bátor ereje fogy s' eped
Addig fújja magát, hogy egyszer meg-reped.

Mit nevetsz óh ember tsak nevet tserélek
De e' kis mesében te rólad beszéllek
Minden kitsiny, Burges örömest Gróf lenne
Ritka nap múlik-el, hogy bálba ne menne
A' Szegény, a' Bárót akarja követni
Költsön ker 's azután nem tud meg- fizetni. [...] [p 207 ]
Mágnes erövel húz a' Haza-tüz' füstje
Nem ér ezzel más föld' arannya 's ezüstje.

A' Lappon a' jég köz'tt talál édességet
nem tserél Hazát az, kit a' hév nap éget.
[p 0208] I. LEVÉL.

Commodus' Levele Philopátroshoz.

Az
a' különös emberség, ritka nyájjasság, 's mosolygó öröm, mellyel fogadtál engem' Kedves Barátom! nállad lételemkor, sokkal mélyebben bé- vagyon nyomva érzékeny szívembe, hogy sem mint továbbra halaszthatnám eleven háládatosságomnak meg- bizonyítását. a' te véled való szíves társalkodásban öszvetalálkoztam ama' két fö jókkal, mellyeket leg- inkább szeretnek mindenek, tudni illik a' szabadsággal és barátsággal. Félvén attól, hogy viszsza találok élni emberségeddel, kevesebb ideig múlattam nállad, mint-sem kívántam vólna; noha meg-vallom, hogy nagy szomorúságomra esett tölled lett meg-fosztatásom. Azoknak [p 0208] a' bóldog és víg napoknak édes emlékezete, mellyeket nállad töltöttem, soha emlékezetemböl ki-nem fog töröltetni. - -- A' nyomorúságok 's unalmak mellyek ez életben rajtunk esnek, nagyon tartósok, a' jók és örömök ellenben, mellyeket ollykor kóstolunk, sebessen el-repülnek: de azoknak háládatos emlegetése ki-pótolja némelly részben azokna rövíd tartósságokat. Az én emlékezetem még most-is mindég te veled lakik, azokkal foglalatoskodik, a' mellyeket te nálad láttam, tapasztaltam, 's kivált pedig a' mellyeket utólszori egygyütt vatsorálásunk' idejekor a' te szádból hallottam. Felette sajnállom, hogy az idönek rövid vólta miatt, némelly közönséges jegyzésekkel meg- kellett elégednem, 's egygy igaz és jó Hazafinak kötelességeit rendel elömbe-nem rakhattad, a' mint fel- tetted vólt. Óh melly kedves dolgot tselekednél elöttem Kedves Barátom, ha ki-pótolnád azt Levéllel, a' mit nem tellyesíthettél élö nyelvel! [p 0209] Nem gyakorolhatnád egygy egygy hasznosabb dolgon mélyen bé-látó elmédet, mint ezen, a' melly tzéloz az egész Hazának bóldogságára. Melly sokan vagynak, a' kik soha gondolóra sem veszik azt, mitsoda a' Haza? és mi légyen az eránt minden Hazafinak el-múlhatatlan kötelessége? meg-vallom igazán magamról, hogy a' tsendes és nyúgodalmas életet keresvén, szánt- szándékkal kerültem eddig minden vi'sgálódást, melly az én nyúgodalmamat meg-háboríthatná; és soha sem gondolkoztam arról, mi légyen a' Társaság? mik légyenek annak kötelei? és mire ajánlják magokat mind azok a' kik abban élnek? Azt tartottam, hogy minden tisztemet bé- töltöttem azzal, ha tisztességessen élek, senkit nem bántok, az Isten és Haza' Törvényeit meg-nem rontom, 's még tsak elmémbe sem ötlött az, hoghy még ennél egy jó Hazafiban több kívántatik-meg. - Olly igen meg-vagyok gyözettetve Kedves Barátom! mind elme-béli tehetségedröl, mind erántam [p 0210] való szíves indúlatodról, hogy nem gondolok senkit, a' ki nálladnál készebb 's alkalmatosabb lehetne, ezeknek a' még én elöttem rész- szerént esméretlen, rész-szerént kétséges igazságoknak meg-sejtésére. -- Óh melly sok egyéb dolgok-is vagynak mellyeket egygyütt létünkben tsak egygy két szóval illettünk, 's a' mellyekben nagyobb világosságot kívánnék költsönözni tölled: de meg-elégszem most azzal, ha a' fel-tett Kérdésben világosítasz-meg. Ne sajnáld azért velem közleni mindazokat, mellyeket a' jó könyveknek olvasása, a' nagy emberekkel való társalkodás, mindeneknek felette pedig tulajdon elméledésed 's vi'sgálódásod után e' dologról tanúlhattál. Az egész világ munkálódik, kevés ember gondolkozik; de Te Kedves Barátom! éppen nem vagy, a' mint tapasztaltam, azok közzül való, a' kik, mint az Orgonának sípjai, azt a' hangot adják, mellyet a' mu'sikus ád beléjek, úgy szüntelen tsak mások okoskodásaival hangzanak. [p 0211] Minden kétséges kérdést gyanús figyelmetességgel meg-szoktál vi'sgálni, mérö fontba veted a' mellette és ellene hartzoló okokat, és tsak a' tsalhatatlan és szembe tünö igazságokon nyugtatod-meg elmédet. A' te egész életed nem egyéb, hanem a' régi Görög, Római, és mái Túdósokkal való barátkozás, a' kiknek a' sok kérödzés és olvasás után magadévá tetted minden böltsességeket 's tudományokat. E' tselekszi azt, hogy olly kellemetes és kívánatos mindenek elött a' te veled való társalkodás, hogyha a' távol-létel miatt épületes szavaidat nem halgathatjuk; leg-alább vígasztalásunkra kívánjuk olvasni leveleidet. Ha méltóztatol a' fel-tett Kérdés felöl való gondolkodásomat meg-elégíteni, 's tulajdon jegyzéseidnek avagy tsak némelly részét velem közleni; úgy az én eleven háládatosságommal tetéztetni fognak a' tiszteletnek 's barátságnak szíves indúlati, mellyekkel erántad viseltetem.

Légy jó egésségben. [...] [p 295 ]
Ugyan mit mondhatnak azok a' puha életü 's lágy-meleg szívü világ-lakosi, vagy inkább senkinek szolgálni nem akaró kóborlók ez illyen nemes példákra? mit felelhetnének az oda fellyebb említett Encyclopédisták, ha az ö Hazájok valamelly síránkozó édes Anyának bús ábrázatjában meg-jelenne nékik, 's e' szomorú de kemény szókat nyújtaná hozzájok: "El-fajúlt háládatlan gyermekek, a' kiket én szültem, meddig lésztek az én sok jó-téteim' 's az én szeretetemnek bizonyos jelei után érzéketlenek? Honnan [p 0296] vettétek a' ti Eleiteket? Én töllem származtak mind azok. Az én ki-meríthetetlen bövségemböl vették eledeleket, javaikat; én vígyáztam neveltetésekre 's taníttatásokra. Ti-is az én méhemböl származtatok, 's valami legkedvessebb elöttetek az én ajándékomból bírjátok. Az én Törvény-székeim örizik az igazságtalanságtól a' ti személlyeteket 's jószágaitokat, az én katonáim vígyáznak éjjel nappal, hogy a' ti békességtek meg-ne háboríttassék. Nem tsak fel tartom, hanem gyögyörüségessé-is én tészem a' ti életeket. Én nyitom-meg a' böltsességnek kútfejeit az oskolákat, hogy tanúlni szeretö elmétek' szomjúságát meg-ólthassátok; én állíttom-fel a' sok hívatalokat, hogy azoknak bölts folytatása által ditsösségre lépjete. Én építtetek sok helyeken Ispotállyokat, hogy az én meg-öregedett vagy el-nyomorodott gyermekeim azokban ingyen minden-féle segedelmet találhassanak. [p 0297] Ímé pedig ennyi fáradtságos dajkálkodásomért nem kíváok egyebet tölletek, hanem hogy egymást szeressétek; és valamint mindnyájan én tagjaim vagytok, úgy ki-ki közzületek a' maga tisztiben szorgalmatossan el-járván, egymásnak bóldogságának elébb-vítelében munkálodjatok. De a' ti meg-keményedett vad szíveitek nem betsülik az én titeket apolgató Anyai kegyességemet. El- akarjátok szaggatni a' Köz-társaságnak köteleit, mellyekkel az én Anyai karjaim, a' ti tulajdon bóldogságtokért szorítottak-öszve benneteket. Mikor a' ti Hazátok mindent tselekszik értetek; hát ti semmit nem tselekesztek-è az ö meg-maradásáért? Az én szíves kéréseimre meg-síketült, Anyai gondjaim ellen pártoskodó gyermekek; hát sëmmi sëm lágyíthatja-meg értz szíveiteket? Száljatok kérlek magatokba, vegyétek gondolóra Szüléiteket, Atyátok-fijait, Barátitokat, 's a' ti tulajdon hasznotokat; hajtsa hozzám [p ]98 ] szíveteket a' háládatossáh, és a' ti kötelességteknek meg- gondolása. Viseljétek úgy ezután magatokat, a' mint kívánja tölletek az emberek fijait meg-ékesítö virtus, 's a' ti tulajdon betsületeteknek szeretete. - A' mi engem illet kedves Barátom! a' szeretetnek 's háládatosságnak öröm-könyvei között az ö édes Anyai ölébe borúlván így felelnék néi. "Kedves Haza! én reám nézve éppen nem vólt szükséged arra, hogy látható formába öltözzél, 's zokogó panaszra fakadjál; mert az én szívem régtöl fogva hozzád rakaszkodott Úgy vagyon meg-vallom, mindenemet te tölled vettem, 's azért-is az én háládatosságom tsak az én halálom által végeztetik-el. Sött ez az élet-is a' tiéd; azért-is örömmel fel-áldozom értted a' mikor kívánod. Te értted meg-halni nem egyéb, hanem az embereknek emlékezetekben mind örökké élni, 's a' ki téged' mind hóltig örömmel szolgál, a' koronázza-meg [p 0299] igaz ditsösséggel a' maga' fejét. - Engedd-meg nékem szerelmes Barátom ezt az el-ragadtatást, mellyet a' Hazám eránt való forró buzgóság okozott éánnékem. Ímé meg- mezítelenítettem elötted az én lelkemet; mert lehetetlen-is azt, a' mit ílly elevenen érzek el-rejtenem. Vesd az igaz ítéletnek mérö-fontjába minden okoskodásimat, rostáld-meg mind azt valamit mondottam: reménylem meg-fogsz gyözettetni a' felöl, melly szép és szükséges virtusa légyen ez minden nemes lelkü Hazafinak, hogy minden tölle kitelhetökben Hazájának szolgálni igyekezzen. Ha mint emberek mindenekkel jól lenni tartozunk; mennyivel inkább kötelesek vagyunk szolgálni Hazánk-fijainak, a' kikkel ugyan azon egygy tzélra, a' Hazána közönséges bóldogságára 's békességére törekedünk. Ne légyen tehát senki az Országnak haszontalan tagja. Az öregek, erötlenek, sinlödök, ha ki-nem mutathatják hasznos munkák által buzgó szolgálatjokat; leg-alább tartsák-meg [p 0300] meg Hazájok eránt azt a' szíves indúlatot, mellyel viseltetnek a' jól nevelt gyermekek az ö Szüléik eránt, szomorkodjanak annak kárán, és könyörögjenek békességéért. A' böltsek és tanúlt emberek oktassák az egygyügyüeket az igazságra, és minden hasznos tudományokra. a' kamarás Tisztek 's a' közönséges adónak bé-szedöi, légyenek az Ország' kintsének hüséges gondviselöi, 's meg-kíméllöi. A' Törvény-túdók 's bírák légyenek az igazságnak minden személly válogatás nélkül való ki-szolgáltatói. Az Egyházi Szolgák prédiálják a' szívet meg-szentelö erköltsi- tudományt, melly által a' Hazának lakossait, bár akármelly Vallásna légyenek-is azok, igyekezzenek a' szeretetnek köteleivel egybe szorítani. a' katonák feleljenek-meg annak az esüvésnek, mellyel az Országnak 's a' KIrálynak hüségére meg-esküdtenek, 's készek légyenek annak békességéért véreket-is ki-ontani. A' szántó-vetök, kalmárok, kereskedök, 's minden mesteremberek [p 0301] igyekezenek hívataljokban 's mesterségekben jó lelki esmérettel forgolódni. Ha mindenek így gondólkoznak, 's így élnek; akkor a' magok saját javokat 's betsületeet munkálódván, a' köz-jóért fáradoznak. Ezek a' sok-felé ki-terjedett ágak egygyesíttetvén a' köz-jónak lébb vitelében, tsinálják az országnak bóldogságát, állandóságát, és ditsösségét. - Ímé kedvess Barátom ezek azok, a' mellyeket az én szívem szóról szóra diktált az én író-tollamnak, mellyet a' Haza' szeretet és a' tenéked tettzeni kívánó szándék tett az én kezembe. Nem úgy írtam néked e' bövséges és majd kimeríthetetlen matériáról, mint valamelly Professor vagy Törvény- Doktor; hanem tsak az én belsö indúlatimat kívántam meg- mutatni néked, 's elödbe akartam terjeszteni, mit ítéljek az én igaz és jó Haza-fijakna kötelességekröl. Valamint a' Ház épitö-mestereknek rajzolatjaikból egygy tekíntettel ki-nézi az éles elme az építtetendö Kastélynak nagyságát 's szépségét; [p 0302] úgy reménylem elégségesek lésznek te reád nézve ezek az én rövid jegyzéseim arra, hogy meg-útálván minden bal- véleedéseket meg-gyözettessél a' felöl melly szép, melly szükséges, hasznos, és ditsösséges virtusa légyen az minden igaz Haza-finak, hogy a' maga Hazáját mind szíves dajkáját munkássan szeresse. Minden lehetö tisztelettel 's szeretettel vagyok kedves Barátom! 's a' t.