PÁLOS ISKOLA-DRÁMÁK A XVIII. ÉVSZÁZBÓL. 0049


II. KImenet.

BACHUS. : NIncs több tarisznyádba?

MERCURIUS. : Véled való beszédemet sem kötelességem nem engedi, sem pedig mi voltod nem érdemli. Jupiterhez viszsza sietek.

BACHUS. : Semmit sem tartoztattlak, el meheczcz, mászszor ki késérlek. -- Bachushoz az Istenek! -- ó melly nagy uborka fára hágott Bachus! - most veszem észre méltóságomat, midõn hajlékom szállást ad az Isteneknek, mind eddig csak bak, és szamár husbul állott áldozatom, de már bizon malaczok, és kosok fogják ékesteni oltáromat. - Szekeremet Tigrisek vitték, Szarvas bõr terétette, már medve bõr fogja födni, és sebessen futó Tekenyõs békák gyorsan ragadni. - Egy szóval: Bachus tisztelete Jupiterével, méltán vetekedgyék akarom. De már jönnek a mint sajdéttom.

III. KImenet.

JUPITER. : Egy büdös babuták Istene, a nap, hold, és csillagok Istenével Jupiterrel vetekedni akar? Ime Istenek! már hallyátok méltó okát haragomnak: ha Bachus Jupiterrel vetekedni készül, már titeket régen meg vetett - kedves Barátim, nagy hatalmú halhatatlan Társaim, már láttyátok miként határos az én dicsõségem! -- Vulcanus! adgy kezemben menköveket, had verjem le tüstön ezen konyhák, s korcsomák Istenét szurkos Thronussábúl --- De mit ha meg emésztem, ha istenségtül meg fosztom Bachus, ezen büntetése, sak magam megbántásához sem képes, mivel fizeti a többi Isteneknek meg vetését -- ah nem koholt Vulcanus, Brontes, Priamon szolgáival annyi tüzes nyilakat, hogy Bachuson [p 0050] való boszúállásomra elég légyen -- Ti Istenek, mutassatok módot, mutassatok utat, agyatok tanácsot (az hatalomban nincs fogyatkozás) minémõ kegyettlenséggel állam boszúmat Bachus ellen. ---- udot mit cselekszem én Fosztassék meg Bachus Istenségétül -- ez nem elég: örûltessék ki az halhatatlanok számábol -- még ez sem elég: vettessék az gyarló halandósággal járó, inségek, és nyavalyák s nyomorúságok alá, hogy ki az Isteneket minyáján meg vetette, minyájoknak hatalma alá vettessék. Fügjön halandó életének fonala a Párkák kezétül, és Rhadamantus akarattyátul.

IV. Kmenet.

MARS. : Fölséges Jupiter! KInek kezében forog Istenségem sorssa, kinek haragos szne elõtt meg indul ég s föld, és reszket, mint a fagyos KOcsonya, olvadnak a hegyek, Kõsziklák, mint a nap elõtt az irós vaj, omlik széles e világ mint az ehes Czigánnak foga alatt a meleg czipó! Látom a te Isteni szívednek, nagy föl gyulladt tüze, és nagyobb ama tüzet okádó Ethna hegyénél, de mind azon által nem engesztelhetettlen, mint a vörös bajuczu embernek, haragod éllyen Bachus, és ûllyön Isteni székében, a vagy ha eõ lesz dühös haragod prédája, Mars, a hadi seregek Ura, Istene mégyen Bachussal egyenlõ szerencséttlen sorsra -- Nemde nem jól tudod Fölséges Jupiter, mely kemény és sulyos, és majd el viselhetettlenek Marsnak reguláj, a ki nékem szolgáll, veréttékét, vérét, életét áldozza az föl, de mind ezekre nézve nem voltak mind eddig üressek Bellóna sátori, mert Bachus, a szíveket látogató Isten gyakran látogatta Táborimat, vizsgálta a szomoru, bátorétotta a félelmes szveket, eõ tartotta a Verbungokat a forposztokat, az ébren álló Strásákat, [p 0051] annyira hogy voltak Marsnak ez napig nem csak hiv szolgái, hanem gyõzhetettlen Hectorja, Achillese is, azért, ha eõtet az Istenek számábul ki veted egyszer s mind Marsat is Istenségtül meg fosztod, azért --

JUPITER. : O balgatag Mars! nagyobnak állítottam mind eddig Isteni méltóságodat, mint sem hogy egy magával tehetettlen Istentül fügjön -- igen sokat építtesz Bachusra, de visgáld meg jobban a dolognak voltát, tapasztalni fogod, hogy Bachus többet ártott, mint használt Istenségednek -- a kit a fegyver meg nem rontott, Bachus boros pohara meg rontotta, kit a Láncsák, a nyilak, a dárdák meg nem sebesítettek, meg sebesétette Bachus -- nem tette, nem tette hid el vitézidet Bachus hanem vesztette. Pldád legyen ebben Nagy Sándorod. - Ki nyitotta meg Troja kapuit? KI döntötte le tíz esztendõkig ostromlott bástyáit? Bachus a ki Trója lakosinak szemeit boros poharaival bézárta, és ennek tulajdonéttod boldogságodat, - ha a bor adgya a Vitéz és merész lelket, mért nem táplálta Tethis Achilles csöcsömös gyermekségét boral, mért inkább az Oroszlányok és vad disznók velejével? - Lūttad kinek kéred Jupiter irgalmasságát.

BACHUS. : Csak igaz az, a melly ebnek eczer veszett nevét költik, el kell annak veszni!

V. Kimenet.

NEPTUNUS. : Hiszen igen nyakas Prokátorra kapott Bachus -- had szollyak én is a ologhoz.

BACHUS. : Néked kezték bizony -- Te paczal mosogató Isten, te is bele kottyansz, az igasság könnyen talál pártfogót.

NEPTUNUS. : Helyessen szólottál -- hogy kapott tehát illy gazság, mint Bachus, pártfogót?

[p 0052] BACHUS. : Ha a te Istenséged illy pörben forogna, a Békákon kvül senki részeden nem maradna.

NEPTUNUS. : Ha kötelességed te megésmérnéd a békák között Te néked is mellettem kellene szállanod, mert szintén kegyelmemtül függesz. A mi csekély dicsõsséggel birsz, a viz által veszed, én élesztem a szõlõ tõõt, én Termesztem, én nevelem annak gyümöltcsét -- De ha Isteni méltóságodrul szollunk is, szolgám maradsz Bachus.

BACHUS. : Ki tetszik, te öntözöd az én sõlöimnek (sic) tövit és én vagyok szolgád.

NEPT. : Még te Jupiter farábul ki nem estél, már én az arany idõkben uralkodtam, hol a Bornak hire sem volt.

BACHUS. : Régi eredeteddel én Neptunusom heában ditsekedel, ne az idõt tekéncsük, hanem az erkölcset, és Természetedet - nemde nem mene Hector is nagyobb dicsõsségre Attyánál Priámusnál?

NEPT. : Ha eredetemrõl halgatok is, meg mutattya más felõl nagy vóltomat az, hogy anak Ura vagyok, a mi nélkül szûkölködik maga is a Természet.

BACHUS. : Ugyan ez jele rühes Uraságodnak - nem hallottad é? hogy a közös Lónak turós a háta -- Cska annyi a te dicsõséged, mint a Rongyva Vizének, hogy az Ujhelyi Vargák csávája nála nélkül el nem lehet.

NEPT. : Ó Tengerek! szenvedhetiteké Neptunus Isteneknek illy csúfját? Scilla és Charybdis! miért nem tapasztallya Bachus e szempillantásban kegyettlen dühösségteket? ime nem elégszik meg, hogy az embereket barmokhoz hasonlóvá teszi, majd már az Isteneket is Vargává változtattya.

BACHUS. : Mhû - igen hallik eb ugatás menyországban, még eddig senkit sem barommá, sem vargává nem tettem -- én nem azoknak ártok, a kiknek akarok, hanem a kik akarják, ha pedig mind azokat az állatokat [p 0053] kárhoztattni kellene a mellyek a rosszra alkalmatottságot adnak: csak olcsad el a napot is, mert annak a világosságával is sokan élnek a gonosságokra.

NEPTUN. : Szokásán kívül élyessebben akar ma Bachus beszélleni, nem tudom mi némõ Kaszkõhöz fente kopótyóját.

JUPITER. : Szokása az hattyúnak, hogy halála elõtt természetén föllûl édesdeden énekel, a Bolondnak pedig hogy eszére tér - érzi Bachus a kolbász bûzt.

BACHUS. ): Tudom, bizon magad is hozzá kennéd horgas agyaraidat -- mingyárt töltetek Bassaris szolgámmal, de magam nem leszek vendéged - Bassaris! Tölcs néki gyorsan friss kolbászt, had egyék.

JUPITER. : SZádban szakasztom Bachus.

BACHUS. : Szakasztod bizon majd meg mondom mit.

NEPT. : Felséges JUpiter! nékem is annyira meg piszkolta Istenségemet, hogy még a Tengernek vizei sem mossák le -- bizonyossan meg kostolta volna oldalát három ágú nyilam, hanem Istentelen nyakasságát a te hatalmasabb markodban ajánlom.

BACHUS. : Ebszenczia az eõ markában.