PÁLOS ISKOLA-DRÁMÁK A XVIII. EVSZÁZBÓL. 0025
Pater, Mater, Procus, Filia.
Ének.
1.
Szûzek,
ifjak sírjatok
rajtam szomorkodgyatok,
vig tanácsot
adgyatok,
mert búm, s bánatim nagyok.
2.
Vallyon ki meg
nem szánna?
több esztendõim száma
mint szoknyámnak az
ráncza,
lábam is rosz a tánczra.
3.
Éltem holtig
szomorú,
Fejemen a koszorú
Száraz mint a vén kórú
hasam, s faram domború.
4.
Harmincz fársángot értem,
Krónika lehet éltem,
sok pendelt öszve nyírtem,
még
senki sem jött értem.
[p 0026] 5.
Bár csak imár
jönnének
ha nem ifjú legények,
akár melly rozsdás
vének
és ördögben vinnének.
(Intrat Procus.)
PROCUS. : Isten minden jókkal áldgya meg Kegyelmedet édes
Apókám!
PATER. : Hozta Isten Kendet édes Fiam -- hát
mi jót hajhász az én házomnál?
PROCUS. : Nem sokat
biz én édes Apókám -- nagyon megkövetem Kendet, - ezé
Berbenczy Peti háza?
PATER. : Éppen belé bottlott Kend
- miért?
PROCUS. : Édes Atyám Uram, mit van hímeznem
hámoznom? azt hallottam, hogy el adó leánya volna Kendnec (2
... ]
PATER. : Ó édes Fiam régen volt biz az -- az biz
annak már talán 15 esztendeje is -- de hogy el adó, mikor
ajándékban sem kéri senki is.
PROCUS. : Hogy hogy édes
Apókám? - hiszen talán még nem oly vénetske?
PATER. :
Hogy oly vénetske volna, nem mondhatom, mert jól emlékezem
rá, hogy mikor a Franczia, és Bavarus ellen attunk volna
insurgenseket, több gyermekem nem lévén, ezen Leánykámrúl
azt mondottam: hogy bár csak Férfiú volna, nem kellene magam
helyett mást fogadnom.
PROCUS. : Ho ho Berbencze Uram!
Kend a mint látom nemes ember.
PATER. : Annak tartom
mindenkor magamat... Éppen mastan revisio alkalmatosságával
akarom repraesentálni Armalisomat. Csudállom hogy meri T.
Vármegye csak controvertálni is, holott nézze Kegyelmed Fiam
Uram õseimnek édes hazánkért tett nagy meritumit, még Vak
[p 0027] Béla KIrál üdejében, ki éles tekéntettre vévén,
és világossan látván bajnok vitéz cselekedeteit Berbencze
Pistának, csak hamar nyakában rázta a Nemességet, ha nem
hiszi Kend, akár olvassa, akár néze a Királi petsétet (habet
appensam tortam). Kend azon kívül is talán Deákossab ember
magamnál.
PROCUS. : Édes Berbencze Uram! evvel
Teremtucse bé gyughattya Kend a Vicispánnak a száját és
akár ki mit szóll a Kend Nemessége ellen -- hiszen tüzes
Authentica ez!
PATER. : Ugyé Fiam? nám mondám!
PROCUS. : Hanem a pecsét ellen lészen mindazonáltal valamely
exceptio, mert csak két ágú akasztófát látok rajta.
PATER. : O Fiam! azt gondoltam, hogy többet tud Kend a porcus
jurist, még a petsétet sem ismeri Kend, hiszen, gutta üsse meg
nem akasztófa az, hanem Székes Fejér Várnak egyik kapuja a
mellyen Berbencze Pista a nagy Atyámnak nagy Attya, vak Béla
KIrály szamara sic) bõjtben számtalan tojásokat hordott bé.
-- Több a féle érdemi édes hazánk elõl mozdttásában, és
Kóronás KIrályához való hségének, comprehendáltottnak a
Diploma ténórában.
PROCUS. : Ugyan ugy e? -- jaj!
nagyon meg követem Kendet gorombaságomrúl!
PATER. :
Semmi vétek Kendtül.
PROCUS. : Úgy segéllyen már
nagyobb kedven m?) van a Kend Leányához mivel magam is Nemes
Fámiliábúl lévén látom, hogy illy régi nevezetes vérben
házasodhatom.
PATER. : Hát ugyan csak Kend is Nemes
ember?
PROCUS. : Igen is édes Apókám a' vagyok, és
voltam is mindenkor tagadhatatlan -- ugyan ezen praecutióra el
is hoztam magamal az Originalis Diplomát. (Fricat se
[p 0028] crebro ad omnem partem.) ha nem hiszi Kend olvassa.
protrahit ex ocheris cothurnorum.)
PATER. : El
hiszem édes Fiam Uram -- de hogy hijják Kendet?
PROCUS.
: Az én betsületes nevem Kotsonya MIhály.
PATER. :
Korcsma Mihál? patvar vigye el be furtsa neve van Kennek.
PROCUS. : Nem- nem- nem Kortsoma, hanem Kotsonya MIhály.
PATER. : Ahá! értem már értem... s hát valamelly
jószágotskája vagyon e Kendnek?
PROCUS. (fricans se) :
Hát? Ktelkedik Kend felõlem - de van úgy segéllyen -
máskép hogy is merném a Kend leányát kérni?
PATER. :
Hol ismérkedett meg Kotsonya Uram az én Leánykámmal?
PROCUS. : Meg vallom személlyét soha nem láttam, hanem még
ifjú legény koromban hallottam, hogy jó megért Leánya volna
Berbencze Petinek Zemplén Vármegyében, de még akkori üdõben
nagy szükség lévén a Leányok állapotjábul, hallottam, hogy
igen reá tartotta magát Berbencze Uram, azért én nem is
mertem magamat jelenteni, hanem most, midõn az Ur Isten azokban
nagyobb bõvséget adott, úgy gondolnám, hogy hamarább
megalkudhatnánk.
PATER. : Volna okom ugyan, hogy most
még jobban reá tarthatnám magamat Leányommal, mert nem tudgya
é Kend, hogy mennél továb nevellyük ama jó csikót, annál
jobb árán szoktul [?szoktuk] eladni.
PROCUS. : Annál
már igazabb sincs, hogy ha úgy nevellyük, hogy meg ne
vénhedgyék - biz a Leán Aszon pedig már vénetske.
PATER. : De azt éppen meg nem engedem, hogy az én [p 002
]
Leányom vén ketske légyen, -- egy kevéssé ugyan koros de
ugyan csak mindenestül most sincs 38 esztendõnél üdõssebb.
PROCUS. : Az ugyan valóban nem nagy üdõ - hiszen annál
a mentém is, miólta csak én hordozom, régibb... Hogy ha annyi
Gracziám volna, hogy tekéntettre vehettném.;Meg lehet --
mingyárt -- Hallode Annyok!
PROCUS. : Tehát vannak
magzati a KIss Aszonnak, hogy Annyoknak nevezi õtet Berbencze
Uram.
PATER. : Guta lelkét van... hol vette volna? - az
annyát kiáltom... Te Aszony gyöszte be!
UXOR. : No mi
ördögöt lármáz Kend megént?
PATER. : Aha egyenek meg
a kutyák - nem tudgyátok a orotokat be üttni mikor
böcsületes ember van a háznál.
UXOR. : Isten botsá
mit kurjongat Kend, láttya Kend, annyi a dolgom, hogy a lábamon
is alig állok, (comparet) No s mi kell Kendnek.
PATER. :
Ez a böcsületes Nemes ifjú Legény a Lányodat akarja látni.
UXOR. (ad procum) : Jaj Csillagom! bizony vélem együtt
sutykos az mast; hanemkérem csak egy kevés várakozással
tessék lenni még jobban fel öltözik, mingyárt lészen
szolgálattyára (abit).
PROCUS. : Ebben is nagyon
consoltáltatom, hogy mátkámat munkában találtam, tudom ne
lészen utolsó Gazdasszony.
PATER. : Attul épen nem kell
félni, mert akár mely nehéz dologhoz hozzá kap, mast is az
Annyával együt déltül fogva a fejemben kaparászott.
PROCUS. (hinc inde se fricans) : Nékem éppen illyen
Gazdasszony szükséges, a ki nem utáll e féle apró
baromfiakkal is bánni.
[p 0030] PATER. : De azon kivül
is (nem azért dicsérem, hogy gyermekem) oly szakácsné
valamint annak a rende. Csak nem régen lévén gracziám, hogy
megalázta magát N. Uram hozzám ébre [?ebédre], olly derék
galuskákat fõzet, mint az öklöm. (2 ... ]
PROCUS.
(profunde inclinatus) : Szivem ficzkándozva örvendek kincsem
leány Asszonkám, hogy vagyon szerencsém drága személlyének
tisztelésére, s udvarlására. (2 ... ]
FILIA. (facto
pukkli) : Magam is hasonló képen.
PATER. : No édes
Leányam! mind a két szemeddel jól meg tekéncsd ezt a
betsületes Uri személyt, a ki te éretted mesze földrül nagy
költséggel ide fáradott, - ne sirasd már a sok el mult
farsangokat, nem hejában várakoztatott a szerencse. Ime
KOcsonya MIhály Uram eõ Kegyelme feleségül akar venni. Oly
birtokos, és jószágos embernek tudgyad pedig eõtet lenni, a
ki te belõled ma holnap valóságos Aszont tehet, - azért ha
tetszik személlye, minden tétovázás nélkül mond meg
rövideden.
FILIA. : Nékem bizony tetszik.
PATER.
: No Fiam Uram! hallotta Kegyelmed? hát Kegyelmednek mint
tetszik?
PROCUS. : Nékem valóban feletéb tetszik,
nagyon sajnálom, hogy a szemében hályog vagyon.
UXOR. :
Jaj édes Uram, Isten ne adgya néki biz oly tiszta a szeme mint
a kristály, hanem csak mi uta németessen viseli magát az úta
viseli azt a fekete fótocskát a ball szemén, azért úgy lát
vele mint én akár ki szemével.
PROCUS. : Lehetettlen?
UXOR. : Nincs külömben.
[p 0031] PROCUS. : Ha
úgy van, magam is helyén hagyon, mert valóban nagyon illik
néki, és nagyon ékesítti pofáját, azért ha el viszem, még
a homlokára is szegezek néki. Tehát én bizon csak el viszem
a Kendtek Leányát.
PATER. : Báttran.
PROCUS.(accepit illam per manus ad dorsum) : No gyere tehát
édes Feleségem, had vegyelek a hátomra.
FILIA. (pendula
ex dorso) : Jaj part üsse meg Kendet édes Uram! hát nincs
Kennek más alkalmatossága?
PROCUS. : Szvem hol kivánsz
ennél jobb alkalmatosságot? hó édes Apókám én gondot
viselek a Kend leányára, hanem rövid nap alatt el várom
Kenteket szegény s[s)állásómon.