PÁLOS ISKOLA-DRÁMÁK A XVIII. EVSZÁZBÓL. 0025


Pater, Mater, Procus, Filia.
Ének.

1.

Szûzek, ifjak sírjatok
rajtam szomorkodgyatok,
vig tanácsot adgyatok,
mert búm, s bánatim nagyok.

2.

Vallyon ki meg nem szánna?
több esztendõim száma
mint szoknyámnak az ráncza,
lábam is rosz a tánczra.

3.

Éltem holtig szomorú,
Fejemen a koszorú
Száraz mint a vén kórú
hasam, s faram domború.

4.

Harmincz fársángot értem,
Krónika lehet éltem,
sok pendelt öszve nyírtem,
még senki sem jött értem.

[p 0026] 5.

Bár csak imár jönnének
ha nem ifjú legények,
akár melly rozsdás vének
és ördögben vinnének.

(Intrat Procus.)

PROCUS. : Isten minden jókkal áldgya meg Kegyelmedet édes Apókám!

PATER. : Hozta Isten Kendet édes Fiam -- hát mi jót hajhász az én házomnál?

PROCUS. : Nem sokat biz én édes Apókám -- nagyon megkövetem Kendet, - ezé Berbenczy Peti háza?

PATER. : Éppen belé bottlott Kend - miért?

PROCUS. : Édes Atyám Uram, mit van hímeznem hámoznom? azt hallottam, hogy el adó leánya volna Kendnec (2 ... ]

PATER. : Ó édes Fiam régen volt biz az -- az biz annak már talán 15 esztendeje is -- de hogy el adó, mikor ajándékban sem kéri senki is.

PROCUS. : Hogy hogy édes Apókám? - hiszen talán még nem oly vénetske?

PATER. : Hogy oly vénetske volna, nem mondhatom, mert jól emlékezem rá, hogy mikor a Franczia, és Bavarus ellen attunk volna insurgenseket, több gyermekem nem lévén, ezen Leánykámrúl azt mondottam: hogy bár csak Férfiú volna, nem kellene magam helyett mást fogadnom.

PROCUS. : Ho ho Berbencze Uram! Kend a mint látom nemes ember.

PATER. : Annak tartom mindenkor magamat... Éppen mastan revisio alkalmatosságával akarom repraesentálni Armalisomat. Csudállom hogy meri T. Vármegye csak controvertálni is, holott nézze Kegyelmed Fiam Uram õseimnek édes hazánkért tett nagy meritumit, még Vak [p 0027] Béla KIrál üdejében, ki éles tekéntettre vévén, és világossan látván bajnok vitéz cselekedeteit Berbencze Pistának, csak hamar nyakában rázta a Nemességet, ha nem hiszi Kend, akár olvassa, akár néze a Királi petsétet (habet appensam tortam). Kend azon kívül is talán Deákossab ember magamnál.

PROCUS. : Édes Berbencze Uram! evvel Teremtucse bé gyughattya Kend a Vicispánnak a száját és akár ki mit szóll a Kend Nemessége ellen -- hiszen tüzes Authentica ez!

PATER. : Ugyé Fiam? nám mondám!

PROCUS. : Hanem a pecsét ellen lészen mindazonáltal valamely exceptio, mert csak két ágú akasztófát látok rajta.

PATER. : O Fiam! azt gondoltam, hogy többet tud Kend a porcus jurist, még a petsétet sem ismeri Kend, hiszen, gutta üsse meg nem akasztófa az, hanem Székes Fejér Várnak egyik kapuja a mellyen Berbencze Pista a nagy Atyámnak nagy Attya, vak Béla KIrály szamara sic) bõjtben számtalan tojásokat hordott bé. -- Több a féle érdemi édes hazánk elõl mozdttásában, és Kóronás KIrályához való hségének, comprehendáltottnak a Diploma ténórában.

PROCUS. : Ugyan ugy e? -- jaj! nagyon meg követem Kendet gorombaságomrúl!

PATER. : Semmi vétek Kendtül.

PROCUS. : Úgy segéllyen már nagyobb kedven m?) van a Kend Leányához mivel magam is Nemes Fámiliábúl lévén látom, hogy illy régi nevezetes vérben házasodhatom.

PATER. : Hát ugyan csak Kend is Nemes ember?

PROCUS. : Igen is édes Apókám a' vagyok, és voltam is mindenkor tagadhatatlan -- ugyan ezen praecutióra el is hoztam magamal az Originalis Diplomát. (Fricat se [p 0028] crebro ad omnem partem.) ha nem hiszi Kend olvassa. protrahit ex ocheris cothurnorum.)

PATER. : El hiszem édes Fiam Uram -- de hogy hijják Kendet?

PROCUS. : Az én betsületes nevem Kotsonya MIhály.

PATER. : Korcsma Mihál? patvar vigye el be furtsa neve van Kennek.

PROCUS. : Nem- nem- nem Kortsoma, hanem Kotsonya MIhály.

PATER. : Ahá! értem már értem... s hát valamelly jószágotskája vagyon e Kendnek?

PROCUS. (fricans se) : Hát? Ktelkedik Kend felõlem - de van úgy segéllyen - máskép hogy is merném a Kend leányát kérni?

PATER. : Hol ismérkedett meg Kotsonya Uram az én Leánykámmal?

PROCUS. : Meg vallom személlyét soha nem láttam, hanem még ifjú legény koromban hallottam, hogy jó megért Leánya volna Berbencze Petinek Zemplén Vármegyében, de még akkori üdõben nagy szükség lévén a Leányok állapotjábul, hallottam, hogy igen reá tartotta magát Berbencze Uram, azért én nem is mertem magamat jelenteni, hanem most, midõn az Ur Isten azokban nagyobb bõvséget adott, úgy gondolnám, hogy hamarább megalkudhatnánk.

PATER. : Volna okom ugyan, hogy most még jobban reá tarthatnám magamat Leányommal, mert nem tudgya é Kend, hogy mennél továb nevellyük ama jó csikót, annál jobb árán szoktul [?szoktuk] eladni.

PROCUS. : Annál már igazabb sincs, hogy ha úgy nevellyük, hogy meg ne vénhedgyék - biz a Leán Aszon pedig már vénetske.

PATER. : De azt éppen meg nem engedem, hogy az én [p 002 ] Leányom vén ketske légyen, -- egy kevéssé ugyan koros de ugyan csak mindenestül most sincs 38 esztendõnél üdõssebb.

PROCUS. : Az ugyan valóban nem nagy üdõ - hiszen annál a mentém is, miólta csak én hordozom, régibb... Hogy ha annyi Gracziám volna, hogy tekéntettre vehettném.;Meg lehet -- mingyárt -- Hallode Annyok!

PROCUS. : Tehát vannak magzati a KIss Aszonnak, hogy Annyoknak nevezi õtet Berbencze Uram.

PATER. : Guta lelkét van... hol vette volna? - az annyát kiáltom... Te Aszony gyöszte be!

UXOR. : No mi ördögöt lármáz Kend megént?

PATER. : Aha egyenek meg a kutyák - nem tudgyátok a orotokat be üttni mikor böcsületes ember van a háznál.

UXOR. : Isten botsá mit kurjongat Kend, láttya Kend, annyi a dolgom, hogy a lábamon is alig állok, (comparet) No s mi kell Kendnek.

PATER. : Ez a böcsületes Nemes ifjú Legény a Lányodat akarja látni.

UXOR. (ad procum) : Jaj Csillagom! bizony vélem együtt sutykos az mast; hanemkérem csak egy kevés várakozással tessék lenni még jobban fel öltözik, mingyárt lészen szolgálattyára (abit).

PROCUS. : Ebben is nagyon consoltáltatom, hogy mátkámat munkában találtam, tudom ne lészen utolsó Gazdasszony.

PATER. : Attul épen nem kell félni, mert akár mely nehéz dologhoz hozzá kap, mast is az Annyával együt déltül fogva a fejemben kaparászott.

PROCUS. (hinc inde se fricans) : Nékem éppen illyen Gazdasszony szükséges, a ki nem utáll e féle apró baromfiakkal is bánni.

[p 0030] PATER. : De azon kivül is (nem azért dicsérem, hogy gyermekem) oly szakácsné valamint annak a rende. Csak nem régen lévén gracziám, hogy megalázta magát N. Uram hozzám ébre [?ebédre], olly derék galuskákat fõzet, mint az öklöm. (2 ... ]

PROCUS. (profunde inclinatus) : Szivem ficzkándozva örvendek kincsem leány Asszonkám, hogy vagyon szerencsém drága személlyének tisztelésére, s udvarlására. (2 ... ]

FILIA. (facto pukkli) : Magam is hasonló képen.

PATER. : No édes Leányam! mind a két szemeddel jól meg tekéncsd ezt a betsületes Uri személyt, a ki te éretted mesze földrül nagy költséggel ide fáradott, - ne sirasd már a sok el mult farsangokat, nem hejában várakoztatott a szerencse. Ime KOcsonya MIhály Uram eõ Kegyelme feleségül akar venni. Oly birtokos, és jószágos embernek tudgyad pedig eõtet lenni, a ki te belõled ma holnap valóságos Aszont tehet, - azért ha tetszik személlye, minden tétovázás nélkül mond meg rövideden.

FILIA. : Nékem bizony tetszik.

PATER. : No Fiam Uram! hallotta Kegyelmed? hát Kegyelmednek mint tetszik?

PROCUS. : Nékem valóban feletéb tetszik, nagyon sajnálom, hogy a szemében hályog vagyon.

UXOR. : Jaj édes Uram, Isten ne adgya néki biz oly tiszta a szeme mint a kristály, hanem csak mi uta németessen viseli magát az úta viseli azt a fekete fótocskát a ball szemén, azért úgy lát vele mint én akár ki szemével.

PROCUS. : Lehetettlen?

UXOR. : Nincs külömben.

[p 0031] PROCUS. : Ha úgy van, magam is helyén hagyon, mert valóban nagyon illik néki, és nagyon ékesítti pofáját, azért ha el viszem, még a homlokára is szegezek néki. Tehát én bizon csak el viszem a Kendtek Leányát.

PATER. : Báttran.

PROCUS.(accepit illam per manus ad dorsum) : No gyere tehát édes Feleségem, had vegyelek a hátomra.

FILIA. (pendula ex dorso) : Jaj part üsse meg Kendet édes Uram! hát nincs Kennek más alkalmatossága?

PROCUS. : Szvem hol kivánsz ennél jobb alkalmatosságot? hó édes Apókám én gondot viselek a Kend leányára, hanem rövid nap alatt el várom Kenteket szegény s[s)állásómon.