MIKES KELEMEN: MULATSÁGOS NAPOK. 0225

( vagyon., [Nyilván íráshiba vagyunk helyett.] )( a mi sorsunk annál is nyomorultab. hogy a mint veszem észre. ezt a földet senki sem lakja. és tsak készüllyünk, it végezni életünket., mind. azon által hogy az Istennek törvényit kövessük., vigyük végben mind azt, a mivel életünket meg nyujthassuk. és hagyuk a többit az Isten rendelése alá; hálákot adván néki. hogy minket meg mentet a veszedelemtöl, a mely meg nem engedte volna, hogy magunkrol gondolkodhattunk volna ezen áitatos intés után, azon gondolkodánk., hogy valamely ó lako helyt keresünk magunknak., a fövenybe olyan hegyes köveket találánk. a melyekel fa ágakot vágánk, és egy tágas kalyibát tsináltunk., olyan gyümölcsöt is találánk. a melynek ahaja jó volt vizet hordani: azután földböl ét ágyat tsináltunk., [p 0226] azokot bé teritettük fa murhával. amidön a mi paraszt házunk el készüle, az életröl gondolkodánk; nyilakot tsinálánk. és azokal lövöldöztük a vadakot tüzet könnyen tsinálhattunk kovát mindenüt. találtunk. a fa levelinél meg sütöttük avadhust. 5 Egy szoval azt tudgya ki ki., hogy az olyan állapotban ( állapotban [ban - beszúrás.] ) minden mesterséget elékel venni. tsak éppen a köntös dolgában lehettünk szükségben, de látván hogy az a föld nem olyan hideg. és nem lévén senki más kettönkön kivül. meg vigasztalok magunkot. ha szinte mezitelen kellene is járnunk.

E szerént tölténk el három holnapot, hogy leg kiseb jelit sem láttuk. hogy valaki lakná azt a földet. ugy történék egy nap. hogy vadászni sokal meszeb találtam volt menni a lako ( a lako helyünktöl. mint rend szerént, azon [azon - fölé írva;] a [utólag beírva a sorelötti margóra.] helyren [helyrebõl jav.] mi még nem jártunk volt, ) helyünktöl. mint rend szerént, azon a helyen mi még nem jártunk volt, az a hely pedig nékem meg teczvén. még továb is akarék menni., a midön egy szers mind egy leányt láték ki jöni. a kösziklák közül. a leányon hoszu gyapot köntös volt meg Czifrázva sok féle madár tollal. a karjai mezitelenek voltak. fekete hoszu haja., a hátán egy tegez. és a keziben egy nehány nyil.

Ha azon tsudálkoztam. hogy ötet láttam., az ö szépségin még inkáb kezdék tsudálkozni amidön közeliték hozája. azt gondolám hogy álmomba látom. ( látom. ha ) ha keresztény nem volnék. valamely isten aszonynak gondoltam volna lenni ötet, annak az ö nagy fekete szemei. hoszu erekdéd ábrázattya, szép magos termete kartsu dereka és más több illyen ékességit. igen kezdém tsudálni. és látván hogy ö is tartalékal közelgete felém. térdre esém elötte. és igy vártam hogy közel jöjjõn, ( jöjjõn, [n - j-bõl javítva.] )

A midön tiz lépésnire volt hozám. igen kezde szemlélni, és egy néhány szor hátra tekintvén. éppen mellém közelite. a nyilának végit a föld felé fordittá mint egy jelül a békeségnek., én is hasonlot tselekedém. és nagy tsudalkozásal kezdém tekinteni. és mondám. mitsoda okbol birhattya, ez avad hely. a természetnek. leg szebb munkáját. és félben hagyatván beszédemet, egy nehány szót monda nékem. de nem érthettem, hanem tsak azö gyönyörü szozattyában gyönyörködhettem. [p 0227] azt is látám. hogy ö sem értette volna meg beszédemet, a melyért vevém észre., hogy ( hogy nehesztelne ) nehesztelne magában, hogy nem érthetet, a beszédit el végezvén. egyik kezét. a szájamra tevé. mutatván. hogy én is hasonlo képen tselekedgyem. 5 Nem tudván ezt mire vélni, azután észre vévém szándékát. de nem lehete. hogy meg ne tsokolhassam szép kézét., a melyen mint egy meg ütközék. de semmi haragot nem mutata., azután nézegetvén azén tegzemet. és nyilamot, meg mosolyodék rajta. és a maga tegzét. és nyilait nekem adá. és az enyimet el vevé helyében. ezen Ceremonia után. inté hogy kelnék fel. és fel kelvén. sokáig ( sokáig [g - k-ból javítva.] ) néze a szememben., nem tudom ha észre vevéé azokbol a szivem ( a szivem indulattyát. ) indulattyát. de nékem ugy tettzék. mint ha örömel nézet volna reám. 5 E meg lévén. inté hogy mennék el tölle. én is intém néki, hogy el akarnék véle menni, ezen igen meg ijede. és nagy hamarságal. értésemre. adá.. anyilat a melyikhez forditván., hogy az életiben járna. de én azon el ijedék. gondolván hogy talám magában akarná ( akarná ütni ) ütni a nyilat. a kezit meg is fogám neki. de örölködvén azon hogy magát jobban meg értesse velem. arra kezde mutatni ahonnét lattam volt ki jöni. és meg érteté velem, hogy ugyan ót ölnek meg., ha el mennék véle., én is engedelmeskedém néki. és el akarék tölle butsuzni, amidön kegyes ábrázattal egy kezét fel emelé az ( az nap felé. ) nap felé. és a másikával. a helyre mutatot a hol voltunk. meg akarván velem értetni. hogy más nap ugyan ollyan tályban mennyek arra a helyre. 5 Én is sok féle jelekel el butsuzám tölle. öis intvén hogy távozam el tölle, el fordulék tehát tölle., de tellyes volt a szivem tsudalkozásal és szeretettel. a mi lako hellyünk felé kezdék viszá térni. de egy nehány szor viszá ( viszá nézék ) nézék hogy láthassam. örömel látám hogy ö is utánnám nézet. timánt nagy nyughatatlanságban találám. azért hogy sokaig oda voltam. de noha igen szerettem ötet. de el titkolam elötte adolgot. tartván attol., hogy meg ne engedgye hogy ismét ( [Sorvégen:] ismét [új sor elején:] meg láthassam ) meg láthassam a szép vad leányt. és azal kezdém magamot mentegetni hogy továb mentem volt vadászni. mint sem rend szerént.