MIKES KELEMEN: MULATSÁGOS NAPOK. 0067


Más nap. ugy mint 23 februarÿ 1640 Császárnak ( Császárnak [!] ) kiálták. és mindnyájan észre vévék. hogy azö fogságban levö esztelensége. szán szándékal valo volt, rakima pedig a gumer leveliböl meg tudván amuratesnek. mind hüségtelenségit. mind halálát, ujontában kezdé felteni a fiát. és minek utánna sok köny hullatásokot ejtet volna az álhatatlan amurátesét, a kit mindenkor nagy kegyeségel szerette, noha látta tölle valo el hagyattatását. gondolkodni ( gondolkodni [g - k-ból javítva.] ) kezde a maga dolgárol, és eleinte mindgyárt. persiában viszá akara menni, ( menni, annál [Tollhiba.] ) annál is inkáb sietteté uttyát. hogy sinán basa nem akarta többé néki meg fizetni a jövedelmet, melyet amurátes rendelt volt. és azt is meg izente volt néki, hogy kételen volna Constancinápolyba küldeni ötet. mind fiastol az uj Császárhoz. erre rákima igen meg ijede. és hogy azt el kerülhesse; ugy téteté. mint ha fogadást. tett volna mehkhában menni. a mahomet koporsojához. és erre szabadságot kére sinán basátol. a basa nem kivánván egyebet. hanem hogy el távozzék, meg örüle hogy meg menekedheték tölle. és minden segittségel lett hozája, rákima arabiában érkezvén., az arabiai királynak. rébának udvarához mene. a ki is nem hasonlitván a maga nemzetéhez. a természet minden jó erkölcsökel meg áldotta volt., nagy szál termetü. okos, értelmes, nemes szivü. kegyes, és adakozo volt. 5 Mind ezek a jó erkölcsök. arra vivék. hogy a szép, és félénk rakimát nagy tisztelettel fogadgya a kinek is szépsége, nagyon segitté az ö nemesi tselekedetit., mivel mihent meg látá rákimát. azonnal meg szereté., a ki is elé beszélvén néki szomoru állapottyában valo létit. és hogy mint volt az ö elete. erre a királynak meg esék szive, és szerencsésnek tartotta volna magát lenni. hogy ha el felejthetné véle szomoruságit. rakima abban az idöben tsak 22 esztendös volt. és az ö szép ékes, kegyes személyit. lehetetlen volt nem szeretni. réba nem akará mindgyárt meg mutatni néki. hozája valo hajlandoságát, hanem azt sok szép szin alat el fedezé. mondván. hogy mindenekben kiván néki szolgálni. nékie ( néki e [nékie azaz néki] ) ajánlá az egész országát., a melyben el [p 0068] lakhatik. igérvén azt is. hogy ugy fogja tartani az iffiu soliman amuratest., mint maga fiát, kérvén azon igen. hogy maradna meg udvarába. hol anyi hatalma lenne néki, valamint magának. azt is igéré, hogy annak alkalmatos idejében minden erejével azon lenne, hogy a fiát. az attya székiben helyheztesse. rakima okos lévén, észre vevé. hogy mind ezek az igéretek. mitöl származnának. de magának idöt akarván adni. hogy mindenröl gondolkodhassék. azért olyan feleletet ada ( ada rebának. ) rebának. a melyre mind a betsület. ( betsületet. [Nyilván íráshiba betsület. helyett.] ) mind a hálaadás kénszeritette.

És a királynak ezen igéretit. semeg nem vetvén. se el nem fogadván. meg érteté véle, hogy ha azon idö alat. a melyet udvaránál fog tölteni, eszre veszi hogy mindekor abban ahozája valo szándékában fog maradni. talám továb nem megyen. más lako helyet keresni. ez a kis reménség oly nagy örömbe hozá rébát, hogy mint egy új ékeséget ada néki. rákimát pedig ugy kezdé szolgáltatni mint királynét. és akarván néki még elöre olyan tiszteletet adni, a melyre akará hogy lenne vágyása, semmi olyan nagy dologrol nem végezne hogy tölle nem kért volna elöbször ( elöbször [b - hosszúszárú s-bõl javítva.] ) tanácsot. és egész országának aszonyává tevé ötet. de még hogy jobban meg mutathassa. hozája valo szeretetét, a melyet tsak a maga viselésével akará néki meg mutatni, oly kegyes szivel kezdet lenni az iffiu soliman amuráteshez. mint ha valoságos attya lett volna néki. 5 Ugyan az illyen tselekedetekkel akará a szeretet, még másodszor is, rákimát, a maga hatalma alá vetni. akinek is a szive, nem tekénthetné idegenségel a mit a király tselekedék fiáért. és ez a kedves gyermek. akinek minden tselekedetéböl. ki tettzet Császári ( Császári [Elõször Császári-t írt, majd beszúrt egy f betût; ld. a 154. jegyz.] ) vére, oly szép hajlandoságal felelt meg a király hozája valo joságának, hogy az a hajlandoság az annya szivét is meg hatá. tsak hamar, illyen állapotban töltének el együtt, egy nehány holnapokot., amelyekbe réba. szüntelen valo tisztelettel. kedvezéssel. és szorgalmatoságal volt hozája, de rákima hozája. tsak a nagy háláadoságot mutatá. reba pedig világosabban akárván magát meg értetni. egy szer a többi közöt. ennek a fejdelem aszszonynak házában menvén, aki is azál mulatá magát. hogy azt nézte, mint segitet a fia atöb leányoknak. koszorut kötni virágbol. a gyermeknek egy koszoru [p 0069] lévén a kezében, mihent a király bé ment aházban. a gyermek szokása szerént, hozája futot. és a fejére tette azt a koronát, és azt nevetve mindgyárt. le vette. és az annya fejére tette., erre rákima el tüzesedék. reba azt észre vévén, és akarván valora forditani ezt a gyermek játékot. mondá, oh mely szerencsés volnék. hogy ha ugy meg láthattad volna a szivem gondolattyát. valamint ez az iffiu fejdelem. és ha meg nem akarnád vetni az arabiai koronát. a melyet jelente a koszoru. a mely koronát lábaidhoz teszem kedves fejdelem aszony, és magais lábaihoz borulván. ugyan azal együt ajánlom néked azt a szeretetet a melynél nagyobbat soha tehozád nem éreztenek; botsás meg az én nagy szeretetemnek. hogy ha azt a halgatást. félben szakasztom, a melyben voltam eddig. hozád valo tiszteletemböl. és abban bizonyos légy. hogy annak a tiszteletnek határjábol. soha ennél töbször ki nem lépem.

Ezek beszédek alat a fejdelem aszony egy nehány szor igyekezék. azon. hogy fel emeélhesse a királyt, de nem lehete. és látván hogy ugyan ugy is akarná meg halgatni válaszát. néki nyujtá kezét. és mondá,. uram rákimnál nem volna háláadatlanab személy evilágon, hogy ha anyi sok köteleség utan a melyel hozád vagyon meg vetné ezt az utolso jeleit szeretetednek., e nekem nagy tiszteletemre vagyon és hogy ha ez a kéz a melyet néked nyujtok valoságal szerencsésé tehet, és a magamét abban fogom tartani. hogy annak urává tegyelek. 5 Ez a szája. rákimának, a melyet a király nem merte volna tolle várni. olyan örömbe hozá., hogy az ö nagy öröméböl könnyü volt meg látni nagy szeretetét. nem is szolhata sokáig. hanem tsak a rakima kezén valo sok száz tsokokal mutatá meg szivének örömet, de ezen tselekedetekböl inkáb észre vévé azt rakima, mint a szoval felelt volna néki. és magais tsak nem hasonlo állapotban találkozék, réba pedig nem akarván továb halasztani. szerencséjének végben vitelét, azonal rendelést tett. a Ceremoniárol. a melyel meg akará koronáztatni rakimát, és arabiai királynénak kiáltatá, mindenek nagy örömére.