MIKES KELEMEN: MULATSÁGOS NAPOK. 0067
Más nap. ugy mint 23 februarÿ 1640 Császárnak (
Császárnak [!] ) kiálták. és mindnyájan észre vévék.
hogy azö fogságban levö esztelensége. szán szándékal valo
volt, rakima pedig a gumer leveliböl meg tudván amuratesnek.
mind hüségtelenségit. mind halálát, ujontában kezdé
felteni a fiát. és minek utánna sok köny hullatásokot ejtet
volna az álhatatlan amurátesét, a kit mindenkor nagy
kegyeségel szerette, noha látta tölle valo el hagyattatását.
gondolkodni ( gondolkodni [g - k-ból javítva.] ) kezde a maga
dolgárol, és eleinte mindgyárt. persiában viszá akara menni,
( menni, annál [Tollhiba.] ) annál is inkáb sietteté
uttyát. hogy sinán basa nem akarta többé néki meg fizetni
a jövedelmet, melyet amurátes rendelt volt. és azt is meg
izente volt néki, hogy kételen volna Constancinápolyba
küldeni ötet. mind fiastol az uj Császárhoz. erre rákima
igen meg ijede. és hogy azt el kerülhesse; ugy téteté. mint
ha fogadást. tett volna mehkhában menni. a mahomet
koporsojához. és erre szabadságot kére sinán basátol. a
basa nem kivánván egyebet. hanem hogy el távozzék, meg
örüle hogy meg menekedheték tölle. és minden segittségel
lett hozája, rákima arabiában érkezvén., az arabiai
királynak. rébának udvarához mene. a ki is nem hasonlitván
a maga nemzetéhez. a természet minden jó erkölcsökel meg
áldotta volt., nagy szál termetü. okos, értelmes, nemes
szivü. kegyes, és adakozo volt. 5 Mind ezek a jó erkölcsök.
arra vivék. hogy a szép, és félénk rakimát nagy
tisztelettel fogadgya a kinek is szépsége, nagyon segitté az
ö nemesi tselekedetit., mivel mihent meg látá rákimát.
azonnal meg szereté., a ki is elé beszélvén néki szomoru
állapottyában valo létit. és hogy mint volt az ö elete. erre
a királynak meg esék szive, és szerencsésnek tartotta volna
magát lenni. hogy ha el felejthetné véle szomoruságit. rakima
abban az idöben tsak 22 esztendös volt. és az ö szép ékes,
kegyes személyit. lehetetlen volt nem szeretni. réba nem akará
mindgyárt meg mutatni néki. hozája valo hajlandoságát, hanem
azt sok szép szin alat el fedezé. mondván. hogy mindenekben
kiván néki szolgálni. nékie ( néki e [nékie azaz néki]
) ajánlá az egész országát., a melyben el [p 0068]
lakhatik. igérvén azt is. hogy ugy fogja tartani az iffiu
soliman amuratest., mint maga fiát, kérvén azon igen. hogy
maradna meg udvarába. hol anyi hatalma lenne néki, valamint
magának. azt is igéré, hogy annak alkalmatos idejében minden
erejével azon lenne, hogy a fiát. az attya székiben
helyheztesse. rakima okos lévén, észre vevé. hogy mind ezek
az igéretek. mitöl származnának. de magának idöt akarván
adni. hogy mindenröl gondolkodhassék. azért olyan feleletet
ada ( ada rebának. ) rebának. a melyre mind a
betsület. ( betsületet. [Nyilván íráshiba betsület.
helyett.] ) mind a hálaadás kénszeritette.
És a királynak
ezen igéretit. semeg nem vetvén. se el nem fogadván. meg
érteté véle, hogy ha azon idö alat. a melyet udvaránál fog
tölteni, eszre veszi hogy mindekor abban ahozája valo
szándékában fog maradni. talám továb nem megyen. más lako
helyet keresni. ez a kis reménség oly nagy örömbe hozá
rébát, hogy mint egy új ékeséget ada néki. rákimát pedig
ugy kezdé szolgáltatni mint királynét. és akarván néki
még elöre olyan tiszteletet adni, a melyre akará hogy lenne
vágyása, semmi olyan nagy dologrol nem végezne hogy tölle nem
kért volna elöbször ( elöbször [b - hosszúszárú s-bõl
javítva.] ) tanácsot. és egész országának aszonyává
tevé ötet. de még hogy jobban meg mutathassa. hozája valo
szeretetét, a melyet tsak a maga viselésével akará néki meg
mutatni, oly kegyes szivel kezdet lenni az iffiu soliman
amuráteshez. mint ha valoságos attya lett volna néki. 5 Ugyan
az illyen tselekedetekkel akará a szeretet, még másodszor is,
rákimát, a maga hatalma alá vetni. akinek is a szive, nem
tekénthetné idegenségel a mit a király tselekedék fiáért.
és ez a kedves gyermek. akinek minden tselekedetéböl. ki
tettzet Császári ( Császári [Elõször Császári-t írt,
majd beszúrt egy f betût; ld. a 154. jegyz.] ) vére, oly
szép hajlandoságal felelt meg a király hozája valo
joságának, hogy az a hajlandoság az annya szivét is meg
hatá. tsak hamar, illyen állapotban töltének el együtt, egy
nehány holnapokot., amelyekbe réba. szüntelen valo
tisztelettel. kedvezéssel. és szorgalmatoságal volt hozája,
de rákima hozája. tsak a nagy háláadoságot mutatá. reba
pedig világosabban akárván magát meg értetni. egy szer a
többi közöt. ennek a fejdelem aszszonynak házában menvén,
aki is azál mulatá magát. hogy azt nézte, mint segitet a fia
atöb leányoknak. koszorut kötni virágbol. a gyermeknek egy
koszoru [p 0069] lévén a kezében, mihent a király bé ment
aházban. a gyermek szokása szerént, hozája futot. és a
fejére tette azt a koronát, és azt nevetve mindgyárt. le
vette. és az annya fejére tette., erre rákima el tüzesedék.
reba azt észre vévén, és akarván valora forditani ezt a
gyermek játékot. mondá, oh mely szerencsés volnék. hogy ha
ugy meg láthattad volna a szivem gondolattyát. valamint ez az
iffiu fejdelem. és ha meg nem akarnád vetni az arabiai
koronát. a melyet jelente a koszoru. a mely koronát lábaidhoz
teszem kedves fejdelem aszony, és magais lábaihoz borulván.
ugyan azal együt ajánlom néked azt a szeretetet a melynél
nagyobbat soha tehozád nem éreztenek; botsás meg az én nagy
szeretetemnek. hogy ha azt a halgatást. félben szakasztom, a
melyben voltam eddig. hozád valo tiszteletemböl. és abban
bizonyos légy. hogy annak a tiszteletnek határjábol. soha
ennél töbször ki nem lépem.
Ezek beszédek alat a fejdelem
aszony egy nehány szor igyekezék. azon. hogy fel emeélhesse
a királyt, de nem lehete. és látván hogy ugyan ugy is akarná
meg halgatni válaszát. néki nyujtá kezét. és mondá,. uram
rákimnál nem volna háláadatlanab személy evilágon, hogy ha
anyi sok köteleség utan a melyel hozád vagyon meg vetné ezt
az utolso jeleit szeretetednek., e nekem nagy tiszteletemre
vagyon és hogy ha ez a kéz a melyet néked nyujtok valoságal
szerencsésé tehet, és a magamét abban fogom tartani. hogy
annak urává tegyelek. 5 Ez a szája. rákimának, a melyet a
király nem merte volna tolle várni. olyan örömbe hozá., hogy
az ö nagy öröméböl könnyü volt meg látni nagy
szeretetét. nem is szolhata sokáig. hanem tsak a rakima kezén
valo sok száz tsokokal mutatá meg szivének örömet, de ezen
tselekedetekböl inkáb észre vévé azt rakima, mint a szoval
felelt volna néki. és magais tsak nem hasonlo állapotban
találkozék, réba pedig nem akarván továb halasztani.
szerencséjének végben vitelét, azonal rendelést tett. a
Ceremoniárol. a melyel meg akará koronáztatni rakimát, és
arabiai királynénak kiáltatá, mindenek nagy örömére.