MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0298
[206.]
rodosto 29 xbris. 1757
Már mostanában, új, és
( és hideg ) hideg szokást vesznek, mert a hó közöt
is hadakoznak, mivel ebben ( ebben a hideg ) a hideg
holnapban ötödik napján. nagy hartz volt lissánál,
syleziában, a királyné hadát károly fejdelem. és Marsalus
Daun komendirozták, a prussiai király maga komendirozta amaga
hadát, a hartz nagy volt mind akét rész vitézül viselte
magát, de végtire agyözedelem a király mellé hajola, és
ahartznak azt a hsznát vevé. hogy ( hogy breslot )
breslot ismét viszá nyeré., Isten tudgya medig birja. ismét
a halálrol kel irnom, mert csáki urnak hatodik a szsva igen el
nehezedvén, hetedik 11 orakor regel meg hala 81 esztendös
korában, tsak nem holtig, vagy is holtig egéséges vlt, nem
volt szüksége se doktora. se orvoságra. azt nem mondhatni
felöle, hogy ezért holt. amazért holt meg, mert illyen
betegségbe volt. mert az orvoság nem jó volt, mivel tsak
azért holt meg. mert az Isten el végezte hogy minden ember meg
lajyon, utolso generalisa volt Rakotzi ferentznek. már mi tsak
ketten maradtunk zai urfival. mi vagyunk aleg utolsok. mert leg
utollyára hagyot minket az ur Isten, mire, meddig. ö tudgya,
elég a hogy. adgyunk hálakot néki hogy meg adta ezt az
esztendöt el töltenünk. és kerjük hogy ne hadgya el ezután
is a szegény bujdosokot, el nem forditván szent szemeit rolook,
de ne szájal. hanem szivel kérjük. mert az emberek a szájat
halgattyák meg, de az Isten a szivet tekenti. valamint történt
egy szent remetével. egy püspök, atengeren utozván., ahajosok
egy sziget mellé a hajot meg kötik, a püspök maga
mulattságára ( [A kéziratban:] mulattságá [221b:] gára
[elválasztás után tévesen folytatva.] ) a szárazra ki
megyen., a mint alá s' fel ( [Íráshiba:] alá s' fel )
járna, egy kis gunyhotskát láta a fák közöt. gondolá hogy
talám valamely ember laknék ót, egy kis ablakotskához
közelitvén tsak tsendesen., [p 0299] ember szot halla, és
mint ha valaki imátkoznék, de mint el tsudálkozék, hogy az.
aki bent volna, eszerént imádkozék. átkozot legyen az Isten,
ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala. a püspök nem
állhatván. bé mene az emberhez. és jmondá néki. atyámfia.
ne azt mondgyad. hogy átkozot az Isten. hanem áldot az Isten.
az remete ugy kezdé mondaní., apüspök hogy erre meg tanitotta
volna. viszá tére ahajohoz, és meg indula ahajo., a remete
pedig az alat el felejté amit tanult volt, és észre vévén
nagy sebeségel kezde a püspök után futni., ahajo távul vala
már apartol, de a remete nem vigyáza arra ha a földön vagy
a vizen futoté. néki tsak az imádság volt az esziben.
apüspök és a kik a hajoban valának nagy tsudálkozásal
láták hogy a remete a tengeren futna utánok., a ki is a hajot
bé érvén. kiáltá a ( a nagy tsudát. [Törlés a sor
elején.] ) nagy tsudát. mondá néki, atyám fia, tsakugy
imádkozál. amint edig imádkoztál, ebböl apéldábol látyuk,
hogy az Isten a ( a [Beszúrás.] ) sziv imádságát szereti,
és nem a szonkra figyelmez. enis szivesen kivánom kedves
nénémnek az uj esztendöt egésségben el érni. Amen
[207.]
rodosto 20 xbris 1758
kedves néném nem tsak mi. hanem az
egész emberi nemzet olyan mint a halálra itéltetet rabok, a
kik nem tudgyák mikor viszik ki ahalálra a mi sorsunk. épen
olyan., menyi urakot, nemes embereket temettünk már ell, kit
egy, kit más esztendöben, ugy anyira hogy már tsak ketten
maradtunk volt zay urral, ( urral, [Eredetileg: ural volt; Mikes
világosabb tintával beirta a második r betût, de ennek
vonalai elmosódtak.] ) az Isten azt is ( is [Beszúrás.] )
ki vevé abujdosásbol. 22 8bris. mar most egyedül maradtam
abujdosok közül., és nem mondhatom mint eddig. hogy had
vigyék ki ezt, vagy amazt elöre, mert egyedül maradván, nekem
kel ki mennem az áldozatra. a Csáki ur halála után, zay urat
tette volt aporta a magyarok fejévé. a kik ebben az országban
vannak a Császár protectioja alat. halála után a portára
kelletet mennem. hogy hiré adgyam halálát. a szokás szerént.
engemet tettek básbugá, mert azt jó meg tudni. hogy akik ebben
az országba az öreg rakotzival jötünk. ( jötünk.
[Beszúrás.] ) azok közül tsak én [p 0300] maradtam, hanem
akik most velem vannak azok ujak. mitsodás avilág menyi
valtozáson mentem már által, de az Istennek gondviselése
mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkal. egész
predikátziót tsinálhatnék a siralomnak völgyében lévö
változo életünkröl. amely változást mind adig probállyuk,
valamég az örömnek hegyére nem megyünk. vagyon immár egy
nehány napja hogy íde viszá érkeztem, mít rendel az ur
ezután felölem, az ö kezében vagyok, hanem azt tudom, hogy
a pornak porrá kel leni. és boldog az, aki, nem az urnak, hanem
az urba hal meg. anyi hoszas bujdosásom után kellé mást
kivánnom anál a boldogságnál, az elsö levelemet amidön a
nénémnek irtam, huszon hét esztendös voltam. eztet pedixg
hatvan kilentzedikbe irom, ebböl ki veszek 17 esztendöt. a
többi a haszontalan bujdosásba töltöttem, a haszontalant nem
kelletet volna mondanom, mert az Isten rendeléseiben nintsen
haszontalanság. mert ö mindent a maga ditsöségire rendel,
arra kel tehát vigyáznunk, hogy mi is arra forditsuk, ös ugy
minden irántunk valo rendelése üdvösségünkre válik, ne
kiványunk tehát egyebet az Isten akarattyánál. kérjük
akéréstöl, mind a büntöl. mind a bujdosástol. mind a
telhetetlen kivánságtol. Amen.