MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0298


[206.]

rodosto 29 xbris. 1757

Már mostanában, új, és ( és hideg ) hideg szokást vesznek, mert a hó közöt is hadakoznak, mivel ebben ( ebben a hideg ) a hideg holnapban ötödik napján. nagy hartz volt lissánál, syleziában, a királyné hadát károly fejdelem. és Marsalus Daun komendirozták, a prussiai király maga komendirozta amaga hadát, a hartz nagy volt mind akét rész vitézül viselte magát, de végtire agyözedelem a király mellé hajola, és ahartznak azt a hsznát vevé. hogy ( hogy breslot ) breslot ismét viszá nyeré., Isten tudgya medig birja. ismét a halálrol kel irnom, mert csáki urnak hatodik a szsva igen el nehezedvén, hetedik 11 orakor regel meg hala 81 esztendös korában, tsak nem holtig, vagy is holtig egéséges vlt, nem volt szüksége se doktora. se orvoságra. azt nem mondhatni felöle, hogy ezért holt. amazért holt meg, mert illyen betegségbe volt. mert az orvoság nem jó volt, mivel tsak azért holt meg. mert az Isten el végezte hogy minden ember meg lajyon, utolso generalisa volt Rakotzi ferentznek. már mi tsak ketten maradtunk zai urfival. mi vagyunk aleg utolsok. mert leg utollyára hagyot minket az ur Isten, mire, meddig. ö tudgya, elég a hogy. adgyunk hálakot néki hogy meg adta ezt az esztendöt el töltenünk. és kerjük hogy ne hadgya el ezután is a szegény bujdosokot, el nem forditván szent szemeit rolook, de ne szájal. hanem szivel kérjük. mert az emberek a szájat halgattyák meg, de az Isten a szivet tekenti. valamint történt egy szent remetével. egy püspök, atengeren utozván., ahajosok egy sziget mellé a hajot meg kötik, a püspök maga mulattságára ( [A kéziratban:] mulattságá [221b:] gára [elválasztás után tévesen folytatva.] ) a szárazra ki megyen., a mint alá s' fel ( [Íráshiba:] alá s' fel ) járna, egy kis gunyhotskát láta a fák közöt. gondolá hogy talám valamely ember laknék ót, egy kis ablakotskához közelitvén tsak tsendesen., [p 0299] ember szot halla, és mint ha valaki imátkoznék, de mint el tsudálkozék, hogy az. aki bent volna, eszerént imádkozék. átkozot legyen az Isten, ezeket a szokot pedig szüntelen mondgya vala. a püspök nem állhatván. bé mene az emberhez. és jmondá néki. atyámfia. ne azt mondgyad. hogy átkozot az Isten. hanem áldot az Isten. az remete ugy kezdé mondaní., apüspök hogy erre meg tanitotta volna. viszá tére ahajohoz, és meg indula ahajo., a remete pedig az alat el felejté amit tanult volt, és észre vévén nagy sebeségel kezde a püspök után futni., ahajo távul vala már apartol, de a remete nem vigyáza arra ha a földön vagy a vizen futoté. néki tsak az imádság volt az esziben. apüspök és a kik a hajoban valának nagy tsudálkozásal láták hogy a remete a tengeren futna utánok., a ki is a hajot bé érvén. kiáltá a ( a nagy tsudát. [Törlés a sor elején.] ) nagy tsudát. mondá néki, atyám fia, tsakugy imádkozál. amint edig imádkoztál, ebböl apéldábol látyuk, hogy az Isten a ( a [Beszúrás.] ) sziv imádságát szereti, és nem a szonkra figyelmez. enis szivesen kivánom kedves nénémnek az uj esztendöt egésségben el érni. Amen

[207.]

rodosto 20 xbris 1758

kedves néném nem tsak mi. hanem az egész emberi nemzet olyan mint a halálra itéltetet rabok, a kik nem tudgyák mikor viszik ki ahalálra a mi sorsunk. épen olyan., menyi urakot, nemes embereket temettünk már ell, kit egy, kit más esztendöben, ugy anyira hogy már tsak ketten maradtunk volt zay urral, ( urral, [Eredetileg: ural volt; Mikes világosabb tintával beirta a második r betût, de ennek vonalai elmosódtak.] ) az Isten azt is ( is [Beszúrás.] ) ki vevé abujdosásbol. 22 8bris. mar most egyedül maradtam abujdosok közül., és nem mondhatom mint eddig. hogy had vigyék ki ezt, vagy amazt elöre, mert egyedül maradván, nekem kel ki mennem az áldozatra. a Csáki ur halála után, zay urat tette volt aporta a magyarok fejévé. a kik ebben az országban vannak a Császár protectioja alat. halála után a portára kelletet mennem. hogy hiré adgyam halálát. a szokás szerént. engemet tettek básbugá, mert azt jó meg tudni. hogy akik ebben az országba az öreg rakotzival jötünk. ( jötünk. [Beszúrás.] ) azok közül tsak én [p 0300] maradtam, hanem akik most velem vannak azok ujak. mitsodás avilág menyi valtozáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkal. egész predikátziót tsinálhatnék a siralomnak völgyében lévö változo életünkröl. amely változást mind adig probállyuk, valamég az örömnek hegyére nem megyünk. vagyon immár egy nehány napja hogy íde viszá érkeztem, mít rendel az ur ezután felölem, az ö kezében vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kel leni. és boldog az, aki, nem az urnak, hanem az urba hal meg. anyi hoszas bujdosásom után kellé mást kivánnom anál a boldogságnál, az elsö levelemet amidön a nénémnek irtam, huszon hét esztendös voltam. eztet pedixg hatvan kilentzedikbe irom, ebböl ki veszek 17 esztendöt. a többi a haszontalan bujdosásba töltöttem, a haszontalant nem kelletet volna mondanom, mert az Isten rendeléseiben nintsen haszontalanság. mert ö mindent a maga ditsöségire rendel, arra kel tehát vigyáznunk, hogy mi is arra forditsuk, ös ugy minden irántunk valo rendelése üdvösségünkre válik, ne kiványunk tehát egyebet az Isten akarattyánál. kérjük akéréstöl, mind a büntöl. mind a bujdosástol. mind a telhetetlen kivánságtol. Amen.