MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0289


[198.]

rodosto 1756 15 januarÿ

kedves nénem mitsoda irtoztato hirt hallánk hogy elsö novemberben lisbona városa a rettentö föld indulásba el sülyedet és el romlot volna, egy nagydarab részit a földi tûz meg emesztette, a templomok tele voltanak népel, mivel innep volt a templomok reájok estek. az egész város tzinteremé változot egy orában, és el temette alakosit az uttzákon hintok emberekel lovakal elsülyedtek az Istennek mitsoda rettentö ostora volt azon avárosan mivel nem tsak ( tsak [Beszúrás.] ) a föld indulás, haném még a föld alat valo tüz ki ütötte magát az uttzákon, hát még a rettentö ostora volt azon a városan mivel nem tsak a föld indulás, haném még a föld alat valo tüz ki ütötte magát az uttzákon, hát még a rettentö kintse annak a gazdag városnak, örökké oda lesz. a mi földböl valo. annak földé kel lenni. 5 [199.]

rodostó 30 Aprilis 1756

Ennek a holnapnak a kezdetin a Császár aprilist jártata Zaid effendivel. mert le tevé avezérségböl az uj vezér Imrehor Musztafa moriába lévén, ma ide érkezék, Constancinápolyba ( Constanpolyba ) megyen. emár másodszor vezér. A frantzia. és az Ánglus hadakozást hirdetének egymásnak. az anglusok igen kegyetlen. kemény szivüek.,és háláadatlanok, a minap olvastam egy anglusrol. a ki ugyan értz hertzegje volt a háláadatlanoknak, lehetetlen kedves néném hogy le ne irjam, tudom hogy azt mondod utánna hogy szamár volt, elég ahogy, egy rendes ifiu anglus az attya kereskedö volt. és gazdag. de ö igen fösvény lévén, meg többet akara ( akara szerezni, ) szerezni, azért, más több kereskedökel amérikában indula, mikor amérika széllyin volnának, a hajos kapitány egy sziget mellet meg állapodék. hogy inya valo vizet hordason ahajojában, amíg a vizet hordoták. az anglus kereskedök ki mentek ahajobol hogy vadászanak. az iffiu anglus is ki ment vélek, de mint nem okosok. igen el ( el távozának [Törlés sor elején.] ) távozának a parttol., a vad emberek reájok rohanának. és mind ( [Íráshiba:] mint ) meg ölék atöbbit, tsak épen az ifiu anglus szaladot el. a kapitány ( a kapitány észre vévén ) észre vévén adolgot. tsak hamar onnét meg indula az iffiu ót marada a ki is rettentö keserüségbe és [p 0290] rettegésbe bujdosot imide amoda az erdöben. nem tudván hová lenni. szüntelen tartot attol hogy valamely vad embere ne talállyon ( talállyon a ki mindgyárt ) a ki mindgyárt meg öli azéhséget is már kezdette volt probalni. meg szabadulásrol semi reménsége nem lehetet. nem is mért a tenger parttyához közelgetni hogy ( hogy valamely ) valamely hajot láthason akin. meg szabadulhason, se valami ételre valot keresni hogy valakire ne talállyon, el fáradván az erdöben, egy kis dombotskára heveredett. ( egy kis dombotskára. [A kéziratban az állítmány kimaradt. A franczia szövegben: "il se jetta"...] ) de mint el hüle azon hogy ( hogy
hátra ) hátra tekintvén egy leányt láta a bokor közül ki jöni., aki hozája mene. és mindenik álmélkodni kezde egyik a másikán, és mindenik kegyesen kezdé egyik amásikát tekénteni, és ha az ifiu meg kedvellé a vad leánynak termetét és személyit, a ki is mezítelen volt, a leánynak is meg tettzék az ifiunak termete ( termete fejér ábrázattya. ) fejér ábrázattya. és anyira meg szereté hogy mindgyárt azon kezde ondolkodni hogy tarthassa meg életet. és egy barlangba vivé, és minek utánna szép gyümöltsökel meg vendéglette volna. egy szép forráshoz vivé hogy innék, hihetö hogy a leány elö kellö renden valo volt. mivel minden nap fel ékesiti vala magát igen szép tsiga nyakra valokal., azután a leány vad állatok böreit vivé a barlangba. hogy a legény reájok feküdgyék. és sok féle szinü tollakal fel ékesité barlandját. hogy pediglen mulattságot ( mulattságot szerezhesen ) szerezhesen néki. ki viszi vala ötet estve vagy a hold ( [Íráshiba:] holt világon ) világon valamely szép kies helyre. valamely forás, vagy patak mellé. a hol a legény nyugodhatot ö pedig addig vigyázot. vagy pedig az öliben aluttatta. és fel költötte mihent valamely zörgést hallot, e szerént töltik vala idejeket. a még magoknak uj nyelvet nem tsinálának. akor a legény meg érteté véle, hogy szerentsésnek tartaná magát ha ötet birhatná amaga hazájában, ahol néki szép köntösöket tsináltatna, egy nehány holnapokot töltöttek vala el nagy szerelembe, a midön a leány a tengeren egy hajot ( hajot [Beszúrás.] ) meg látvan, és már tudván mit kelletnék tselekední, jeleket mutata hogy ( hogy [214b:] hogy ) a hajo a parthoz közelitene. estve mind a ketten ( mind a ketten a hajoban ) ahajoban ülének, a hajo barbád szigetében igyekezet, azifiunak is oda kelletet volna, meni. nagy örömbe valának hogy meg menekedhetének [p 0291] a sok nyughatatlanságtol. és félelemtöl, de aleány mitsoda ( [A sorvégen:] mitso [új sor elején nem folytatja.] ) vig szivel hagyá el hazáját, és szüléit, hogy azal tölthese életét a kit ugy szeretne. és a kinek élete veszedelmével ( vesze delmével [Törlés elválasztás után, új sor elején.] ) tartotta meg életét. De menél inkáb közelgetnek vala. ahoz a szigethez, a mi iffiunk. annál kedvetleneb. és gondolkodob kezde lenni, meg visgálván azt magában hogy ö menyi idöt töltöt el hejában. hogy azon idö alat az ö pénze semi interest néki nem hozot, az ö kereskedése azon idö alat nem folyt, hogy pedig viszá szerezhese azon vesztéseket, és jó számot adhason szüléinek az uttyárol. el végezé magában hogy attol atársátol aki véle anyi jót tett. meg vállyék, mihent a szigethez érkezik, a hol. mihent a hajo oda érkezik, a tenger parton vásárt tartanak, a hol a rabokot el adgyák, valamint nálunk alovokot. és az ökröket adgyák el. A szegény nyomorult vad leány sirni. és reménkedni kezde, de tsak hejában., azt is értésire adá. hogy terhes volna töle. de az iffiunak a szive semin meg nem esék. hanem tsak a maga hasznán. de söt még hogy meg tudá hogy terhes volna, még nagyob árron adá el egy kereskedönek. kedves néném mit mondasz erröl ahálá adatlanrol. én tsak azt mondom hogy az Isten meg fizette irtoztato hálá adatlanságát leg aláb ne adta volna el. hamagának meg nem akarta tartani óh fösvénység menyi lelket vesztetz el.?

A prussus ebben aholnapban kezdé el a királyné ellen ók nélkül ahadakozást. és foglalá el. igaságtalanul saxoniát. ( [Ezt a mondatot MIkes utólag írta hozzá. Vö. a 196. lev. végét is.] )

[200.]

rodosto 17 january 1757

kedves néném tudodé hogy Imrehor musztafát le tették. és az Álepi pasát tették helyében eréz effendi volt annak elötte, és ami még roszab. keresztyén volt, mert görög nemzet. azt mondámhogy ami még roszab. mert abizonyos hogy a hit tagado vezérek koránt sem voltak olyan jók akeresztyénekhez, mint a valoságos születet török vezérek. ez az uj vezér Álepben vagyon. sok idö kel amég ide érkezék azt irod néném hogy atörök császár leányinak igen rosz az állapottyok, mivel nem lekhetnek a férjekel. és hogy töbire öreg pasáknak adgyák öket avalo hogy a házaságot épen nem [p 0292] kivánhattyák. mivel. ( mi vel. [Törlés sor elején.] ) akár öregnek. akar iffiunak adgyák öket de a ferjekel nem lakhatnak, és alakadalom után Constáncinápolybol ki kel meni valamely nagy pasaságra, gondolom. azért tselekeszik hogy valamely zenebonát ne indittson. hogy ha pedig férfiu gyermeke lenne. mihent születik mindgyárt meg kel halni, noha tudok olyan vezért akinél ( akinél [akinekbõl javítva.] ) a Császár leánya volt, it ám olyan dolog nem törtenik, ( történik, [k - g-bõl javítva.] ) mint a nagy károly császár leányával történt. 5 A császárnak volt egy Éginhárt nevü secretáriusa, ez amaga hivatallyát oly jól viszi vala végben, hogy mindenek szerették. de atöbbi közöt a Császárnak egyik leánya még inkáb szereté ötet. viszontag öis nagy szeretettel volt Immához., mint hogy pedig. ez a szeretet hová továb nevekedék. igen veszedelmes dologra és probára adá magát, mivel egy éttzaka az Imma ajtajára mene kopogtatni mint ha a csaszár küldötte volna ötet. de mihent bé botsáták Immának más dologrol kezde beszélleni. a ki is örömmel halgatá. és nagy kegyes szeretetel fogadá., és hajnalig együtt maradának hajnalban pedig Eginhárt viszá akarván terni láta hogy sok hó eset volna amég egymásal mulatták volna magokot, attol igen kezde tartani. hogy a hoban. a nyomárol meg ne üsmerjék és meg ne tudgyák hogy honnét jöt volona ki. a Császár leényának meg mondá hogy mitöl tartana. és mitsoda nyughatatlanságban volna. tanátsot tartának együt hogy miképen tselekedgyenek hogy semit észre ne vegyenek. végtire a fejedelem aszony talála modot abban., apedig a volt, hogy a szeretejét a hátán ki vigye ahóból, A császár pedig az egész éttzakát álom nélkül töltötte volt. és igen jó regel fel kelvén az ablaknál volt. és látá a leányát hogy mitsoda nehezen vitte aterhét. és azt letévén, nagy siettségel viszá tére. a császár ezen mind tsudálkozék. mind meg keseredék., Eginhárt bizonyos lévén abban. hogy a tselekedete nem maradna sokáig titokban. meg akara válni az udvartol., és a Császár lábaihoz borulván kére arra. engedelmet. mondván hogy szolgálattyokért nem vett volna jutalmat. a Császár felelé, hogy fog gondolkodni. és bizonyos napot ada néki, a ( a melyen ) melyen tudtára fogja adni szándékját azon anapon pedig a Császár esze gyüjté atanatsit, elejekben tévé a secrétáriusnak vétkét. ( vétkét. és elé beszélé [vagy: elé beszéli. Az utolsó betû vagy é-bõl javított i vagy olyan é, amelynek helyén összefutott a tinta.] ) és elé beszélé a mit látot vala, [p 0293] tanátsot kére töllök olyan dologrol a ( a mely meg gyalázta ) mely meg gyalázta a házát, ki ki mást tanátsola maga pedig azt mondá. hogy Eginhárt ha meg bünteti, azal nem hogy meg kísebitené, de meg nagyobá teszi a familiája gyalázattyát. azért inkáb szereti ( szereti ezt [Törlés sor elején.] ) ezt a gyalázatot el fedezni a házaságnak palástyával., Eginhárt bé hivaták, és azta mondák néki hogy a szolgálattyáért ( szolgálattyáért jutalomul ) jutalomul a Császár leányát adnák néki, Isten is néked adom mondá a császár. aki téged oly jó voltábol a hátan hordozot., a fejdelem aszonyt mindgyárt hivák. és az Eginhárt kezire adák, ök lássák, én pedig jó éttzakát kivánok, ennek a holnapnak akezdetin. akará egy Istentelen a frantzia királyt meg ölni. de meg fizetet érette ( [Az utolsó mondatot MIkes utólag, a következö levél leírása után írta hozzá.] )

[201.]

Az elmult holnapba érkezék el az uj vezér Rekeb pasa Alepböl., tsak jó legyen., de hogy lehetne jó mivel görög nemzet, ugyan agörögök predálták fel ebben a holnapban husvét napján Jérusálemben a mi kápolnánkot, azt tudod néném ( néném [A második n - m-bõl javítva.] ) hogy a kápolna. azon ahelyre vagyon épitve, ahol a kristus koporsoja volt, azt a kápolnát sok császárok, királyok ékesitették fel., sok drága köves eszközök vannak benne. agörögök sokat el vittek azokbol., mint hogy pedig a vezér görög agörögök el forditoták az igaságtol apénzel. és igy az Isten tudgya mint lesz annak vége. A törökök nagy tsendeségbe hadgyák a mi papjainkot Jérusálembe véghez vinni az Isteni szolgálatot., de a görögök ( [Íráshiba:] gör ögök ) mindenkor irigylették az ót lévö kapolnát nékünk, ugyan a dühöség vivé arra hogy fel prédállyák, azt kérthetnéd hogy merték ök azt meg probálni az ót lévö paátol. oh' ebben az országban a pénz mindent el tsinál. azt a várost sok görögök. örmények lakják. de ezek nagy békeségben vannak a mi papjainkal. husvétra pedig ( pedig [d - p-bõl javítva.] ) mindenünen oda gyüleekeznek, de söt még a sidok is el menek, hogy tsak arégi templomoknak a helyit meg láthasák., ha ezek még [p 0294] most is el mennek. hát még a kristus idejében mitsoda szép dolog volt anyí retentö sidot fel meni ( sidot fel meni [!] atemplomba. [A kéziratban vagy tévesen áll sidot sidonak helyett - vagy pedig fel meni után kimaradt: látni] ) atemplomba. menyi véghetetlen számu sida vala jelen mikor szamáron mene bé ditsöségesen Jérusálemben. és mikor meg öleték egy nehány nap mulva. el lehet ebböl itélni hogy azüdvezitö mennyi retentö népnek láttára akara meg halni. akik mind kivánák halálát. hogy rend szerént husvét napján két oráig dél után. két száz ötven öt ezer. hat száz bárányt öltenek meg. azoknak meg ételére, két millium öt száz ötven ezer ( ezer személy [Íráshiba.] számláltak, ) személyt számláltak, mitsoda rettentö gyülekezet volt a, mitsoda rettentö sok gyilkosok voltak. azok, mivel mindnyájan. reája allottak hogy meg öllyék királyokot, de ök tsak azt kiálták feszisd fel nints királyunk. ugyan ezért az irtoztato gyilkoságért szálla is reájok az Istennek rettentö itélete és boszu állása erre a népre el lehet itélni abbol. hogy a midön Titus meg szállá jérusálemet., a még meg vevé addig avárosban tizen egy száz ezer embert temetének el. hogy pedíg meg vevé. és el pusztitá. kilentzven ( kilentzven hét ezer [Javítva: kilentz hétbõl, ven: szótag kétszeri beszúrásával; a sor fölött áthúzva, a sor alatt újra beszúrva.] ) hét ezer embert tett rabbá. valo hogy a büntetés rajtok nagy volt. de a véteknek nagyságát mitsoda nyelv mondhatná ki.?