MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0245


[153.]

bukurest. 18dik 7bris. 1739.

vala hogy teheém szerit. de csak el illanték a veszet kozákok elöl. it már talám nem kel töllök félni, de ha a kozákoktol nem kelletet félnem az uton, igen kelletet atolvajoktol., elég a hogy jászbol 4dik indultam ki, a vajda. mind lovakot. mind szekereket adatot, és két kalarást is adot mellém. de azoknak semmi hasznát nem vettem, csak harmad magamal indultam ( indultam [Beszúrás.] ) ollyan veszedelmes utra. mert a többit nem számlálom, mikor avároson kivül voltam, mint ha egy nagy követ vettek volna el rollam. és az elmém meg kezde csendesedni, avajdát, és a várost. nagy zür, zavarban hagyám. de ök lassák. pedig hogy én meg szabadulhatam, de ha egy veszedelemböl ki jöttem, más volt elöttem. mert mint hogy meg indulásom elött. csak egy nehány napal verték meg a török tabort, azt gondolhatam hogy el szélyedvén, molduvában, és havasalföldiben. a sok koborló azon fog igyekezni, hogy ha meg verték. leg aláb vihesen valamit haza, és nyerjen valamit tolvajlása álal, mert illyen állapotban. a török had igen huzo, vonó, kivált az ásiai nyomoru örök, a ki örömest viszen a mit kaphat a házához, mind ezekre az okokra valo nézve igen tarthattam a rosz társaságtol. azon kivül is mennyi sok erdöket kel altalmenni, kivált foxánig. de az Isten ugy adta, hogy egy törököt sem találtam foxánig azontul találtam; de azok ide valo törökök lévén, nem kel töllök félni, nem hogy ollyan koborlot nem találtam, de söt még moldovai embert sem láttam, mint ha csak én lettem volna egyedül az egész országban., vagy mint ha. az egész föld el szaladot volna elöttem, ezt a kis tartalékot ki veszem, de azon kivül, gyönyörüséges utozásom volt, a mezö mindenüt szállást adot. és a török szokása szerént, a mely igen jó szokás. idején indultam meg. és idején szállottam estvére. mind ezekböl által látod [p 0246] édes néném, hogy szerencsésen érkeztem ide., akit az Isten oltalmaz. meg vagyon az oltalmazva. az érkezés pedig tegnap volt. a szegény pápai sogort, ha betegesen is, de életben találtam. és igen nagy örömel látot., noha itt már bizonyoson beszéllik a németel valo békeséget; de azonban csak tart a vajda attol. hogy erdélyböl lát0gatására ne jöjjenek. három vagy négy négy nap mulva, hogy ki jöttem jászbol. a vajdának is ki kelletet ugratni, már itt hogy leszek, és meddig. és mint fóg tartani az üres erszényem, Isten tudgya., de a ki ( a ki a fogat fölé írva.] ) a fogat adta. enni valot is ád. mind eddig csudálatos gondgya volt reám. ezután is hiszem a lesz, elég nagy butol. gondtol szabaditot meg. ezután is ö viselye gondomot, visely édes néném magadis gondot az egésségre. és irj.

[154.]

bukurest 23 8bris. 1739. 5 Gondold el néném. itt is kel félni azoktol a veszet kozákoktol., mert ha szinte a békeség meg legyen. de a muszka ármádábol sok százan el szakadván. erre a földre is bé ütöttek prédálni. ugy tettzik mint ha csak. emgemet keresnének. és ha ide jöttek volna. az ágyban találtak volna. mert ennek. elötte egy néhány napal. estve a midön le akartam volna fekünni. égy kis hideg jöt reám. egész éttzaka aluttam. de más nap, mint ha minden tagomot, izeimet el szedték volna egymásrol ugy voltam semmimet meg nem mozditthattam. még csak az ujjaimot sem., egy szoval. valamint egy darab fa. vagy a kiben egy csep vér nincsen. ollyan voltam., se meg nem fordulhattam. se még csak a pohárt sem szorithattam meg. noha igen nagy belsö forroság lévén rajtam. szüntelen szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat nem éreztem., igy voltam harmad napig, azután egy kevesé az erö meg kezdet jöni. de ugy le apadot rollam a hus. mint ha egy holnapig feküttem., volna. a belsö nagy forroság emésztette volt meg, azután eret vágattam, fele a véremnek. ollyan volt, mint a hideg étek. fele mint a ténta. eztet a jászi mulattságos lakásom okozta volt; már most ugy vagyok. hogy ki mehetek a szállásomrol., de el itélheted édes néném. micsoda állapotban voltam. éppen azon a napon. a meleg meg sem, mozdulhattam az ágyban, mert a szolgám mondgya hogy uram, itt rosz hir vagyon, mert a vajda udvarában [p 0247] igen rakodnak szekerekre. a vajda ki ment a városbol. és a városon minden ember futo félben vagyon. mert azt mondgyák hogy a kozákok nem mesze vannak., ezt halván, csak gondoltam. hogy most oda vagyunk a tyukoknak. és csak azt vártam hogy mikor jönek bé aházamban. mert tudtam hogy ollyan embertelenek. hogy még meg sem jelentetik magokot., már mindenemet nekik szántam volt. de az Isten ugy adá. hogy másnap hozák hirit. hogy csak a széllyekben koborolnak., azután hová továb jobban le csillapodék a hir, és mi is le csendesedénk. talám már tellyeségel meg menekedünk. aveszet kozákoktol., anyiszor irtam már felöllök., ugy tettzik hogy tegedet is meg ijesztettelek néném vélek, it már a tél jol bé állot, de a vajda, a ki mindenkor jol vlt hozám, most meg változot, mert nem állottam akarattyára, az ö vajdaságánál drágábnak tartom becsületemet. és nemzettségemet; vigyáz néném az egésségre, mert a drága portéka és irj.

[155.]

bukurest. 15 martÿ. 1740.

Nem kétlem néném. hogy már egy nehány rendbéli leveleimet nem vetted volna, én is vettem, a februáriusi leveledet. csak ugyan annak is tulajdonittom. hogy eddig meg nem fagytam. mert it rettentö irtoztato tél vagyon, 18dik 8bris állot bé. azolta minden nap szaporodot a hó. és nagyobodot a hideg. ugy tettzik hogy városostol ( várostol [Íráshiba.] együtt. ) együt. minket láponiában vittek. a jeges tenger mellé. mert senki nem emlékezik, illyen kemény télröl. epedig közönséges egész europában. a mi pedig hallatlan dolog, és talám soha meg nem történt, hogy a jégen, szekérel mentek volna dániábol. svéciában, de nekem ahoz mi közöm, ( közöm, ahoz ) ahoz töb vagyon. hogy rettentö hideg hazban kelletet a nagy telet ki töltenem. és ha az idén meg nem fagytam, meg fagyhatatlan leszek ezután, a legényim magok csudállyák hogy maradhatok. a hideg házamban; van is okok hozá, mert nekik engedtem a meleg házat. én inkáb türhetek mint ök. és nem zugolodom. de a nagy drágaság. és szükség itt. az uttzákon egymás keziböl vonnyák ki a kenyeret, sokszor történt, hogy ebédhez ültem volna. de kenyerem nem volt. mind ezeket nem lehet csudálni. mert másunnan semmit nem hozhatnak., itt pedig, vizmalom, monár, minden esze fagyot; meg vallom [p 0218] hogy örömest meg válnék bukurestöl. mert itt igen unadalmas a lakás. nem tudom én micsoda féle emberek ezek. de ezekel nem lehet társalkodni. nem kel félni. hogy se molduvában., se it, egy boér hijon ebédre, még gyermek koromtol fogvást. üsmerek egy boért itt, de leg kíseb baráttságot hozám ( hozám hozám ) nem mutat, mikor hozá megyek, a szót nem kimélli, mind az a többi, azt ugyan veszem észre, hogy nem mérnek avajdátol. az idegenekel társalkodni. de magok közöt is csak oláhok., meg bócsás néném. ha el végezem levelemet; mert egész penitentzia irní, valahány betüt irook. mind annyiszor kel a tüzhöz tartanom a pennámot, hogy a ténta meg olvadgyon, de micsoda tüz ez is, mert még az is sokszor meg fagy, fát igen ritkán, és drágán lehet kapni. ami keveset kaphatok. azt inkáb a konyhára adom., mert inkáb szeretem fázni. és jól lakni. mert a hidegben jobban esik az étel., könyörögj néném.. hogy meg ne fagyak már tavaszig. ( tavaszig [g - k-ból javítva.] ) noha már közél van. de itt ollyan fergetegek ( fergetegek [Az elsõ g - t-bõl javítva.] ) vannak., mint ha most kezdené a telet. jó egésséget néném, nekünk meg egy kis lágy idöt. 5 [156.]

bukurest. 22. maji 174. 5 Hálá Istennek. atél el hagyot bennünket, de mit mondok, majd a tavasz is el hágy, még is az idöröl azt észre nem veszük, hane csak a kalendáriumbol tudgyuk., már töb egy holnapjánál hogy vajdánk nincsen, mert a német viszá adván a töröknek. azt a fele részit havasalföldnek. a melyet birt. azért krájovára ment, mint egy viszá foglalni, és magát vajdának üsmértetni, illyen hasznát vette a német. a bekeség fel bontásának, és azIsten nem engedte meg hogy erdély. s' magyar ország másért. büntettessék; ( büntettessék; [k - g-bõl javítva.] ) mivel egyikben sem tett kárt a török, kivált erdélyben hálá Istennek. a mely emlékezetre valo dolog. itt még most is minden ritka, és drága. kivált a pite. de nem igen törödöm rajta. mert azur segittségivel. egy ( egy nehány nap ) nehány nap mulva. meg indulunk zai urfival együt. rodosto felé, és örömest ide [p 0249] hagyom ezt a kéregel fedet várost. de itt hadgyuk. egy kedves bujdoso atyánk fiát., aszegény pápai sogort, a ki el végezé hoszas bujdosását, igy fogyunk lassanként, és annyi sok ( sok [s - k-ból javítva.] ) közül, csak négyen maradtunk, akik a szegény fejdelmet, ( a szegény a fejdelmet, ) szerencsétlenségünkre, ( idegen országra ) idegen országra kisértük, csak az avigasztalásunk., hogy mások fejeis meg halnak, nem csak mai. a valo hogy igen sovány vigasztalás. de csak kel valamivel vigasztalni magunkot, erdélyböl még ide senki nem jöt, hogy tudakozodhattam volna, hanem csak egy nehány szász, akitöl. csak a len felöl lehetet volna tudakozodni, egy jó magyar papunk vagyon. nem régen érkezet, csiki bárány, azt gondolta szegény hogy itt is ugy meg becsüllik a reverendát. és a CSuklyát. valamint csikban, mondottuk egy nehányszor neki hogy tegye le. a sz. ferencz köntösét, de nem akarta., a minap hozám jövén ebédre; egy embertelen török, a pipaszáral az orczáját meg simogatta. ö azt szegény. békeséges türésel vette, és másnap nagy tiszteletel. meg követvén. a köntösit, oláh köntöst vett magára. és azolta. nem tart a pipaszártól. a levelemet el végzem, de csak azért, hogy hamaréb készülhessek meg indulhassak, és meg láthassalak. 5 [157.]

rodosto. 22. junÿ. 1740. 5 néném, jó egy lépés, bukureströl ide., az Isten ismét viszá hoza ide. még volt itt a rakás ( rakás kenyérböl. ) kenyérböl. arra viszá kelletet jöni, a mint a török mondgya, annyi idöt tudom hogy itt el nem töltök, mint az elsö utal. és már innét, vagy meny országban. vagy erdélybe kel menni. az el mult holnapnak. 26 napján indultunk meg. és tegnap érkezénk ide, azt kérdhetné kéd. hogy mit csináltunk annyi ideig az uton, én magam sem tudom. hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk, késön indultunk meg mindenkor. és igen idején szállottunk meg, sok helyt egy nehány polturáért, a bolgár leányokot meg tántzoltattuk. de ök soha el nem fáradnak a tánczban, mert csak egy ( egy helybe tánczolnak, ) helybe tánczolnak, a lábokot ritkán mozgattyák. egy két lépest tesznek., elöre. meg annyit hátra. mind abbol áll. de a sok éneket nem kiméllik., mert magok fuják, magok járják. de micsoda ének, hogy ugyan afoga [p 0250] csikorog az embernek mikor hallya. mint mikor a vasat reszeli a lakatos, hanem csak az a különbség van benne., hogy mikor valamely szépecske énekelt, annak a szava még is egy kevesé simábnak tettzet. az ö tzifraságok abban. áll, ( áll. [Beszúrás.] ) hogy sok féle pénzt rakjanak magokra. hajokot. nyakokot egy szoval mindeneket meg rakjak. a sok féle rézpénzel., és polturával. de még más Ceremonia is vagyon. mert mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely vén aszszony egy rostával eleiben megyen., abban buza vagyon és marékal az embere hánnya., kel ugyan valamit neki adni,, mert ö sem tartozik el hinteni ajándékon a buzáját. a balkány nagy hegyeit. harmad napig hágván, az Isten szerencsésen ide hoza viszá minket az elöbbeni. régi. és szomoru lako helyünkre, tegnapi napon., micsodás. a világ. és micsoda gorombaság azon kapni, de még is kapnak, mi haszna már. avezérnek abban. hogy ollyan nagy dolgokot cselekedet. ha ki tették, mikor történt a meg hogy a török meg verte volna a németet, de ö azt a csudát végben vitte, (tudom hogy nem magátol,:) bellegrádot. viszá vette, és ( és a ) a töröknek a német ellen valo dicsöséges hadakozását. jó békeségel. meg koronázta., nem érdemlette volnaé a holtig valo vezérséget,. vagy leg aláb. hogy egy nehány esztendökig birja. annyi nagy emlékezetre valo dolgok után. nem birhatá más fél esztendeig avezérséget., mit cselekedet áchmet nissánsi hogy helyiben tegyék, hanem azt, hogy ö már jol tudta minden féle levelekre. a császár nevit fel irni, már emint lesz hozánk. Isten tudgya, de ugy leszen, amint ö parancsollya. innét csak hamar Constancinápolyban megyünk, azért hogy meg lássuk, ( meg lássuk, [meg lássunkból javítva.] ) miben vannak. dolgaink, a prussiai király. májusnak a végin holt meg.

[158.]

rodosto 20 dik aug. 1740.

micsoda nyomoruság néném, abban a nagy városban lakni. ót hegyröl hegyre mászkálni, ót hól. egyhez, hol máshoz járkálni, de ha nagy baj, és fáradcság is. de annak meg kel lenni. fö képpen az ollyanoknak, mint mi. a kiknek mástol kel várni, de az Isten ebben az el hagyatot állapotunkban sem hagyot még. el, és rendelt. szükségünkre [p 0251] valot; áldasék szent neve érette, ( érette, ugy ) ugy nem jártam mégis, mint a ki romában ment. és a pápát nem látta, mert láttam a császárt, éppen a szállásom elöt ment el., egyéb képen nem köszöntöttem. hanem azt kivántam, hogy az Isten hoza. sz. anyaszent egyházában, ( egyházában, <ö> és [é - a-ból javítva.] ) és adgyon egésséget neki. mert ( mert ö [m - ö-bõl javítva.] ) ö ád kenyeret nekünk. hálá adásal is kel hozája lennünk, mert Isten gyülöli a hálá adatlanokat; el végezvén. tehát. dolgomot, hajora ültem, és ( és ma [ma: fölé írva.] ide ) ma ide viszá érkeztem, igen jó hajokázásom volt. estve ( estve indultam meg, me [ma fölé írva.] ) indultam meg, ma regel it voltam: és itt vagyok. és itt leszek. a még a minden hato Istennek tettzik., ha itt lesz halálom, legyen akarattya. ha innét más huvá küld, abban akarattya legyen meg. csak sz. áldása legyen rajtam. amen.