MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0245
[153.]
bukurest. 18dik 7bris. 1739.
vala hogy teheém
szerit. de csak el illanték a veszet kozákok elöl. it már
talám nem kel töllök félni, de ha a kozákoktol nem kelletet
félnem az uton, igen kelletet atolvajoktol., elég a hogy
jászbol 4dik indultam ki, a vajda. mind lovakot. mind szekereket
adatot, és két kalarást is adot mellém. de azoknak semmi
hasznát nem vettem, csak harmad magamal indultam ( indultam
[Beszúrás.] ) ollyan veszedelmes utra. mert a többit nem
számlálom, mikor avároson kivül voltam, mint ha egy nagy
követ vettek volna el rollam. és az elmém meg kezde
csendesedni, avajdát, és a várost. nagy zür, zavarban
hagyám. de ök lassák. pedig hogy én meg szabadulhatam, de ha
egy veszedelemböl ki jöttem, más volt elöttem. mert mint hogy
meg indulásom elött. csak egy nehány napal verték meg a
török tabort, azt gondolhatam hogy el szélyedvén,
molduvában, és havasalföldiben. a sok koborló azon fog
igyekezni, hogy ha meg verték. leg aláb vihesen valamit haza,
és nyerjen valamit tolvajlása álal, mert illyen állapotban.
a török had igen huzo, vonó, kivált az ásiai nyomoru örök,
a ki örömest viszen a mit kaphat a házához, mind ezekre az
okokra valo nézve igen tarthattam a rosz társaságtol. azon
kivül is mennyi sok erdöket kel altalmenni, kivált foxánig.
de az Isten ugy adta, hogy egy törököt sem találtam foxánig
azontul találtam; de azok ide valo törökök lévén, nem kel
töllök félni, nem hogy ollyan koborlot nem találtam, de söt
még moldovai embert sem láttam, mint ha csak én lettem volna
egyedül az egész országban., vagy mint ha. az egész föld el
szaladot volna elöttem, ezt a kis tartalékot ki veszem, de azon
kivül, gyönyörüséges utozásom volt, a mezö mindenüt
szállást adot. és a török szokása szerént, a mely igen jó
szokás. idején indultam meg. és idején szállottam estvére.
mind ezekböl által látod [p 0246] édes néném, hogy
szerencsésen érkeztem ide., akit az Isten oltalmaz. meg vagyon
az oltalmazva. az érkezés pedig tegnap volt. a szegény pápai
sogort, ha betegesen is, de életben találtam. és igen nagy
örömel látot., noha itt már bizonyoson beszéllik a németel
valo békeséget; de azonban csak tart a vajda attol. hogy
erdélyböl lát0gatására ne jöjjenek. három vagy négy négy
nap mulva, hogy ki jöttem jászbol. a vajdának is ki kelletet
ugratni, már itt hogy leszek, és meddig. és mint fóg tartani
az üres erszényem, Isten tudgya., de a ki ( a ki a
fogat fölé írva.] ) a fogat adta. enni
valot is ád. mind eddig csudálatos gondgya volt reám. ezután
is hiszem a lesz, elég nagy butol. gondtol szabaditot meg.
ezután is ö viselye gondomot, visely édes néném magadis
gondot az egésségre. és irj.
[154.]
bukurest 23 8bris.
1739. 5 Gondold el néném. itt is kel félni azoktol a veszet
kozákoktol., mert ha szinte a békeség meg legyen. de a muszka
ármádábol sok százan el szakadván. erre a földre is bé
ütöttek prédálni. ugy tettzik mint ha csak. emgemet
keresnének. és ha ide jöttek volna. az ágyban találtak
volna. mert ennek. elötte egy néhány napal. estve a midön le
akartam volna fekünni. égy kis hideg jöt reám. egész
éttzaka aluttam. de más nap, mint ha minden tagomot, izeimet
el szedték volna egymásrol ugy voltam semmimet meg nem
mozditthattam. még csak az ujjaimot sem., egy szoval. valamint
egy darab fa. vagy a kiben egy csep vér nincsen. ollyan voltam.,
se meg nem fordulhattam. se még csak a pohárt sem szorithattam
meg. noha igen nagy belsö forroság lévén rajtam. szüntelen
szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat nem éreztem., igy voltam
harmad napig, azután egy kevesé az erö meg kezdet jöni. de
ugy le apadot rollam a hus. mint ha egy holnapig feküttem.,
volna. a belsö nagy forroság emésztette volt meg, azután eret
vágattam, fele a véremnek. ollyan volt, mint a hideg étek.
fele mint a ténta. eztet a jászi mulattságos lakásom okozta
volt; már most ugy vagyok. hogy ki mehetek a szállásomrol.,
de el itélheted édes néném. micsoda állapotban voltam.
éppen azon a napon. a meleg meg sem, mozdulhattam az ágyban,
mert a szolgám mondgya hogy uram, itt rosz hir vagyon, mert a
vajda udvarában [p 0247] igen rakodnak szekerekre. a vajda ki
ment a városbol. és a városon minden ember futo félben
vagyon. mert azt mondgyák hogy a kozákok nem mesze vannak., ezt
halván, csak gondoltam. hogy most oda vagyunk a tyukoknak. és
csak azt vártam hogy mikor jönek bé aházamban. mert tudtam
hogy ollyan embertelenek. hogy még meg sem jelentetik magokot.,
már mindenemet nekik szántam volt. de az Isten ugy adá. hogy
másnap hozák hirit. hogy csak a széllyekben koborolnak.,
azután hová továb jobban le csillapodék a hir, és mi is le
csendesedénk. talám már tellyeségel meg menekedünk. aveszet
kozákoktol., anyiszor irtam már felöllök., ugy tettzik hogy
tegedet is meg ijesztettelek néném vélek, it már a tél jol
bé állot, de a vajda, a ki mindenkor jol vlt hozám, most meg
változot, mert nem állottam akarattyára, az ö vajdaságánál
drágábnak tartom becsületemet. és nemzettségemet; vigyáz
néném az egésségre, mert a drága portéka és irj.
[155.]
bukurest. 15 martÿ. 1740.
Nem kétlem néném. hogy már egy
nehány rendbéli leveleimet nem vetted volna, én is vettem, a
februáriusi leveledet. csak ugyan annak is tulajdonittom. hogy
eddig meg nem fagytam. mert it rettentö irtoztato tél vagyon,
18dik 8bris állot bé. azolta minden nap szaporodot a hó. és
nagyobodot a hideg. ugy tettzik hogy városostol ( várostol
[Íráshiba.] együtt. ) együt. minket láponiában vittek.
a jeges tenger mellé. mert senki nem emlékezik, illyen kemény
télröl. epedig közönséges egész europában. a mi pedig
hallatlan dolog, és talám soha meg nem történt, hogy a
jégen, szekérel mentek volna dániábol. svéciában, de nekem
ahoz mi közöm, ( közöm, ahoz ) ahoz töb vagyon. hogy
rettentö hideg hazban kelletet a nagy telet ki töltenem. és
ha az idén meg nem fagytam, meg fagyhatatlan leszek ezután, a
legényim magok csudállyák hogy maradhatok. a hideg házamban;
van is okok hozá, mert nekik engedtem a meleg házat. én inkáb
türhetek mint ök. és nem zugolodom. de a nagy drágaság. és
szükség itt. az uttzákon egymás keziböl vonnyák ki a
kenyeret, sokszor történt, hogy ebédhez ültem volna. de
kenyerem nem volt. mind ezeket nem lehet csudálni. mert
másunnan semmit nem hozhatnak., itt pedig, vizmalom, monár,
minden esze fagyot; meg vallom [p 0218] hogy örömest meg
válnék bukurestöl. mert itt igen unadalmas a lakás. nem tudom
én micsoda féle emberek ezek. de ezekel nem lehet társalkodni.
nem kel félni. hogy se molduvában., se it, egy boér hijon
ebédre, még gyermek koromtol fogvást. üsmerek egy boért itt,
de leg kíseb baráttságot hozám ( hozám hozám ) nem mutat,
mikor hozá megyek, a szót nem kimélli, mind az a többi, azt
ugyan veszem észre, hogy nem mérnek avajdátol. az idegenekel
társalkodni. de magok közöt is csak oláhok., meg bócsás
néném. ha el végezem levelemet; mert egész penitentzia irní,
valahány betüt irook. mind annyiszor kel a tüzhöz tartanom
a pennámot, hogy a ténta meg olvadgyon, de micsoda tüz ez is,
mert még az is sokszor meg fagy, fát igen ritkán, és drágán
lehet kapni. ami keveset kaphatok. azt inkáb a konyhára adom.,
mert inkáb szeretem fázni. és jól lakni. mert a hidegben
jobban esik az étel., könyörögj néném.. hogy meg ne fagyak
már tavaszig. ( tavaszig [g - k-ból javítva.] ) noha már
közél van. de itt ollyan fergetegek ( fergetegek [Az elsõ g -
t-bõl javítva.] ) vannak., mint ha most kezdené a telet. jó
egésséget néném, nekünk meg egy kis lágy idöt. 5 [156.]
bukurest. 22. maji 174. 5 Hálá Istennek. atél el hagyot
bennünket, de mit mondok, majd a tavasz is el hágy, még is az
idöröl azt észre nem veszük, hane csak a kalendáriumbol
tudgyuk., már töb egy holnapjánál hogy vajdánk nincsen, mert
a német viszá adván a töröknek. azt a fele részit
havasalföldnek. a melyet birt. azért krájovára ment, mint egy
viszá foglalni, és magát vajdának üsmértetni, illyen
hasznát vette a német. a bekeség fel bontásának, és azIsten
nem engedte meg hogy erdély. s' magyar ország másért.
büntettessék; ( büntettessék; [k - g-bõl javítva.] )
mivel egyikben sem tett kárt a török, kivált erdélyben
hálá Istennek. a mely emlékezetre valo dolog. itt még most
is minden ritka, és drága. kivált a pite. de nem igen
törödöm rajta. mert azur segittségivel. egy ( egy
nehány nap ) nehány nap mulva. meg indulunk zai urfival
együt. rodosto felé, és örömest ide [p 0249] hagyom ezt a
kéregel fedet várost. de itt hadgyuk. egy kedves bujdoso
atyánk fiát., aszegény pápai sogort, a ki el végezé hoszas
bujdosását, igy fogyunk lassanként, és annyi sok ( sok [s -
k-ból javítva.] ) közül, csak négyen maradtunk, akik a
szegény fejdelmet, ( a szegény a fejdelmet, )
szerencsétlenségünkre, ( idegen országra ) idegen
országra kisértük, csak az avigasztalásunk., hogy mások
fejeis meg halnak, nem csak mai. a valo hogy igen sovány
vigasztalás. de csak kel valamivel vigasztalni magunkot,
erdélyböl még ide senki nem jöt, hogy tudakozodhattam volna,
hanem csak egy nehány szász, akitöl. csak a len felöl lehetet
volna tudakozodni, egy jó magyar papunk vagyon. nem régen
érkezet, csiki bárány, azt gondolta szegény hogy itt is ugy
meg becsüllik a reverendát. és a CSuklyát. valamint csikban,
mondottuk egy nehányszor neki hogy tegye le. a sz. ferencz
köntösét, de nem akarta., a minap hozám jövén ebédre; egy
embertelen török, a pipaszáral az orczáját meg simogatta.
ö azt szegény. békeséges türésel vette, és másnap nagy
tiszteletel. meg követvén. a köntösit, oláh köntöst vett
magára. és azolta. nem tart a pipaszártól. a levelemet el
végzem, de csak azért, hogy hamaréb készülhessek meg
indulhassak, és meg láthassalak. 5 [157.]
rodosto. 22. junÿ.
1740. 5 néném, jó egy lépés, bukureströl ide., az Isten
ismét viszá hoza ide. még volt itt a rakás ( rakás
kenyérböl. ) kenyérböl. arra viszá kelletet
jöni, a mint a török mondgya, annyi idöt tudom hogy itt el
nem töltök, mint az elsö utal. és már innét, vagy meny
országban. vagy erdélybe kel menni. az el mult holnapnak. 26
napján indultunk meg. és tegnap érkezénk ide, azt kérdhetné
kéd. hogy mit csináltunk annyi ideig az uton, én magam sem
tudom. hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk, késön indultunk
meg mindenkor. és igen idején szállottunk meg, sok helyt egy
nehány polturáért, a bolgár leányokot meg tántzoltattuk.
de ök soha el nem fáradnak a tánczban, mert csak egy ( egy
helybe tánczolnak, ) helybe tánczolnak, a lábokot
ritkán mozgattyák. egy két lépest tesznek., elöre. meg
annyit hátra. mind abbol áll. de a sok éneket nem kiméllik.,
mert magok fuják, magok járják. de micsoda ének, hogy ugyan
afoga [p 0250] csikorog az embernek mikor hallya. mint mikor a
vasat reszeli a lakatos, hanem csak az a különbség van benne.,
hogy mikor valamely szépecske énekelt, annak a szava még is
egy kevesé simábnak tettzet. az ö tzifraságok abban. áll,
( áll. [Beszúrás.] ) hogy sok féle pénzt rakjanak magokra.
hajokot. nyakokot egy szoval mindeneket meg rakjak. a sok féle
rézpénzel., és polturával. de még más Ceremonia is vagyon.
mert mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban, valamely
vén aszszony egy rostával eleiben megyen., abban buza vagyon
és marékal az embere hánnya., kel ugyan valamit neki adni,,
mert ö sem tartozik el hinteni ajándékon a buzáját. a
balkány nagy hegyeit. harmad napig hágván, az Isten
szerencsésen ide hoza viszá minket az elöbbeni. régi. és
szomoru lako helyünkre, tegnapi napon., micsodás. a világ. és
micsoda gorombaság azon kapni, de még is kapnak, mi haszna
már. avezérnek abban. hogy ollyan nagy dolgokot cselekedet. ha
ki tették, mikor történt a meg hogy a török meg verte volna
a németet, de ö azt a csudát végben vitte, (tudom hogy nem
magátol,:) bellegrádot. viszá vette, és ( és a )
a töröknek a német ellen valo dicsöséges hadakozását. jó
békeségel. meg koronázta., nem érdemlette volnaé a holtig
valo vezérséget,. vagy leg aláb. hogy egy nehány esztendökig
birja. annyi nagy emlékezetre valo dolgok után. nem birhatá
más fél esztendeig avezérséget., mit cselekedet áchmet
nissánsi hogy helyiben tegyék, hanem azt, hogy ö már jol
tudta minden féle levelekre. a császár nevit fel irni, már
emint lesz hozánk. Isten tudgya, de ugy leszen, amint ö
parancsollya. innét csak hamar Constancinápolyban megyünk,
azért hogy meg lássuk, ( meg lássuk, [meg lássunkból
javítva.] ) miben vannak. dolgaink, a prussiai király.
májusnak a végin holt meg.
[158.]
rodosto 20 dik aug. 1740.
micsoda nyomoruság néném, abban a nagy városban lakni. ót
hegyröl hegyre mászkálni, ót hól. egyhez, hol máshoz
járkálni, de ha nagy baj, és fáradcság is. de annak meg kel
lenni. fö képpen az ollyanoknak, mint mi. a kiknek mástol kel
várni, de az Isten ebben az el hagyatot állapotunkban sem
hagyot még. el, és rendelt. szükségünkre [p 0251] valot;
áldasék szent neve érette, ( érette, ugy ) ugy nem
jártam mégis, mint a ki romában ment. és a pápát nem
látta, mert láttam a császárt, éppen a szállásom elöt
ment el., egyéb képen nem köszöntöttem. hanem azt kivántam,
hogy az Isten hoza. sz. anyaszent egyházában, ( egyházában,
<ö> és [é - a-ból javítva.] ) és adgyon egésséget neki.
mert ( mert ö [m - ö-bõl javítva.] ) ö ád kenyeret
nekünk. hálá adásal is kel hozája lennünk, mert Isten
gyülöli a hálá adatlanokat; el végezvén. tehát. dolgomot,
hajora ültem, és ( és ma [ma: fölé
írva.] ide ) ma ide viszá érkeztem, igen jó
hajokázásom volt. estve ( estve indultam meg, me
[ma fölé írva.] ) indultam meg, ma regel it voltam:
és itt vagyok. és itt leszek. a még a minden hato Istennek
tettzik., ha itt lesz halálom, legyen akarattya. ha innét más
huvá küld, abban akarattya legyen meg. csak sz. áldása legyen
rajtam. amen.