MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0213
[121.]
rodosto. 15 augusti 1736
Egy nehány leveleimre
csak nem veheek választ, már ek kezdettem volt magamal hitetni.
édes néném, hogy avezérel el mentél volt táborban, de
hiszem onnét is lehetet volna már választ adni leveleimre, it
az a hire, hogy a vezér. aduna lemmé szállot táborban. a
muszkák pedig ( pedig tatár ) tatár országban. igen
vadászák atatárokat, ha mind meg eszik sem bánom, de azt
bánom, hogy itt ollyan szomoru életet kel élnünk, el lankadot
szivünk, és kedvünk, csak a sok suhajtást kel hallanom, egy
nehány rend béli leveleit vetem a fejedelemnek., a melyekel
még is meg vigasztaltam, a töb kenyeres társaimot. de
avigasztalás csak harmad napig tart. azután ismét a suhajtást
kezdik el. én nekem mindenikét kel vigasztalnom. és biztatnom.
énnekem pedig még nagyob szükségem volna a vigasztalásra
mint másoknak, de engemet csak az egy Isten vigasztal. és ö
ád erött. a kereszt hordozásra. magamban kel meg fojtanom,
szomoruságimot, haszontalan volna. sok bajomot. mások eleiben
terjesztenem. se söt még a mi leg nehezeb. meg kel magamot
türköztetnem., és ugy tétetnem magamot mint ha leg job kedvü
volnék, holot belsö képen mind mást érez a szivem,. minden
leveleiben a fejedelem irja hogy el jö. de még itt nincsen.
azonban a szükség szaporodik. a baj, és a panasz. nagyobbodik.
és mint hogy nem tudnak kit okozni. engemet szüntelen látván.
reám fordittyák panaszokot; azt sem bánom.csak nekik
használna, a mely állapotban teszen Isten. ahoz kel magunkot
alkalmaztatni. sokszor jut eszemben a szegény urunk
jövendölése., mert egyszer atöbbi közöt, avásárlásrol
valo számadást, hogy oda adtam. volna., (mert én
vásároltattam, a mi a köntösihez, és az ház beli
eszközökhöz kivántatot, ( kivántatot, [kivántatikból
javítva.] ) a fizetö mester aki vásárolta parancsolatombol.,
nekem számot adot, én pedig azt a szám adást meg mutattam a
fejedelemnek,.) de azt jó meg tudni elöre. hogy szegénynek
olyan természete volt, hogy a számadásban nem nézte. hogy
miért adtanak harmincz. vagy negyven talért, hanem ha. tiz,
vagy tizenkét poltura érö portékát ólttson vettéké vagy
drágan, az ollyan ( ollyan [a betû o-ból javítva.] ) apro
állapotban mindenkor gántsot talált, a szám adásban tehát.
egy nehány poltura érö portékán meg akad aszeme, és kezdi
mondani. mint egy neheztelésel hogy drágán fizették. nem
kellet volna [p 0214] ugy venni. énazon szokásom ellen fel
indultam, mert nekem ugy tettzet. mint ha bennem kételkedet
volna, és mondam mint goromba, ha bennem kételkedik,
parancsollya másnak. aki vásároltasson, erre szegeny semmit
nem felel. csak a kezemben adgya a szám adást, és el fordul
töllem. érdemem szerént. ( szerént. én is ) én is
ki megyek.. másnap semmit nem szol hozám. én pedig csak várom
hogy szollyon, meg másnap, akor sem szol semmi is. a már nekem
nehéz volt. mert meg üsmértem volt ostoba cselekedetemet,
harmad napján már nem türhettem, bé megyek utánna. az iró
házában, ot eleiben borulok. és könyves szemel csokoltam
kezét. és kértem bocsánatát, erre az a ritka. és nagy
ember. meg ölel és mondgya. meg bocsátok. sokszor eszedben
jutok én neked ha meg halok, sokszor megemlegetz engemet, de
akor késö lesz. ha akor sirva hallottam ezeket a szokot, most
konyves szemmel jutnak eszemben., bé is tellyesedtek., Isten igy
akarta, mindenben dicsértessék sz. neve, meg mondottam, hogy
a szomoru levélnek. rövidnek kel lenni azert el is végezem
[122.]
rodosto. 6 xbris. 1736.
Hálá ( Hálá légyen
Istennek. ) légyen Istennek. ha sokára is. de el erkezék
rákoczi ( el érkezék rákoczi joseph; ) joseph; azt
gondoltuk hogy mind akettö eljö. de csak anagyobbik jött el.
a hajo gallipolinál maradot, maga egynehányad magával ide jöt
szárazon, tegnap estve nem akarván közinkben jöni. csak a
vendég fogadoban szállot. el érkezésit tudtomra adatvan. oda
mentem hozája., ma is voltam egy nehány orát véle mivel
Constancinápolyban ment. még nem tudhatok ítéletet tenni
felölle. Isten tudgya. micsodás lesz. csak azt vettem észre
hogy haragos. éppen jokor érkezet. nekem azon örülni kel.
asok bajtol meg menekedem. nem volt töb tiz tallérnál.
azegészház költtségire. de aki a fogat adta, ennünk is ád.
[p 0215] Rakotzi Josef fejedelemnek. ebben az országban
érkezéséröl valo levelek
[123.]
Rodosto 2 januarÿ 1737.
5 Adgya Isten hogy az ö áldásával és vigasztalásával
kezdhesük. és végezhesük ezen esztendöt., a fejedelem egy
nehány napot mulatván Constancinápolyban, a bujdoso felekezeti
közi az elmult holnapnak 17 nápján idé viszá tére, ennek
a hirtelen valo viszá térésnek pedig oka az, hogy mihent a
porta meg tudta hogy Constancinápolyban ( Constánpolyban )
érkezet, mindgyárt meg izente hogy ide viszá térjen, nem is
kelletet volna oda menni. de bonneval volt az oka. mert mint hogy
a portának a Császáral valo békésége még tárt., de sött
még mint hogy a Császár a porta és a muszka között valo
közben járó, a porta nem akart okot adni a Császárnak
apanaszra, hogy miért hozatta maga mellé a fejedelmet, mert i,
igen tartanak attol; hogy a Császárt valamibenm meg
boszonttsák. mert nem akarnak két ellenséget tsinálni., az
egy is elég most nekik. ezen okbol küldék oly hamar ide viszá
a fejdelmet, a ki is mint fogja magát hozánk. alkalmaztatni nem
tudhatom. de a mint észre kezdem venni, igen mesze eset alma
fájátol. légyen Isten akarattya. mászor többet
[124.]
rodosto: 8 Martÿ 1737. 5 Bezzeg néném, nyertünk mi a
változásban. mint berzok a tsikban, vigasztalásunkra vártuk,
ezt az ifiu fejedelmet de szomoruságunkra jött. a szép rend
tartást amelyet az attya szabot volt közöttünk, és a melyet
oly igen igyekezet anyi esztendöt alat meg tartani, és, meg
tartani velünk. mind holtig; azt a fia harmad nap alat fel
fordittá; és annak el rontásán kezdé ( kezdé el az
it ) el. az itt valo életét, ugy anyira hogy olyan kevés idö
alat. abban a keresztyényi, és fejedelemhez illendö rend
tartásban tsak egy kis fotocska sem marada meg, minden el
töröltetet, és tsak a nagy rendetlenségnek. ködgye
szállotta meg a házunkot. tsak ebböl el itélheti akarki. hogy
mit remélhetünk., ki vált mi akik olyan nagy fejedelmet
szolgáltunk volt, a kinek minden dolga, okoságbol. [p 0216]
rendböl, és kegyeségböl állot. most pedig mind ellenkezöt
látunk. mert a rendet, nagy rendetlenség követte, az okoságot
a hebehurgyaság., a kegyeséget a harag. és az idegenség ugy
anyira, hogy harmintz esztendötöl fogva valo bujdosásunk oly
sulyosnak nem tettzet. mint már ez a három holnap, most
suhajtyák ( suhajtyák [suhattyákból javítva.] ) leginkáb
a mi ) leg inkáb a mi meg holt urunkot, mert szomoruán
kel néznünk az attya, és a fia közöt valo nagy
külömbséget. de már ebben benne vagyunk. mihent ide érkezet
az attyának minden joszágát hiven kezében adtam, valo hogy
káromlás nélkül nem maradtam, mert a hamis atyafiak sokal
vádoltanak. és a hamis vádolásra a fejedelem sokat
visgálodot utánnam alatomban., de betsüleem meg sétrtésére
valot semmit nem talált ezt nékem magais meg vallotta. nintsen
semmi jobb ( jobb [jóbb-ból javítva, az ékezet
áthúzásával.] ) mint az igaz uton járni., a volna
kivánatos dolog. hogy az attya nyomdokát követné, meg mert
a bizonyos, hogy a porta visgálodik utánna. hogy mitsoda
természetü; azt kérdhetnéd nénem., hogy én mint vagyok az
elméjiben tsak ugy mint a többi. nékem tsak egy Isten fizesét
sem mondot. azért. hogy jószágára tselédire viselem gondot,
itt tegnap nagy föld indulás volt. a föld sem nyughatik
alattunk. jó egéséget néném. 5 [125.]
rodosto 20 julÿ
1737. 5 It néném minden dolgaink rendeletlenül és zürzavar
modgyára folynak; és minden fel fordula, tsudálom hogy miis.
a labunkon és nem a fejünkön járunk, a bizonyos pedig, hogy
az Isten ebben a fejedelemben ( fejedelemben [Vö. a 124
levélben is. Mikes általában a fejdelem alakot használja.]
) sok szép tálentomot adot, eszet szépet adot. és ha ezt ugy
oktatták, nevelték volna a mint kivántatik. ditséretre mélto
dolog let volna, de a természetit kelet volna meg zabolázni.
és rendben venni még igen ifiu korában. de mindenben szabadá
hagyták. és a természet rendetlenné. változová. és
álhatatlanná lett. azért is oly haragos. és változo. arra
sem tanitottá., a természet sem vitte reá hogy azon inkáb
igyekezék. hogy szeresék. mint sem félyenek tölle, mint hogy
böségben nem neveltetet vol, hanem tsak nagy szabadosan.
[p 0217] azért. se azt nem tudgya hogy mi a fosvénység. se
a helyes meg tartás. se azt. hogy mi légyen a helyes adás. se
azt. hogy mi légyen a nemzetihez valo szeretet, mert soha a
nemzetivel nem társalkodhatot. a már bizonyos., hogy ebben a
holnapban a Császár, a passorovitzai békeséget a törökel
fel bontotta, és letévén a mediátorságát. a muszka mellé
állot., ha leheté olyan formán a békeséget fel bontani vagy
sem azt atheologusok végezék el. mert azt el végezék hogy nem
keresztyéni tartás, a hitetleneknek. a hitet meg nem tartani,
mivel atöröknek. az Isten szintén olyan igaságos és
örökös Istene. lévén mint nekünk ö hozája is olyan
igaságal vagyon, mint hozánk, azt nem tudom mikor bontotta
volna fel a török a békeséget, de azt tudom, hogy egy
keresztyén császár fel bontotta, meg is büntetödöt érette,
azolyan példán most is lehetne tanulni. a törökök ha azt nem
reménlenék. hogy az Isten most is igaságot teszen nekik.
kéttségben esnének, a mint hogy igen tartanak, meltán is,
mert két nagy, és hatalmas császár ellen kel hadakozniok. a
ki ketten Europábol ki üzhetik., (de tegyük utánna. ha Isten
ugy rendelte). talám már erre valo nézve, a portan is inkáb
néznek reánk. mert még most igen rosz renden vannak dolgaink.
érdemünké egyebet. 5 [126.]
rodosto 13. 7bris 1737. 5 A
békeség fel lévén bontva. azért a portának sem lévén
szükséges. hogy arra vigyázon. a mire eddig kelletet
vigyázni. erre valo nézve a kalmakán egy levelet külde ide
egy vezér agátol; a melyben tudtára adgya a fejedelemnek, hogy
a porta kiványa Constancinápolyban ( Conspolyban ) valo
menetelét, a porta meg akarván ezel mutatni. hogy tellyeségel
valo ellensége a német CSászárnak, és belöllünk ijesztöt
akar tsinálni, szeglény fejedelem ha most élne, mit gondolna,
és mit tsinálna, mert azt sokszor hallottam szegénytöl, hogy
nem kiványa. a portának. a émetel valo hadakozását, mert
irtozik a törökel valo hadakozástol., és hogy inkáb szereti
itt halálát. mint sem azt látni, hogy érette rablásokot
tegyenek erdélyben elég a hogy, mi bé megyünk Isten tudgya
mire, azt is jó meg tudni, hogy uj vezért tettek a táboron
többet nem irok mert készülni kel, a mely helyben pedig sok
esztendöket töltöt valaki onnét nehezen mozdul ki. jó
egésséget néném.
[p 0218] [127.]
Constancinápoly 21
7bris 1737.
Elhagyok néném rodostot anyi esztendökmulva. ki
bontokozánk onnét. de hogy? tsak herdi burdi modgyára. a
fejedelem tsak kevesed magával. indula meg, de ( de ugy
) ugy mintha az ellenség lett volna ahátunkon, még tsak anyi
idöt sem adot magának. se nekünk. hogy a portékájit el
rakják. etalám tsak arra valo volt., hogy el mondhasa, a mit
nékem mondot. nem halok én it meg mint az apám. nem feleleék
reá de gondolám. hogy talám még erdélyben sem., elég a
hogy. tegnap ebéd tályban. a város mellé érkezvén. egy
udvarházhoz vivének, ót a császár tisztei a fejedelmet meg
vendéglég. ebéd után, mind afejedelem. mind mi alánk
paripákot adának., onnét meg indulván pompával kisérék a
császár tisztei a szsállására. a mely tsak egy szöcs háza.
de kényesen el lakhatik egy fejedelem benne, a házak mind fel
voltak ékesitva. az ide valo mód szerént a császar
parancsolattyábol. mint hogy még itt igen ujak vagyunk., azért
semmi uj dogot nem irhatok többet, hanem tsak azt irom idö
töltésért, hogy olyan nagy állatot láttam., a ki felöl
gyermekségemtöl fogvást ( fogvást hallok ) hallok
beszélleni. és kivántam látni. már ebböl észre veszi
kegyelmed ( kegyd ) hogy az egy eléfánt. ez a nagy állat
egér szörü, a feje olyan valamint irják., a fülei. valamint
az aszonyok legyezöje., a szájábol. két felöl két vastag
fog nöki mint a karom, azok epdig hoszak., az éelre azok néki
nem használhatnak, de azis bizonyos hogy a tzermészet azokot
néki hasznára adta; az is bizonyos hogy az esztergarosok. sok
szép drága munkára fordittyák azokot, de a mit leg inkáb
tsudáltam abban az állatban, az orrát. de orrnak nem mondhatom
mert az orra végiböl jö ki egy olyan fityelék valamint a
pujkának, a pedig hoszab fel ölnél. és vastag mint akarom az
ugy hajlik mint egy korbács., annak a vége olyan. mint a
disznonak az orra, két lyuk megyen fel rajta mind végig,
valamint két szivárványon., azon szija fel a vizet mikor
iszik, vagy amikor magát mosa, azal fecskendezi, azal ád
magának enni, a neki olyan ( olyan [-an szórész tintája
összefutott; hogy törlés következtében-e, az nem
állapítható meg határozottan.] ) mint nékünk a kezünk.
ö azal egy polturat fel veszen, ö azal egy csomo szalmát fel
veszen. és magát mindenüt legyezi, mert a farkának azt a
hasznát nem veheti. akit pedig azal meg üt, ( meg üt,
meg vagyon ütve, ) meg vagyon ütve, egy [p 0219]
szoval nem lehet kigondolni az ki azt nem láttya, hogy menyi
féle hasznát veszi ö annak., a lábai mindenütt egyaránsu
vastagsaguak. mint az oszlop,. vannak olyan vastagok. (
vastagagok [Elírás] ) mint egy embernek a Czombja, a magosága
13 arasz volt., de e még tsak a kisdedek közül valo.,
tsudálatos az Isten az ö munkáiban, elég már arrol a nagy
állárol beszélleni