MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0175
[96.]
rodosto. 24 xbris 1731.
A szokás szerént. már
én nem merek ( mere szerencsés karácson )
szerencsés karácson innepeket kivánni kédnek, mert már kéd
idegen szokást vett fel. idegen országban pedig. föképpen
franczia országban, csak uj esztendöben köszöntik egymást.
nálunk pedig mind a három sátoros innepeken is, mellyik már
jób szokás. azt azirás tudokra hagyom. mindenik ország
tarttsa meg amaga szokását. aleg jób, én is meg tartanám a
magamét ha lehetne, és irnék valami hirt ha volna. de mi itt
oly nagy csendes nyugodalomban élünk, hogy ugy tettzik. mint
ha. másut mind meg holtak volna. csak mi élnénk. pedig ha jol
meg gondollyuk. mások élnek, és mi csak aluszunk., de vané
egyéb dolga a bujdosoknak,? édes nénékám. a kéd bölcs, és
okos levelire hogy lehetne meg felelnem, nekem oly okos levelet
nem kel irni, az én eszem nem hasogattya az áert, minta kédé.
( kédé. hanem csak ) hanem csak a földön jár. azért
a többit nagy tisztelettel félre tévén, csak ( csak
egyre ) egyre felelek meg, azt irod néném, hogy a
hiheetlenség. kételkedés. és az a fekete irigység. csak
velünk bujdosik. mint ha, ök sem maradhattak volna az
országban. e minbd igaz. és ugy vagyon. de az is valo. hogy a
török császár nem rendelt nékik tahint. még is csak. el
élnek, mennyi sokat temettünk el már közüllünk, de aza
veszet irigység, csak meg marad. és az egyenetlenség. csak
egésséges, és semmit nem vénül, talám ugyan ezek is
temetnek el minket. ha csak a jó Isten, el nem veszti
közüllünk öket, ugy tettzik, hogy a bujdosoknak. jobban
kellene ( [Íráshiba:] kelleni élni, ) élni, mint sem az
othon lako testvér atyafiaknak. de még eddig, mind ellenkezöt
tapasztaltam. söt még. mentöl inkáb fogyunk. annál. inkáb
szaporodik az irigység. és az egyenetlenség. emindenkor igy
volt. szomoruán látom, hogy igy is lesz. mind örökkön,
öröké. (de nem mondok rea ament) azt el lehet mondani, hogy
a mi áitatos urunk. mindenkor igyekezet azon, hogy azokot el
üze közüllünk, de még eddig végben nem vihette, de amit
ahalál végben nem vihet. hogy vinné ö azt végben, ha rajtam
állot volna, régen meg égettettem volna öket, mert ugyan is.
mit keresnek közöttünk, egy állapotban vagyunk. egyik ugy
hada el joszágát, mint a másik, itt tiszttségeket.
joszágokot. nem osztogatnak, az északi szelet. és a déli
szelet, mindeniknek [p 0176] egyaránt osztogattyák. hanem csak
az a külömbség lehet. hogy egyikének job egéssége vagyon.
a másika, többet ehetik, ihatik, a harmadikának job lába
lévén, többet sétálhat a tenger parton ha már ezek méltok
az egyenetlenségre, és az irigységre. vigyük a jános pap
itélö szeke eleiben. had itéllye meg, de a még oda
érkezünk, én azt gondoltam. hogy e mind csak attol vagyon.,
hogy a bujdosoknak semmiben sem telik, és könnyen meg unnyák
a bujdosást. foglalatosságok kevés lévén. az idöt el
unnyák. és ha együt laknak., magokot is el unnyák. és csak
mindenkor egymás ábrázatyát látni, azt is el unnyák., és
igy végtire, csak az unadalombol származnak. a fellyeb emlitet
beste kurafiak., a historiákban olvasunk erröl példá. hogy
nem jó a másban valo kételkedés. aztot pediglen egy pogány,
de szép fejedelem aszszony adgya tudni illik., a nevezetes
Cleopátra aszszonyom ö nagysága. aztot tudgya kéd ( kéd
[Beszúrás a sor elõtti margón.] hogy mint [?] szerették
) hogy mint szerették ezek egymást markus antoniusal., az
actiumi hartz után. ezek egyiptumban szaladának, markus
antonius gondolta, hogy már szerencsétlen lévén, nem fogják
ötet ugy szeretni. mert aszerencsétlennek, a szeretete is
szerencsétlen. azért mindenkor tartot attol, hogy Cleopátra
egy kis itallal a más világra ne küldgye. hogy azután
szerencsésebbet vegyen magának. aztot Cleopátra észre vévé,
és ollyan vendégséget csinála. hogy mindennek a ki asztalnál
ültenek. virágbol kötöt koszoru volt fejeken., el itélheti
kéd. hogy micsoda szép koszorut csinált Cleopátra markus
antoniusnak, de azt talám el ( el nem itelheti ) nem
itélheti kéd, hogy ö azt meg hinté mérges poral; a
vendégségkor tehát. mindennek. a szokás szerént köszoru
lévén fejében, a királynénak jó kedve lévén, nagy kedv
keresésel vala markus antoniushoz., akit is látván. hogy nem
csak abortol. de még aszeretettöl is kezdene részegülni. és
hogy már. abban az állapotban volna, amint kivánná, mondá
néki. hogy a koszorujában valo virágot tenné a pohorában,
és hogy ö is hasonló képen cselekednék. markus antonius ezt
halván, és mindenekben. csak a királyné akarattyán járván.
azonnal ( azonnal le szaggatá [le: fölé írva.] )
le szaggatá koszorujábol a virágot, és a poharában veté.
és meg akará innya a Cleopátra egésségiért, de a királyné
a kezit a szájára tevé. és meg tartoztatá. mondván. meg ne
igyad markus antonius és lásd meg. hogy mit nem lehet végben
vinni, mikor valaki valamit akar, én azokot a virágokot
méregel meg hintettem, itéld el abbol. hogy ha az a gyanoság.
a melyet mutacz hozám [p 0177] meg menthetne a veszedelemtöl.
hogy. ha lehetne arra adni magamot, hogy el Veszeselek., és ha
lehetne, nálad nélkül élnem, de látván a királyné, hogy
marcus antonius kételkednék beszédiben, azonnal, egy halálra
valo rabot hozata fel a tömlöczböl. és meg itatván véle.
a pohárban lévö bórt: mindgyárt meg hala. elöttök. igy meg
gyogyitani valakit, a gyanakodásbol. és a hihetetlenségböl,
az orvoság igen durva volna. de hadd hozzak még egy példát.
elö. az irigységröl is. egy francziai királynak, aki még uj
vala királyságában., hizelkedésböl. az udvariak mindenkor
csak azt hozák elö. hogy az elöbbeni királynak idejében.
mennyi sok szomoruságot és bántodást vett volna. azon király
tiszteitöl, azért meg lehetne most rajtok ki mutatni boszuját,
erre addig sürgeték, hogy végtire parancsolá a király., hogy
vinnék irásban. eleiben; az elöbbeni király udvarában lévö
tiszteknek neveket; azt csak hamar bé adtá nagy örömel,
akirály kezében vévén a laistromot; sokanak a neveket meg
jedczé egy keresztel, és azután el zárá a laistromot., az
udvariak azt látván. nagy vigasságal gondolák. hogy azok,
akiknek nevek meg vagyon jegyezve keresztel. hogy már azok el
veszet emberek. nagy örömökben, azt sem várhaták hogy mit
fog végezni irántok ( végezni irántok [Törlés
az új sor elején. ] ) a király, hanem még elsöre ki
hirdeték. hogy a király mint tett volna keresztet a nevekre.,
ehirre valo nézve. sokan, a kiknek nevek meg volt jegyezve
keresztel. meg ijedenek és csak titkon más országokban
szaladának, vagy az országban el rejték magokot. a király meg
tudván ( tudván okát ) okát azudvartol valo el
szaladásoknak. mindenek hallottára, és csudájára. ezeket a
meg tartásra mélto szokot mondá. miért szaladtanak el
udvaromtol. nem tudtaké azt. hogy a kereszt bizonysága a
jutalomnak. és hogy a kereszt erdeme által, avétek el
töröltettek. azután meg parancsolé, ( hogy mindeneket
hinának ) hogy mindenikét meg hagyá tiszttségiben., ez
ollyan szép dolog volt. a micsodás rut ( rut az
irigység, ) az irigység, azért nem is beszéllek már többet
felölle, hanem azt mondom, hogy it meleg idök járnak, ebben
a holnapban, csak éttszer ha tüzet csináltattam, azt kérdik
kédtöl, melyik szeret jobban, azé a ki egy jó akarojátol el
nem bucsuzik. vagy az, aki bucsuzva megyen el? Isten áldásával
érjed, és tölsd el édes néném az uj esztendöt; hát uj
szivet ne kivánnyunké egymásnak., mert amint szerettyük
egymást, amiénk már egészen meg perselödöt. de miért
vettük mi azt szokásban, a [p 0178] pogányoktol., szerencsés
uj esztendöt, ( esztendöt, szerencsés utat kivánok,
) szerencsés utat kivánok. az Isten áldását, vagy
segittségit elö sem hozuk csak a sok szerencsét. mint hogy
Isten elött nincsen szerencse. akeresztényeknek, (
akeresztényeknek, sem kellene [kellene: szóvégi e-je nem jól
látszik a lap szélén.] ) sem kellene aztot üsmérni, no már
el végezem levelemet; és adgyunk hálát az urnak. hogy ez
esztendöben meg tartot. maradok.