MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0175


[96.]

rodosto. 24 xbris 1731.

A szokás szerént. már én nem merek ( mere szerencsés karácson ) szerencsés karácson innepeket kivánni kédnek, mert már kéd idegen szokást vett fel. idegen országban pedig. föképpen franczia országban, csak uj esztendöben köszöntik egymást. nálunk pedig mind a három sátoros innepeken is, mellyik már jób szokás. azt azirás tudokra hagyom. mindenik ország tarttsa meg amaga szokását. aleg jób, én is meg tartanám a magamét ha lehetne, és irnék valami hirt ha volna. de mi itt oly nagy csendes nyugodalomban élünk, hogy ugy tettzik. mint ha. másut mind meg holtak volna. csak mi élnénk. pedig ha jol meg gondollyuk. mások élnek, és mi csak aluszunk., de vané egyéb dolga a bujdosoknak,? édes nénékám. a kéd bölcs, és okos levelire hogy lehetne meg felelnem, nekem oly okos levelet nem kel irni, az én eszem nem hasogattya az áert, minta kédé. ( kédé. hanem csak ) hanem csak a földön jár. azért a többit nagy tisztelettel félre tévén, csak ( csak egyre ) egyre felelek meg, azt irod néném, hogy a hiheetlenség. kételkedés. és az a fekete irigység. csak velünk bujdosik. mint ha, ök sem maradhattak volna az országban. e minbd igaz. és ugy vagyon. de az is valo. hogy a török császár nem rendelt nékik tahint. még is csak. el élnek, mennyi sokat temettünk el már közüllünk, de aza veszet irigység, csak meg marad. és az egyenetlenség. csak egésséges, és semmit nem vénül, talám ugyan ezek is temetnek el minket. ha csak a jó Isten, el nem veszti közüllünk öket, ugy tettzik, hogy a bujdosoknak. jobban kellene ( [Íráshiba:] kelleni élni, ) élni, mint sem az othon lako testvér atyafiaknak. de még eddig, mind ellenkezöt tapasztaltam. söt még. mentöl inkáb fogyunk. annál. inkáb szaporodik az irigység. és az egyenetlenség. emindenkor igy volt. szomoruán látom, hogy igy is lesz. mind örökkön, öröké. (de nem mondok rea ament) azt el lehet mondani, hogy a mi áitatos urunk. mindenkor igyekezet azon, hogy azokot el üze közüllünk, de még eddig végben nem vihette, de amit ahalál végben nem vihet. hogy vinné ö azt végben, ha rajtam állot volna, régen meg égettettem volna öket, mert ugyan is. mit keresnek közöttünk, egy állapotban vagyunk. egyik ugy hada el joszágát, mint a másik, itt tiszttségeket. joszágokot. nem osztogatnak, az északi szelet. és a déli szelet, mindeniknek [p 0176] egyaránt osztogattyák. hanem csak az a külömbség lehet. hogy egyikének job egéssége vagyon. a másika, többet ehetik, ihatik, a harmadikának job lába lévén, többet sétálhat a tenger parton ha már ezek méltok az egyenetlenségre, és az irigységre. vigyük a jános pap itélö szeke eleiben. had itéllye meg, de a még oda érkezünk, én azt gondoltam. hogy e mind csak attol vagyon., hogy a bujdosoknak semmiben sem telik, és könnyen meg unnyák a bujdosást. foglalatosságok kevés lévén. az idöt el unnyák. és ha együt laknak., magokot is el unnyák. és csak mindenkor egymás ábrázatyát látni, azt is el unnyák., és igy végtire, csak az unadalombol származnak. a fellyeb emlitet beste kurafiak., a historiákban olvasunk erröl példá. hogy nem jó a másban valo kételkedés. aztot pediglen egy pogány, de szép fejedelem aszszony adgya tudni illik., a nevezetes Cleopátra aszszonyom ö nagysága. aztot tudgya kéd ( kéd [Beszúrás a sor elõtti margón.] hogy mint [?] szerették ) hogy mint szerették ezek egymást markus antoniusal., az actiumi hartz után. ezek egyiptumban szaladának, markus antonius gondolta, hogy már szerencsétlen lévén, nem fogják ötet ugy szeretni. mert aszerencsétlennek, a szeretete is szerencsétlen. azért mindenkor tartot attol, hogy Cleopátra egy kis itallal a más világra ne küldgye. hogy azután szerencsésebbet vegyen magának. aztot Cleopátra észre vévé, és ollyan vendégséget csinála. hogy mindennek a ki asztalnál ültenek. virágbol kötöt koszoru volt fejeken., el itélheti kéd. hogy micsoda szép koszorut csinált Cleopátra markus antoniusnak, de azt talám el ( el nem itelheti ) nem itélheti kéd, hogy ö azt meg hinté mérges poral; a vendégségkor tehát. mindennek. a szokás szerént köszoru lévén fejében, a királynénak jó kedve lévén, nagy kedv keresésel vala markus antoniushoz., akit is látván. hogy nem csak abortol. de még aszeretettöl is kezdene részegülni. és hogy már. abban az állapotban volna, amint kivánná, mondá néki. hogy a koszorujában valo virágot tenné a pohorában, és hogy ö is hasonló képen cselekednék. markus antonius ezt halván, és mindenekben. csak a királyné akarattyán járván. azonnal ( azonnal le szaggatá [le: fölé írva.] ) le szaggatá koszorujábol a virágot, és a poharában veté. és meg akará innya a Cleopátra egésségiért, de a királyné a kezit a szájára tevé. és meg tartoztatá. mondván. meg ne igyad markus antonius és lásd meg. hogy mit nem lehet végben vinni, mikor valaki valamit akar, én azokot a virágokot méregel meg hintettem, itéld el abbol. hogy ha az a gyanoság. a melyet mutacz hozám [p 0177] meg menthetne a veszedelemtöl. hogy. ha lehetne arra adni magamot, hogy el Veszeselek., és ha lehetne, nálad nélkül élnem, de látván a királyné, hogy marcus antonius kételkednék beszédiben, azonnal, egy halálra valo rabot hozata fel a tömlöczböl. és meg itatván véle. a pohárban lévö bórt: mindgyárt meg hala. elöttök. igy meg gyogyitani valakit, a gyanakodásbol. és a hihetetlenségböl, az orvoság igen durva volna. de hadd hozzak még egy példát. elö. az irigységröl is. egy francziai királynak, aki még uj vala királyságában., hizelkedésböl. az udvariak mindenkor csak azt hozák elö. hogy az elöbbeni királynak idejében. mennyi sok szomoruságot és bántodást vett volna. azon király tiszteitöl, azért meg lehetne most rajtok ki mutatni boszuját, erre addig sürgeték, hogy végtire parancsolá a király., hogy vinnék irásban. eleiben; az elöbbeni király udvarában lévö tiszteknek neveket; azt csak hamar bé adtá nagy örömel, akirály kezében vévén a laistromot; sokanak a neveket meg jedczé egy keresztel, és azután el zárá a laistromot., az udvariak azt látván. nagy vigasságal gondolák. hogy azok, akiknek nevek meg vagyon jegyezve keresztel. hogy már azok el veszet emberek. nagy örömökben, azt sem várhaták hogy mit fog végezni irántok ( végezni irántok [Törlés az új sor elején. ] ) a király, hanem még elsöre ki hirdeték. hogy a király mint tett volna keresztet a nevekre., ehirre valo nézve. sokan, a kiknek nevek meg volt jegyezve keresztel. meg ijedenek és csak titkon más országokban szaladának, vagy az országban el rejték magokot. a király meg tudván ( tudván okát ) okát azudvartol valo el szaladásoknak. mindenek hallottára, és csudájára. ezeket a meg tartásra mélto szokot mondá. miért szaladtanak el udvaromtol. nem tudtaké azt. hogy a kereszt bizonysága a jutalomnak. és hogy a kereszt erdeme által, avétek el töröltettek. azután meg parancsolé, ( hogy mindeneket hinának ) hogy mindenikét meg hagyá tiszttségiben., ez ollyan szép dolog volt. a micsodás rut ( rut az irigység, ) az irigység, azért nem is beszéllek már többet felölle, hanem azt mondom, hogy it meleg idök járnak, ebben a holnapban, csak éttszer ha tüzet csináltattam, azt kérdik kédtöl, melyik szeret jobban, azé a ki egy jó akarojátol el nem bucsuzik. vagy az, aki bucsuzva megyen el? Isten áldásával érjed, és tölsd el édes néném az uj esztendöt; hát uj szivet ne kivánnyunké egymásnak., mert amint szerettyük egymást, amiénk már egészen meg perselödöt. de miért vettük mi azt szokásban, a [p 0178] pogányoktol., szerencsés uj esztendöt, ( esztendöt, szerencsés utat kivánok, ) szerencsés utat kivánok. az Isten áldását, vagy segittségit elö sem hozuk csak a sok szerencsét. mint hogy Isten elött nincsen szerencse. akeresztényeknek, ( akeresztényeknek, sem kellene [kellene: szóvégi e-je nem jól látszik a lap szélén.] ) sem kellene aztot üsmérni, no már el végezem levelemet; és adgyunk hálát az urnak. hogy ez esztendöben meg tartot. maradok.