MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0132


[74.]

rodosto. 16 junÿ. 1726.

szány édes néném, szány. mivel irni akarok. és nem tudom mit. de micsoda hirt tudnék innét asátor alol irni. soha semmi idegent itt nem látunk. semmi hirt nem hallunk. egyik nap. ollyan mint a másik. hanem hogy egyik melegeb. vagy szellöseb. mint amásik. mert it az esötöl nem igen kel félni nyárban., elég a hogy végtire talám ellene mondunk a házaknak. és csak sátorok alat lakunk. persia széllyin vagyon ollyan nemzet. a ki a pusztában sátorok alat lakik. valamint nálunk a czigányok. azok pedig mind tolvajok és ezeket kürdöknek nevezik. égyiptum széllyin is a szerecsenek mind sátorok alat laknak. minden pereputyostol, de mint hogy ezeknek. minden gazdagságok. csak ( csak [Beszúrás.] ) a szép lovakbol áll. a pénzt a más ember erszényiböl veszik ki. és mind magok. feleségek. gyermekek mezitelenek volnának. hogy ha csak a más ember köntösével nem fedeznék magokot., azert a midön valami uton járot jó köntösben látnak, szépen el kérik tölle, mondván. ad ide azt a mentlét. mert apádnak szüksége vagyon rea, azon magát érti, vagy pediglen. ha valami jó portékát talál másnál. arra is azt mondgya. az anyádnak arra szüksége vagyon. azért ad ide. azon a feleségit érti. és igy kételen meg kel a szegény uton járonak az üsméretlen apját. és kelletlen annyát ruházni. de mi édes néném. nem követtyük ezeket ha sátorok alat lakunk is. hanem inkáb a pátriárchákot, a kik meg mutatták vászon palotájokal. hogy az ember. ezen a világon csak szarándok. idegen, és uton járo. valo hogy azok a szent szarándokok, gazdagon bujdostanak. mi pedig szegényen maradunk egy helyben és annyiban jol vagyok. hogy éttzaka nem kel fel kelnem. hogy enni adgyak a marháknak., édes néném, ha volna gy pásztorném, ugy tettzik hogy szeretném az ollyan pásztori életet, mert azok a szent juhászok, csendes életet éltek. a rettentö nagy pusztaság., mezöség övék volt ot verték fel sátorokot ahol akarták, és ót addig [p 0133] maradtak a még marhájoknak eledelek volt; avalo hogy ital dolgábol. kényes életet nem éltek. mert abban az országban az esö ritka lévén. aviz is szük. azert is emlékszik az irás annyiszor a kutakrol., azzal nem volt bajok hogy palotakot épittsenek, azokot gazdagon fel éesittsék. az unadalmas sok ( sok perlekedestöl mentek voltak a sok udvar biró, ) perlekedestöl mentek voltak a sok udvar biró, számtarto, kolcsár, nekik nem alalmatlanodtak. azon nem gondolkodtak. hogy a telet. illyen joszágban kel tölteni. nyárban. vagy öszel. illyenben kel menni. asok hinto, tár szekér nem kivántatot. a sok ies mezöben válogathattak; és minden nap. ujab ujab helyre. épithették vászon városoot. a helyhez ugy kötelesek nem voltanak mint mi, gyermekségektöl fogvást a közönséges eledelt meg szokták volt. közönséges ruhával fedezték magokot. kivált. aferfiak, mert az aszszonyok akor is csak aszszonyok voltanak. valamint mostanában. az az, hogy, a czifraságot akor is szerették. arany peretzet, fülben valot. küldöttenek nekik jegyben. most meg nevetnök. hogy ha látnánk ollyan pásztórnékót, akik arany fülben valot viselnének. mostani idöben aztot nem jovallanám. egy szoval mennyi sok féle bajnélkül éltenek. a melly ( a melly ) közöttünk közönséges. és amelyet már bajnak sem tartunk. mert hozá szoktunk, a valo hogy ezeknek a pásztoroknak. életek. szent. és ártatlan volt. és az Isten nem akarta. hogy városokban lvnán. a több nemzetekel esze elegyedgyenek., de énnekem ugy tettzik hogy az ollyan élet. igen vandorlo, és henyénlö élet. példa azok. akik mostanában is sátorok alat lanak. akik amás ember kenyerét eszik, és a más ruhájával fedezik magokot. az illyen nemzet mi hasznára vagyon a több emberi nemzetnek: az ollyan élet. csak tunyaság., és tudatlanság. valo gond nélkül valo élet, de üres. és lako helye. puszta, micsoda gyönyörüség pedíg egy zagda embernek a maga ültetett. gyümölcs fáit, és szöllöjit. gyümölcsösön látni. és fáradcságit, atermészettöl meg jutalmaztatni. mind ezekböl észre veheti kéd. hogy a sátoros életen nem kapok., igy mégis mind meg lehet amint vagyunk, mert avárosbol ide halyu a akas szót. de ezis unadalmas lészen. ha sokáig fog tartani. mert verö fényen sütetni valakinek magát. szükség nélkül. nem tarthatom gyönyörüségnek., az egész europa most békeségben vagyon. és hazokban lakik. csak mi sátorok alat.hátha valamely ország. bennünket akarna követni? ítéllye elkéd. mint átkoznának minket a kömivesek. és az átsok, de [p 0134] attol nem kel félni. mert nehezen válnék meg ki ki. a szöllö hegyétöl. kenyeret szintén ollyan jót lehetne enni. mint avárosokon. abban nem volna fogyatozás. tudgyaé kéd hogy, mit csinálnak a szerecsen aszszonyok. ót eménczét nem lehet a földben csinálni. mert mind föveny, se pogácsát nem lehet sütni. fa nincsen, hanem nagy fazaakot tartanak. abban kóróból tüzet csinálnak. és kivül tésztával vékonyon bé borittyák, ( borittyák, <és> igy ) igy sütnek magoknak pogácsát. vallyon a et nálun koldus lábnak hina. nem lehetneé igy meg sütni. ( meg sütni. <
> de meg bocsássan [bocsássa-ból javítva.] kéd ha többet nem irhatok mert ) de meg bocsássan kéd ha többet nem irhatok mert a nap is meleget süt. azért nagy alázatoson el végezvén levelemet maradok a ki tegnap voltam.

[75.]

rodosto 28 julÿ. 1726

semmi panaszom nem lehet. mert akéd levelei jönek, s' mennek a ezemhez. de néek ollyan kurták. hogy alíg kezdem olvasni.. csak a végire jutok. ollyan leveleket veszek hogy azt aarnám. csak két szóból állana, mert unadalmas. de akéd levelei, jó izüek, ( izüek, csak meg nem ehetném a papirost is. tudgya kéd ) csak meg nem ehetném a papirost is. tudgya kéd mitöl vagyon az, attol hogy szerettyük egymást. és aedves embernek alevele edves. de ( de még attol is ) még attol is vagyon. hogy kéd jol tudgya a maga gondolatit le irni. és a csakély dolgot is ugy fel tudgya ( fel tudgya öltöztetni. ) öltöztetni. hogy nagynak láttzik. és tettzik. mások pedig a nagy, vagy hasznos dolgot, izetlenné teszik. és kelletlen kel olvasni. azt meg vallom édes néném. hogy ha ollyan természetü volnál mint sokan vannak. nem sok papirosat vennék alevél irásra. mert azt nem szenvedhetem. mior látom némely aszszonyokot ugy irni az uroknak. vagy attyafioknak., mint ha valamely itélö mesternek. vagy püspöknek irnának, ha egéb képen nyájaso is. de a levélben. reá akarják magokot tartani. mint ha anyájas. és trefás levelhez. ( levelhez. nem ) nem kivántatnék az ész, szeretném az ollyanoknak meg mutatni akéd leveleit. meg tanulhatnák azobol. hogy miben áll. a nyájaságal. és észel irot levél, az én leveleimröl nem is szollok, mert már éd azokhoz szokot; csak joknak talállya kéd,. én sem ivánok egyebet. mi azutolso levelemtöl fogvást. bé [p 0135] mentünk volt avárosban. mert a rut idök bé hajtottak. és a vászon házainkot meg lyuggatták. de tegnap ismét más ellenség hajta ide bennünket táborban, a i elöt adárius hadais el szaladot volna. jaj édes néném, micsoda rut nyavalya azapestis. ma jol lenni, holnap meg halni. éppen nem vigasságra valo állapot. nem tudom ki hozta közinkben azt a nyavalyát. de bár ót maradot volna a honét jöt. mert más sok nyavalyák vannak ollyanok, a melyek idöbel hatnak al, más országokra. példának okáért. azt tarttyák. hogy a himlöt. a ( a [Beszúrás.] ) szarracénusok. hozták Europában. azt a nyavalyát ámérikában. a vad emberek., csak azoltátol fogvást üsmerik, a miolta az europaiak hozájok járnak, a pedig nem régi dolog. hát édes néném az az izetlen nyavallya. amellyet mi franczia nyavalyának hivunk, és amelyet ( amelyet hálá a mi egésséges erdélyieinknek, ) hálá a mi egésséges erdélyieinknek, nem üsmerünk. aztot más mesze valo tartományokban ( tartományokban nem üsmérik. [nem: fölé írva.] ) nem üsmérik, spanyol országban pedig olly közönséges. az a nyavallya, hogy egy uri aszszony ( aszszony semminek ) semminek tarttya mindennek meg mondani hogy rajta vagyon az a nyavalya, mint nálunk azt mondani hogy fáj afeje; de mi szükség nyavalyárol beszélleni. másrol beszéllyünk. de amit akarok mondani. ennekem, a sem örvendetes dolog. mert akis özvegy susi csak készül, és valamennyi portékáját látom hogy a ládában tészi, mint ha annyi kést verne a szivemben tudom hogy kéd azon nem törödik. akéd kegyetlen szokása szerént. de leg aláb egy kevesé. szánnyon kéd, hanem bánnya is. én eleget vagyok azon hogy meg maraszam, gondolom hogy talám a szive is azt tanácsollya néki,. de az elméjit nem nyerhetem meg. mert a szeme hozá szokot tele ládákot látni. az urának pedig az erszénnye. sokal kövéreb volt mint azenyim, ö ha engemet czirokál is. de jövendöre néz, az ezer aranyat amelyet hadtak néki, félti hogy idö elöt elne kellyen. tudgya hogy én ahoz semmit sem tehetek., láttya hogy minden szerencsém, joszágom, jegre vagyon epitve. azért nem a szivtöl. hanem azelúmétöl kér tanácsot, mit szolhatok ezellen., mert a bizonyos. hogy az okosság job tanácsot ád nékün mint a szivünk. mert a sziv csak a jelen valot suhajttya. az okosság pedig az jövendöröl is gondolkodik. a mi mostanai állapotunban pedig arrol igen kel gondolkodnunk. és nekünk bujdosoknak ( bujdosokk inkáb mint másokk ) inkáb mint másoknak. ki joszágokban fülelnek. a mellyeket csak ahalál veszi el töllök, és igy semmit nem szolhatok a susi ( susi [susa-ból javítva.] ) szándéka ellen. mert a mint a franczia [p 0136] példa beszéd mondgya. kinek kinek kel tudni hogy mi (mi [Beszúrás.] ) fö a fazakában. az én fazaamban. pedig. semmi haza menetelre valo reménségem nem fö. miért kivánnám én azt, hogy valaki amaga szerentcsétlenségin kivül. az enyimet is visellye, még eddig ezt a mondást nem izelitettem meg. hogy végy el engem te szegény. ketten leszünk. szegények, a kiknek tettzik kövessék, nem bánom. de mások se bánnyák ha nem követem., édes néném enged meg had végezem el ezta levelet mert ( mert olyan ) olyan meleg vagyon, hogy attol félek, a nap ma fel ne gyujttsa a sátoromot; a házban pedig. hüvöseb ( hüvöseb [ö - e-bõl jav.] ) lévén, énnekem hoszab választ irhatunk, édes néném. vigyázunk arra a drága egésségre.

[76.]

rodosto 17 septb. 1726.

Édes néném meg bocsás, hogy már tiz esztendötöl fogvást nem irtam. vagy nem irhattam, vagyis csak azért hogy nem irtam, mert irhattam volna, mond meg édes néném hogy miért nem irtam, mert én nem tudom, alkalmatosságom elég volt. a dolog meg nem gátolhatott. hanem a sok heverés, és dohanyozás, de hogy meg gyonyam, és vallyam igazán, nem más mulatatta el velem hanem ahalogatás, ahalogatást pedig aresttség okoza. mert mikor az ember csak holnaprá halogattya adolgot a nem jó, ( jó, aholnap eljö, de a végben vitel ) aholnap eljö. de a végben vitel azzal el nem jö. mennyi kárt vall. az ember ahalogatásért, és mennyi hátra maradás a dologban. én is csak azt mondottam. holnap irok, holnap irok, azonban nem irtam, és az idö csak folyt, mit nyertem benne. azt hogy, irtoztato pirongato levelet kelletet vennem. a resttségem. meg jutalmaztatására, de mint hogy meg érdemlem, halgatásal is veszem, mert mikor meg üsméri az ember magában avétket, a büntetést könnyeben szenvedi, avalo hogy az elmult ( elmult holnapnak ) holnapnak minden résziben, és rántzában, csak a resttség nem engedte. hogy irjak, de ha menteni lehetne a kéd itélö széke elött magamot., azal menteném, hogy nagy melegek jártak. e nem elég menttségé,? mint egy igen kövér pap. azon kérte akirályát. hogy ne mondasson véle nyárban misét. mert sokat izad, és el ronttya a mise mondo ruhákot, de édes kemény itélö bironém. erre a mostani holnapra jób. vagy is inkáb hidegeb [p 0137] menttségem vagyon, mert az elein, és kezdetin a holnapnak, aztgondoltam hogy hideg étek lesz belöllem, de csak háromszor vagy négyszer jött reám. az is harmad napban egyszer. de itt illyen nagy melegekben is. minden ember reszket a hideg miat; mert itt mindent a hideg lell., leg inkáb az urunkon busulunk, a kin harmad napi hideg vagyon, én töllem ma bucsuzot el, ugyan ezekre valo nézve is. kelletet tegnaptol fogvást. a vászon hazakot el hadni, és avárosban költözni., a so cseléd közöt, sokszor ( sokszor alig ) alig vagyon egy, aki a fejedelemnek szolgálhasson, a jó tüz mellet. a szkácsok reszketve föznek, de Istennek hálá. nem veszedelmes hideg lelések. és nem tartosok., a mi szegény urunkon. nem annyira ahideg már, mint a nagy erötlenség vagyon. és reméllyük. hogy Isten meg gyogyittya, mind azon által., ö keresztényeb modon gondolkodik mint mi, mert készületiböl ki láttzik. hogy örömest mégyen. ha Isten ki szolittya evilágból, arra valo nézve meg is csinálta a testámentumát, de az Isten éltesse, nénékám, tudodé mivel gyogyitottam én meg magamot., egy erdélyi drága orvoságal., minden nevetet véle. fö képen a fejedelem mikor meg mondottam., az a drága orvoság pedig. a káposzta leves., ha ehasznál. miért kell. az indiai drága orvoságok után járni. de már most nagyob hideg leléstöl félek. a mely nagyob lesz az elsönél. és a melyet egy hordo kaposzta lév sem gyogyitthattya meg., mert három vagy négy nap után susi lengyel ország felé indul, meg látomé valaha ( valaha [ha: Utólag beszúrva.] ) vagy sem. Isten tudgya, ugaan szép állapot. mikor az ember bujában meg nem hal. mert másként. négy nap mulva. elkellene engemet temetni. azt susi sem akarná. hát osztán ki irna neki? hát ö kinek ir ( ir [Beszúrás.] ) azután.? az illyen kérdésröl jut eszemben egy vezér, a ki is midön annyira meg szoritotta volt azt a hires muszka Czárt. 1711. a prut mellet. hogy egészen oda lett volna taborostol. a sveciai király azt meg halván. a vezérhez megyen. és mondgya néki. ihon kezedben vagyon a czár. feleségestöl. és egész táborával. vagy mind ele vagdalhatod, vagy rabul vihete. Constancinápolyban. ( Conspban. ) avezér. erre feleli, ha a czárt. rabul foghatom, hát osztán ki visel gondot az országára? a sveciai királly erre a feleletire. esze szidgya avezért. s.' ki megyen a sátorábol. elég az édes nénékám. hogy szivesen bánom tölle valo meg válásomot. ha akarná itt maradhatna,. vagy is inkáb. az Isten nem akarja. hogy ö akarja, mindennek a rendelés szerént kel végben menni, és ahoz kel magunkot alkalmaztatni, azt irod édes nénékám, hogy [p 0138] micsoda ember az a franczia aki nem régen jöt hozzánk, mert igen hazug, a Colonelus volt a muszka czárnál, de ót ki adtak rajta, mert senkivel meg nem alkudhatot, mindennel azt akarja el hitetni. hogy mindent tud. és mindent látot, ha huszat szol., a tizen kilencz szagva hazugság, már itt némelyel el hitette. hogy ö tud aranyat csinálni, gondolom amint látom. hogy talám meg akad itt közöttünk, mert az ollyan sok beszédü sik nyelvü sohonain, itt igen kapnak, annak a neve viguru, édes néném jo éttzakát, bona séra.

[77.]

rodosto 4 dik. xbris. 1726.

polatéti nénéám, két esztendö mulva, mert már két holnapja hogy innét el tüntem volt; nem lehet örökké csak egy helyben ülni, az egésségnek használ ajárás, és a resttség mellöl elkel némelykor szökni. meg is csalod magadot, ha azt gondolod. hogy nagy mulattságom volt a faluban. ahol voltam szüreten, leg nagyob gyönyörüségem a volt. hogy itt addig nem voltam, és ót baj nélkül töltöttem két holnapot. egy holnapig néztem mint szürnek, egy holnapig pedig eleget jártam. mert itt, az ösz leg szeb része az esztendönek, a szüret pedig leg szomoruab része itta mulattságnak., nem ugy mint nálunk, hogy a sok szedöt szedönét láttya az ember, az uri aszszonyok., leányok., oda ki mennek, ebédelnek. és mulattyák magokot, abort édesebbé teszik jelen valo létekel. és szedéseel, itt pedíglen a szöllösgazda. meg fogad ét vagy három embert. azok szedik. és puttonokban aszöllöt haza hordgyák., és ki ki a maga házánál szür, igen nagy csendeségel, mint hogy a szöllöröl vagyon a szó, Constancinápoly ( Constpoly ) körül láthatot kéd ollyan vastag szöllö fát. mint egy szilva fa, a szöllö szemek is rajta vannak ollyan nagyok mint egy szilva szem., de a nagyságát nem csudáltal ugy, mint azt, hogy némely ágain éret szöllö vagyon. némellyeken, a szöllö szem még nem nagyob az egresnél, más ágakon akor kezd virágozni, e szép dolog. hogy egy szöllö fán, illyen három féle jövést láthatni, és ez mind igy vagyon tavasztol fogvást télig. erröl talám myár irtam volt kednek de nem jut eszemben, de arrol nem irtam hogy egy görög püspök házánál, láttam ollyan nagy rosmarint fát. mint egy közönséges füz fa. mind ezek fel nem találtatnak zágonban, de el lehetünk nálok nélkül, itt sincsen szilva fa. se fenyö fa. egy nehány rendbéli leveleidet találtal it édes néném, [p 0138] a melyekben egy kis kegyetlen boszszontások vannak, de könnyü annak tréfalodni, akinek szive helyén vagyon,
incsen kegyetleneb. dolog meg válásnál.
titkos baráttyátol. valo távozásnál,
de csak az idöhöz, kel magunkot szabni,
és suhajtásunkot. a szivünkben zárni,
azt szokták mondani. hogy a meg orvosolhatatlan dolognak. nincsen job orvosága azel felejtésnél, nehéz. de az idö, ád arra valami kis segittséget, azután. az ( az [k - d-bõl javítva.] okoság ) okoság is ád eröt a türésre. nem probáltam., de hisziékéd azt. hogy a szeretet is meg avasodik. valamint aszalonna., atávul valo avasá tészi, mind azon által nincsen szeb dolog az álhatatos baráttságnál, franczia országban. egy uri iffiu jegyben lévén egy kis aszszonyal. nem tudom hogy, az iffiat a tengeri tolvajok el fogják. és áfrikában el adgyák., és egy nehány esztendökig semmit nem halhattak felöle, addig a leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén. hüségit meg akarta hozája tartani, sok idö mulva. valamely rabok arrol a földröl meg szabadulván. hirét vitték a legénynek hogy illyen helyen, illyen nevü török urnak a rabja. a leány azt meg tudván. egy ( egy léány ) léány baráttyával. esze beszél, férfiu köntösben öltöznek, és a leány annyi pénzt viszen el aháztol. amennyivel gondollya hogy ki válthattya, tengere ülvén, áfrikában érkezik, fel keresi a mátkáját, aki is csak el csudálkozik adolgon, azután. a törökel beszélnek aváltság felöl. de apénz nem volt elég, a melyet aleány vit volt, tanácsot tartanak hárman. hogy mit csinállyanak, vagy a leánynak., vagy a ( a [Beszúrás.] ) férfiunak viszá kelletet menni töb pénzért, a férfiu azt tanácsolta, hogy nincs más mod. benne, hanem hogy a leány mennyen viszá, a pénzel. és talám valamely atyafiak ( [A lap belsõ szélén] atyafia [olvasható, valószínûleg a ragasztástól nem látszik a k-betû.] ) ki szabadittyák, a leány arra reá nem állot mondván. ha én viszá megyek soha semmit nem cselekedhetem éretted. és az szülöim ( [Javítás:] az szülö im ) ugy fognak reám vigyázni, hogy soha többé viszá nem jöhetek, hanem mi atársammal itt maradunk rabságban helyetted; és te mennyel., szerez annyi pénzt, amennyi kivántatik a többihez. a férfiu, erre tellyeségel nem akart reá állani, mondván. hogy azt nem cselekedheti, hogy rabságban hadgya, a leg nagyob oka a, hogy ha a ( a [Beszúrás.] ) török meg talállya sejditeni. hogy nem férfiak., hat annyi [p 0140] pénzen sem fogja ki adni, és rabságban marad, a leány erre felelé. csak eredgy cselekedgyel ugy amint el vegeztük, mert ha szinte ugy lenne is a mint mondod, ( modod, [Íráshiba.] ) hogy a gazdád reánk üsmérne, az apámnak vagyon annyi hogy ki ( ki [Beszúrás.] ) válthat; az iffiu. a végezés szerént a gazdájának mindeneket meg monda, és a két leányt helyében hagyá. franczia országban érkezvén. ót csak hamar meg szerzé a pénzt, és a gazdájához viszá tére, a ki ( a ki [között mintegy nyolc betûnyi hézag.] ) is amég ö oda járt meg tudta hogy nem férfiu. hanem leány rabokot hagyot helyében. mert a leány nem tehetvén másként mindeneket meg vallot volt atöröknek. a ki is szépnek taláván. mátkájához valo hüségit, el bocsáttá öket. és mind ahárman szerencsésen viszá érkezenek hazájokban, és házokhoz. és a lakadalom csak hamar meg lett azután. talám édes néném a föld alat lako emberek is lakadalmaztak, és tánczoltak. mert tegnap elöt nagy föld mozgást érzettünk alattunk, azt gondoltuk hogy valamely szekére tették az egész várost. és ugy visznek valahová. mind ennyi föld indulások közöt is éd szolgája édes néném.