MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0097


[58.]

rodosto 13 xbris 1724

Azt irod édes néném, hogy ha gyakrabban írnék, gyakrabban venné levelemet, a valo ûs igaz. de mit irjak, ( irjak, irjamé [Sorvégen törölve.] ) irjamé azt, hogy haragszom. de kine haragudnék. mikor azt irja kéd. hogy már kédböl lehetne pap. ugy meg tanulta kéd a levelemböl. az egyházi szokásokot; lesz még ollyan idö, hogy boszut állok ezért. micsoda szép idö volna az. a mikor az aszszonyokot fel emelnék a papságra, ( papságra, bezzeg akor ) bezzeg akor volna jó idö, akor látnánk uj rend tartásokot, oh már is örülök annak az idönek, mint ha abban volnék, már elöre látom hogy a nagy böjtböl igen kicsidet csinálnának, vagy talám ki törölnék a kalendáriumbol, és annyi idövel meg hoszabitanák a fársángot. ugy hogy, mikor most hat hét a fársáng. akor tizen három lenne. oh' boldog idö, ( idö, a hetedik ) a hetedik szenttség, akor az elsö helyre tétetnék, oh' szerencsés idö. az elválasztás akor könnyü volna, és csak egy dologra vigyáznának, nem ugy mint most. oh kedves idö! hát mit mondgyak agyonásrol, mert nem tudok itéletet tenni felölle. ha el törölnéké vagy sem. mind azon altal ha jol meg gondolom, hogy az aszszonyok szeretnek mindent meg tudni, azt itélhetem, hogy talám meg hadnák, és hogy a penitentzia rövideb volna., de oh mely hoszu volna agyontatás, mert oly papné keziben akadhatnék, aki mindent meg akarván tudni. száz kérdéseket tenne, aki még agondolatokot is meg akarná tudni, de meg ellenben. könnyü penitentzíát adna, oh édes néném mint várom azt az idöt, de talám sokáig kel várnom. és addig el is temetnek, azután aszszonyomék, ha soha papok nem lesznek sem bánom, vallyon el hinnéké azt nálunk hogy micsoda melegek járnak itt most. de kivált meleg esök, és sok meny dörgések. kéd leg aláb hidgye el, mert nem hazudok. nyárban sem hallunk. nagyob, se több menydörgéseket mint most. de a ( de a derék ) derék állapot hogy igen igen ritkán esik itt le a menykö, tudom hogy sok féle és csudálatos erejét hallotta kéd amenykönek, de talám csudálatosabat nem hallot kéd, mint ( mint a melyet ) a melyet én olvastam. mikor eszemben jut, mindenkor nevetnem kel. nevesse kéd is, romában egy franczia követ a mikor egyszer nagy menydörgések voltanak. asztalnál lévén a feleségivel. és az ablakok hogy nyitva voltanak, a meny kö ( meny kö által [által: fölé írva.] megyen aházban <és ki m> ki ki meg ) által megyen aházban [p 0098] ki ki meg ijed. de semmi kárt nem tett. a mikor pedig által ment aházon, a követné melegséget érzet, ( érzet, talállya ) talállya ki kéd hol, és mint hogy asztalnál volt, nem lehetet a szoknya alá tenni a kezét. de asztal után. maga is el fogad ( el fogad nevetve [el fokad - elfakad; vö. 31. lev. is.] ) nevetve rajta. ( rajta. [70b:] a midön észre veszi, hogy a menykö megperselte. [meg: fölé írva.] gondold el édes néném. hol kereskedet. és kine nevetné eztet. most ) a midön észre veszi, hogy a menykyö meg perselte. gondold el édes néném. hol kereskedet. és kine nevetné eztet. most jut eszemben hogy egy kérdésire meg kel kédnek felelnem. én annak egyéb okát nem tudom, hogy miért eszünk hust ( hust pénteken, amidön azon ) pénteken, amidön azon a napon esik karácson, hanem hogy azt a szokást az ánglusok kezdeték, azért hogy az évangyeliumban a vagyon irva. hogy az ige testé lett. és idövel azt a szokást másut is bé vették. hát a francziák sok hellyeken, karácsontol fogvást, gyerttya szentelö boldog aszszony napig. szombatokon a hust meg eszik. azért hogy azon idökben, a boldogságos szüz gyermek ágyban fekszik, sok ideje vagyon már annak édes néném, hogy mi is abujdosásban fekszünk, ezt az esztendöt tudgyuk hogy csak nem egészen itt el töltöttük. de azt nem tudgyuk hanem tölttyüké itt, a másikat is. mely szép dolog hogy az ember nem tudgya a jövendöt. mert ha tudná. még elöre kéttségben esnék. de nem tudván bizik, és reménli. hogy ugy fordul dolga a mint kivánnya. nincsen evilágon hoszab táncz. a barát táncznál. és csak ( csak azt [azt: azon-ból javítva.] ) azt kel járnunk; mind addig a még vonnyák. csak az Isten egésséget adgyon. ugy legyen amint neki tettzi. mert szép dolog az egésség. azért arra vigyázon kéd. és irjunk gyakrabban.

[59.]

Rodosto ( [Keltezés:] Rodosto 16 jan. [A francia keltezésben a napok számát jelzõ számjegy elõtt le névelõ: le 16 jan. Ld. még a 49., 79. és 181. levél keltezését.] ) 16 jan. 1725

új esztendöben mi vigadgyunk, és ha lehet töllünk, meg is házasodgyunk., de azt a lehetet, el vették mi töllünk. és csak a gondolatot hadták ( hadták szabadságunkban, ) szabadságunkban, de már azis unadalmas kezd lenni, mert ugyan is mi haszna itt arrol gondolkodni, abujdosok házasága. [p 0099] igen szomoru házaság, de kivel, a kétek görög leányival. távul legyen. abizonyos hogy azok nem érdemlik a feleség vezet; csak arra valok. hogy reggeltöl fogva estig akereveten üllyenek, meg kisseb gondgyok a házra ne legyen. de igen sok a köntösökre, annyira, hogy minden nagy innepre az ( az [Beszúrás.] ) uj köntösnek meg kel lenni, és ha egyszer mulnék, az urának szemiben meg mondaná. hogy ha ö nem akar csináltatni, talál ollyat a ki ö néki csináltat. ötven ezer talléráru köves portékát adna is itt az ura afeleséginek, de abbol aszszonyom meg nem segitené egy polturával is azurát ha szegénységben esnék. készeb volna száraz kenyeret enni, mint sem egy gyöngyös nyakravaloját el adni. ha kétszer vagy háromszor napjában fel nem öltözhetik, akor el unnya magát. a micsoda selyem matériákban, és gyöngyösön láttya az ember, azt gondolná hogy mindenik egy grofné. és az asztala is hasonlit aköntöséhez, holot egy kis száraz halbol, vagy egy kevés riskásábol áll az ebédgye., és vacsorája. franczia aszszony sem kel. mert annak csak a kárttya. és az ének az eszében, a spanyolnék. szintén ugy bujálkodnak a köntösben. valamint a görögnék. és abban hogy kis lábok legyen. készeb is volna inkáb mindenét meg mutatni. mint sem alábát, hatha még ollyan kis lábok volna, mint a kinai aszszonyoknak. ót amikor valamely leányt jovallanak valakinek hogy el vegye. leg elöbször azt kérdi. ha nagyé a ( a [Beszúrás.] ) füle, mert a leg nagyobat tarttyák leg szebnek. és ha nagyé a lába, mert ha nagyob volna a kis ujomnál, már el nem vennék., eztet pedig nem fogja kéd csudálni, mihent ( mihent más fél ) azt kéd meg tudgya, hogy abban az országban a leány gyermek mihent más fél esztendös, mind a két lábát ki tekerik. és azután az ugy marad, és nem sokat ugrándozik azután. avalo kis lábai lesznek. de holtig nyomorult lesz, és csak aházbol sem mehet ki. azt tarttyák hogy a sánta aszszonynak. ( aszszonynak. ollyan ) ollyan forma mozgási vannak a melly tettzik, de szeretem másoknak., nekem pedig édes néném, erdélyi feleséget adgyon kéd. mert nem tudok ollyan országot. ahol az aszszonyok olly érdemesen visellyék a feleség nevet. mint a mi tündér országunkban. de a micsoda állapotban vagyunk, aztot még csak reménleni sem lehet. mindenüt a nagy békesség. és csendesség. nekünk pedig zavaros vizben kellene halásznunk, másut nem tudunk hadakozást. csak a töröknek a persával. ezis már egy nehány esztendöktöl tart. mi nékünk azt kel kivánnunk hogy a török legyen gyözedelmes. mert kenyerit eszszük. ( eszszük. <és> nem ) nem is degittik ugy a bujdosokot [p 0100] másut, mint ebben az országban. ez a nemzet nem is ollyan irtoztato valamint a hire vagyon. nem tudok ollyan ( ollyan nemzetet ) nemzetet aki oly csendeségben éllyen mint ez, és sohult ollyan békeséges maradásunk nem lehetne mint itt. Istennek légyen hálá. leg kisseb szerencsétlenség még közöttünk nem történt. akár hol talállyunk törökököt. mindenütt jó szivel ( szivel látnak ) látnak minket. mert atörök leg inkáb amagyarokot szereti le jobbat nem kivánhatunk mind ezekért nékik. mint azt hogy, még valaha legyenek keresztények. amen. hogy ha pedig ezzel a kevély görögökkel volna dolgunk. itt eddig nem lakhattunk volna. ezek noha keresztények de bennünket gyülölnek. a pedig bizonyos hogy leg kisseb ártalmokra nem vagyunk, ( vagyunk, ök ) ök ártanának nékünkha lehetne, de nem merik. mert leg kisseb dologért. a száz pálczát meg olvasnák rajtok., ( rajtok., és ) és igy becsületben. pés tiszteletben tartat minket a bót. mert itt azt nem tekintik hogy micsoda renden vagyon. hogy ha gazdagé. vagy régi familia, mind ezek meg nem mentik hogy a husz körmiröl le ne vonnyák, és a száz páltzát duplán meg ne kostollya. ki is lakhatnék az illyen. kevély nemzettségel., hogy ha igy a földig meg nem aláznák öket. én leg inkáb azon busulok itt, hogy hol nyomtassam ki a kéd leveleit. ha ollyan könnyen meg lehetne, a ( a [Beszúrás] ) mint aztot meg érdemlenék, nem kellene törödnöm. mert azt tudom hogy mások is gyönyörüségel olvasnák, senkit nem kel szemében dicsérni. de 25 mély földnire meg lehet, azért ha meg szid is, kéd. azt nem hallom, de azt kivánom hallani, hogy kéd egésséges. arra is kel vigyáznunk. mert az egésségesnek. étel, ital, és más egyéb fent álva is jól esik. adgyon Isten jó éttzakát. igen kedves álom látást. és holnapra fel virradást.

[60.]

rodosto. 22 apr. 1725

hol vagyon, hol vagyon az a puskás. ki meg lötte azt farkast, ki meg ette azt a kettskét. kit apám vettavásáron, hol vagyon az az ember, ki meg találta, azt a levelet. kit innét irtam kédnek. mit tehetek édes néném rolla. hogy már régen nem vette kéd levelemet ha nem irtam. azt nem kel csudálni. ha kéd nem vette. de ha irtam. hogy veszet volna ell, de mit törödünk rajta. a mi leveleinket. bécsben is el olvashattyák. hogy ha pedig a tengerben veszet, abizonyos hogy a halaknak, nem siroza meg a fogokot. édes néném, [p 0101] ha egy két levelünk el vész, irjunk tizen kettöt hellyekben., a nem nagy fáradcság, és a ( a [Beszúrás.] )resttséget meg nem háborgattya. de mit irjak, mert itt semmi hir nincsen, hanem ha azt irom meg, hogy most itt az örmény aszszonyok, nagy munkában vannak. mert most vetik agyapotat; irjunk hát a gyapotrol. mert az itt nem bolondság. de söt még nagy ( nagy haszon. ) haszon. mert sohult nem terem annyi mint itt. és az itt nagy karaskedés. a mi földünkön nem gondolom hogy meg teremne. mert meleg földet szeret. de magyar országban csudálom hogy meg nem probállyák. mert ótt vagyon ollyan hely, ahol meg teremne, és a nagy hasznot hozna az országnak. leg aláb az a pénz akit gyapotért adnak, meg maradna az országban. a gyapot mag, ollyan nagy mint egy borso szem, de fekete, és most kezdik vetni, nem nö nagyobat más fél arasznyinál. de egy szálból, három vagy négy ág is jö ki, és azon mindeniken egy egy gömbölyü gyümölcs füg, a mely ollyan. ( ollyan. mint ) mint egy kis zöld dio. és annak a virágja sárga, a még meg nem érik. ha fel nyittyák, enyv forma matéria ( matériá vagyon [vagyon: fölé írva.] ) vagyon benne, de mikor érni kezd, abbol az enyvböl leszen a gyapot. és magában ki nyilik, hogy a meleg jobban meg érelhesse, a midön pedig semtemberben ( semtemberben [!] egészen ki nyilt. meg ) egészen kinyilt. meg fejéredet, és a haja meg száradot, akor ki szedegetik ( szedegetik [d - G-bõl javítva.] ) a gyapotat a hajábol magostol. de mint hogy sok magja vagyon. és a gyapot ugy jöt ki szálanként abbol a magbol. hogy ujjal is nehéz volna a magrol le tépni a gyapotat, azért itt az aszszonyoknak ollyan kis kerekek vagyon. a melynek két tengellye vagyon. egyik vas, a másik fa. egyik egy felé fordul, a más más felé. ugy hogy, a midön a gyapotat magostol. köziben bocsáttyák, csak agyapot megyen által. ( által. <és> a ) a magrol le foszlik. és tisztán esik le más felé. és igy könnyen választtyák el a magjátol., az ollyan kerek nélkül. egy maréknyi gyapotat egy nap még nem lehetne talám ( talám tisztitani a magjátol, [á - g-bõl javitva.] ) tisztitani a magjátol, de a kerékel egy sák gyapot kevés. ihon már készen vagyon a gyapot. csak fonnya kéd. de édes néném. mint hogy agyapot nálunk meg nem teremne, kéd más hasznot tehetne a mi országunknak. a melyért méltó volna akéd nevét aranyal le irni az erdélyi historiában: ha az Isten haza viszi kédet. miért nem lehetne kédnek annyi selyme. hogy a szükségre valot nem ( nem kellene pénzen venni, ha kédtöl ) kellene pénzen venni. ha kédtöl meg látnák, más uri aszszonyok is követnék. [p 0102] és lassanként a haszonért a közönséges renden valok is fel kapnák, idövel nálunk is el bövülne, valamint más országokban. ahol ót is cak lassanként kezdették, ebben az országban, egy görög császár, bövön meg ajándékozot két missionárius papot, azért hogy ök hozták mesze országrol leg elsöben a selyem eresztö bogárnak a tojását, aztot ki költették. fel nevelték. el szaporitották. és meg mutatták miképpen kel banni vélek. és a selyemel. ök azt mint okos emberek. mind meg tanulták volt. itt hogy el szaporodot az oloszok is fel kapták. a görögöktöl, az olaszoktol. a spanyolok. és a francziák idövel fel vették, és igy terjedet el lassanként. és igy jöt bé a haszon a kereskedésel az országban, nevetném ha kéd lenne elsö fundatora a selyem eresztö bogaraknak erdélyben., azillyen dolgot, ha valaki el kezdené, a többi is követné, és az ollyat ollyannak kel el kezdeni a ki ahoz tud, mert csak eppen azérrt tettzik nehéznek. hogy nem tudnak véle banni. hogy is lehetne egy uri aszszonynak kedveseb mulattsága, és hasznosab. mint mikor látná hogy egy nehány ezer hernyo micsoda nagy serénységel dolgozik számára. de mint hogy azok az állatok, nagy ehetök, és mihent lesznek. azonnal ennei kezdenek. azö leg kedveseb ételek, az eperj fának a levele, ( levele, <és> a fejér. ) a fejér. és a veres eperj fa pedig. csak nem mindenütt meg teremne nálunk, csak kevés fáradcságal. én nekem pedig ugy tettzik hogy nem kellene sajnálni a fáradcságot, az ollyan munkásoktol. akik egy kevés fa levélért, selyemel fizetnek nekünk., még elöre meg mondom, és abban nem kételkedem, hogy kéd nem tudná, mint kel bánni azokkal a selyem csinálo munkásokal. de mint hogy egyéb dogom nincsen, le irom kédnek. hogy mit olvastam az iránt, azután ugy dolgoztassa kéd öket, amint tettzik. leg elsöben is egy tiszta házat kel számokra el késziteni, a kin jó ablakok legyenek. a hova a verö fény bé szolgálhasson, és a hová. az egerek. se más egyéb kis állatok ne mehessenek, a szél se érje. a ház közepin négy ( négy tzövekre ) tzövekre. egy gyéként kel teriteni, ágy formára. vagy ha gyékény nincsen, apro veszökböl kel fonni ( fonni [f - v-bõl javítva.] ollyan formát, valamint a szilva aszalokon ) ollyan formát, valamint a szilva aszalokon vannak. a ház már meg vagyon. hanem hozuk már a világra munkásokot a selyem eresztö bogárnak a tojása igen igen apro. hogy elig láttya az ember. és amikor tojik egy papirosra teszik. a papiroson hagyván egy nehány száz tojását. az oda szárad. és azt jo helyre el teszik tavaesöszig. azért vegyük elö [p 0103] azt a papirosot. és adgyuk oda valamely kövér leánynak, aki aztot a kebeliben tévén. a melegtöl, egy kevés idö mulva ót életre kapnak. mihent azt észre veszik, hogy mozganak. a papirosra. gyenge levelecskéket tesznek. már meg mondottam micsoda fának a levelit. a midön egy kevesé nagyobak lesznek., a fellyeb meg mondot ágyra kel öket el helyheztetni. és csak gyengén kel öket bé takarni fa levélel. a derekajok is fa level legyen. de leg elsöben is arra kel vigyázni hogy ezeknek ollyan dajkát kel adni aki munkás. és értelmes legyen. a ki afiait szeresse. a ki azoknak, mindennap. bizonyos orában fris levelet adgyon, elsöben meg tisztitván az ágyat, minden nap a tisztátalanságtol. és a leveltöl. e meg lévén, azután kel reájok hinteni szép lassan az uj levelet, mivel semmi ugy nem árt ezeknek az állatoknak. mint a tisztátalanság és anedvesség, arra vigyázzon a dajka, hogy vizes levelet ne adgyon nékik. az ( az [Beszúrás.] ) esös idöben szedet levelet. meg kel száraztani. és ha láttya hogy esö leszen. még elöre kel. levelet gyüjteni. és nem kel hogy böjtöltesse a fiait. mert. ezek akis állatok. mint hogy kevés ideig élnek. azért az idöt nem akarják. veszteni, és szüntelen esznek. hogy ha ollyan nagy szükségben találnának esni. hogy fa levelek nem volna., ollyankor lehet saláta, ( saláta, vagy káposzta levelet ) vagy káposzta levelet nekik adni, eztet ök meg eszik, mert a szükség rea viszi. de illyen eledeltöl. a selymek sem lészen ollyan jó

a dajka, tisztán, és jó eledel tartván fiait, arra igen vigyázon, hogy a midön szép idö vagyon, az ablakokot estig nyitva tarttsa., és a házat tisztán tarttsa. mivel a tisztaság és a jó áer, ezeknek igen egésséges. de egy kevesé nézük meg. hogy micsoda változásokon mennek által.

Ez a ( Ez a féreg. ) féreg. a tojásbol ki kelvén. igen kicsid. és fekete., egy nehány nap mulva. fejéredni kezd, de ezt a köntöst leveti. és mint hogy vastagodik. fejéreb és zöldes ruhat veszen magára. egy kevés nap mulva az ételt tellyeségel el hadgya, és el aluszik. mint egy két napig, azután hánkodni, és nyughatatlankodni kezd, ugy annyira hogy a nagy eröltetésben, meg veresedik akoron aböre meg ránczosodik. és azt leveti, nó már harmadik köntöst veszen magára, hát nem elég egy holnap alat. háromszor változtatni a köntöst. azután enni kezd. és akor. egészen más formáju leszen mint annak elötte, egy nehány napig jol évén. ismét mély álomban esik, abol fel serkenvén. [p 0104] uj inget veszen magára. az az uj bört, azután ismet egy kevés ideig a jól lakáshoz fog. de végtire. mind azt. mind az életet, mind a társaságot meg unnya, és mind ezektöl el akarván magát vonni. ollyan kis remete házacskát kezd selyemböl csinálni. amelyet nem lehet eleget csudálni. se a teremtöt elégé imádni. édes néném el untam már az irást is. azert felben ( azert felben ) szakasztom a mi remeténk munkáját. maszor le irom. hanem most arra kérem kédet. hogy az egésségre vigyázzunk. mert én vagyok aki voltam. és lészek a ki vagyok.

[61.]

rodosto 23 maji 1725

Edes néném meg bocsáson kéd. hogy hazudtam, vagy is inkáb, hogy a pennám hazudot. mert rodostorol dátáltam holot nem vagyok a városban. henem mellette, mert tegnaptol fogvást sátorok alat lakunk. ha tanácsot kérdettek volna töllem. mászorrá hadtuk volna a táborozást. mert a vászon ház, csak akor jó. a mikor más képpen nem lehet. de az ur akarattyán kel ügetni. elég a hogy, itt a sok kevés semmi dolgaimtól ment lévén. szabadoson el kisérhetem kédet a mi remeténk látogatsára. mennyûnk már most hozája. és nézzük meg. micsoda barlangot épit magának. mert az utolso levelemtöl fogvást. elég ideje volt, és ha egyszer bé zárja magát. azután nem szol hozzánk, ugy tettzik hogy az utolso levelemben ót hagyoky félben, hoygy ez az állat. végtire egy kis selyem házat épit magának. amidön ez az állat ahoz akar fogni. az ételt el hadgya és mindenüt keres magának ollyan helyt ahol épithessen azért seprü agakot. hintenek néki. és falra is ágakot függesztenek. számokra, mihent az ágokra fel másznak. azonnal el kezdik a selyem eresztést, és körös körül bé polállyák magokot, az elsö selyem nem ollyan jó, mint azutánna valo. amidön magokot egészen és jol bé takarták volna. azt a kis házát. belöl ismét meg béllik ollyan gyenge és tömöt hárttyával, a hová az áer nem férhet. ezt az utolso munkát el végezvén. akor el aluszik. és aváltozáshoz készül. valamint láttyuk hogy a hernyok pillangoká változnak. ahoz a változáshoz pedig két vagy három hét kivántatik. a mig ez eltelik. addig jó meg tudni, hogy az a kis házacska ollyan formáju. és ollyan nagy, mint egy galamb tojás. a selymet a melynek hasznát veszik, ugy kel gondolni. mint ha [p 0105] a tojást ( tojást [tojásra-ból javítva.] ) selyemel bé boritanak., a hárttya. amelyröl szollottam ide fellyeb, ollyan mint a tojásnak a haja, a három hét el telvén, az állat halotaibol fel támad. de más formában. mert az házán egy kis ablakot ( ablakot. furván ) furván onnét szép fejér ábrázattal. és szárnyakal repül ki. az elöbbeni köntösét. a házban hagyván, a házal együt a dajkájának hadgya. fáradcságáért. de mint hogy a selyem egészen el romlik. a midön a házát meg furja. azért csak egy nehányat hadnak meg magnak., és a többit a. melegre ki teszik, hogy az álat bennek meg hallyon, és fel ne támadhasson, ugy a selyem egy szálban meg marad. mert az állat nem hagyván soha félben munkáját. a háza is egy szál selyemböl áll, a melynek hosza kilencz száz lábni, és némelykor töb, de még az a szál dupla, és egymáshoz vagyon enyvezve. már gondollya el akiket magnak meg hadnak, a házokbol ki furván magokot, õk onnét el nem távoznak. a ( a nösténnye ) nösténnye sokal nagyob a férjeknél, egy nehány napot szabadságban töltvén egymással. azután. egy papirosra teszik a nöstént. valamint a gyermek ágyban, és apapirosra tészen, leg aláb ött száz tojást. ebböl el itélheti kéd. hogy nem kel sokat meg hadni magnak. és hogy, négy vagy ött pár, elég maradékot hágy., immár a selyem meg vagyon. de az erösen aházhoz vagyon tekerve, és enyvezve. azt le venni meg más mesterség, de azt is meg cselekszem. csak ( csak [c - d-bõl javítva.] ) kedvit talállyam kédnek. leg elsöben, is azokot akis tojás formákot. lágy meleg vizben vetik. hogy az enyv meg olvadgyon. azután egy kevés seprü szállal habarni kezdik, azért hogy a selyem szál. a seprüre tekerödgyék, de sak hat szálat tekernek együvé. és a még egészen le tekerik. addig mind a meleg vizben maradnak a kis házacskák. aztot tudgya kéd. hogy a selyem., természet szerént sárgás, és ha meg mossák. szép fejér. immár bizvást nevessen kéd, hogy ollyan dologra akarom kédet tanyitani, amelyet kéd jol tud. de mint hogy kéd ugy kivánta. engedelmeskedni kel. de aztot talám nem tudgya kéd. hogy voltak ollyanok, akik meg probálták. hogy a pók hálo, még eröseb volna a selyemnél. hogy azt ugy meg lehetne szaporitani. mint a selymet. de mint hogy több költtségben telnék, azért abban hadták. mert egy nehány ezer pokot. husal kellene tartani. hát azt irtamé meg valaha kédnek. hogy egyiptumban. egy nehány ezer tojást tesznek egy meleg mekenczében. és husz nap mulva. annyi ezer pislent huznak ki belölle. [p 0106] de azt tarttyák. hogy azért a gyuk hus ót nem ollyan jó. ma látom hogy. csak a gazdaszszonyságrol kel kédnek irni. de félben hagyom. mert el felejtettem volt. hogy táborban vagyok. de a mi táborunk ollyan mint a ízraéliták tábora. ahol egy puska szót sem hallani. azért jó éttzakát ís kivánok kédnek., mert it nem kel félni azellenségtöl. csak a fülben mászotol.

p.s. aztot tudgya kéd. micsoda rendet tartunk a városban. itt is hasonlo renden és szokáson járunk., nincsen is szeb ajó rend tartásnál., aztot ehy közönséges ember is véghez veheti házánál. de arra a mi földünken, nem igen hajtanak, még az urak is. de jol cseleksziké?

[62.]m

rodosto 11 junÿ. 1725.

Eleget nevettem édes néném a kéd udvaros köszönetin. mint ha én azt meg érdemlettem volna. és mint ha valamely uj dologra tanitottam volna kédet. de el kel vennem. és meg kel tudnom. hogy a kéd köszöneti. csak arra valo. hogy bátrabban ki nyissam a tudományomnak erkélyit. jó némelykor meg bátoritani az embert. mert sokan vannak ollyanok. akik szégyenlik világosságra tenni gondolattyoot. noha jobban gondolkodnak.sokszor, mint azok, akik aztot csak bátran ki pökik. arrol igen okosan gondolkodik kéd. hogy ugy szeretné nevelteteni a fiát és leányát. valamint ót pérában nevelik a francziák. édes néném. ót pedig csak csak kereskedöket lát kéd. de az országokban kellene látni hogy a nemes ember gyermekeit mint neveleik. avalao hogy nekik magok királyok vagyon, és ahol minden féle tudományok. és mesterségek virágoznak. az is valo hogy egy országnak aboldogsága, az iffiakot valo jó neveltetésekböl áll. a hadakozást. atudományokat, és a mesterségeket akor kezdik tanulni, a mi boldogtalan országunkban mind ezekre alkalmatossága nincsen egy iffiunak. noha mind ezekre, ollyan alkalmatos volna, mint akár mely nemzet. mind azon által. ugy tettzik. hogy még is jobban lehetne nevelni az iffiakot, ha az attyák jobban gondolkodnának, noha közüllök sokan tudatlanok. és egy vaknak. nehéz avilágtalant vezetni., de ha magok is a tanulást jobban szerették volna. a fiakot töbre tanyithatnák. mert egy jól neveltetet. és oktatot iffiu, a fiát is a szerént neveli. mert ugyan is nézzük [p 0107] el. hogy neveltetnek nálunk az iffiak. közönségesen, leg aláb tiz vagy tizen egy sztendös koráig a faluból kinem megyen. hanem addíg a falusi iskolában jár. addig az ideig meg tanul olvasni. de az olvasásal. csak paraszti szokást is tanul. ha iskolában nincsen, othon egyebet nem lát, hanem minden héten hétszer. az apját részegen láttya. a ki nem törödik azzal. hogy a fiában valamely nemesi. és keresztenyi jó erkölcsököt olttson. és csak a cselédekel valo társaságban hadgya. akiktöl minden féle rosz szokást, és rosz erkölcsöt látván. el tanulván. azok benne csak nem holtig meg maradnak, és a nagy paraszttságban valo neveltetése miat, azt sem tudgya ha nemes ember ( ember gyermekeé. ) gyermekeé. talám meg sem tudhatná másként, hogy ha csak a jobbágyok kis uroknak nem neveznék. tizen két vagy tizen három ( három [Beszúrás.] ) esztendös korában, valamely Collégyiumban bé plántállyák, a honnét. huszon négy. vagy huszon ött. esztendös korában szabadul ki, ollyan idejében. a melyben másut már az ollyan iffiu jó deák. jó historicus, a ( a gyéométriát, gyeográfiát ) gyéométriát, gyeográfiát szükségihez képest tudgya., és már jó hadi tiszt. nem csak hadi dolgot, de országos dolgot is bizhatnak reája. de már vigyük haza pompával a mi huszon ött esztendös deákunkot a Collégyiumbol. és nézzük meg. hogy annyi tanulás után. mit tud. és hogy ha használhaté valamit tudománnyával az országnak. vagy magának, leg elsöben is a mi deákunk azon igyekezik hogy czifra köntöse. és. paripája légyen. égy nehány önyvit és philosophiáit valamely almáriumban el temetvén, azután falurol. falura bé járja az attyafiait. áristotelesnek ót egy nehány terminusit ki pöki. de deákul már szégyenlene beszélleni. azért hogy az aszszonyok tanulo deáknak ( deáknak ne tarttsák. ) ne tarttsák, az attyafiainál mit csinál, leg hasznosab beszélgetése a vadászatrol. ( vadászatrol. a lovakrol, ) a lovakrol, vagyon. ha asztalnál vagyon. nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék, és még deáknak tartanák, ha magát mentegetné. ebed után vagy az aszszony, vagy a leányok házában bonttya ki a mit virgiliusbol. vagy ovídiusbol olvasot, de hogy az iskolárol valo emlékezetet is tellyeségel el felejttse. szükségesnek gondollya lenni hogy a szolgálok közül, kettöt. vagy hármat szereteinek fogadgya. e szerént fel rován az attya fiait, és közöttök. egy nehány részegség után, meg mosván torkát. a deák szótól. és az iskolai portol. ismét haza iromtat azzal. amit az attyafiaitol tanult, de mit tanult. azt a tudományt elö veszi. mihent [p 0108] az apjához venedegek érkeznek., meg leg nagyob gondgya is a lesz., hogy az apja vendégit meg részegittse. és az apjátol is, azért dicséretet vegyen más nap, e szerént tölt el két vagy három esztendöt, vagy a vadászatban, vagy az italban, vagy a vénus udvarában. és a mit egy nehány esztendökig tanult, azt egy kevés dö alat. csak nem mind el felejti., de mit tanult volt. annyi esztendökg csak a deák nyelvet., és egyebet nem ( nem tanulván ) tanulván annak házánál hasznát nem sokat vészi, és a gazdaságban ollyan tudatlan mint mások, és a physicájábol. annyit nem tud. mint a molnárja, vagy a kovácscsa, nem tudván csak annak is okát adni. hogy miért hinti meg vizel. ( vizel. [Beszúrás.] ) annyiszor az egö szenit, annyi deáksága után. csak azt is a tisztartojátol kel meg kérdeni, ha a szöllöje. délre, vagy északra feksziké; kérdgyük már aztot hogy mikor fogja hasznát venni alogyikájának., ha meg házasodván, agazdaságakor. annak semmi hasznát nem veszi. az ország gyülésiben el menvén. az ország dolgához nem tud; nagy csendeségben. kel halgatni a végezéket. ( a végezéket [? Nyilván:végezéseket.] ) mivel ha ót ugy disputálnának, mint az ( mint az [Sorvégi törlések.] ) iskolában. azonnal ö is. fel ugranék székiröl, és fel. kiáltaná., nego majorem., de ( de azokhoz ) azokhoz nem értvén. ollyan tanácsot kel adni, hogy hánnyák el az ember föt, nem hogy azt tudná, hogy miben áll, az ország haszna, de ( de azt ) azt sem tudgya micsoda országok szomszédi erdélynek, hogy ha a maros. a tiszában folyé elsöben vagy a dunában, de hol? a meg más kérdés volna. mind ezekböl láttyuk. hogy a nyolcz vagy kilencz esztendeig valo tanulásnak. se maga. se az ország hasznát nem veszi. mert a deák nyelvnek ugy venné hasznát, ha a hadakozásrol, az ország igazgatásárol. és más tudományokrol valo könyveket olvasnának. de igy, a mi philosophusunk. egy, két esztendö mulva. ollyan tudatlanná ( tudatlanná lészen. ) lészen. valamint a gondviselöje. és ha a tisztartojának. nem kelletnék. irni, talám az irást. és az olvasást is el felejtené. nem akarom ezekböl azt ki hozni. hogy a deák nyelv ( nyelv ) haszontalan volna. hanem csak azt mondom. hogy egy nemes embernek idö vesztés annyi esztendökig csak azt a nyelvet tanulni, mivel a mellet más egyéb hasznos tudományt is tanulhatna. egy paraszt ember gyermekének, még haszontalanab. és job volna mihent irni, és olvasni tud. valamely mesterségeket tanulni. mivel a mesterségek. és a kereskedések hajtanak hasznot egy országban, tudom hogy a mi országunkban, egy iffiunak más tudományt nem lehet tanulni. mert [p 0109] nincsenek arra valo Collégyiumok, mint más országokban, a hol egy huszon ött esztendös iffiu. négy vagy ött féle tudományokot tud, és egy közönséges iffiu, két vagy három mesterséget. de lehetetlent nem kel kivánni a szegény erdélyiektöl. nem is kivánok. de az atyák nagy számot adnak azért hogy a fiakot nagyob gondviselésel nem ( nem nevelik. ) nevelik. és a nemesi jo erkölcsre nem ingerlik még eleinte. hanem még példát adnak a részegeskedésre., a feslet. és tunya életre. ha a fiakot csak arra vennék is hogy a deák könyveket magyrra fordittsák. ugy a tanulásokot. aközönséges jora forditanák. mivel sokan vanak ollyanok. akik arra. alkalmatosok volnának. és ha csak egy könyvet forditana is meg. életében. azal mind magának. mind másoknak használna, és látná valamely ( valamely gyümölcsét ) gyümölcsét annyi esztendeig valo tanulásának, de a sok hejje huja, a kopo, a virrattig valo ital, mind ezekre idöt nem ád, és nem engedi hogy az elme valamely hasznos dologban foglallya magát, és ha meg vénül, jó tanácsot sem tud adni. mert iffiuságát haszontalan töltötte el. és egy tudatlan tanács ur, ollyan ( ollyan egy ) egy országban. mint egy üres hordo. a pinczében, de édes néném most veszem észre, hogy miben töröm a fejemet. mind azon által mint haza fia, azt akarnám hogy a tudomány oly közönséges volna nálunk,. valamint a tudatlanság, de ( de [és-bõl javítva.] ) akár mely hoszu levelet irjak is kédnek erröl a dologrol, azzal a mi iffiaink szokásokot meg nem változtattyák. se az atyák. az asztalnál valo régi bé vett rendet. el nem hadgyák. kédnek pedig azt jovallom, hogy a fiának ( fiának [fiánák-ból javítva.] ) ollyan tudományokot adasson. amelyekel használhasson országának. én eleget ( eleget predikálottam a fiakrol, ) predikálottam a fiakrol, azért le szállok a predikállo székböl. és mennyen fel kéd is oda. predikállani. a leányokról, a kédet illeti. mert a leányok neveltetésére. ugy kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok, és azt mondom, hogy jol oktatni a leányokot ollyan szükséges, valamint a férfiakot, és az egyika, olyan hasznos az ( az országnak, [országnak: fölé írva.] ) országnak, valamint a másika. hogy lehet a? nem igazé az édes néném, hogy egy jol nevelt, jol oktatot eszes leány, ( leány, aszszonyá ) aszszonyá változván. a fiát mind jol tudgya nevelni, oktatni, és tanyitani. és aztot az ország szolgálatyára alkalmatosá tenni. ergo ( ergo, hasznára ) hasznára vagyon tehát az országnak., ha leányokot jol nevelik, és oktattyák. a régi romaiak. meg ajándékozták az ollyan anyákot, kik a haza szolgálattyára, [p 0110] jol nevelték fiokot. erröl többet nem irok, és többet nem írhattam volna. ha szinte fiam volna is. de nincsen, és azt bánom. de azt is bánom hogy ma ismét satorok alá töttünk lakni, mert a napokban, viszá mentünk volt a városban. itt kel a vászon alat pergelödni, és ugy süt a nap itt minket, valamint a koldus lábat sütik atüznél. édes néném az egésségre vigyázzunk, és mondgyon el kéd. egy olvasot érettem, mert a sok fülben mászoval tele a sátorom. 5

[63.]

rodosto. 7 7bris. 1725

Édes néném csudállya kéd azt. hogy lehet irni egy kocsonnyának. mert mi csak nem egészen el olvadtunk a sátorok alat. és csak tegnaptol fogva kezdek helyre jöni. oka pedig annak. a, hogy tegnaptol fogvást viszá jöttünk a mi meg unt kedves városunkban. és már itt tölttyük az idöt, amint lehet szegény bujdosoktól, hol szomoruán, hol kedvetlenül. de mi reánk is az az Isten visel gondot, aki a hazájokban lévöket élteti; azokot ót meg hadta. minket ide hozot. aztot mind egy kéz cselekedte. egy régi ( régi [Beszúrás.] ) philosophus. azt kérdette egyszer a másikátol, hogy mit csinál az Isten az égben, ( égben, aki ) aki is azt felelte reá, hogy egyet fel magasztal, és mást, meg aláz. okosan is mondotta volt solon krésus királynak. hogy nemo ante mortem beatus, mert senki nem mondhattya magát boldognak, halála elött. ha azok nem boldogok kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk. kik itt szaporittyuk a levegö eget. suhajtásunkal. hogy pedíglen kéd a constancinápoly meg vétele historiáját olvassa. az igen szép, és hasznos idö töltés, második mahumet császár ki aztot meg vette. a tízen ötödik saeculumnak a közepiben, igen nagy hadaozo fejedelem volt, azt sis irják felölle hogy egy nehány nyelvet tudot, a mely igen ritka a török ( török császárok ) császárok közöt, aztot pedig én is olvastam, hogy a pérai hegyen vítette által a gályáit, és nagy hajoit. a mely mostanában. tellyes lehetetlen volna. és a mely akoron. rettentö munkának kelletet lenni. az ollyan munka, az régi romaiakhoz illet, a kik ( a kik csak nem ) csak nem hihetetlen munkákot vittek végben. és a mellyeket, még [p 0111] mostanában is csudálkozásal láttyuk. a mostani törökök. nem hogy ollyan nagy munkákot vinnének végben. de eszekben sem jutna, mahumetnek pedig szükséges volt ollyan nagy munkákhoz fogni, mert ollyan görög császáral volt dolga. aki keményen oltalmazta avárosát, és meg is oltalmazta volna. ha a minden napi veszedelem után, ujab, ujab hada lehetet volna. de a sok ostromokban minden nap fogyot a népe. és végtire az uttzákon kelletet vereedni atörökökkel, ugyan magát is ót ölette meg, mahumet pedig a maga népit nem kimélette, és az ostromokkor. a ki csak viszá fordult is, maga ölte meg., de látván hogy az egész népének meg csökkent volna a szive. és nem örömest menne ostromra, az egész táborán ki kiáltatá, hogy avárost prédára ( prédára bocsáttya. [bocsáttya: fölé írva] erre az egész sokaság ) bocsáttya. erre az egész sokaság fel zudul. és parancsolatot nem várván. ostromnak megyen. avárosbéliek is, hogy meg oltalmazhassák feleségeket, gyermeket, keményen viselék magokot. ugyan ezér lön ollyan nagy vér ontás avaros meg vételekor., azután az egész várost. fel dulák, ( fel dulák, rablák, ) rablák, és predálák, és irtoztato dolgokot cselekedének ( [A kéziratban:] cselekedé [sorvégi elválasztásnál csonkán maradt.] ) a törökök, azt avárost Constantinus épitette vala, ( vala, ugyan ) ugyan Constantinus nevü görög császár is, veszté el, életével együtt. de ha szinte aváros meg vétele historiáját olvassa is kéd. de ( de [Beszúrás.] ) lehetetlen hogy le ne írjam kédnek. ( kédnek. <
> ) mahumetnek eghy kegyetlen cselekedetét. talám nem teszi fel. mindenik historicus. a város meg vétele után, egy igen szép görög leányt vittek egy basának. a ki is a leányt szép voltáért. a császárnak adgya. a császár ( a császár meg szeretvén. ) meg szeretvén. harmad napig csak aleányal töltötte az idöt, senki feléje nem mehetet. se semmi parancsolatot nem adot, a vezér, és a töb basák azon meg ütközvén. kérték avezért, hogy mennyen a császárhoz. és jelencse meg, hogy az egész hád nem tudgya mire véln i cselekedetét. avezér meg jelenti acsászárnak, a ki is parancsollya. hogy hivassa, eleiben basákot. abasák eleiben gyülnek, a császár nagy czifrán fel öltözteti a leányt, akinek is volt neve, erini a basák csudálni kezdék a leány szépségét és a császár kérdé töllök, hogy ha nem volté méltó ollyan szép leányal. három napot tölteni. ( tölteni. mindnyájan ) mindnyájan fel kiálták, hogy igen is, a császár. mondá nékik hát miért indultatok fel. és miért gondoltátok hogy el felejtettem volna hivatalomot, de mindgyárt meg mutatom néktek. hogy ha a magam gyönyörüségit szeretem is. de azt el tudom [p 0112] hadni, és méltó vagyok hogy nektek parancsollyak, erre fel indulván, a basák ellen, a kardgyát ki vonnya, és a szegény ártatlan leánynak a fejét el üti. és mondá azután a basáknak, a ki ennek oka volt. a meg fizeti ezt nekem, meg is fizeték; mert sak hamar, a tanács adoknak el ütteté a fejeket. de ha szinte illyen boszut álla is a szegény leányért, de annak nem kelletet volna. maga lenni hohérjának; édes néném, mint ha üsmértem volna. ugy meg set a szivem, annak a leánynak halálán, és azzal, minden nagy cselekedetit, meg mocskolta mahumet. mert ugyan is, egy ollyan ártatlan személyt. akit annak elötte egy nehány orával szeretet. és akinek virágját el vette, ugyan annak egyszers mind hohérja lenni. irtoztato kegyetlenség! az illyen cselekedettöl, irtozik a természet, mivel az oktalan állatok közöt is látunk. hálá adokot, ha mahumet meg nem vehette volna Constancinápolyt, nem lett volna a néki olyan nagy gyalázattyára, mint ezen cselekedete. de ne szollyunk többet. arrol a leány hohérrol. és ne sirassuk továb azt a szegény lányt. hanem az egésségire vigyázzon kéd. és engemet igen igen kel szeretni. mert én azt meg érdemlem. ugyé édes néném. hogy pedig azon végezzem el levelemet, amin el kezdettem, hogy ajánllyuk Istenek bujdosásunkot. és ha suhajtunk is, ne törödéssel suhajtozzunk. mert igen sokan vannak ollyanok. a kik roszabbul vannak nálunknál, erre azt mondgya kéd. hogy a nem nagy vigasztalás. és hogy mi haszna vagyon. egy éhel halónak, abban. hogy kolosvárt jó kenyereket sütnek, avalo, de az is valo. hogy a nyughatatlanságal valo vágyodás. azIstent meg bánttya. ( meg bánttya. a suhajtás enyhitti ) a suhajtás nyhitti a szomoruságot. mert.
suhajtás könnyitti, a nyomorultakot.
nagyon engeszteli, szomoruságokot.
azt töllök nem tíltyák, hallyuk pogányokot.
kik panaszolkodni, nem bánnyák raboot.
de ugy a suhajtás. mind könnyeb, mind hasznosab lészen. ha aztot az Istennek ajánlyuk. és ha csak azö segittségit suhajttyuk. nincsen könnyeb mint jó tanácsot adni, én ollyan vagyok. mint aza pap. ( [Elírás:] aza pak. ) aki mindenröl meg feddette ahiveit. és mindenkor jó tanácsot. adot, egyszer azt mondották nékie., hogy másoknak mindenkor jó tanácsot ád, ( ád, de maga ) de maga nem követi, azt felelé reá. én csak néktek predikállok. nem magamnak. talám én is azt mondhatom kédnek., szerencsés jó éttzakával együtt.

[p 0113] [64.]

rodosto. 23. 7bris. 1725

Az ( Az [az-ból javítva.] ) urunkal. bercsényi ur látogatására jüttünk, aki is igen roszuil vagyon, és ha egy darabig el viszi is betegségit, de annyira nems viszi, hogy abbol ki gyógyullyon. a lábaibol igen sok viz fóly ki, a melyet a borbélyok roszra magyarázzák. és féltik attol a veszet cángrénátol, a ki is az árviz után. ha quártélyban szál, onnét. egy Compánia borbély sem verheti ki. az Isten oltalmazzon meg minket attol, ( attol, de ha az Isten azt reánk ) de ha az Isten azt reánk bocsáttya, jóbót kel követnünk, ( [A kéziratban:] követnük, [elírás.] ) az Isten mennyi szenvedéseket. betegségeket bocsátot a szentekre. a kik ötet szerették, és szolgálták, azért hogy az illyen rosz. mint én. meg láthassa, hogy ha az ollyan szentek szenvedtenek. hát én micsoda szenvedést nem érdemlek. ök azért szenvedtenek. hogy például legyenek. és jobban meg tisztittassanak valamint az arany a tüzben. én nekem pedig azért kel szenvednem. hogy akaratom ellen is végit szakaszthassam roszaságomnak. édes néném, mely jó az egésség, aztot pedig leg gyakoráb mi magunk ronttyuk el, mert miért látunk a szerzetesek, ( szerzetesek, és a munkás ) és a munkás emberek közöt, annyi egésséges öreg embereket, ennek igen könnyü okát adni, mert se a szerzeteseknek. se a munkásoknak, az elméjek annyi változást nem sznved, a nagyra vágyás, fösvénység. irigység, nem gyötri, ezeknél pedig semmi ( semmi inkáb ) inkáb nem röviditi az életet. anyughatatlanság, a gyötrödés. az elmét meg ronttyák. és az elme, az egésséget. de ( da ne ) ne szóllyunk az elméröl, hanem nézük el. micsoda mértékletes életet élnek a szerzetesek. és a munkások. és nem kel csudálni ha sokáig élnek. mert az ö ételek. és italok. közönséges, és mértékletes,, csak nem mindenkoron, egyaránsu. étellel és itallal élnek. a sok féle étellel. gyomrokot meg nem terhelik. és ha vasárnap, vagy más innep nap. egy más munkás ember, többet talál enni. vagy innya,. aztot másnap a dolog. és az izadás meg orvosollya. de aztot csudállyuk. hogy látunk az urak közöt öregeket. és ne csudállyuk. ha látunk betegeseket. mert mi lehet nagyob ellensége az egésségnek, mint a torkosság. mértékletlenség. és sok féle savanyu. és édes, az a sok féle. hidegitö. és melegitö. micsoda zenebonát, nem csinál gyomrokban. és mind ezekkel. halmozva [p 0114] meg tõltik magoot. azután. nem hogy valamely járásal. segittenék az emésztést. de még aztot meg gátollyák. két oráig valo déli álommal, hát még a rettentö ital mit csinál. a midön, nem az árvizben. hanem az árborban kel uszkálni a szegény gyomornak; a kinek lehetetlen meg emészteni mind azt. amit belé töltenek. és ( belé töltenek. és vetnek, ) vetnek, az okoza azután a sok féle rosz humorokat. vagy nedvességeket. és a sürü vért, és a sok nyavalyák ezekböl származnak. ezért mondgya egy példa beszéd, hogy az ember a fogával áss magának vermet. elég a. hogy, a szegény ur. nem gondolom hogy meg gyogyullyon. a szegény susi azért igen szomoru; elégé ( elégé [eleget- bõl javítva.] ) vigasztalnám de csak fél fogra nevet. nem is lehet másként. amennyi sok nyughatatlanságot kel szenvedni. mert akor láttzik meg ajó feleség. amikor az ura beteg. édes néném vigyázon az egésségre kéd. mert a derék állapot. és maradok kéd szolgája. amen.