MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0090
[55.]
rodosto 18 aug. 1724
Édes néném. ha tudná kéd
micsoda nagy buba vagyok, ( vagyok, [Beszúrás.] ) meg esnék
akéd szive rajtam. és el olvadna, valamint a vaj atüznél. (
atüznél. és [és: fölé írva.] ) és
rántottát fözhetnének véle. gondold el édes néném, mar
két naptol fogvást az urunk nincsen itt. kilencz mély
földnire ment vadászni. oda lészen vagy két hétig, engemet
itt hagyot hogy gondot visellyek aházra. és a cselédekre, csak
bátyám itthon maradgyon. mert ö nem udvaros, szány, édes
néném, szány, ihon vadászni nem mehettem. minden nap susihoz
kel mennem, foglyot nem löhetek. csak susival kel beszélgetnem,
micsoda nagy böntetés enekem. bár csak egy holnapig tartana
a büntetés. de akár meddig tarttson. de addig ugy busulok.
hogy majd meg halok örömömben. a minap susival beszélgettünk
hogy mint lett aházasága, és hogy ennek elötte más fel
esztendövel nem gondolta volna hogy grofné legyen belölle.
(noha jó erkölcsiért meg érdemlette). elég ahogy,
abeszélgetés közben, elébeszéltem neki hogy micsoda csufos,
és szerencsés házassága lett egy aszszonynak, kédnek is elé
beszéllem had tellyék az idö, franczia országban. egy városi
gazdag bironak, az iro deákja, meg szeretvén egy lányt,. meg
kéri, és alakadalomra napot rendelnek. ótt pediglen
közönségesen az a szokás vagyon. hogy a lakadalom napjan. az
ebéd, és a tántz estig tart. és estve. mennek. a templomban.
az esketésre, és onnét az ágyban. elég ahogy. az iró deák.
vígan volt ebéd felet. és ebéd után. tánczban viszi a
mátkáját, a kí is a táncz közben, örömiben. vagy mi
képen. egy kis szelet talált bocsátani, az irodeák azt meg
halván. el szégyenli magát. és az a kis szél. ugy meg
hidegiti benne a szeretetet, hogy a tánczot el hadgya. és meg
izeni a mátkájának. hogy ellene mond a véle valo
házaságnak. és férhez mehet. a kihez neki tettzik, el
itélheti kéd hogy micsoda szomoruságal fogadá a leány ezt
a követséget. mások pedig neveték a deák együgyüségét.
elég a hogy, a biró másnap meg ( meg tudván. )
tudván. hogy miben mult el aházaság. hivattya az iró
deákját. minden képen eleiben adgya oktalan cselekedetit. hogy
egy olyan csekély dologért a melyet csak nevetni kelletet
volna. a házaságot félben hadta. a biró látván hogy nem
akarna magában szálni, és a leányt el venni, mondá néki.
hogy mivel a ( a [?] leánynak ) leánynak ellene
mondottál. énnekem gondom lészen reá, hanem meny el a
házamtol. azután a biró ( a biró meg ) meg mondgya
aleánynak. hogy ö elveszi [p 0091] ha hozzája mégyen,
aleány azt nagy szerencséjinek tartván. reá áll, a biró
csak ( csak hamar; ) hamar a lakadalmat meg csinállya, de
öreg lévén, csak keveset lakhoték a feleségivel. és sok
pézit, joszágát a feleséginek hagyá. aki is azután parisban
ment, és ót uri aszony modra kezde élni. mint hogy szép volt.
egy öreg gazdag generalis meg szereti, és el veszi. de eztet
is csak hamar ki szolittyák avilágból. és ez is mindenit a
feleséginek hadgya. nó már nagy uri. és gazdag aszszony lett
belölle csak hamar; de még a szerencse fellyeb vitte. mert
Casimirus király ( király le tévén ) le tévén
a lengyel országi királyságot párisban ment lakni, és ( és
ót ) ót meg látván a mi szerencsés aszszonyunkot, meg
szereti, és el veszi, de mind azon által ugy hogy, csak titkos
felesége legyen. az aszszony nem törödvén azzal. ha
királynénak nem hittzák is, mert valóságoson az volt. ha
titkon is. mind ezekböl meg láttyuk édes néném hogy mely
csudálatos uton vezetetünk. ha szinte az utat nem üsmérjük
is. és hogy gyakorta, a szerencsétlenség, szerencsére
szolgál, valamint a mi titkos királynénkal történt. mert
ugyan is ki ne gondolta volna hogy az a kis szél. holtig valo
ártalmára ne legyen. de nem hogy ártalmára. de a tette
szerencséssé. és anélkül. csak alacson rendben maradot,
volna. és az a kis szél vitte ötet. a szerencsének
parttyára. de nem jovallom mind azon által a leányoknak. hogy
az ollyan széltöl várják szerencséjeket. mert az illyen
példa soha meg nem történt. de mit ( mit mondgyunk
) mondgyunk az iró deákrol. azt mondom hogy csak az ollyan
szélre volt érdemes, ugy tettzik mint ha az a frater, csak a
szélnek csinált lakadalmat. ugyan csak azzal is maradot, (
maradot, a mely deákbol ) a mely
deákbol az ollyan szél ki fujja a szeretetet, meg erdemli hogy
a leányok ( a leányok sok babot, ) sok babot,
és retket egyenek. és ugy meg füstöllyék, valamint a sodort.
tudom hogy kéd is erre itéli öket. édes néném itt most en
vagyok azur. ugy töltöm az idöt amint lehet. hol jol. hol
roszul. hol joban. hol roszban, de csak telik, én is ballagok
véle együtt, de azt kellene bánnom. hogy nem ugy töltöm.
amint kellene, és csak akor akarok jo lenni a mikor meg
házasodom. a bizonytalan, és most kellene jo lenni, hogy akor
jobb lehetnék. csak azt kel tehát mondani édes néném.
maradok a kéd rosz szolgája.