MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0078


[48.]

rodosto 26 aprilis. 1723. ( [A kelzetésben az évszám] 23 [része javítva 37-bõl?] )

édes néném. akár mennyit éllyen az ember, akár micsoda ( micsoda [da: Beszúrás a sor elõtti margón.] ) kedvére tölttse ( kedvére tölttse ) napjait. de mind azoknak ahalál avége. aszegény bersenyiné aszszonyom is azon végezé el életét, aki is már egynehány napoktol fogvást. betegeskedvén, és ( és [Beszúrás.] ) nem anyira szenvedvén fajdalmakot. mint a természetnek, magában valo elfogyását. aki is mint agyertya ugy alut ell. tegnap három ora felé dél után. már észre vettük. hogy csak hamar el aluszik. holmi kérdéseket tettek tölle. erendelése iránt. az urunk az ágya mellet volt és mindenre meg felelet. és söt még, valamit akart volna még mondani a fejedelemnek. már el is kezdette [p 0079] volt. de egy két szó után. csak sendesen ki mulék evilágbol. alig vettük észre halálát, sokat kivánkozot szegény amulando hazájában, de az Isten az örökös hazájában vitte., ugy tettzik édes néném. hogy hatvan kilencz esztendö mulva. csak gondolkozhatot arrol a szent hazárol. azt el mondhatni arrol az uri aszszonyrol, hogy igen jó erkölcsü áitatos aszszony volt. azt is elmondhatni. hogy mindenkor nagy méltoságban élt. és a szükségnek csak a hirit hallotta. nem is lehetet más képpen., leg inkáb a mikor bövségben volt. még mind ebben a bujdosásban is. ma tettük koporsoban szegényt. és gondolom hogy ( hogy a jesuitákhoz ) a jesuitákhoz viszik bé innét. constantinápolyban., tudom hogy ót lez kéd a temetésin, tudom hogy már azt várja kéd, hogy meg irjam misoda állapotban volt az ur. az illyen szomoru ( [A kéziratban:] szomo- [sorvégi elválasztásnál így maradt.] ) orákban. a midön az aszszony betegeskedet. igen igen tudta kedvit keresni, és amidön halálán volt. akor ugy történt hogy alut. nem akarták fel költeni. hogy jelen ne legyen. a midön fel ébredet. és meg tudta hogy a szegény aszszony nincsen már a világon. akor avalo hogy egy keveset könyvezet. mi azt gondoltuk. hogy majd nagy zokogásokot ( zokogásokot [Az elsõ k - g-bõl jav.] ) fog tenni, de sokal csendesebben volt. mint sem gondoltuk volna; és a keserüség mellet a ládákrol gondolkodot. illyen avilág. vallyon nem házasodiké még meg., itt nincsen más leány. hanems susi. és két özvegy aszszony. susihoz pedig még más is tartaná közit. de aki gazdagab. ahatalmasab. most ez elég. mert a szomoru dologrol nem kel hoszu levelet irni.

[49.]

rodosto ( [Keltezés:] rodosto 22 [Vö. az 59., 79., 181. lev. is.] ) 22 aug. 1723.

Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem. hogy már egy nehány levelire nem feleltem kédnek, az utolso leveliböl látom kédnek hogy kéd jó prophétáné. de ugy tettzik hogy nem kellene csufolni a keserüségben lévöket, mondván, hogy más kézre kerül amadár, ha énnekem is anyi. volna a ládámban, mint másnak. talám a madár is meg maradot volna, de rend szerént a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg., elég ahogy akéd jövendölése bé fog [p 0080] telni. és ha hatvanhoz közelitünk is de abarány hust csak szerettyük. már a sak nem bizonyos, mások elött, de én nálam a bizonyos, mivel atitkot meg kelletet tudnom, hogy susi most minden orán bercsenyiné leszen. egy részint bizony nem bánom, mert jó erkölcsiért meg érdemli. és lehetetlen lett volna ebben az országban jobbat választani nálánál. de itéllye el kéd micsodások aleányok. aztot tudom hogy a szivnek semmi része nem lesz ebben a házaságban. aztot maga is tudgya. hogy a testnek sem lészen. de hogy a grofné titulus zengjen a fülünkben, alig várjuk hogy el mondhassuk a segéllyét, ( segéllyét, ) azt kédre hagyom. hogy kéd mondgya ki a sententiát. hogy ha mind illyeneké a leányok. alég ahogy a jövendöbéli vö legényt. vagy is inkáb vö embert. most a köszvény nem háborgattya. és susiért gyakrabban meg mosdik. mert azt tudgya kéd. hogy a szegény aszszony éltében egy holnapban ( holnapban sem ) sem mosdottunk meg egyszer. de most egy kevese csinosaban tarttyuk magunkot., micsoda szép dolog a szeretet. mint meg iffittya az embert! hát ha meg vagy husz esztendöt le rázhatnánk magunkrol. láttaé kéd. az ollyan öreg embereknek akalendariumját akinek iffiu felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egésségit. és hogy micsoda idökben, és napokban kel együt hálni a feleségivel. és mikor kel különösön. eleget nevettünk susival. mert én egy ( én egy kalendariumot ) kalendariumot csináltam neksi, azt mondgya. hogy nem szereti az ollyan kalendariumot. lehetetlen hogy le ne irjam kédnek. az öreg emberek kalendariumját. a nem más. jeleket mutat. hanem csak arra oktattya. hogy mikeppen vigyázanak. életekre. és egésségekre. valamint más kalendariumban, fel vannak téve. a szerencsés. és a szerencsétlen napok. itt is fel vannak jegyezve az ollyanok. a mellyekben lehet a felségekel hálniok, és a melyekben különösön. példának okáért. a nagy böjtben. és azinnepek elött valo böjti napokon. különösön. penteken, szombaton. különösön. a négy kántori. napokon. különösön. a három sátoros innepeket. mindeniket octatvával meg kel tartani, azért különösön. az apostolok innepeken. különösön, az évangyélisták napjain. különösön. a magak ( magak [k - utólag beszúrva.] ) pátronusok napjain, nyolczad napig különösön. ezen kivül, télben, a midön havaz, különösön, hanem a mikor tiszta az idö. akor meg lehet együt. tavasz felé. ha náthások. vagy hurutnak. külkönösön. a májusnak végiig. nyárban. az izadságal is elég nedves humor megyen ki belöllök. azért különösön. öszel meg lehet [p 0081] együt. mind addig, még a ködös idök nem kezdödnek, mivel aködös idökben. különösön. az esös idökben különösön. a midön sok meny dörgések járnak. különösön. ha a gyomor valamit jol meg nem emésztet. nyolcz napig különösön. ezen kivül. mikor a napban fogyatkozás vagyon. nyolczad napig különösön. a mikor aholdban vagyon fogyatkozás. akor tizen két napig különösön. ihon édes néném az öreg emberek kalendariumja.nem tudom mint talállya kéd. de susi azt mondgya. hogy el kel égetni. mert gyakorta ( gyakorta mondgya ) mondgya hogy különösön. én pedig ködös, mind esös idöben szeretvén kédet. maradok kéd szolgácskája. az egésségre vigyázunké.?

[50.]

rodosto 15 8bris. 1723

hol vannak a musikások, fujják el a tehén notát, és ( és és [Kétszer kiírva: sor végén és új sor elején.] ) vonnyák el a meny aszszony tánczát. mind ezekböl el itélheti kéd. hogy ma itt házaság lesz. de azt is jo meg tudni kédnek. hogy lakadalom nem lesz., és hogy csak száraz korttyot nyelnek a mái lakadalomban. talám a meny aszszonynak sem leszen jobban dolga. elég a hogy., ma esküt meg bercsényi ur. susival. két vagy három bizonyság elött. de azt is titkon. el itélheti kéd. micsoda örömben vagyon susi. aki is bizony meg érdemli a grofné titulust. és az Istenek iránta valo rendelésit lehet csudálni. aki is micsoda uton veszi gondviselése alá, az idegen országban lévö árvákot. édes néném. azt is ehez teszem. ( teszen. [Elírás.] ) hogy mi jol vannak az ollyank, a kiknek. elég vagyon aládájokban. mert bercsényi ur. nem annyira a szükségért házasodot meg. mint azért hogy vagyon modgya benne, mert üsmerek én ollyat. kéd is üsmeri hogy nagyob szüksége volna aházaságra. mint bercsényi urnak. de non habet pecuniam, és nem csak a bucsut járják pénzel, hanem a meny aszszony tánczát is. nem jó törvény volté alykurgus törvénye lacedemoniában. ahol proba esztendöt el lehetet tölteni a leányal. ( a leányal. véle ) véle laktak. esztendeig. kettöig, ha egymásal meg nem álkhattak. a házaság sem lett meg. ki ki esmét más társat kerest magának. de ne keressük ezt a szokást arégieknél. itt is ezt fel talállyuk, mert a ( mert férfiu. [a: fölé írva.] ) férfiu. egy aszszonyal, vagy leányal. a török biró eleiben megyen. és [p 0082] ót meg mondgya abirónak. hogy ezt a személyt el veszem esztendöre, vagy kettöre. mikor az idö el telik. annyi pénzt tartozom adni neki. a biro egy czédulát ád nékik. és azután szabadon együt lakhatnak, de a birót meg kel ajándékozni, mert a nélkül. végben nem megyen a dolog. szeretném tudni, hogy mit mondanának erre a mi erdélyi aszszonyaink. fogadom hogy sok mondaná. placet. sde talám, még a férfiak sem vesztenének rajta. ha az illyen törvény szokásban volna,. tudom hogy, a ma lett bercsényiné fog kédnek irni, és titkosab dologról is irhat mint én. ( én. hanem ) hanem azt kérdem kédtöl, micsoda külömbség vagyon. a penitentzia tartásnak szenttsége közöt, és a házaságnak zsenttsége közöt.? erre feleletit ( erre feleletit ) el várom kédnek. és azonban fris jó egésséget kivánván kédnek. maradok..

[51.]

rodosto. 19 xbris. 1723

édes néném. már egy nehány levelemre nem vettem kédnek válaszát kédnek is hasonlo panasza lehet reám, de annak azt az okát adom, hogy már egy holnaptol fogvást. a mi urunk mindenkor roszul volt. és a lábaira nem álhatot a köszvény miat, erre azt mondhattya kéd, hogy az én ujjaim nem voltak köszvényesek. és irhattam volna. én meg azt felelem erre. hogy mind a szivem. mind az elmém köszvényben feküttek. még az uj házas aszszonyt sem láttam a miolta házas, hanem ma. ma sem láttam volna meg, hakételen nem lettem volna. a fejedelemel oda menni. mind azon által azt meg kel vallanom. hogy az a kételenség, tettzet, a köszvényes szivnek, és mikor ót voltam. egy kis háragos pirongatás azért hogy annyi ideig látni nem mentem. orvoság gyanánt eset. de édes néném. az ollyan orvoság. még nagyob fájdalmat okoz. micsoda orvoság jób tehát.? a talám job volna ha lehetne. hogy az orvosságot is. kerüllye el, azember, de ez a mesterség, mind azon által. ha jó volnék, azt kellene mondani, hogy mindent véghez vihetek abban. aki erött adhat. itt mi már ugy vagyunk. mint ha mindenkor itt laktunk volna, és mint ha, mindenkor itt kellene laknunk. mar nem csudálom, mikor ( mikor hallom ) hallom másoktol, hogy a hazáját el felejtheti az ember. mert talám magam is el felejteném, ( el felejteném, ha csak ) ha csak a [p 0083] minapiban az édes anyám levelit nem vettem volna, a ki is irja, hogy gratiát szerez, ha bé akarok menni, és hogy, az uram halandó lévén, holta után mire juthatok. idegen országban, e mind bé tellyeseghetik. és minden képen csak bizonytalan voltát látom a sorsomnak., de mind itt, mind másut. csak az Isten akarattyára kel magunkot hadni, és ne ugy gondolkodgyunk mint az ollyan ( az ollyan istentelenek. ) istentelenek, akik azt tarttyák, hogy az Isten a világot teremptvén, ( teremptvén, <és aztot> magára ) magára a világra hadta. hogy mennyen a mint mehet. és hogy az aprolékos dolgokra nem vigyáz. valamint hogy az orás, meg csinálván az orát, aztot fel tekeri, és azután azt járni hadgya, amint neki tettzik. eztet nem ugy kel hinni egy kereszténynek., a kit is arra tanyit az évangyélium. hogy az Istennek, ollyan gondgya vagyon egy szegényre. valamint egy királyra. és hogy minden dolgunknak. az ö akarattya szerént kel folyni. ha azt más képpen hinnök, azt is ,kellene tartanunk. hogy nincsen más világ. és hogy csak a nagy urakért. a gazdagokért teremptetett ez a világ. az alacson rendüek, és a szegények., csak azokért vannak evilágon, valamint avizben, az apro halak. a nagyokért, és valamint az oktalan állatok. a terh vonásért, ne adgya Isten, hogy illyen hiszemben legyünk, és hogy ebben. csak a nével valo keresztényeket kövessük. mert én azt hiszem hogy az Istennek ollyan gondgya vagyon reám valamint egy királyra, és az én életemre, sorsomra, ugy vigyáz, valamint a leg gazdagabbakéra. valo hogy világi modon, azok jobban vannak, de mint hogy keresztények vagyunk ( keresztények vagyunk ) csak azt kel mondanunk legyen Isten akarattya rajtunk. észre sem veszem. hogy uj házas aszszonyon kezdem el a levelemet, és predikácion végzem, de édes néném. egy ki jo gondolat nem árt. és láttya kéd. hogy az Isten akarattyára hagyom, hogy nekem még abban modom nem. volt a miben volt már háromszor bercsényi urnak. csak azt mondom valamint az esopus rokája. aki el nem érhetvén a szöllöt. azt mondotta. nem ért még meg, én is. hogy még el nem jöt az idö. de arra eljöt. hogy kéd irjon és az egésségire vigyázon. ( vigyázon. <és jó éttzakát mondgyak nénémnek.> majd ) majd el felejtettem volna. kédtöl egy mesét ( [A kéziratban:] masét [elírás.] ) kérdeni. mondgya meg kéd. micsoda külömbség vagyon a penitentzia tartás szenttsége, és a házaság szenttsége közöt. ezt a mesét talám mászor is meg irtam kédnek. de nem jut eszemben. de mint hogy uj házasokrol kezdettem el a levelet, [p 0084] azért irom még egyszer. még egy nehány vers is jutot eszemben. az is az uj házasokrol., de a bizonyos hogy susira nem szabhatni. mind azon által csak le irom. nem lévén mit irni egyebet
A valo jó kata, hogy leánykorodban.
ha részesé tettél, volna joságodban,
könnyen setem volna, a bartátságodban,
az igaz nem volnék, mostan rabságodban.
Óh én édes uram, azt én régen tudtam.
akása hogy meg ne, égessen meg futtam,
veled ugy ne járjak, attol én tartottam.
jó éttzakát édes néném. többet nem irok, talám ebben az esztendöben sem veszi kéd. töb levelemet.

[52.]

rodosto. 18 februarÿ. 1724.

Edes néném már egy nehány levelemre nem vehetem. kédnek válaszát. tudom hogy kéd is ritkán, és késön veheti leveleimet. mert most ritkán járnak a hajok. a nagy szelek miat. az utolso levelét ennek elötte husz esztendövel irta kéd, de hogy ne fillentsek. ennek elötte husz napal. nem tudom hol sétált annyit a tengeren, még is azt irja kéd. hogy már ideje volna. kéd látni el mennem. azt én szivesen kivannám, de ( kivannám, de [d - h-ból jav.] ) ha én husz napig maradnék a tengeren. talám halva vinnének kédhez. és kaposzutát fözetne kéd velem. töb napokot is töltöttem én a tengeren, de jo hajokon, az it valokon pedig éppen nyomoruság. azért tegye le kéd. egy kevés ideig azt a kivánságát. szeresen. kéd hanem lát is. és elégedgyék meg kéd. a leveleimel, ( a leveleimel, azt irja kéd. ) azt irja kéd. hogy nem emlékezik reá, hogy még maszor is meg irtam volna kédnek a mesét, és hogy irjam meg a magyarázattyát, eleget nevettem azon. a miképpen magyarázta kéd, mert kéd csak azt tarttya, hogy jób a házaság. a penitentzia tartásnbál, a valo hogy most gyönyörüségeseb, de nem minden férfiu, és asszony mondaná azt. de a még aztot valaki jobban meg magyarázza, én addíg, azt a különbséget találom a penitentzia, és a házasság szenttségei közöt, hogyaz elsö szenttséget. szánsal. bánásal kel el kezdeni, de annak a vége örömre ( örömre [e - ö-bõl jav.] ) válik. a második [p 0084] szenttséget pedig örömel kezdik. de bánasal, és szomoruságal végezik. a kinek nem tettzik. magyaráza más képen. édes néném, hanem üsmerem is, de meg szerettem azt a leányt a kiröl irja kéd. hogy micsoda veszedelemre tette életét az annyáért, mert a jó szivet méltó szeretni, de a pogányok közöt is látunk ollyan jó szivü leányokot., a többi közöt, arégi romaiak idejében, a tanács romában egy aszszonyt halálra itélvén, nam akarta más képpen meg öletni, hanem hogy éhel halyon meg, azért a tömlöczben vetették, és semmi ételt, se italt nem adtanak nékie. senki véle nem is beszélhetet. hanem csak épen a leányát bocsátották hozája. de aztot is mindekor jol meg visgálták. hogy ha nem viszené enni az annyának. a tömlecz tarto látván hogy két hét mulva is az aszszony csak jó egésseges a tömlöczben, a tanács eleiben megyen. és ót meg jelenti hogy annyi ideig az aszszony étel nélkül is. jó égességben éll, a tanács arrol beszelgetvén, parancsollya a tömlecz tartonak. hogy nagyob vigyázásal légyen., és hogy az aszszony leányát is jobban meg visgállya. a tömlecz tarto ezeket végben viszi. de az aszszony ötven nap mulva sem akar meg halni éhel, a tömlecz tarto azon csudálkozván. gondolkodik magában. hogy mikepen lehet az. azt vegezi el magában. hogy egyszer meg lesi a rab aszszony leányát. hogy mit csinál mikor az anyával vagyon, ollyan helyt keres azért magának, a honnét titkon, mindent meg láthat hogy mit csinálnak a tömlöczben. másnap. a rab aszszony leánya a szokot orában az annyához menvén. a tömlecz tarto is a rejték helyere megyen: és akor láttya meg, hogy mivel élt annyi ideig arab aszszony., ( aszszony., mert ) mert mindennap aleánya tejivel élt. a tömlecz tarto elö beszélvén. atanácsban. hogy miképpen szopta a rab aszszony a leányát. és hogy minden nap. ugy szoptatta az annyát. a tanács azt csudálván. és nagy dicseretet adván a leánynak. az annyát ( az annyát ) ki bocsátattya, és jó teteményiért. aváros joszágábol meg ajándékoza., a jó szivü aszszonyt. két ezer esztendö mulva is, méltó szeretni, ( szeretni, [szeretetbõl jav.] ) de illyen példát. a férfiak közöt többet találunk. ( <
> [Megkezdett zárójel?] ) meg bocsáson kéd. hogy ezt találám mondani. azért most nem is irok többet, hanem jó egésséget kivánván, maradok, kéd szolgája.