MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0052


[36.]

Rodosto. 24. apr. 1720

Edes néném hanem mondanám is hogy ide érkeztünk, csak arrol meg üsmeri kéd. hogy honnét dátálom a levelemet elég az hogy azIsten szerencsésen ide hozot. mindnyájunkot, és mihent ide érkezet beresényi ur. mindgyárt anagramát csinált a város nevéböl. és ejöt ( ejöt [ajöt-bõl jav.] ) ki belölle, óstóród. ez igen hozá illik a bujdosokhoz., elég a hogy erröl eleget lehetne elmélkedni., de azt hadgyuk mászorrá. most pedig fogadásom szerént. had irjak meg mindeneket kédnek. lg elöször ót kezdem el. hogy jéniköböl 16dik indulánk meg, ( indulánk meg, <7 orakor reggel.> már agálya ) már agálya készen várta a fejedelmet; a mely igen nagy méltoságára eset a fejedelemnek hogy a császár gályát küldöt számára. a gálya is, a nagyobbak közül valo volt; mivel. 26 pár lapát vonta, mindenik lapáton. kin 4. kin 3 ember volt. mind egészen 220 rab vonta a gállyát, azon kivül száz ( száz fegyveres léventi. ) fegyveres léventi. (vagy hajdu.) benne, egy szoval agályában voltunk mindnyájan 400, a gályás fö tiszt, basa volt; a fejedelem mellet lévö császár kapicsi basája valünk volt. azon kivül egy csorbasi, 7 orakor a fejedelem a gályában szálvá. tiszteletnek okáért az ágyuval löttenek, a vas macskákot fel vonák. és vonni kezdék agállyát, a császár kastéllyát meg haladván. ellenkezö szélre találánk, a szigetek felé kételeniteténk venni utunkot. amely szigeteket nevezik., insula [p 0053] prinipium, forgács ur azt észre vévén, hogy nem a volna arodostoi ut, és nem tudván az okát. hogy miért megyünk a szigetek felé, azonnal. meg ijede, és kezdé a fejedelemnek mondani. hogy a porta meg csalta. és nem rodostora viszik, hanem niomediában. a hol tökölyi volt. a fejdelemnek haszontalan vala bátoritani. és mondani., hogy talám aszelet akarják meg nyerni. vagy más okok lehet, és attol nem tart. hogy nicomediában vigyék, és arra okot nem adot aportának. hogy akarattya ellen vitesse valahová. mind haszontalan vala, mert minden bizonnyal el hitette vala magával hogy nicomediában visznek, és mind addig tarta attol. valamég a szigeteket el nem érök, ót meg szálván 11 orakor, ebéd után bercsényi ur is oda érkezék, más nap is a szél ellenkezö lévén estig, estve pedig hat orakor. onnét el indulánk jo széllel. rodosto felé. egész éttzaka jó szelünk lévén. a vitorlákot fel vonták. és nem kelleték. lapátokkal vonni., a harmadik napon. 8 orakor reggel, ahéracléai portusban bé mentünk, és vas maskákot vetének le, a kapucsi basa pedig elöre rodostora mene, hogy rendelést tenne a szállások iránt, és mind addig itt kelleték nekünk maradni, 21. a kapucsi basa a fejedelemnek tudtára adván. hogy már készen volnának aszallások., ma 5 orakor reggel meg indulánk, és 11 orakor dél elöt rodostohoz érkezénk. ( érkezénk. a fejdelem [a - ö-bõl jav.] ) a fejedelem azonnal ki szálla a gályábol. és a lovak a parton lévén, pompával kisérék a városban lévö fö tisztek a fejedelmet szállásáig. édes néném nem egy kis uraság a gállyán járni, ót a nagy rend tartás leg kisseb dologban is, a nagy csendesség, a mikor két száz ember meg randittya, csak el hiheti kéd hogy jol meg vagyon randitva. aztot pedig mind egyszersmind, az ötven két lapátot egyszersmind teszik a vizben. egy lapátnak a haszasága, vagyon leg aláb öt ölni, igen szép mulattság azt nézni, de meg, ha az ember azt meg gondollya, hogy azok a szegény rabok. csak nem mind keresztények, és hogy holtig ót kel maradni nekik, meg esik az ember szive rajtok; azon kivül is a gálya vonás. igen nehéz munka. aki azt nem látta, nem lehet annak azt ki gondolni. azt gondolná az ember, hogy mindeniknek az egész karja ki szakad. ugy meg ránttya a lapát öket a valo hogy az ételeket meg adgyák, de a ruházattyok csak rongybol áll, a miénk még is ingben dolgoztanak. azért hogy a fejedelem ót volt. és ugyan ezért az okért is nem bántak roszul vélek, demásként. ing nélkül dolgoznak. és averést [p 0054] leg kissebért szenvedniek kel, a mint magok is mondották szegények, a midön valamit akarnak nekik parancsolni. csak süveltenek, már ök azt tudgyák mire valo, és egyszers mind fognak a munkához. az ö székek ugy vannak rendiben egymás után. két felöl. valamint a templomban szoktak lenni. közepette uttza vagyon., a hol szüntelen járnak alá s. fel a tisztek, és azt nézik ha valamelyik nem vonnyaé jol a lapátot, ha beszélneké egymásal, kinek kinek a maga helyében kel maradni, oda vannak lánczolva. és mihent a vonást el hadgyák, le kel ülni. és ugyan azon helyben kel alunniok is. egyébkor soha nem ( [A ne nyilván elírás nem helyett.] ) szabad fel állani. hanem a mikor a gályát vonnyák. és ollyankor. igen szomoru zörgést hall az ember. mert csak a sok lántz zörgésit lehet hallani, mind ezekre azt mondaná kéd. hogy lehetetlen ezeknek a szegény raboknak. hogy szabadságokot ne suhajttsák, mind azon által vannak még is ollyanok, a kik azt a nyomoru életet meg szokták. mivel én beszéltem két magyar rabal. a kik husz esztendötöl fogvást vannak agállyán, és mondottam, hogy ha nem lehetneé ollyan modot találni abban hogy meg szabadulhassanak. csak ezt felelék erre. miért mennénk mi már magyar országban. feleségünk. gyermekünk talám már meg holtanak. ót is mivel elnénk. itt ételt adnak, és meg szoktuk már ezt a nyomoruságot; avalo hogy nem ártam ezt a feleletet töllök, másként is gondolkodnám. ha helyettek volnék. a mi gállyankon. minden féle nemzetekböl valának. magyar, német, franczia. lengyel. muszka. a noé bárkájában nem volt ennyi féle nemzettség. ki veszem az állatokot, elég a hogy, az egész bujdoso magyarok itt vannak. kinek kinek. itt vagyon el hintve a kenyere. addig csak itt kel lenni a még abban tart. kinek kinek pedig bövön elegendö és tágas szallása vagyon. csak én ( én egy szolgával; ) egy szolgával; egy gazdag örménynek. az egész házát birom. és mindenik háznak vagyon egykis kerttye, a midön meg hallották az örmények hogy közikben jövünk lakni, mert azt jo meg tudni, hogy ebben a varosban negy féle nemzettség vagyon. török, sidó, görög, és örmény, mi az örmények házaiban lakunk, azonnal a kadiához. (vagy a török birohoz) mentenek, ( mentenek, <
> mondván néki, hogy [Törölt zárójel a sor-végen.] ) mondván néki, hogy azt hallották, hogy a magyarok ollyan hamisak. hogy az aszszonyokon, leányokon. még az uttzán is erö szakot tesznek. pápai gáspár éppen a kadiánál talált lenni akor, és mondá nagy prosopopiaval [p 0055] a kadiának, kadia, az örmények ne félttsék a feleségeket a magyaroktol, mert semmi bántások nem lészen. de ha az ö tyukjok a mi kakasainkhoz jönek. akor semmiröl. nem felelek. a kadia nagy nevettségel mondá pápainak aferim magyar. aferim, (igen jol mondád.). mink ezen eleget nevettünk, hád kéd is nevessen., elég a hogy. mi már itt helyben vagyunk; abujdosásban is bujdosnunk kel. az Isten fizesse meg annak. a ki az oka, mint leszünk. hogy leszünk, ezután. azt hadgyuk az Isten akarattyára. ö hozot bennünket ide, ö is gondunkot viseli, akik mivelünk roszat akartak tenni, azoknak rosz szándékjokot, az Isten jovunkra forditotta. mert noha még nem üsmerem avárost. se körül valo hellyeit, de azt el mondhatom. hogy háláadásal tartozunk Istennek, idevalo hozásáért, mert sokal tágasabban vagyunk szálva. mint abban a nyomorult jéniköben. az egész szállásaink aváros széllyin vannak, csak egyet lépem, már a mezön vagyok., de lako hellyünkröl. leg elsö alkalmatosságal bövebben irok és nekem ugy tettzik hogy most eleget irtam. és 11 orakor. ideje volna le fekünni. mert a csudálatos dolog. hogy az embereknek. és az aszszonyoknak. itt is ugy kel aludni. valamint másut. de minek elötte el vessen a pennát. arra kérem kédet, hogy a hozám valo szeretet meg ne fadgyon, és az egésségire igen vigyázon. innét oda, minden nap mennek hajok. és akár mellyik hajosnak alevelit oda adhattya kéd. jó éttzakát édes néném.

[37.]

rodosto. 23 may 1720.

Már mi itt derék házas. tüzes emberek vagyunk. és ugy szeretem már rodostot. hogy el nem felejthetem zágont. de tréfa nélkül édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. a város elég nagy, és elég szép, a tenger parton lévö kies, és tágas oldalon fekszik. az is valo hogy europának éppen a szélyin vagyunk. loháton innét Constaninápolyban két nap könnyen el lehet menni. tengeren pedig egy nap. a bizonyos hogy suhult a fejedelemnek job lako helyt nem adhattak [p 0056] volna. akar mely felé menyen az ember. mindenütt a szép mezö. de nem puszta mezö. mivel itt mindenütt a földet jol meg ( meg mivelt ) mivelik. a faluk mellet lévö mezök nem puszták. és ennek a városnak. a földgye. ollyan mivelt. valamint egy jol meg mivelt kert, kivalt mostanában gyönyörüségel nézi az ember itt a szánto földeket. és a szöllököt. és a sok veteményes kerteket, itt pedig annyi szöllö hegyek vannak. hogy másut. egy vármegyében elég volna. azokot pedig igen jol mivelik> és azokban a sok gyümölcs fák. ugy tettzenek mint ha mind kertek volnának, it pedig meg nem karozzák a szöllöt mint nálunk. azért is az ágak mind le vannak hajolva, a szöllö gerezdet a levelek bé fedvén. a földet is árnyékban tartyák. epedig szükséges ezen a meleg földön. a hol nyárban igen kevés esö jár., igy a föld nedvesen marad. és a szöllö sem szárad el. itt avalo sok veteményes kertek vannak. az ide valo szokás szerént jól mívelik. de bnem lehet a miéinkhez hasonlitani, gyapotat pedig sohult annyit nem vetnek mint itt. és a gyapotból valo kereskedés. itt igen nagy, torda vár megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi kokány földünkön elegendö melege nem volna., itt ( itt az aszszonyoknak ) az aszszonyoknak egész esztendö álal csak az. a dolgok, ( az aszszonyoknak egész esztendö által csak az. hogy a gyapotat elvessék. [A hogy elõtt kimaradt a dolgok v. munkájok.] ) hogy a gyapotat elvessék. meg szedgyék. el adgyák. vagy meg fonnyák, majusban vetik el. és octoberben. szedik meg. valo hogy sok ( sok [Beszúrás.] ) bibelödés vagyon agyapotal., de mint hogy itt az aszszonyoknak ( aszszonyokk ) semmi más külsö munkájok nincsen, azért arra reá érkeznek, aváros felöl. azt mondhatom, hogy ezen aföldön el mondhatni egy szép városnak. a mely nem ollyan széllyes. mint hoszu, de akár mely szép házak légyenek itt avarosokon., nem tettzhetnek szépeknek., mivel az uttzára nem hadnak ablakokot, kivált a törökök. azért hogy a feleségek ki ne láthassanak, micsoda szép dolog az irigység! a piattza a városnak igen böv. a sok féle szárnyas állat, gyümölcs, kerti vetemény itt ólttsu, a még ide nem jöttünk, még minden olttsub volt, de ha egykis drágaságot okoztunk is. de a valo hogy csendeséget is okoztunk, mert a lakosok magok mondgyák. hogy a még ide nem jöttünk, a hol most vagyunk szálva, ót az uttzákon, napal is félve jártanak az aszszonyok. és leányok. ésve felé pedig akit kivül találhattak, azt el ragadták., és gondollya el kéd mint bocsátották el. még gyilkoságok is estenek. ezeket pedig a jancsárok. görögök [p 0057] és örmények követtek. de már most, leg kissebet sem hallani. estve ki ki sétálhat az uttzákon, semmitöl nem tarthat. a valo hogy mink is sokan vagyunk. de leg kisseb dolog ha történnék, a kalapunkon lévö harmintz jansár, meg tanyitaná azokot, a kik valamely garázdát akarnának indittani, nem is lehet már csendesb hely, mint ahol mi lakunk., estve idegen jancsárt, se görögöt. nem látunk., noha a szép idökben 11 oráig is kint vagyunk. csak illyen hamar is már. micsoda hasznára vagyunk avárosnak. hát még ezután, csak azt bánom hogy mesze vagyon beresényi ur töllünk, ö nem bánnya. mert ritkában megyünk hozája., és annyival. keveseb lesz a költtség. de mit tudunk tenni, ha mesze is csak oda kel menni. hát hogy tölttsük az idöt. még az aszszonyok sem szertik aztot. de mit tehetnek. velünk együt rolla. avalo hogy a nem nékik alkalmatlanab. hanem nékünk. mert csak el kel hozájok menni, valamint az ur dolgára. már eleget beszéltem avárosrol. és a földgyéröl; hanem már a mi házunknál lévö szokásrol kel szolni, és az idö töltéséröl., a valo hogy egy klastromban. nincsen nagyob rend tartás. mint a fejdelem házánál.

ezek pedig azok a rend tartások, regel hatod fél orakor adobot meg ütik, akor a cselédeknek fel kel kelni, és készen kel lenni hat orára. hat orakor dobolnak, és akor a fejedelem fel öltözik, azután akápolnában megyen és misét halgat, mise után az ebédlö házban megyen, ót kávét iszunk, és dohányozunk. a mikor az ora három fertály nyolczra, a kor elsöt dobolnak misére, nyolcz orakor. másodikát. és egy kis idö mulva. harmadikot dobolnak. akor a fejdelem misére megyen. mise után a maga házában megyen. és ki ki oda megyen. ahová tettzik. tizen egyedfél orakor meg ütik adobot ebedre. és tizen két orakor asztalhoz ülünk, és törvényt teszünk a gyukokra, harmad fél orakor a fejdelem csak magánoson a kápolnában megyen és ót vagyon három oráig., mikor az ora három fertály ötre. akor elsöt dobolnak estvéli imádságra. öt orakor másodikát. és egy kevés idö mulva harmadikát, akor a fejedelem a kápolnában. megyen., és azután ki ki el oszlik. ( el oszlik. vacsorára ) vacsorára heted fel orakor dobolnak. a vacsora nem tartvan sokáig. nyolcz orakor a fejdelem le vetkezik. de leg gyakortáb. le nem fekszik még akor. és regel. ha szinte hat orakor öltözik is ( volna is. akor is ) fel. de éféle után két orakor fel kél. azt pedig ne gondollya kéd. hogy leg kisseb változás is legyen mind ezekben ha szinte a fejdelem beteg volna is. akor is mind egyaránt folynak rendek. hatod [p 0058] fél orakor fel kelni. nem kicsiny dolog., de el nem mulatom. azért hogy kedvit talállyam. és mindenap jelen vagyok mikor öltözik. ahivatalom is azt hoza magával. hogy ( hogy vigyázak ) vigyázak a cselédekre. ezek tehát a mi klastromunk béli ( klastromunk béli rend tartásink. ) rend tartásaink. a mi pedig a mulattságot. és az idö töltést illeti, a sok féle. és ki ki a maga hajlanoságát követi. a fejedelem minden héten lora ülkéttzer. és estig oda vadászunk. mert itt igen sok fogoly. és nyul vagyon. veres fogoly töb vagyon. mint szürke. mikor pedig vadászni nem megyen a fejedelem, akor csak a sok irásban tölti az idöt. mink is jobban töltenök ha lehetne. mert. az ember nem mehet örökké sétálni. nem lehet mindenkor a mezön vándorlani, az ide valo emberekel pedig nem lehet társalkodni. itt az idegen senki házához nem mehet. kivált az örmények inkáb féltik feleségeket. mint sem atörökök. még nem láhattam a szomszéd aszszonyomot. napjában tizszer is a kapuja elött kel el mennem; és ha a kapuban talál lenni. ugy szalad töllem, mint az ördögtöl. és bé zárja ( bé zárja a kapuját. ) a kapuját. nem törödöm rajta. mert közönségesen. az örmény aszszonyok ollyan fejérek, mint a czigánynék. ebböl el itélheti kéd. hogy itt alakosokal. semmi üsmerettség nem lehet. nem is vesztünk semmit. mert. itt, ki szöcs. ki szabó. valami fö renden lévö emberek itt nincsenek, a kikhez mehetnénk. török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni. egyik a hogy törökül nem tudok. másik a hogy. ha az ember hozájok megyen. elsöben nó üle, azután egy pipa dohányt ( dohányt [d - h-ból, jav.] ) ád, egy fincsa kávét. hatot vagy hetet. szol az emberhez. azután tiz oráig is el halgatna, ha az ember azt el várná. ök a beszélgetéshez, nyájaságohoz ( nyá [:Sorvégen] jasághoz [:sor elején.] ) éppen nem tudnak, minden mulattságunk tehát abban áll. hogy bercsényi urhoz megyünk, vagy ebédre. vagy vacsorára, ót még is nevetünk a kis susival, mert az aszszonnyal reá kel az embernek ( az em [39a:] embernek ) tartani magát. valamint a kompodi nemes aszszonynak. a már csak a régi dolgokot szereti beszélni. hogy leány ( leány [e - a-ból jav.] ) korában micsoda mulattsági voltanak., azt jol tudgya kéd, hogy nekem ahoz semminincsen. énnekem a micsodás természetem vagyon. el halgathatom az embert, harom oráig is, hogy egyet ne szollyák. de azután kérdgye meg kéd töllem. mit beszéltek nekem, egy szót sem tudnék meg mondani belölle. igy vagyok azal az uri [p 0059] aszonyal; két ráig sem szollok egyet. ha nevet én is nevetek. de sokszor nem tudom mit. azt gondollya hogy én azokot mind nagy figyelmetességel halgatom, ugyan is. ha én régi dolgokal akarom az idöt tölteni, a nagy sandor historiáját olvasom, az elég régi. mind ezekböl meg láthattya kéd. hogy micsoda városban telepittettenek le bennünket., annak micsodás lakosi vannak, micsoda környeke. itt micsodás szokást tartunk. de azt még meg nem mondottam ( még meg nem mondottam [meg: még-bõl jav. az ékezet áthúzásával]. ) kédnek. hogy én micsodás szokást tartok. az én szokásom a, hogy tiz orakor le fekszem, és a szemeimet bé zárom, és rend szerént azokot fel nem nyittom ( nyittom másnap hatod fél ) másnap hatod fél oráig. ezt a dicséretes szokást mind télben. mind nyárban meg tartom, azért ezaz levél olyan hoszu; hogy már tiz az ora, aludgyunk hát édes néném. de az egésségre kel vigyázni. ha azt akarja kéd. hogy gyakran irjak. másszor többet, vagy kevesebbet. ihon azt majd el felejtettem, meg irni, hogy az a veszet köszvény az urunkra jöt alkalmatlankodni.