MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0007
[ a kézirat lapszámozását és a lapszéli
sorszámozást nem rögzítetem ]
[1.] [1a:]
CONSTANTINAPOLYBAN ( A kezdõ oldalon középen a
Constantinapolyban fölött áthúzott 1-es áll. A továbbiakban
MIkes nem számozza a leveleket, sem a paginát. ) GROFF P....
E..... IROT LEVELÍ M... K.....
Gallipolibol. ( Mikes a
keltezést a lapközépre írta, a városnév egészen a pagina
bal szélére került, mintha utólag lenne oda beszorítva. -
A továbbiakban a keltezést a levélíró három levél
kivételével mindig (kb.) lapközépre írta a levél kezdõ
sora fölött. Csak a 24, 51, 75. levélben van a keltezés bal
szélen az elsõ sorkezdettel egy vonalban. - Mikes a következõ
levelekben aláhúzza a keltezést, ill. a keltezés egy
részét: 1, 23, 25, 27, 36, 38, 39, 40, 42, 43, 44, 46, 47, 48,
50, 51, 52, 53, 61, 63, 64, 65, 66, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 80,
93, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110,
111, 112, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 123, 124, 125,
126, 127, 128, 129, 130, 131, 133, 134, 135, 136, 137, 139, 140,
141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150, 151, 152, 153,
154, 155, 156, 157, 158, 159, 160, 161, 162, 178 és 188. l3v.
) A. 1717. 10. bris.
Édes néném hálá légyen az Istennek,
mi ide érkeztünk ma szerencsésen, franzia országbol pedig 15
bris indultunk meg. a fejedelmünknek Istennek hálá jo
egéssége volna, hogy ha a köszvény busut akarna tölle venni,
de reméllyük hogy itt a török áer el üzi. édes néném mi
jó ( jó a fõldön járni, ) a földön járni,
látya kéd még sz. péter is meg ijedet volt mikor a vizben (
avizben sipadoztak ) sipadoztak alábai, hát mi bünösö,
hogy ne félnénk amidön a hajonk ollyan nagy habok közöt (
Beszúrás. ) fordult egyi oldalárol, amásíkára mint az
erdélyi nagy hegyek., némelykor azoknak atetején mentünk el,
némelykor pedig ollyan nagy völgyben estünk, hogy már tsak
azt vartuk. hogy ( hogy reánk omollyanak ) reánk
omollyanak azok a viz hegyek; de még is ollyan emberségesek
voltanak. hogy többet nem adtak innunk, mint sem kellet volna.
elég ahogy itt vagyunk egésségben, mert atengeren is meg
betegszik az ember, nem csa aföldön. és ót ha a hintó meg
[p 0008] el fárad, és job egyepegyéje vagyon az (
[Keltezés:] 1717. [a második 1-egy valószínûleg megkezdett
3-asból vagy 2-esbõl jav.] ) ételre, da a hajoban. aza
szüntelen valo, rengetés, hánkodás. ( [Elõször
hánykodás-t írt, majd az y-ra ráírt egy k betût.] ) a föt
el bodittya. a gyomrot. fel keveri. és ugy kel tenni, valamint
arészeg embernek, aki abórt meg nem emésztheti. a szegény
gyomromnak is ollyan nyavalyában kelletet leni vagy két elsö
nap. de azután ugy kellet ennem valamint a farkasnak. a
fejedelmünk ( a fejedelmünk ahajobol még [még:
Beszúrás.[ nem szállot vala [vala: Beszúrás.] le. )
ahajobol még nem szállot vala le. hogy egy tatár hám. aki itt
exiliumban vagyon, ( vagyon, [? vagy ] holmi ajándékot
külde<öt> [e-ö-bõl javítva.] ) holmi ajándékot külde és
atöbbi közöt egy szép lovat nyergelve. itt a fejedelemnek jó
szállást adtak, de mi ebül vagyunk szálva. de még is jobban
szeretem itt lenni mint sem ahajoban., édes néném akéd kedves
levelit vagyon már két esztendeje hogy vettem. igazat mondok.
hogy ha az esztendõ egy holnapból állana. reménlem édes
néném hogy már ezután mint hogy egy áerrel élünk,
gyakrabban veszem kedves levelét. de mint hogy egy nehány száz
mély földel közeleb vagyunk egymáshoz. ugy tettzik hogy már
inkáb is kel kédnek engemet szeretni, én pedig ha igen
szeretem is kédet de többet nem irhatok. mert ugy tettzik mint
ha aház keringene velem, mint ha most is ahajoban volnék.
[2.]
Gallípoli. 21. bris 1717. ( [Keltezés:] 1717. [a
második 1-es valószínûleg megkezdett 3-asból vagy 2-esbõl
jav.] )
Edes néném még kédnek semmi levelét nem
vettem, amely nem igen jol esik nekem, de az igen jol eset, (
eset, látván ) látván aköszvény hogy nem
becsüllik, a fejedelmet el hagyá, a ki is ma atatár hám
látogatására mene, ugyan atatár hám lován, igen nagy
baráttságal fogadta, azt gondoltam elsöben hogy majd el
rabolnak bennünket, már csak azt néztem hogy mellyik kötöz
meg. de ezek igen emberséges emberek. jo szivel beszélgettek
volna velünk. de oly kevés idö alat. nem lehetnénk
tatárokká. a fejedelem el bucsuzván ahámtól, mi is meg
köszönvén csak fö intéssel ö tatárságoknak, jo
akarattyokot. ( [Javítás: jo karattyokotból; a: sor fölli
beszúrás.] ) a szállásra menénk és az urunknál. egy szép
paripát hagyának. gondolom [p 0009] hogy holnap ide hadgyuk
ezt a puszta kies szomoru lako hellyet, mivel a scászár veres
hintoja el érkezett. a mellyet urunk után küldöttek. veresnek
azért hívom, mert kivül veres posztoval vagyon bé boritva.
de a hinto nevet nem érdemli. mert csak kotsi, aztot pedig négy
fejér szokta huzni. vagy vonni. ( vonni. azokot pedig )
azokot pedig az ügettetéssel nem terhelik. mivel már azt el
is felejtették. annyira meg öregettek. nyolczvan esztendöt
csak adhatni anégynek. lehetetlen hogy már. ne szollyak a
kocsisrol, azt gondolá kéd hogy valamely polgár mester
igazgattya azt a négy lovat., annak az ö tiszteletre méltó
fejér szakállát nagy csendesen mozgattya a nyerges ló. az
egyik keziben a gyeplöt. tarttya még is régi szokásbol;
mondom régi szokásbol, mivel a lovai gyeplö nélkül is
tudgyák lettzkét. amásik keziben. pedig a pipát; gyakorta
füdtölvén öreg lovait. hogy meg ne náthásodgyanak, emind
jó édes néném, de ( de belgrádnál meg [meg:
Beszúrás.] verték a törököt. ) belgrádnál meg
verték a törököt. a nép it már szslad, ásiában., ugy
tettzik mint ha már anémet drinápolynál volna. noha vagyon
onnét más fél száz mély földnire, eleget mondgyuk hogy mi
azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk. de ök csak szaladnak
ki ide, ki amoda, jaj édes néném hogy lehet illyen népel
hadakozni. elég ahogy holnap meg indulunk drinápoly felé. hogy
ót meg lássuk azt a hatalmas, és ( és [Beszúrás.] ) sok
felségü scászárt. és a fényes tündöklö portát. de edes
néném a resttséget el kel üzni, a töt le kel tenni, azokban
akis kezettskekben. a pennát kel venni, és énnekem gyakran kel
( kel irni, ) irni, leg aláb minden héten. hét
levelet, de az egésségre igen kel vigyázni. és engemet
szeretni kel. mert ki szerethetné az édes nénémet jobban mint
én.
[3.] Drinápoly. 29. ( [Keltezés:] 29. [a 9-es 1-
esbõl ? jav.] ) 8bris 1717.
Ideje már édes néném, egy
levelét venni kédnek, amellyet itt adták ( adták meg,
meg érdemli már kéd is þis: Beszúrás.] hogy <én
is> meg irjam mi képpen érkeztünk ) meg, meg
érdemli már kéd is hogy meg irjam mi képpen érkeztünk ebben
aCSászári városban, gallipolobol 22 indultunk vala meg, az
uton semmi ollyan dolog nem történt, a mely méltó volna hogy
meg ( meg irjam, mivel )
[p 0010] irjam, mivel jöttünk a mint jöhettünk, ki jó, ki
kacsiba ( kacsiba lovakon, ) lovakon, hanem üzön küpri
nevü varosban a úrunk szállásának az udvarán ollyan nagy
szöllö tött láttunk vala. mint egy nagy szilva fa. abban sem
hazudok, ha azt mondom hogy a szöllö szem is volt rajta ollyan
nagy mint egy nagy szilva. de a csudalatos. hogy egy felöl, az
ágain ért szöllök voltanak. más felöl még csak tiszta
egres volt. más felöl pedig még csak akor kezdet virágozni,
a három része az esztendönek. hogy mint munkálodik a szöllö
tön, it egyszers mind meg lehetet volna látni. 28 dik pedig.
más fél mely földnire érkezvén ( [érkézvén: második é
ékezete áthúzva. ] ) drinápolytol. a kajmakán tihája, (
tihája, az az ) az az. udvari kapitánnya, vagy két
százig valo tisztekel, jöve urunk eleiben. hogy köszönttse
a scászár, és az ura nevével. de a mi leg jób volt. fel
mély földnire a várostol, sátorok alat meg vendégele
bennünket az ura nevével; de ki gondolhatná hogy a töröknek
ollyan jó étele volna. avalo hogy mindenikünk ehezet. de az
is valo édes néném hogy éhtlen költem fel asztaltol. noha
ettem leg aláb nyolczvan tál étekböl, ezt kéd el nem hinné
ha a szokást nem tudná, eb szokás, kutya szokás. jaj édes
néném, elig mártottunk egyszer a tálban. hogy azt el vitték
elöllünk, a másodikát, harmadikát. egyszoval hetven, vagy
nyolczvan t
ál igy repült el elöllünk. némelyikben még nem is
mártottunk, már vitték, ugy tettzik hogy csak az orrunkot
akárták meg vendégelni, és igy koplalva költünk fel a
gazdag ebédtöl; ugy voltunk valamint tantalus a tele vizel valo
kádban. de még is nem ihatik belölle., fel fogadtam akor
haragos koplalásomban. hogy soha éhen török vendégségben
nem megyek. de az italrol, szó sem volt. a valo hogy a mennyit
ettünk. semmi szomjuságot nem okozot. ennek a száraz ebédnek
( ébednek [Ékezethiba.] ) vége lévén. azután igen
könnyen lora ülénk. az ( az urunknak ) urunk a
scászár paripáján. nagy pompával mene a városon végig a
szállására. estve pedig jó vacsorát küldöt nekünk a
kajmakán a mely job volt az ebédnél. mert nem törökök
szolgáltak az asztalnál. hanem ami cseledink. és akor vették
ki atálot, a mikor mondottuk. ez a kajmakán pedig igen kedves
embere ascászárnak. hogy ne volna, mikor a leányával hál.
mint hogy a vezér táborban vagyon, most ö viszi végben
hivatallyát. ibrahimnak hiják., az urunknak igen jo akaroja,
ez is jovallotta egyik a scászárnak hogy utánna küldgyön.
de ha soha nem látom is szeretem kédet. hát kéd engemet?