MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0007

[ a kézirat lapszámozását és a lapszéli sorszámozást nem rögzítetem ]
[1.] [1a:] CONSTANTINAPOLYBAN ( A kezdõ oldalon középen a Constantinapolyban fölött áthúzott 1-es áll. A továbbiakban MIkes nem számozza a leveleket, sem a paginát. ) GROFF P.... E..... IROT LEVELÍ M... K.....

Gallipolibol. ( Mikes a keltezést a lapközépre írta, a városnév egészen a pagina bal szélére került, mintha utólag lenne oda beszorítva. - A továbbiakban a keltezést a levélíró három levél kivételével mindig (kb.) lapközépre írta a levél kezdõ sora fölött. Csak a 24, 51, 75. levélben van a keltezés bal szélen az elsõ sorkezdettel egy vonalban. - Mikes a következõ levelekben aláhúzza a keltezést, ill. a keltezés egy részét: 1, 23, 25, 27, 36, 38, 39, 40, 42, 43, 44, 46, 47, 48, 50, 51, 52, 53, 61, 63, 64, 65, 66, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 80, 93, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 133, 134, 135, 136, 137, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150, 151, 152, 153, 154, 155, 156, 157, 158, 159, 160, 161, 162, 178 és 188. l3v. ) A. 1717. 10. bris.

Édes néném hálá légyen az Istennek, mi ide érkeztünk ma szerencsésen, franzia országbol pedig 15 bris indultunk meg. a fejedelmünknek Istennek hálá jo egéssége volna, hogy ha a köszvény busut akarna tölle venni, de reméllyük hogy itt a török áer el üzi. édes néném mi jó ( jó a fõldön járni, ) a földön járni, látya kéd még sz. péter is meg ijedet volt mikor a vizben ( avizben sipadoztak ) sipadoztak alábai, hát mi bünösö, hogy ne félnénk amidön a hajonk ollyan nagy habok közöt ( Beszúrás. ) fordult egyi oldalárol, amásíkára mint az erdélyi nagy hegyek., némelykor azoknak atetején mentünk el, némelykor pedig ollyan nagy völgyben estünk, hogy már tsak azt vartuk. hogy ( hogy reánk omollyanak ) reánk omollyanak azok a viz hegyek; de még is ollyan emberségesek voltanak. hogy többet nem adtak innunk, mint sem kellet volna. elég ahogy itt vagyunk egésségben, mert atengeren is meg betegszik az ember, nem csa aföldön. és ót ha a hintó meg [p 0008] el fárad, és job egyepegyéje vagyon az ( [Keltezés:] 1717. [a második 1-egy valószínûleg megkezdett 3-asból vagy 2-esbõl jav.] ) ételre, da a hajoban. aza szüntelen valo, rengetés, hánkodás. ( [Elõször hánykodás-t írt, majd az y-ra ráírt egy k betût.] ) a föt el bodittya. a gyomrot. fel keveri. és ugy kel tenni, valamint arészeg embernek, aki abórt meg nem emésztheti. a szegény gyomromnak is ollyan nyavalyában kelletet leni vagy két elsö nap. de azután ugy kellet ennem valamint a farkasnak. a fejedelmünk ( a fejedelmünk ahajobol még [még: Beszúrás.[ nem szállot vala [vala: Beszúrás.] le. ) ahajobol még nem szállot vala le. hogy egy tatár hám. aki itt exiliumban vagyon, ( vagyon, [? vagy ] holmi ajándékot külde<öt> [e-ö-bõl javítva.] ) holmi ajándékot külde és atöbbi közöt egy szép lovat nyergelve. itt a fejedelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szálva. de még is jobban szeretem itt lenni mint sem ahajoban., édes néném akéd kedves levelit vagyon már két esztendeje hogy vettem. igazat mondok. hogy ha az esztendõ egy holnapból állana. reménlem édes néném hogy már ezután mint hogy egy áerrel élünk, gyakrabban veszem kedves levelét. de mint hogy egy nehány száz mély földel közeleb vagyunk egymáshoz. ugy tettzik hogy már inkáb is kel kédnek engemet szeretni, én pedig ha igen szeretem is kédet de többet nem irhatok. mert ugy tettzik mint ha aház keringene velem, mint ha most is ahajoban volnék.

[2.]

Gallípoli. 21. bris 1717. ( [Keltezés:] 1717. [a második 1-es valószínûleg megkezdett 3-asból vagy 2-esbõl jav.] )


Edes néném még kédnek semmi levelét nem vettem, amely nem igen jol esik nekem, de az igen jol eset, ( eset, látván ) látván aköszvény hogy nem becsüllik, a fejedelmet el hagyá, a ki is ma atatár hám látogatására mene, ugyan atatár hám lován, igen nagy baráttságal fogadta, azt gondoltam elsöben hogy majd el rabolnak bennünket, már csak azt néztem hogy mellyik kötöz meg. de ezek igen emberséges emberek. jo szivel beszélgettek volna velünk. de oly kevés idö alat. nem lehetnénk tatárokká. a fejedelem el bucsuzván ahámtól, mi is meg köszönvén csak fö intéssel ö tatárságoknak, jo akarattyokot. ( [Javítás: jo karattyokotból; a: sor fölli beszúrás.] ) a szállásra menénk és az urunknál. egy szép paripát hagyának. gondolom [p 0009] hogy holnap ide hadgyuk ezt a puszta kies szomoru lako hellyet, mivel a scászár veres hintoja el érkezett. a mellyet urunk után küldöttek. veresnek azért hívom, mert kivül veres posztoval vagyon bé boritva. de a hinto nevet nem érdemli. mert csak kotsi, aztot pedig négy fejér szokta huzni. vagy vonni. ( vonni. azokot pedig ) azokot pedig az ügettetéssel nem terhelik. mivel már azt el is felejtették. annyira meg öregettek. nyolczvan esztendöt csak adhatni anégynek. lehetetlen hogy már. ne szollyak a kocsisrol, azt gondolá kéd hogy valamely polgár mester igazgattya azt a négy lovat., annak az ö tiszteletre méltó fejér szakállát nagy csendesen mozgattya a nyerges ló. az egyik keziben a gyeplöt. tarttya még is régi szokásbol; mondom régi szokásbol, mivel a lovai gyeplö nélkül is tudgyák lettzkét. amásik keziben. pedig a pipát; gyakorta füdtölvén öreg lovait. hogy meg ne náthásodgyanak, emind jó édes néném, de ( de belgrádnál meg [meg: Beszúrás.] verték a törököt. ) belgrádnál meg verték a törököt. a nép it már szslad, ásiában., ugy tettzik mint ha már anémet drinápolynál volna. noha vagyon onnét más fél száz mély földnire, eleget mondgyuk hogy mi azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk. de ök csak szaladnak ki ide, ki amoda, jaj édes néném hogy lehet illyen népel hadakozni. elég ahogy holnap meg indulunk drinápoly felé. hogy ót meg lássuk azt a hatalmas, és ( és [Beszúrás.] ) sok felségü scászárt. és a fényes tündöklö portát. de edes néném a resttséget el kel üzni, a töt le kel tenni, azokban akis kezettskekben. a pennát kel venni, és énnekem gyakran kel ( kel irni, ) irni, leg aláb minden héten. hét levelet, de az egésségre igen kel vigyázni. és engemet szeretni kel. mert ki szerethetné az édes nénémet jobban mint én.

[3.] Drinápoly. 29. ( [Keltezés:] 29. [a 9-es 1- esbõl ? jav.] ) 8bris 1717.

Ideje már édes néném, egy levelét venni kédnek, amellyet itt adták ( adták meg, meg érdemli már kéd is þis: Beszúrás.] hogy <én is> meg irjam mi képpen érkeztünk ) meg, meg érdemli már kéd is hogy meg irjam mi képpen érkeztünk ebben aCSászári városban, gallipolobol 22 indultunk vala meg, az uton semmi ollyan dolog nem történt, a mely méltó volna hogy meg ( meg irjam, mivel ) [p 0010] irjam, mivel jöttünk a mint jöhettünk, ki jó, ki kacsiba ( kacsiba lovakon, ) lovakon, hanem üzön küpri nevü varosban a úrunk szállásának az udvarán ollyan nagy szöllö tött láttunk vala. mint egy nagy szilva fa. abban sem hazudok, ha azt mondom hogy a szöllö szem is volt rajta ollyan nagy mint egy nagy szilva. de a csudalatos. hogy egy felöl, az ágain ért szöllök voltanak. más felöl még csak tiszta egres volt. más felöl pedig még csak akor kezdet virágozni, a három része az esztendönek. hogy mint munkálodik a szöllö tön, it egyszers mind meg lehetet volna látni. 28 dik pedig. más fél mely földnire érkezvén ( [érkézvén: második é ékezete áthúzva. ] ) drinápolytol. a kajmakán tihája, ( tihája, az az ) az az. udvari kapitánnya, vagy két százig valo tisztekel, jöve urunk eleiben. hogy köszönttse a scászár, és az ura nevével. de a mi leg jób volt. fel mély földnire a várostol, sátorok alat meg vendégele bennünket az ura nevével; de ki gondolhatná hogy a töröknek ollyan jó étele volna. avalo hogy mindenikünk ehezet. de az is valo édes néném hogy éhtlen költem fel asztaltol. noha ettem leg aláb nyolczvan tál étekböl, ezt kéd el nem hinné ha a szokást nem tudná, eb szokás, kutya szokás. jaj édes néném, elig mártottunk egyszer a tálban. hogy azt el vitték elöllünk, a másodikát, harmadikát. egyszoval hetven, vagy nyolczvan t ál igy repült el elöllünk. némelyikben még nem is mártottunk, már vitték, ugy tettzik hogy csak az orrunkot akárták meg vendégelni, és igy koplalva költünk fel a gazdag ebédtöl; ugy voltunk valamint tantalus a tele vizel valo kádban. de még is nem ihatik belölle., fel fogadtam akor haragos koplalásomban. hogy soha éhen török vendégségben nem megyek. de az italrol, szó sem volt. a valo hogy a mennyit ettünk. semmi szomjuságot nem okozot. ennek a száraz ebédnek ( ébednek [Ékezethiba.] ) vége lévén. azután igen könnyen lora ülénk. az ( az urunknak ) urunk a scászár paripáján. nagy pompával mene a városon végig a szállására. estve pedig jó vacsorát küldöt nekünk a kajmakán a mely job volt az ebédnél. mert nem törökök szolgáltak az asztalnál. hanem ami cseledink. és akor vették ki atálot, a mikor mondottuk. ez a kajmakán pedig igen kedves embere ascászárnak. hogy ne volna, mikor a leányával hál. mint hogy a vezér táborban vagyon, most ö viszi végben hivatallyát. ibrahimnak hiják., az urunknak igen jo akaroja, ez is jovallotta egyik a scászárnak hogy utánna küldgyön. de ha soha nem látom is szeretem kédet. hát kéd engemet?