KOVÁSZNAI SÁNDOR: AZ EMBERNEK TISZTÉRÖL ÉS KÖTELESSÉGEIRÖL. 0116


MÁSODIK KÖNYV.

I. Miképen hozattassanak-ki a' kötelességek a' tisztességböl, fiam, Markus, és mindenféle virtusnak neméböl, úgy tartom, hogy eléggé meg- magyaráztatott az elsö könyvben. Következik, hogy az ollyan féle kötelességekre menjek által, a' mellyek az életnek tisztességére, és a' melly dolgokkal élnek az emberek, azokban való tehetségre, a' gazdagságra és böségre tartoznak. A' hol kérdésben forogni mondottam mind azt, mi légyen hasznos mi haszontalan, mind pedig azok közül a' mellyek hasznosok, mi hasznosabb vagy leg-hasznosabb; a' mellyekröl most szóllani akarok, ha elöször ehy keveset az én tzélomról, és ítéletemröl itt megjegyzek. Mert jóllehet hogy az én töllem íratott könyvek sokakot nem tsak olvasásbeli hanem az irásbéli ígyelezetre-is fel- indítottak, mindazáltal némellykor tartok tölle, ne hogy némelly jó emberek elött gyülölséges légyen a' filosofiának neve, és azok tsudálkozzanak, hogy én olly sok munkát és idöt töltök-el azonn. Én pedig a' mig a' haza közönséges dolgai azok által viseltetnek vala, a' kikre a' haza maga magát bízta vala, minden én gondaimat és gondolkodásimat [p 0117] arra fordítom vala; midön pedig egynek uralkodásában estenek vólna mindenek, és sohol sem vólna a' tanátskozásnak vagy méltóságnak semmi helyje, és a' hazának igazgatásában való társaim azok a' agy emberek elvesztek vólna; sem magamat gyötrödésre nem adtam, a' mellytöl meg-emésztettem vólna, hanemha azoknak ellent állottam vólna; sem ellenben tudós emberhez illetlen gyönyörüségekre. És vajha a' hazának dolga meg-állott vólna abban az állapotban a' mellyben kezdett vala lenni, és nem esett vólna ollyan embereknek kezekben, a' kik nem annyira azonn vóltak, hogy a' dolgokat meg-változtassák, mint azonn hogy fenekestöl fel-fordítsák! Mert így elöször, a' miképen a' haza dolgainak fenn állásában szoktam vala tselekedni, több munkát fordítanék az órálásra mint az írásra; azután, írásbe nem azokat tenném, a' mellyeket most, hanem az én órátziómat, a' mint gyakorta tselekedtem. MIdön pedig a' hazának, a' mellynek igazgatására minden gondomat, gondolatomat, munkámat szoktam vala fordítani, semmi közönséges szabadsága tellyességgel nem vólna; tehát az az én Törvényszékben és Tanátsban folytatott tudományom-is meg-szünt. MInthogy pedig lehetetlen vólt az én elmémnek valamit nem tselekedni, mivel [p 0118] ezekben a' tudományokban gyermekségemtöl fogva forgolódtam; úgy tartottam hogy legtisztességesebben meg- menekedhetem ettöl a' bajtól, (bánbattól) ha a' filosófiára viszsza ténék. a' mellyre mikor jóllehet tanúlásnak okáért ifjúságombnan sok idöt fordítottam volna, minekutánna tisztséget kezdettem viselni, és magamat egészszen a' haza dolgainak folytatására adtam, tsak annyi idö jutott a' filosófiára, a' mennyi meg-maradott az én barátimnak és a' hazának dolgainak folytatásában el- töltött idötöl. A' pedig egészszen tsak olvasásban telik vala el; írni nem érkezem vala.