KOVÁSZNAI SÁNDOR: AZ EMBERNEK TISZTÉRÖL ÉS KÖTELESSÉGEIRÖL. 0017


7. A' más három közzül pedig leg-szélesebben ki- terjed az a' dolog, a' mellyben bé-foglaltatik az embereknek egy más között való társasága, és az életnek némünémü egygyessége. Ennek két részei vagynak; az Igazság, a' mellyben a' virtus leg-inkább tündöklik, a' mellyröl a' jó emberek neveztetnek, és az evvel egybe köttetett jó-tétel, a' mellyet jó akaratnak, vagy adakozásnak-is lehet nevezni. De az igazságnak leg-föbb kötelessége ez, hogy senki másnak nme ártson, hanemha hoszszúsággal illettetett; a' második ez, hogy a' másokkal közönséges dolgokkal úgy éljen, mint közönségesekkel; a' magánosokkal mint magáéival. Nintsenek pedig semmi magános dolgok természet szerént; hanem vagy, régi el-foglalás által lettek, minémü azoké, a' kik régen üress hellyekbe mentek; vagy gyözedelem által, minémü azoké, a' kik hadba nyerték, vagy törvény, alkuvás, meg-egygyezés, és sors által; a' honnét lészen hogy az Arpinumi határ, az Arpinumbéliekének mondassék, a' Tuskulumi a' Tuskulumiakénak. Hasonló a' magános jószágoknak el-osztása-is. A' honnét mivelhogy azok közül, a' mellyek természet szerént közönségesek valának, kinek kinek az övé tulajdona lészen; a' kiek mi jutott, kiki azt bírja; a' mellyböl ha ki magának valamit kiván, az [p 0018] emberi társaságnak törvényit meg-rontja. De mivel (a' mint jelesen írta Plátó,) nem tsak magunknak születtettünk, és a' mi születésünknek egy részét a' Haza magának tulajdonítja, más részét a' mi barátink; és (a' Stoikusoknak értelmek szerént:) valamellyek a' földön teremnek, mind azok az embereknek hasznokra születnek; az emberek pedig az emberekért, hogy ök egymás között egygyik a' másiknak használhassanak; tehát ebben a' természetet mint vezért kell követnünk és közönséges haszonra való dolgokat kell mint egy közre tennünk, és egymáshoz tartozó kötelességeinknek fel-váltásával, adván, vévén, mind mesterségünkkel, mind munkánkkkal, mind tehetségeinkkel öszve kell kötni az embereknek emberek között való társaságokat. Az ihazságnak pedig tundamentoma a' hívség, az az a' mondásban és alkuvásban való álhatatosság és valóság. A' honét, jóllehet némellyek elött illetlennek fog ez tetszeni, mindazáltal merjük követni a' Stoikusokat, a' kik szorgalmatoson meg- visgálják honnan eredtek légyen a' szók; és hidjük el, hogy ez a' szó fides (hívség:) ettöl származik fio (lészek:) és így onan neveztetik a' hívség, hogy a' megmondott dolog bizonyal meg- lészen. De az igazságtalanságnak két nemei vagynak; gyik azokra tartozik, a' kik magok tésznek másnak [p 0019] boszszúságot, a' másik azokra, a' kik azokat a' kik boszszúsággal illettetnek, attól meg nem óltalmazzák, ha szintén tehetik-is. Mert a' ki igazságtalanúl valakire támad, vagy haragtól, vagy valami egyébb indúlattól ösztönöztetvén; az mint egy meg-ölni láttatik az ö társát. A' ki pedig nem óltalmazza és nem áll ellene, ha lehet-is a' boszszúság tételnek, szintén úgy vétkezik, mint ha szüléit, vagy barátit, vagy hazáját hagyná-el. Azok a' boszszúság tételek pedig, a' mellyek ártás végett, szánt szándékból tétetnek, gyakorta a' félelemböl származnak; midön az, a' ki másnak ártani akar, fél, ne hogy hanem ha azt tselekszi, maga valami kárral illettessen. Többnyire pedig a' boszszúság tételre vetemednek az emberek, hogy azt meg-nyerhessék, a' mellyeket kívántanak; a' melly vétekben legszélesebben ki-terjed a' fösvénység.