KOVÁSZNAI SÁNDOR: AZ EMBERNEK TISZTÉRÖL ÉS
KÖTELESSÉGEIRÖL. 0017
7. A' más három közzül pedig leg-szélesebben ki-
terjed az a' dolog, a' mellyben bé-foglaltatik az embereknek egy
más között való társasága, és az életnek némünémü
egygyessége. Ennek két részei vagynak; az Igazság, a'
mellyben a' virtus leg-inkább tündöklik, a' mellyröl a' jó
emberek neveztetnek, és az evvel egybe köttetett jó-tétel,
a' mellyet jó akaratnak, vagy adakozásnak-is lehet nevezni. De
az igazságnak leg-föbb kötelessége ez, hogy senki
másnak nme ártson, hanemha hoszszúsággal illettetett;
a' második ez, hogy a' másokkal közönséges dolgokkal
úgy éljen, mint közönségesekkel; a' magánosokkal mint
magáéival. Nintsenek pedig semmi magános dolgok természet
szerént; hanem vagy, régi el-foglalás által lettek,
minémü azoké, a' kik régen üress hellyekbe mentek; vagy
gyözedelem által, minémü azoké, a' kik hadba nyerték,
vagy törvény, alkuvás, meg-egygyezés, és sors által; a'
honnét lészen hogy az Arpinumi határ, az Arpinumbéliekének
mondassék, a' Tuskulumi a' Tuskulumiakénak. Hasonló a'
magános jószágoknak el-osztása-is. A' honnét mivelhogy
azok közül, a' mellyek természet szerént
közönségesek valának, kinek kinek az övé tulajdona
lészen; a' kiek mi jutott, kiki azt bírja; a' mellyböl ha
ki magának valamit kiván, az [p 0018] emberi társaságnak
törvényit meg-rontja. De mivel (a' mint jelesen írta Plátó,)
nem tsak magunknak születtettünk, és a' mi
születésünknek egy részét a' Haza magának
tulajdonítja, más részét a' mi barátink; és (a'
Stoikusoknak értelmek szerént:) valamellyek a' földön
teremnek, mind azok az embereknek hasznokra születnek; az
emberek pedig az emberekért, hogy ök egymás között egygyik
a' másiknak használhassanak; tehát ebben a' természetet
mint vezért kell követnünk és közönséges haszonra
való dolgokat kell mint egy közre tennünk, és egymáshoz
tartozó kötelességeinknek fel-váltásával, adván,
vévén, mind mesterségünkkel, mind munkánkkkal, mind
tehetségeinkkel öszve kell kötni az embereknek emberek
között való társaságokat. Az ihazságnak pedig
tundamentoma a' hívség, az az a' mondásban és alkuvásban
való álhatatosság és valóság. A' honét, jóllehet
némellyek elött illetlennek fog ez tetszeni, mindazáltal
merjük követni a' Stoikusokat, a' kik szorgalmatoson meg-
visgálják honnan eredtek légyen a' szók; és hidjük el,
hogy ez a' szó fides (hívség:) ettöl
származik fio (lészek:) és így onan
neveztetik a' hívség, hogy a' megmondott dolog bizonyal meg-
lészen. De az igazságtalanságnak két nemei vagynak; gyik
azokra tartozik, a' kik magok tésznek másnak [p 0019]
boszszúságot, a' másik azokra, a' kik azokat a' kik
boszszúsággal illettetnek, attól meg nem óltalmazzák,
ha szintén tehetik-is. Mert a' ki igazságtalanúl valakire
támad, vagy haragtól, vagy valami egyébb indúlattól
ösztönöztetvén; az mint egy meg-ölni láttatik az ö
társát. A' ki pedig nem óltalmazza és nem áll ellene, ha
lehet-is a' boszszúság tételnek, szintén úgy
vétkezik, mint ha szüléit, vagy barátit, vagy hazáját
hagyná-el. Azok a' boszszúság tételek pedig, a' mellyek
ártás végett, szánt szándékból tétetnek, gyakorta a'
félelemböl származnak; midön az, a' ki másnak ártani
akar, fél, ne hogy hanem ha azt tselekszi, maga valami kárral
illettessen. Többnyire pedig a' boszszúság tételre
vetemednek az emberek, hogy azt meg-nyerhessék, a' mellyeket
kívántanak; a' melly vétekben legszélesebben ki-terjed
a' fösvénység.