KOLUMBAN JÁNOS: VIDA GYÖRGY HISTÓRIÁJA. [0001]


I. RESZ.

Minden féle Nemzet maga ditséretét
Szokta terjeszteni, hirét s' nevezetét
Hogy nevezetessé tehesse Nemzetét
És öregbithesse szép emlékezetét.

Ha valamely jeles ember találtatott,
m Vitéz: vagy Gazdagnak: Tudósnak tartatott,
Szép: vig: avagy tréfás: furtsának láttatott,
Az, Historiában mindgyárt irattatott.

Tsak a' Magyar ebben, rest 's hátra álló vólt,
Olly sok Jeles Föröl semmi Nemzet nem szólt
Mint mennyi a' Magyar Népböl immár ki-hólt
Hol a' hire? neve? el-múlt, mikor meg-hólt.

Áthénás régenten Sok bölts Embereket
Görög Ország hires-neves Vitézeket
Róma Nagy Urakat, sok Fejedelmeket,
'S a' Tanátsra nemzett Törvényes Rendeket.

Mellyeket Irásban ök mind fel-tettenek
Szép Históriákban ki-terjesztettenek
Mint a' Magyar Nemzet nem restelkedtenek
Feledékenységben azért nem mentenek.

Annyi bölts Férjfiat Áthénás nem hozott
Sem Romába soha több nem találkozott
Vitézb Görög soha, egy sem vállalkozott
Mint meñyi a' Magyar Nemzetböl származott.

[p ]002] ] Még mikor régenten laktak Scitiában
Ásia éj-szaki sovány Országában
Soha Nagy Sándornak senki olly formában
Oda nem beszéllet mint Magyar Baktrrában

Hát amaz Aszszonyok, kit Amazonoknak
Hivtak a' Görögök, hány Tartományoknak?
Hány ezer Férjfiból álló Táboroknak?
Vóltanak ösztöni? hirül Magyaroknak

Magyarok vóltak-é? még tsak azt sem tudnók
Ha eredetéböl szónak ki-nem hoznók,
Viselt dolgokat-is soha nem olvasnók,
Irásokból ha más Nemzetnek nem látnók

Hát hogy Scitiából Magyarok ki jöttek?
Mitsoda dolgokat Euópában töttek?
Az egész Világnak Remitöi löttek
Vitézségekröl olly hires nevet vöttek

Az után nem régen: Török idejében,
Török, Tatár, német, fegyver közepében
Magyar Ország sokszor hevervén Vériben
Mennyi Vitéz Magyar támadt Nemzetében

Mitsoda dolgokat vittek azok végben?
Nintsen ollyatén nyelv, föld kerekségében
Melly jól ki beszélné; de mind felejtségben
Mentenek, Nemzetünk évezvén restségben,

Nagy hiba nagy kár ez a' Magyar Nemzetben
Ha valamelly Tagja van jó nevezetben
Hire hólta után, jút felejtkezetben
Nem marad irásban, sem emlékezetben.

Hány ezer Vitézek ebben rég vóltanak?
Ibrányi, Kádár: Szüts, mennyit próbáltanak
Felelek Vitézb'röl irások szóllyanak!
Akhilles sem Hektor nem vóltak ollyanok.

Hány ezer Törökkel a' kenéyr mezejét
Festé meg Kenisi, gyözedelme hellyét?
[p [000] 3] Nyomó rúddal Tóldi int, fogván tetejét
Zámbó egy Bikának el-üté a' fejét.

Hát mennyi bölts ember s' tudós Kátók vóltak?
Kiknek tudós nyelvek böltsességet szóltak
Mennyi Szent Emberek, s' Püspökök el-hóltak?
Hirek sints! nevekkel enyészést kóstoltak:

Tréfás emberek-is közöttök vóltanak
Kik midön Királyok, 's Urak múlattanak
Sokat nevetséggel mek- újitottanak
Jeles újságokkal 's szókkal tartottanak u

Mert természet szerint a' Magyar halgató
Hideg 's lassú vérü, nem sok szó fojtató
Ez okon bor ivó 's a' mellet múlató
Szokott néha lenni, 's idejét vontató

Azért ha valaki jeles furtsasággal
Intzidentziákkal elegy okossággal
Jádzodozni tudott egész bátorsággal
KIvált a' Nagy Urak vették múlatsággal.

Azoknak is hirek többire el-veszett
Mert senki dolgokról semmi irást nem tett
Semmi Históriát felöllök nem szerzett.
Mátyás KIrállyon kül, kit Világ ditsérhett.

Illyen vólt VIDA György Erdély Országában
Jeles tréfás ember vólt minden órában
Ki Prókátorságot viselt új korában
Osztán Hadnagyságot Torda Várossában.

OKos ember-is vólt sok hellyeken forgott
Mind két kézre adni az embereknek tudott
A' hol kivántatott mind addig hazudott
A' míg kedvben esett; addig nem lassúdott

Nem vólt ollyan kö-szív, kit meg-nem engesztelt
Nem vólt olly tök kérdés kire meg-nem felelt
Nem vólt olly halálos rab kit fel-nem emelt
Ha ugyan szívesen ö mellette fel-kelt.

[p [000] 4] Nem vólt olly bús ember kit meg-nem újitott
Sem olly özvegy a' kit meg-nem katzagitott
Nem vólt ollyan mérges kit meg nem forditott
Ezekkel magának hírt nevet állitott.

Kinek én-is halván szép emlékezetét
Hogy rosda ne fogja sok tselekedetét,
Jeles tréfáival el töltött életét
Im Historiában töttem nevezetét.

II. RÉSZ.

AZ Erdély Országa méltán neveztetett
Koronának régen mert úgy helyheztetett
Erdök 's Havasokkal úgy környül vétetett
Mint egy Korona, melly tsipkésen metzetett.

A' Sebes keresnél kezdövén egy Havas
Wlagyásza, hol terem sok medve sok szarvas
Épen zarándig tart, nagyobb része avas
Némelly része penig; arany: ezüst: ón 's vas.

Bóldog hegyek ezek, sok kintset már adnak
Melyböl sok hasznai Hazánknak áradnak
Bóldogok azok-is a' kik ott fáradnak
'S gyakor izzadástol ritkában száradnak,

A' Maroson belöl más Havas kezdetik,
Mellyel Hunyad s' Hátzeg környül kerittetik
Ott sok márvány terem 's vas-is verettetik
Havasalföldében míg a' 'Sil vitetik

Ott látzik Ulpia Trájána kö-fala
Márvány-kö Királlyi Házai óldala
Hunyadi Jánosnak Hazája e' vala
KInek kardgya miatt sok ellenség hala.

Ott más roppant Havas eredetet vészen
Melly Veres-toronyig terjed-ki egészen
[p [000] 5] Számtalan sok júh nyáj ott pásitot észen
Sok ezer Pór oláh, hamar Dússá lészen.

Tenger Nép Nemzetség rakodott ezekben
Itt van Szeredahelly: Szász-sebes: Nagy- szeben,
Szelistye: Resinár feküsznek ez helyben,
Míg az olt ki-mégyen Havasalföldében,

A' Farags földi Havas ott kezdödik
Ezek tetejére ha ki fel-verödik
Vélem sok kínokkal sok napon veszödik.

Mint a' Bodza vize mégyen Moldovában
Más Havasok nönek Csik szék iránnyában
Gyergyö: 's Beszterze közt Lengyel Országában
Határoztatnak-meg az egyik ágában.

Más ágával le-nyül Bánya Videkére
Máramaros mellett Szathmár Vármegyére
A' hol sok Vizeknek jutván térhellyére
A' Havasoknak-is érkezél végére.

De megint más hegyek hamar emelkednek
Innen a' szamoson újra nevelkednek
Mellyek sok erdökkel 's vaddal bövölkednek,
Kik után sok Urak 's Pórok leselkednek.

Nevezetesb erdö Meszesnek hivatik
A' Szilágy Erdélytöl mellyel választatik
Brédtöl a' körösig mind egynek tartatik
Az alsó Havastól ott el szakasztatik,

Föld köldökének-is Erdély mondathatik
Mert valamenyi Viz itten találtatik
Külsö Országokra mind ki-botsáttatik
De ide sohonnan egy sem hozattatik.

A' 'Sil 's Ölt vizei Havasal-földében:
Bodza moldovában: Maros, Sár-rétéban
Nagy szamos vitetik a' Tisza öblében
Bövétik sok vizek ezeket mentében:

Sajó, szassar, Egregy, Almás, Nagy-szamosban u
[p [000] 6] Két küköllö, Nyárad, Görgény, Lucz, Marosban
Lekenczke, Aranyos, Ompoly, iztrigy meg"abban
Homoród, Hortobágy szakadának, az óltban

Tsak a' Wlagyaszán-is hat jeles Víz fakad
Hároms híres körös Bánátusra szakad
Két számos: Aranyos Erdélyben meg-akad,
Ennek a' Vize-is sok arannyal rakad

Ez Aranyos mellet van Torda Várossa
KInek végül éppen óldolát tsapdossa
Ott vagyon Só akna majd hogy ki-nem mossa
Munkás hidat tartnak, vagyon is Vámossa.

Ott lakott VIDA György ott is születtetett
Jó Nemes Atyáktól vévén eredetet
A' tudományokban vött szép épületet
Kantzelláriára Atyától küldetet

Haza szál, el szánnya magát Gazdagságra
De mivel nem szokott kínos fáratságra
Elméjét fordíttya Prokurátorságra,

Egy székén a' Tisztek Torda Vármegyében
Kérék, hogy ágállyon egy Tolvaj ügyében
Halálos a' dolog maga mentségében
Ö maga nem szólhat illy hirtelennyében

Fel-ugrik VIDA György válallya örömest
De mondgya: had szollyon véle tsak lülönest
Meg-engedik néki, beszélhet egy kevest,
Már peniglen szürkült 's közeledett az est.
Félre hívja 's mondgya vesd-le az ingedet
Takard-bé a' vasat' 's lóduly az föld felett
Igy jobban forgatom majd én-is ügyedet
Külömben bizony fel-felejtnek tégedet

Az alatt más dolgot vévén a' szék elé
Ö-is lassan lassan kullag a' Ház felé
Egyszer az Ispány-is szemét fel- emelé
Kérdezik hol a' rab? melyre azt felelé

[p [000] 7] Én senki Fiának strásája? nem löttem
Beszéllettem, vélle én magam bé jöttem
Ö ott kün maradott sohová nem töttem
Sem penig ágashoz meg-is nem kötöttem

Keresik a' Hajdúk soholt sem talállyák
Motskoljya az Ispány, miért nem strásályák
Futnak mindenfelé hogy útyát el- állyák
Sötét vagyon, még-is futni nem sajnállyák

Igy szabaditá meg VIDA a' nagy Tolvajt
Fenyegetik ugyan; de rákeveset hajt
A' töb Prokátorok ütnek rajta katzajt
Elsö intrádában mondgyák jó darab sajt,

Az után tsak ugyan ágálni eredvén
Királlyi Táblán-is néha perlekedvén
Senkinek szelétöl könnyen nem ijedvén
Lett nagy Prokátorrá jól el-hiresedvén

MIdön BÁNFI Farkas, Serédi Benedek
Ország Gyülésében ketten perlettenek
Valahányszor ki 's bé, a' Házból mentenek
MIndenkor Serédin tsufságot üzentek.

Mert VIDA Serédi yháta megé álván
Kezeiböl szamár füleket tsinálván
Mindenek nevtték ö maga tsudálván
Mit nevet az ország? a' dolgot sajnálván,

Serédi sokáig ezt észre nem vötte
Hogy az Ország elött VIDA truffa tötte
Hallya a' hahotát, de mi légyen lötte?
Nem tudta senki-is meg-nem jelentötte.

Végre mikor osztán bé-hivattattnának
'S a' bé-menéskor-is igen katzagának
Meg-fordúl Serédi, 's látván tsufságának
Okat jókat vagdal hátára VIDÁnak
VIDA Praesidenstöl ottan petsétet kér
'S azon hely Serédin két száz forintot nyér
Mondgya Nemes embert ha valaki meg vér,
[p [000] 8] Pénze légyen annak, ne tsak málé kenyér.

Pénzre kap, hét Zsebi meg-telik VIDÁnak
Tzifra köntösöket tsináltat magának
El-mégyen a' hire mindenütt dolgának
Két három ütésre kapott jutalmának.

Ezzel ugyan VIDA magát meg-pénzeszte
De az Urak elött benne igen veszte
Mondgyák a' jó VIDA a' miképpen keszte
Mással ne mivellje, miatta lesz veszte

A' melly is VIDÁNAK arra okot ada
A' Prokátorságból igen ki-szakada
Többire az Urak Házánál marada
Hol sok múlatságra 's tréfákra fokada.

Szép fatzétziákban magát gyakorlotta
Önnön magát penig úgy alkalmaztatta
Hogy majd minden Fö-rend magához hivatta
'S azokat gyönyörü tréfával múlatta,

Jut a hír TELEKI Mihály Udvarában
A' ki nagy ember vólt az idö tájjában
ţgy hogy mássa nem vólt Erdély Országában
A' Fejedelmen kül az egész Hazában

Fö GENERÁlissa vólt az Erdélységnek
Fö Ispánnya Fejér, 's Torda Vármegyéknek
Máramoros: kövár: 's Fagaras VIDÉKNEK
Fö Király Birája, Csik, Gyergy, Három széknek

Nemes renden való vólt eredetéröl
Szólgálni jött vólt bé Arad VIDKIRÖL Rákóczi György mellé, de sok érdeméröl
Sokra méltóztatott ritka hüségéröl

Az után APAFFI Mihálynak kedvében
Fejedelemségre választott ügyében
A' Bétsi Háznak-is kegyelmességében
Esvén mind kettönek vólt nagy hüségében

Meg-tudta akármi esett a' világon
[p 0009] Világi ember vólt kapott az újságon
Kivált az afféle tréfa bolondságon
Gondot, búbánatot üzö múlatságon.

Ennek VIDA ollyan kedvében esett vólt
Hogy, kinek színéröl más ember majd meg hólt
Annak szemtöl szemben, ö mind tsak tréfát szólt
'S minden tréfára végtére meg-hajólt.

Kit más könyörgéssel végben nem vihetett
Sem sok igérettel el-nem kerülhetett
Ö bolondságával mindent meg-tehetett
Vagy Arte, vagy Márre, tsak nyernyi kelletett.

Halván azért hirét TELEKI VIDÁNAK
Egy Levelet irat Tordára magának
Mennyen Gernyeszegre mert fáratságának
Nem fogja vallani kárát ez úttyának

Fel öltözik VIDA régi köntössében
Négy verebet fogat tsüre fedelében
Két tserép tál közzé bé-rekeszti szépen
Ajándékban viszi Gernyeszegre éppen

Gráditson fel-menvén mondgya az Inasnak
Ajándékot hozott a' GENERÁLISnak
Kérdi kinek hivják? azt mondgya Okosnak
Ajándékját penig eleven tsontosnak

Az Inas gondollya eleven pisztrangnak
Bé-fut meg-jelenti a' GENERALISnak
Örülnek az Urak Pénteg nap, az halnak
Mivel sok Pápista Urak ott vóltanak

Mond az Ur Inasnak, eregy tölle kérd-meg
Mi baja? honnan jött? kinek hivjak értsd-meg
A' pisztrangot hozd-bé ebédre fözzék meg.
SDzintén jókor esett, nékie köszönd meg.

Inas azért hozzá ujjolag ki mégyen
Újra kérdi nevét, 's hová való légyen?
Mi baja? kész az Ur ha kell rólla tégyen
Hogy Satisfactiót ö magának végyen.

[p [001] 0] Mondgya Tordai fi, OKos György a' neve
A' baja: hogy kopasz, 's meleg a' Nap heve
Süvegét Pinárdon gaz közt el-ejtette
Adgyon egy Süveget az Urnak izente

Addig ajándékját Inasnak sem adgya
Bé-mégyen az Inas a' szerint meg-mondgya.
Egy rosz kopott núsztos süvegét ragadgya
Vidd-ki nyomd fejében az Inasnak hadgya.

Ki-viszi, 's a' tálhoz a' mint ök nyúltanak
Mond ez fel ne nyissa mert mind ki ugranak
Bé viszi, 's a' mellyet az Urak vártanak
A' tál fel nyittatván széllyel szalattanak

A' nyílt ablakokon egyik ki-repüle
Mellyen nagy nevetség a' Házban terüle
Okos György elébb áll 's más felé kerüle
'S magát egy szegletben meg-vonván le- üle

Parantsolja az Ur Inasnak keresse
Hogy ha meg- kaphattya ugyan meg-veresse
De nem talállyák-meg hogy kedvét tölthesse
Sem hogy a' süvegét viszsza- vétethesse.

El-készül az ebéd 's le ülnek hal nélkül
Mellyért múlatságba egész asztal merül
Az alatt okos György más ajtóra kerül
Izeni az Urnak, hogy VIDA György ott ül.

Kapnak rajta, az Ur mindgyárt bé- hivattya
Bé mégyen, a' földig magát hajtogattya
Ültetik? de nem ül magát vonogattya
Pohárnokkal enni vagyon akarattya.

Még más nem esméri tsak Inas egyedül
Az-is igen szeped, hol hevöl, hol meg-hül
A' verebröl való szó meg elö kerül
Nagy hahotát ütnek a' musztos süvegrül

Mellyröl ital közben beszélvén eleget
Elébb elébb adván a' teli felleget.
VIDA György, fejében tészi a' süveget
[p [001] 1] Szidgya kopaszt núsztyát, mért nem tart meleget


Meg-látván TELEKI kérdi, azt hol vötte?
Mond, egy Tordai fi itt járt el ejtette
Vólt, maga Süvegét, és azt ö meg-lelte
Ezen a' Süvegén meg-viszsza tserélte

Kérdik hogy mitsodás Ember az lehetett?
Süvege fejéböl hogy? 's mikor éshetett?
Hol találta? vélle hogy hogy tserélhetett?
Kinek hivják? 's ide mért jöni kelletett

Mond: az Falú végén vélle találkozott
Tordai fi, 's ide ajándékot hozott
'S a' mint én Pinárdi gazokon útozot
Ejtett süvegét, fel-venni unatkozott

'S a' mint én utánna nem meszszire jöttem
Egy kerék vágásból Kardommal fel-vöttem
Job vólt az enyimnél, a' fejembe töttem
Most meg-látván nállqm, ennek Ura löttem.

Már káros bánkodgyék van núsztos süvegem
Tsak a' kár hogy kopott meg-valom szégyenlem
Az Ur ö kegyelme meg-tserélvén velem
Valamit parantsol azt mind meg-mivelem

Mitsodás ember vólt? azt meg-is kérdezik,
Az Ur a' Nevéröl igen értekezik,
Mondgya: a' nevére ö nem emlékezik
De maga 's köntösse vélle meg-egyezik.

Az Inasnak-is kezd oszolni félelme
Mondgya, éppen ollyan vólt, mint ö kegyelme
Mondnak: bizony ö az,: légyen engedelme
Jádzott az Urral ne légyen sérelme
Mond a' GENERALIS: miért tsufoltál-meg?
Ennyi Urak elött, hogy hogy gyaláztál-meg?
Barátom! magadnál jobb embert betsüly- meg,
Mond VIDA: Barátod a' kutyád azt edd-meg.

Fogd: fogd: fogd: TELEKI kiáltya szertelen
Ö az asztal alá bé búvik hirtelen
[p [001] 2] Mint a' kutya hereg és ugat képtelen
Kit maga-is az Ur katzaga szüntelen

Némely kenyér hajat, 's tsontot néki hajgál
Ö egyet fel- kapván, szegény égy kéz láb ál
'S a' GENERÁLISnak lábaihoz mászkál
Kinek-is ölében két kezével kapál.

Neveti, 's egy tsontos szájából ki vészen
Fejér tzipót, sült húst a' szájában tészen
Mellyet dorombolva négy kéz láb meg-észen,
Osztán egy selleg bort, meg iszik egészen.

Végre asztal alól az Ur ki- költeti
Maga mellé közél egy székben ülteti
De a' verebeket tsak nem felejtheti
Mond mért tsufolál-meg? éppen nem szereti

Mond VIDA: az Urnak vöttem hivatallyát
Melyben-is ajánlya kegyes grátziáját,
Érdemem nem tudtam, azért ajánlását
Nem hittem, és azért mútattam példáját.

Mert a' nagy Uraknak az ö ajánlások,
Madár szárnyon járnak tapasztalták mások
Igérik; nem adgyák, ez az ö szokások
Köz-rendnek ezzel van, meg tsufoltatások.

Ezt akartam elö adni e' példában,
Valót jelentettem e' jeles tréfában,
Tsendesedgyék azért meg az Ur magában,
Hadd lássam jó kedvét ugyan valójában.

De mondgya-meg az Ur, már miért hivatott
Hiszem a' Vármegyén elégszer láthatott
Esméretségemre nem tom mért vágyhatott
Lám nállam nélkül-is eleget vághatott.

Ne bolondoz VIDA GENERÁLIS felel
Beszéld-meg miképpen jártál Serédivel
Felel: bizoby addig, tsak egy szót sem mivel
A' míg meg-nem tserél kopott süvegével.

Mond az Ur Inasnak hozz-ki egy süveget,
[p [001] 3] Osztán Serédiröl mondott ö eleget,
KIgyót békát rá mond, sok szót rá veszteget
Süket vagy néma vólt, a' ki nem nevetet.

Midön TELEKINEK illy kedvét el-éri
Ö-is a' Tordai Hadnagyságot kéri
Mindgyárt szólgálattyát TELEKI igéri
Mivel VIDÁT arra kápáxnak ésméri

A' sok nevetségnek osztán békét hadnak
VIDA sok tréfái ott félben maradnak
Fel kelnek asztaltól, 's hogy hálákot adnak
Végre el-nyúgosznak 's más napra virradnak

III. RÉSZ.

A' GENERALISnak drága Felesége
Vólt Wér Judit Aszszony, kinek szelidsége
'S régi nemes Vérböl születet szépsége
Erdélyben Hires vólt, jámbor kegyessége

A' régi Magyar vér abban meg-maradott
Vélem, idegen vér belé nem sokadott
Azért természete meg-nem zavarodott
Mint ma szó szatyárság, tölle nem áradott.

Mert minden Nemzetben lehetnek Virtusok
Vagy Népesek, tzifrák, vagy Gazdagok 's Dúsok
De a' Magyarokban a' Historikusok
Hármat jedzették fel, kikhez vólt nagy jussok

Elsö virtussa vólt a' roppant Vitézség.
Mint fellyebb is irám, a' szép egyenesség
Az álhatatosság: egy szív: szép egygyesség
Halgatás: hideg vér: nagyság feketeség

Második: szerették, ök az igasságot
Ellenben gyülölték minden hamisságot
[p [001] 4] Leg inkább a' lopást, és az hazugságot
Nem hagytak büntetlen semmi gonoszságot.

Harmadik Virtussa, vólt szemérmetesség
Idös Léányban-is meg vólt a' szüzesség
Buja társaságot útáló kegyesség
Azért nem kortsosúlt könnyen a' Nemesség.

Mind ezek tüköre vólt VÉR Judith Aszszony
Kiért fénylö hiré soha meg-ne aszszon
Sok száz esztendökig Isten meg maraszszon
Hozzá hasonlókat közöttünk támaszszon.

Sok szép gyermekeket hozott vólt világra,
Még sem vetemedett soha bújaságra;
Mikoron jutott-is Özvegy Árvaságra
Meg-maradt Fiait vitte Ura ágra.

Diszes vólt ez Aszszony szemérmetességgel,
Isten félö-is vólt, birtt nagy kegyességgel
Minden féle Rendet látott kedvességgel
Még-is az UR hozzá vólt nagy keménységgel

Ennek vólt egy igen kedves Pohárnakja
SZANTAL, szolgáknak nem éppen salakja
Sok már az ideje, hogy Udvarát lakja
Kedvében járt, mintha lött vólna alakja

Ez az Nagy Ur ellen, nem tudom mit vétett,
Kit is haragjában a' tömlötzben tétett,
mondván addig vélle száraz tzipót étett
Mig satisfactiót rajta duplát vétett.

Nem elég Szántait tömlötzben téteti,
Hanem kezet lábát vasakba ütteti
Mond harmadnap múlva annyira vereti
Hogy az szállására pokrótzban viteti.

Szabadúlásáért instál Aszszonyoknak,
Az Aszszony peniglen instál az Urának,
Légyen most kegyelmes egyszer szólgájának
De nints foganattya Instántziájának.

Mond az Ur: nem telik abba akarattya,
[p [001] 5] Majdan a' tömlötzböl ötet fel hozhattya,
valamig egygyet rúg mind addig vágattya
Azomban a' páltzát gyorsan tsináltattya.

Meg-ijed az aszszony igen töprenkedik
Légyen grátziája sokat törekedik
Az Urak által-is után esekedik
De a' szegény szolga tsak nem menekedik.

MIdön készületi vólna a' Páltzáknak
Mondgyák az Aszszonynak, szóllana VIDÁNAK
Hamarább grátziát nyér ö a' szólgának
Mond VIDA, meg lészen kedve Aszszonyának.

'S midön már Szántait tömlötzböl ki- hozván
Verésre készitnek a' vasból óldozván,
Fut VIDA az Urhoz Szántait átkozván
'S ötet szörnyü kinra méltónak okozván.

Mondgya add ekezemben kérlek hadd tehessem
Boszszúmot ö rajta 's halálra veressem,
Vagy meg hal; vagy újra tömlötzbe tétessem,
Méltó haragomat mig rajta tölthessem.

Minap Tokai Bort kértem vólt ö tölle
Még el pirongatott a' szamár mellöle
Add kezemben példát hadd tégyek bellöle
Hogy senki ne halljon jót fellöle.

TELEKI Mihály-is illyen feneségét
Szemlélvén VIDÁNAK, szörnyü dühösségét,
Nem tudván szivének álnok mesterségét
Vagy inkább el- gondolt okos böltsességét.

Mond: jól tette biz: azt hogy innod nem adott
Tám akkor a' gégéd inyedhez ragadott
Azért verésében kedved nem akadott
Sem boszú-állásban módod nem fakadott.

Tsak azért-is mindgyárt ött' el- botsássatok
Pohárnokságára helyre állassátok
Magát jól visellye, néki meg-hadgyátok,
Minden gaznak jó bort, ne adgyon mondgyátok.

[p [001] 6] Igy szabadítá-meg az Aszszony szolgáját
Mellyért az Aszszony-is meg nyitván ládáját
Nem sajnálná tölle két pár aranykáját,
Ezzel kös18000410DUGONICS ANDRÁS: zöné-meg tréfás musikáját.

Ö penig az Urhoz be fut 's mutogattya
Mit nyert tréfájával? 's mind meg meg katzagtattya
De az Ur az Aszszonyt magához hivattya
Mondván: VIDA magát, ni mivel múlattya.

Pirúl a' Jó Aszszony, 's mond én adtam néki
Mert szolgámnak tudom vólna most sok kéki
Holott Nemes Legény 's még penig Vidéki
Im' a' grátziát más senki nem nyeré-ki.

Mond az Ur is? bizony talám ötet kérted
Hogy kopasz e' dolgot tselekedgye érted
No te kopasz kura! próbálni hogy mérted
Nem gondoltad azzal az orrom meg sérted.

MOngya: szar az orrod, tsak ( ) szád maradgyon
Eben sült a' tsala; ebben is száradgyon
Nem vólt méltó ezért, az Aszszony fáradgyon
Ideje, már az ţr, ennem 's innom adgyon.

Nosza ti inasok asztalt teritsetek
Tokai: Czelnai: borból merítsetek,
Az URnak peniglen, tsigret keritsetek
Meg-ne részegedgyék, 's ne bántsa fejetek.

Az Ur mosolyodik 's gondollya magáaban
Majd jobban ki- veszi, mi légyen VIDÁBAN?
Le-ülnek asztalhoz, mikor divattyában:
Vólna a' Vendégség a' Nagy Palotában.

Az Ur tsigret iszik egyest egy pohárral
Másban fel- kevernek essentziát sárral
VIDA igyan meg mind ne gondollyon kárral
Nem dolgozott azért, soha is az árral.

A' süröség miatt alig ihattya-meg,
Mond az Ur Tokai borral öblintsék-meg:
'S azt-is mind egészszen véle itassák-meg [p [001] 7] A' kuraszszony Fia, majd nem sokat fetseg.

Meg-iszsza; de tölle úgy el részegedik
Egy hólt elevennel éppen vetekedik,
Ki- viszik asztaltól 's úgy el-betegedik
Hogy a' haláltól-is alig menekedik.

Meg-ijjed az Ur is, fél ha gyilkosságban
Talál miá esni nagy szomorúságban
Ha meg-fordúl tehát Tordán Hadnagyságban
Be-teszi fogadgya hitteyl valóságban.

Nagy kinnyait látván néha könyve tsordúl,
Mond: soha nem bánom mással illyen mordúl,
Tréfát szenvednünk kell, bár bélünk meg-kordúl
Azonban VIDA- is könnyebedni fordúl.

Fordúlván, tselédnek TELEKI meg-hadgya
Vigyék-fel hozzája, kinek-is fogadgya
Torda Várossának ö lészen Hadnagya
Tsak Szent Mihály napját Isten érni adgya.

El mégyen ö akkor Házához Tordára
Hol sokáig böfög bor mérge torkára
De az Uraságért: kit szívesen vára:
Örömest szenvedi, tsak lenne hasznára.

És az igéretet napjára nem várja,
Mondván majd meg-öli a' bú bánat árja
Várakozásában mert a' bornak sárja
Most-is benne vagyon 's mérge bélit járja.

Mond TELEKI ekkor, fel-mégyek Lónára
Akkor ott légy, onnan mehetünk Tordára
Ott Hadnagygyá tészlek el-hidd bizonnyára
Tsak hogy pontban ott légy a' hagyott órára.
Gernyeszegröl VIDA, meg Tordára mégyen,
Más héten Lónára siet hogy ott légyen
A' parantsolt órán, ne talállya szégyen
Nem tuván hogy fortély TELEKIBEN légyen.

TELEKIT Tordára a' forspontok hozzák,
Tanátsot gyüjtenek 's VIDÁT tudakozzák, [p [001] 8] Hohy Hadnagyá tegyék házanként nyomozzák,
Nem Hadnagynak veló: sok okkal okozzák.

Kérdi TELEKI3-is, hol VIDA? mért kerül

Mondgyák tsak koborol soha otthon nem ül
Azért ö-is el- lesz a' Hadnagyság nélkül
Mert mást tészen, 's azzal Fejérvárra készül.

Ott lévén meg-mondgya a' Fejedelemnek
Hogy szedte rá VIDÁT, mellyen nevetkeznek
VIDA Lónán várja jötét TELEKINEK
Nem tudván fortéllyát tselekedetinek

Hogy láttya tsak nem jö viszszá tér Tordára,
Hát immár más hágott az ugorka fára
Káromlya TELEKIT, ha kerül szájára
Meg-nyelveli úgy-mond: vén Aszszony formára.

Úgy-is vólt: utánna menvén Fejérvárra
nem mervén bé-menni Urunk Udvarára
Ki állott meszszire, ott künn az útzára
Ott kiabált, a' mi jöhetett torkára.

Te Sohonnai: viz hozta e' világból
Két hab szörü lovon jöttél a' Kúnságból
Ott-is a' mint mondgyák tsak gránán nadrágból,
Esél ki szösz-vásznon az Anyád hasából.

Szólgálatod után itt már Urrá lettél,
GENERAL: Fö Ispány, 's több Titulust vettél,
Annyi a' Tiszt rajtad, 's úgy meg-terheltettél
Mint szamár, alatta épen el- görbedtél.

Meg-indult Teleki, 's jó néven nem vette,
Hogy Vasba veresse magában fel-tette
De a' Fejedelem le- tsendesitette
Söt VIDÁT fel-hiván öszve- békéllette.

Mond a' Fejedelem, afféle Zok-szónak:
Kivált mellyet meg nem állíthat valónak:
Másszor hadgyon békét; mert nem tartya jónak
Egy GENERAL ellen gonoszt gondolónak.

De a' GENERÁLT-is kegyes szókkal kéri [p [001] 9] MIvel VIDA nyelvét már régen esméri
Ójja magát tölle, éppen nem ditséri
Hozzá tenni magát talám több is éri.

Nékie kell adni már a' Hadnagyságot,
Fejet hajt TELEKI, 's kezd új mulatságot
VIDA is kezd s18000410DUGONICS ANDRÁS: zólni sok szin bolondságot
Még Urunk-is vészen egy kis vidámságot.

Azért esztendeig még el-várakozik
Mondván TELEKIVEL addig hadakozik:
Valameddig véle vagy meg-barátkozik
Avagy könyörülvén rajta szánakozik.

A' GENERAL azért ment vólt Fejérvárra,
Tisztességet tégyen Szent' Mihály Napjára
Onan penig indúl-bé Kertsesorára
Azért nem lesz szembe VIDÁVAl sokára.

De ugyan tsak néha eszébe jut sokszor
Mikor Vendége van, kiváltképpen ollykor
Örömest mulatna melegítvén a' bor
Bezzeg hogy jó szívvel látná VIDÁT akkor.

Ugyan tsak más nyárra Gernyeszegre kerül
Alig várja VIDÁt, lássa miként öszül
Kopasz fején a' haj, a' Hadnagyság nélkül
Mondván immár talám jobbatskán meg-betsül.

Levelet ir néki mennyen-fel hozzája,
Ha kedvét keresi lészen grátziája,
Mond: eb meñyen köñyen, mert hazud a' szája,
El-várja még kétszer meg-járja Postája.

Egyszer TELEKINEK egy kis Fia lészen,
Gondollya nó azzal betsületet tészen,
Komának hivattya, mellyet mihelyt vészen
Udvarlani menni, mindgyárt lészen készen. Rettenetes tréfát ö ottan folytatott,
Sok szin bolondságot játékot mutatott
Azért a' Koma Név, reá ragasztatott
'S rólla másokra-is azólta hagyatott.

[p [002] 0] Többi köztt az Urat zok szóval illetvén,
A' sok tréfa között jótskán meg sebhetvén,
Monda: az Ur Farkas módgyára nevetvén,
Meg-tanítlan kopasz? dupét meg-veretvén.

Mond VIDA nem félek Uram Koma tölled,
Mert olly helyre búnám mindgyárást ellöled
Ha meg futamodnám helyben te mellöled
Hol én mindeneket hallanék fellöled.

De te soha bizony ott meg-nem lelhetnél Akár mint keresnél 's mással kerestetnél
Mond az Ur ha Világ végére mehetnél
Ott-is meg-lelnélek úgy el-nem tünhetnél.

Monda tsak székedben a' Templomba mégyek
Egész esztendeig örökké ott légyek,
nem félek hogy meg lely, 's pirongsagot végyek
Oda soha sem mégy, bár akármit tégyek.

Ezen a' Fö-Rendek nagy katzajt ütének,
Örülnek, VIDÁVAL hogy esmerkedének
Diszes múlatságban véle lehetének
Ki felöl az elött kevesset vélének.

Itt a' Nagy Urakkal jól meg- esmérkedvén
Azokat instállya nékik reménkedvén
Torda Hadnagyságért újra esekedvén
Szerezzék-meg néki illy jót tselekedvén:

Igérné ö magát hív szolgálattyokra
Jobbágyoknak ügyi igazításokra
Mellyet az Uraknak értetett szavokra
Meg-is igér az Ur, Instántziájokra.

Úgy hogy a' jövendö Szent Mihály Napjára
A' Fejedelemhez menvén Fejérvárra
Útyába menöleg bé-tér ö Tordára
'S ott Hadnagyá tészi mindenek láttára.

Olly Conditzióval mindent meg- betsüllyön
Szegény Legény lévén huz, vonást kerüllyön
Se kóldust se szegényt, szóval ne tsepüllyön
[p [002] 1] Ki miatt gyalázát Fejére térüllyön.

Fejet hajt az Urnak szép igéretére,
Haza mégyen 's vigyáz ö menetelére
De a' GENERÁLIS a' Maros mentére
Vészi útyát 's bé szál egy estve Ketzére.

Thesaurariusnak vagyon ott lakása
Apór István neve, Erdélyben nints mássa
Töménytelen kintsel, pénzzel van birása
Szegény legényböl lött Krétussa válása
VIDA penig Tordán tart fel nyilt szemeket
A' GENERÁLISRÓL kérdez mindeneket
Azonban meg hallya Ketzére menteket
Nó: ö-is meg-ólgya Tordán a' kereket.

Egy nagy béres Legényt maga mellé vészen,
Mondván: ha baja lesz, 's ö-véle jót tészen
Ö-is ö nékie, jó Gazdája lészen,
Tsak hogy véle légyen, mindenütt mérészen.

Ketten lóra ülvén, a' mint mendegelnek
Egy más beszéd között Hadrén által kelnek
A' tilalmasban egy sereg lúdat lelnek,
Senkit nem szemlélnek, ámbátor fülelnek.

Bé-hajtyák a' ludat, Ketzére egészen
Szolgája tsattagat ostorral mérészen
VIDA nagy köszöntést Urak elött tészen
'S az ajándék marhát bé-mutattya készen.

Mondgyák hogy mind lábán hajtották Tordáról
Nevetik? de hamar két oláh Hadréról
Nyomokban érkezvén kurtát formájáról
Meg-esmérik 's lúdat sok gágogásáról.

Ott jobban az Urak, kezdenek nevetkezni,
Hazugság gyanúja hozzá kezd férkezni,
VIDÁT kürtellinek el-kezdik nevezni,
Mellyet nem lehete hóltig le-vetkezni.

MOnd nagy hahotával az öreg TELEKI
Nó te lélektelen: kuraszszony kürrelli
[p [002] 2] A' hazugság kedet, most szint utól éri
Vessétek az ólban mig magát meg- menti.

Esve vólt az idö ott meg-futamodik
Egy garádits alá hirtelen ttsapkodik
Keresik mindenütt de nem találtatik
Tsudállyák hová lött? el-tünt, úgy tartatik.

Egykor midön minden már az asztalnál ül,
VIDA grádits alól ablak alá kerül,
Nézi a' dolgokat, de hol hül, hol hevül,
Az Urak közt penig róla beszéd merül.

Még Apór VIDÁNAK nem tudta tréfáit
A' GENERÁL elö-hordván sok Actáit,
Beszéli Apórnak sok tréfás munkáit,
MOndván most már ezzel tetézte próbáit.

Meg bátorodik VIDA igy kezd egy éneket
Komám eszik, iszik, oda bé eleget
Tüz: Bor: 's Aszszony is tart néki meleget,
Én itt künn szenvedek sok deret hideget.

Meg unván fázódni immár a' pajtában
Koma? kérlek szány-meg dedereg szavában
Bár tsak asztal alá, bujtass hamarjában
ne szenvedgyek tovább a' lúdak ólában.

Fogd! fogd! fogd! TELEKI kiáltya szertelen
A' garádits alá meg búvék hirtelen
Keresik gyertyákkal minden szegleten
Olban: tsürben: sutban: de nem lelik éppen.

Hová lött? hövá lött? mindentöl kérdezik
Az útzán is némelly rólla értekezik
Mondgyák tiszta ördög, ahoz ki-férkezik
De hogy el-tsitúlnak 's minden bé-érkezik.

A' nagy Zenebona a' mint tsendesedik
Ö a' grádits alól meg ki-szépelkedik
'S ot az Udvar körül addig hellyt verekedik.

Ki köti az ajtót hogy bátrább lehetne
[p [002] 3] Az Úrakkal kivül osztán versenghetne
Int TELEKI egynek hogy házból ki-menne
'Sa' sötétben titkon VIDÁNAK lést vetne

Megyen az ajtókra hát ki kötve vadnak
Viszszá tér meg sugja lassan az Uraknak
Egy más szene közzé néznek 's úgy katzagnak
VIDA is magát kün mútattya bátrabnak.

Mond: Arestomba vagy GENERALIS koma
Azért-é? fejemnek lenne árestoma
Hogy a' lopott lúdnak bé hozatott nyoma,
Hát kegyelmed mért nem jöve Tordára ma.

Szököl édes Komám! fa&umon kaptalak,
Azért emberségre én-is tanittalak,
Ez az oka együtt mind árestáltalak,
Tudd meg hogy virattig ki sem botsátalak.

Mesét mond a' Borzról: rókát a' lyukában
Nem szenvedvén, róka: a' lyuknak szájában
Miként rakadott vólt kinek ganéjában
A' Borz ne fertöznék, ott éhült magában.

Mond az árestomot én is így tromfolom
Tsak félre-is majd ki-jönének gondolom
De meddig rajtatok boszszút nem pótolom
Senki ki-nem botsát, bizony meg páholom.

Katzagnak az Urak; de az egyik Legény
Vérhasban kinlódván nem tarthattya szegény
Már penig meg-hült vólt a' jó szagú lepény
Gatyájában szalad, a' savós gyüjtemény

Kiáltyák az Urak: czúki czúki Házból
De nem szabadúlhat-ki az árestomból:
Kiáltya VIDA is, minden egyék abból
A' jó füszerszámos sáfrányos postpástból-

Immáron az Urak kezdenek reménkedni,
Bár tsak azt a' Legényt, Házból ereszsze-ki
Grátziája lészen, mert nem bántya senki,
MOnd, nem biz ö, kezes még nem lest valaki.

[p [002] 4] Az Aszszony Apórné ott az ablaknál ült,
(Kinél szebbet Anya, a' világra nem szült)
Mondja kezes lészen, 's mint a' rostély került
'S külömb-külömb módon figurákba merült

Ki-dugja az Aszszony a' kezét karját-is
Meg-kapja kürtelli még a' honaját is,
Öszve tsetserézi még tsets bimbóját is,
A' rostéllyon által hinti még tsókját-is.

E' dolgon az Urak felette katzagnak,
Még az Aszszonyok-is erössenm vigadnak,
Ugyan tsak egy-másnak ketten kezet adnak,
Hogy az Urak békét kürtellinak adnak.

Ö is elö-kerül ajtókat meg-nyittya
Az Árestom alól Házat szabadíttya
A' rakodott Legényt onnan ki-lódíttya
'S az Urakat erös vigságra nódíttya.

Tsúfollya öket; de mond a' hasa fel- vér
Mert meg éhezett vólt, azért ennie kér
Sültet bélest adnak; de bort kérni nem mér,
Mert a' Legények köztt, senkit-is nem esmér.

Plda beszédet kezd, mond egyszer vólt egy Ur
(Ur vólt? avagy tsak Gúr, de talán vólt mazúr)
Mert nem minden Ur az, a' ki nyers börbe szur
nem mindenkor veszt-el száz aranyt a' dérdur.

Történék hogy egyszer Vendégi lennének,
Kik mikor asztalnál az Urral ülnének,
Nem vólt bora 's midön immáron ennének
Követni akarván, így szól vendégének.

Kentek, sem eszik, sem; akkor jut eszében,
Hogy nints bora, 's azért metzé szavát félben
Hirtelen az egyik meg-felel e' képen,
Mind eszünk Uram 's mind! 's vág az Ur szemébe.

MOndja Apór István egy Pohárnakjának,
Eredgy a' Péntzébe hozz tsigret VIDÁNAK,
Mellyet a' kezében mihellyen adának
[p [002] 5] Szeme közzé önti a' hüss Inassának.

Meg haragszik így szól; hallod Apór István,
Nem vagyok én petzér mint magad olly hitván'
Ne tarts bolondodnak, engem' meg-búsitván'
Hát ha segbe rúglak reád haragítván.

Azt nézem a' tököd hogy meg-ne zápúllyon,
'S ama' szegény Aszszony meg-ne bolondúllyon,
Hogy bolondságába reám ne szorúllyon
Hozass jó bort Bátya! kedvem hogy jobbúllyon.

Azután Ötsének, kürtellit fogadgya
Bábolnai bort hoz, az Inasnak mondgya,
Rosolist tölts belé 's magát ,eg tagadgya
Idd-meg Ötsém? értem a' kezébe adgya.

Iszik VIDA iszik; de fel-melegedik
Szidgya, 's bort le-tenné; de meg nem engedik
Meg-kell innya: mellytöl úgy meg-részegedik,
Hogy magától ugyan ott fel-hengeredik.

Egy üress hordóba belé fenekelik
Ki-viszik 's a' kapu között fel emelik
Ott el hánnya magát 's mindene el telik
Szarjál te- is; már ott, a' szolgák felelik.

Alól fellyül mindent egyaránt ki-adott
A' sok erös bortól, jó meg-nem fúladott
Más nap ebéd tájba hogy meg józánodott
Egy nagy hordó szarba, láttya bonyalodott.

Elsöbe azt véli a' búdárba esett,
Az után hordóból a' mint ki-nézhetett
Világot lát alól, fellyül zsendellyt sejtet
Mert igen rosz szagot maga körül érzet.

Egyszer meg-mozdúl 's hát a' hordó ingani
Kezd; noszá maga is Tolvajt kiáltani,
A' kopok, agarak arra orditani
Tsak nem korság kezdi VIDÁT ki-rontani.

Az Urak-is akkor költek-fel az ágyból
Kérdik hogy mi dolog; mondgyák a' fa 'sákból
[p 0026] VIDA Tolvajt kiált, nem tsak bolondságból
Úgy tetszik korság-is rontya valóságból.

Meg-esik a' szívek ottan le-eresztik
A' marosra viszik, szépen meg-féresztik
Az oláhok rajta szemeket meresztik
Mondván a' ludakért, majd a' vizbe vesztik.

Meg mosván ruháit megint visza viszik
Urak eleibe nem mégyen esküszik
Reggli itallal kinállyák; nem iszik
Mért még a' büzi-is néki rosznak tetszik

A' Fejedelemnek az ö Édes Apja
Mihálly Nevett adott, keresztelvén Papja
Szintén közzelitvén azért Neve Napja
Mint-hogy betsülletett a' Méltóság kapja.

GENERAL TELEKI MIhály, oda mégyen
Hogy Fejedelmének tisztességet tégyen
Minden gyermekestöl Udvarlója légyen
Siet-is, valahogy ne talállya szégyen.

El-viszi Apórt-is mind Feleségestöl,
Mind pedig az estve fogadott ötsétöl; De rosz kedve néki mint ki-válik tsetstöl
Mond, el-mégyen ö is, ha lesz Legényestöl.

Szól Legénynek ö-is, Fiam én elöllem
Ne menny meszsze töbször 's ne távozz-el töllem
Mert ezek bolondot tsinálnak belöllem
Akkor ha meg- mentesz sok jót várj én töllem

Marus Szent Királlyra érkeznek estvére
Az öreg Nánfinak nem várt seményére
Meg-beszélik VIDA, dolgait végtére
Mondnak, ma-is lehet ha nem lesz terhére

Meg mondja a' szolga mit halla Urának
Hogy azon estve-is vélle úgy bánnának
Azért job részen áll a' Füle VIDÁNAK
'S midön már asztalhoz ülni akarnának.

Fel-öltözik VIDA szólga köntösében
[p [002] 7] Mégyen udvarlani Legények közzében;
De meg ne esmérjék áll Ház szegletében
Ki lenne nem vévé egyik-is eszében?

Mihellyt az asztalhoz Urak le ülének
Mingyárt beszélleni VIDÁról kezdének
Mikép járt? mind tsak arról beszéllének
Hogy halgatná arról nem-is itélének.

Minden-féle VIDÁT azért kerestetik
Mondgyák a' Fö hellyre majd elöl ültetik
Jó bort kell adni 's ha meg részegethetik
Excédálni-fog ö könnyen büntethetik

Ezeket jól hallya VIDA ö magában
De nem lelik soholt Bánffi Udvarában
'S mikor Inas borért mégyen újjonában
Ö meg-vonya magát a' péntze szuglyában.

Ki mégyen az Inas bé-zárja az ajtót
Már meg-szemlélte vólt szemével a' lopót
'S majd minden hordóból vészen 's ki-kostolót
Egy helyt meg-talállya a' tsatornás kantsót.

A' Tokai borra egy kis Edénykében
Rá akad tsak kevés vólt a' fenekében
Tsatornás kantsóba mind ki lopja szépen
'S az ajtót ki nyitván a' szolgához mégyen

Mondja dugd-el kérlek jók itt a' szénában
Majd Sültet, 's kenyeret hozok a' javában
Udvarlani menvén még a' Palotában
Két szép fejér tzipót lop a' szür újjában.

Onnan étek fogni a' konyhára mégyen
Nézi mellyik tálba a' sült kolbász légyen
Kapja viszi vélle tisztességet tégyen
De künn félre mégyen szégyen vagy nem szégyen

Adja a' szolgának mondgya vidd-le Gálni
Én-is oda mégyek vatsorálni, 's hálni
Tsak hogy még fel-mégyek egy kevesség álni
Lássuk hogy mit fognak az Urak próbálni.

[p [002] 8] Fel-mégyen hát akkor a' kolbászt kérdezik
Apór pedig Tokaj borról értekezik
Mond Bánfi egy kevés van 's mingyárt érkezik
Azért küld utánna, sültröl felejtkezik. Le-fut a' pohárnak' az ajtót bé zárva
Talállya a' hordót fenékkel fel-álva
Fel-mégyen az Urnak mondgya Uram válva
Roszszúl jártunk pintzét fel-verve találva.

Nints a' Tokai bor fel áll a' hordója
'S az a' tsudám zárva a' pintze ajtaja
A' kóltsot pediglen az ebnek a' faja
Nem lopta-el töllem, nemtom mi a' baja.

Mond az Ur: kólts nélkül azt senki nem tette
A' te dolgod, azért tömlötzre vettette
Az Uraknak azért kedvét nem tölthette,
Kiért BÁNFIT igen nagy bánat követte.

Mondja Apór: az Ur azért ne busúllyon
Keressétek VIDÁt elménk hadd újjúllyon

Gondolkodik VIDA vallyon hová bújjon?
Most mingyárt rá kapnak hogy hogy szabadúllyon.

Fut ö-is keresni mégyen a' szállásra
Szolgaság mindenütt keresi hajhászsza
Ö pedig le-veti a' pór köntöst, lássa
MInt lesz dolga, 's végre le-ül vatsorálásra.

Jól eszik a' sültböl, ad a' szolgának- is
Iszik Tokai bort, kedvez torkának-is
Meg-ne részegedjék; még a' Gazdának-is
Tsak egy egy pohárral, ád a' Társának-is.

'S éppen mikor kelne meg-lelik a' szolgák
A' kantsót a' pohárt, az ágyba duggattyák,
Mondgyák hogy mennyen-fel az Urak hivattyák
Régen kerestetik; hová lett? nem tudgyák.

Mondgya Enyedre járt a' Professoroknál
Tokai bort hozott hogy itt az Uraknál
Kedvét lelné véle a' Méltóságoknál
[p [002] 9] Tudván hogy nem hever minden házaknál.

A' Gazda is mondgya éppen tsak most jöve
Mert három falatott tsak szintén most öve
Maga-is jelenté hogy Udvarba menne
Hogy ott az Uraknak betsületet tenne.

Gazda palatzkokat ád elö VIDÁNAK
Azokban ki-tölti felét a' borának
Kiket a' hátára rakván szolgájának
Udvarolni mégyen, az Udvar Urának.

MOndgya Enyedre járt és Tokai bort hoz
Kinek négy aranyat BÁNFFI ajándékoz
Kostollyák az Urak a' szemek is kaproz
Nem igen botsáttyák az alsó asztalhoz.

TELEKI peniglen gondollya magában
Sok féle mesterség szorrúlt-bé VIDÁBAN
Hátha az a' bor vólt BÁNFFI hordojában
Mellyért a' Pohárnok szenved mostanában.

Kérdi honnan hozta? mellyik Professortól?
Gyalog, vagy lovon járt? mondgya a' sógortól,
Tiszteletes Páriz-Pápai Doktortól,
Ott soha nem üres a' pintze jó Bortól.

A' lovunk itt maradt tsak szolgámmal vóltam,
A' Hidast-is magam egyedül hajtottam.
Meg- térvén peniglen viszsza fordítottam
A' sötétben alig hogy meg-nem romlottam.

MOnd TELEKI nem fogsz igazat mondani
Pápai nem szokta olly bövön osztani,
A' bort, amaz Embert penig udvarlani
Nem rég láttam tova a' szürben állani

A' Podárnak penig Hidasnál kell lenni
Nem lehet hir nélkül koma által menni
Inkáb hiszem lopón fogtad a' bort venni
Nó mond-meg igazán, fogok rólla tenni

Mond VIDA: eb-mongya, mert ha hazudok-is
Egy néked koma, ha igazat mondok is
[p [003] 0] Mi gondod van reá ha duztig lopok is
Egy a' bérem érted ha Menyben hágok-is,

Ki akara menni onnan hargjában
Mond BÁNFI; de semmi! ugrik a' nyakában
'S a' mint huzná viszszá meg akad farkában
Zuhé! mind kettö fel-dül a' Palotában.

VIDA iparkodik 's szitkozódik mordúl,
Ifjabb ember lévén BÁNFIN fellyül fordúl
Kinek-is egy kis vér orrából ki- tsordúl,
TELEKI fel-ugrik az asztali sorbul.

Egy nagy nád páltzával oda futamodik
VIDÁRA jól reá vér, úgy gondolkodik

De VIDA fel-keni a' mint iparkodik,
TELEKI-is oda alól bonyalodik.

Ki alól: az fellyül kürtelli kiáltya;
De a' szolga midön Ura' dolgát láttya
Meg"fogja a' kezét, 's alóllok ki-rántya
Gáltni viszi, mondván: itt senki nem bántya

A' két Ur- is fel-kél, 's meg-asztalhoz ülnek
Ujjabb nevetségbe 's vígságba merülnek
Van még Tokai bor pohárok kerülnek
De hamar fel kelnek 's fekünni készülnk.

VIDA a' szolgának mondgya tsak nyergelne
Hogy a' míg TELEI az ágyból fel-kelne
A' Fejedelemnél Fejérvárt fülelne
TELEKINEK kedve boszszúba ne-telne.

El-készül 's virattig Fejérvárra mégyen.
A' Fejedelemnek arról hire légyen
Kik mennyenek? de hogy rajtok szégyent tégyen
Rüheseknek mondja öket együl egyen.

MOndgya Nagyságodhoz minden gyermekestöl
Jö a' szörnyü rühes, mind Feleségestöl,
TELEKI-is el-tölt minden tselédestöl.

Mellyet Urunk tölle jo neven-is vészen,
[p [003] 1] Mond, rendeléseket arról mindgyárt tészen:
Izen a' kapukra légyenek oly készen
Hogy midön azoknak érkezések lészen.

Még távól a' Vártól öket meg- állassák
Két Kapitány által jól meg-visgáltassák
Rühesek-é? vagy nem? reportáltathassák
'S ha úgy találtatik bé-ne botsáttassák.

Ök-is el érkeznek az nap' osonnára,
Hogy a' Várba szálván kiki szállására
Tsak reggel menyenek-fel udvarlására
Urunknak született szép Neve' napjára.

De a' külsö sztrásán öket meg-álíttyák
Továbra jöniek nem szabad álíttyák
Ama' két Kapitányt azomba szólíttyák
A' parantsolatot ök-is nem tágíttyák.

Mennek 's hát két szolga 's Apór vakaródzik
Apórné kesztyüt ránt 's zzal takaródzik
A' GENERALIS szint, akkoron nyújtódzik
Látván, egyik tovább menni-is irtódzik.

A' másik Kapitány Apórnéhoz mégyen,
Egyre kéri mellyet rosz neven ne végyen
Mutassa a' kezét hogy réportot tégyen,
Nem tselekszi; okát nem tudván mi légyen.

Reportumot tésznek a' Fejedelemnek,
Mondgyák mi tagodás benne rüheseknek
Találtuk mind öket, 's nem leletük helyesnek
Hogy tisztesség' tenni, mostan jöhessenek.

Azért betsülettel Urunk meg-izeni
Tisztesség' tételét Uraknak köszöni,
'S követi szép szóval a' hasakat keni,
Az Urakat, nints mód most bé-ereszteni.

A' mellyen az Urak igen tsudálkoznak,
Mi lehet az oka? sokat gondolkoznak
Hol egy, hol más dolgot midön elö-hoznak
Jút eszekbe VIDA, kit igen átkoznak.

[p [003] 2] Ott vagyon-é VIDA? kérdik követektöl,
Mond: ott van; 's az Urak, Uri személyekröl
Urunkat meg tiltá mind kegyelmetektöl
Ugy mint mindenestöl igen rühesektöl.

(Akkor az idöben nem vólt Ur Nagyságos
nem vólt Gróf, sem Báro, mint most, nem vólt számos
A' Méltóságos Ur, bátor nintsen bámos
Az Asztalán gyakran hat téhig-is sáros.

Tsak az Urnak hivták, a' GENERALIST-is,
Uram kegyelmed vólt még a' Tanáts Ur-is
A' Fejedelem kül, nem hívtunk senkit- is
Méltóságos Urnak tsk egy Anya' fit-is)

Ö Nagysága azért két Kapitányokat
Küldött-is visgályák meg itt az Urakat,
Kik-is tapasztalván hol mi olly dolgokat,
Egyezökké tötték VIDÁVAL szavokat.

Nevet BÁNFI, 's Apór, haragszik (TELEKI,
Szitkozódik, dúl, fúl; de ott nem fél senki,
Nagy alázatoson Urunknak izeni,
A' mit VIDA mondott, nintsen abba semmi.

Rendre meg-mutattyák mindnyájan kezeket
Elö- szolítattyák mind a' Legényeket
Az Ur Aszszonyokat 's a Frajtzimmereket
A' Kotsist, Fellejtárt, és a' gyermekeket.

De a' Kapitányok nem monták mért mentek
Olly nagy hazugságot nem tsuda rá kentek,
A' Fejedelemnek beszéllye meg-kentek
Nintsen abba semmi a' mit reánk fentek.

A' Követek azért Uruxnkhoz menének
Az Urakról mindent elö-beszéllének,
Nintsen abba semmi, hogy ollyak lennének,
A' milyen réportot Kapitányok tönek.

VIDÁBA penig tsak tiszta fortély vólt ez
El-jövén elöre a' Fejedelemhez,
Tsúfot üzzön rajtok, 's kegyelmességedhez,
Fel-ne botsáttassa Nagyságod szinéhez.

[p [003] 3] Mond a' Fejedelem: olly nagy bátorságot
Hol vett vólna VIDA kutya tsálfaságot
Mondnak: a' követek, azt a' kutyaságot
Nem most kezdi, nem tött ö azzal ujságot.

Tegnap elött Ketzén tegnap szent Királlyon
Az Urakkal edgyütt vólt 's ittak mindnyájon
Meg-sem gondolták azt hogy haza ne szállyon
A' Fejedelemnél ö illyet próbállyon. De ezek gondollyák mind boszszúbúl lettek
Az Urak-is rajta sok tsúfságot tettek
Annak világánál mulattanak 's ettek
Ez az oka boszszút, a' boszszúért vettek.

Mellyeket midön így hal a' Fejedelem,
Kinél böv mértékbe vagyon az értelem
Értelemmel edgyütt jár a' nagy kegyelem
mond: hogy egy részröl is ne légyen sérelem:

Jobb lesz mindgyárt VIDÁT mostan árestálni
Jól tartván ez éjjel árestomba hálni,
Hólnap ha az Urak kérnék elö-álni
Lehessen nékie kegyelmet találni. Pohárnak házához árestomba vetik
Jól tartyák! de oka meg-nem jelentetik
Az Uraság penig Várba eresztetik,
Akkor kiki maga hazához vitetik.

Mihály napján regel Urak egybe- gyülnek,
Az Aszszonyok tzifra köntösbe készülnek
Elsöben az Isten Házába kerülnek,
Onnan udvarlani Urunkhoz térülnek.

Öt aranyos hintón a' Kastélyba mennek
Elöl-megy TELEKI vélnéd egy Istennek
Hat bokrétás szürke lova ugrál ennek
A' Vitézlö Rendek 's strásák fel-rezzennek.

Után mégyen Apór, bársonyos hintóban,
Igen gazdag Ember, nints szük semmi jóban
Kivált gyönyörködött a' nyeritö lóban
[p [003] 4] Kik szörnyü visítást tésznek az ajtóban.

Ezt az öreg BÁNFFI hintója követi,
Hat fekete lova kiki el-hiheti,
Phaeton lovait, oda nem viheti,
Mert mint az Áspisnak ollyak tekinteti.

A' GENERALISNÉ mégyen ezek után,
Öt szép aranyos hintóján
Almás formán festett egy módú pej kantzán
Látásokra tsödült sok nép kün az útzán.

Az Aszszony Apórné utánna érkezik
Piros hámok fakó lovait fedezik
Világ tekinteti. Vitézek kérdezik,
Bánnya sok buja szív hozzá nem férkezik.

A' Kastélyba menvén hintók meg-állanak
Az Urak Aszszonyok ottan ki-szállanak
Meg-mondgya TELEKI mi rendet tartsanak
A' Fejedelemnek mikor udvarlanak.

Fel- mennek Urunkhoz alázatossággal,
Térdet, fejet hajtnak egész bátorsággal
Idvezlik köszöntik ahitatossággal,
Sok szent Mihály napját számlállyon vigsággal

Köszönettel vészi szép köszöntéseket
Isten halgassa-meg jó idvezléseket
Ki az Uraknak-is, egésségeseket
Adgyon sok napokat békességeseket. Osztán az Urakat ebédre marasztya,
Fejet hajtnak: 's nem-is sokáig halasztya,
Azután a' midön beszédét árasztya,
A' tegnapi dolgon elméjét fárasztya.

Mond: az Urak ellen vitett úgy reménli,
Mind szedte rá VIDA, mind elö- beszélli
De meg-adta ö-is az arrát itéli
Mert hogy árestomba szenvedgyen úgy véli.

Az Urak-is néki mind meg-engedgyenek,
Örül hogy a' dolgok másképen legyenek
[p [003] 5] Az Urak-is, mint járt? véle mit töttenek?
Nyvalyás VIDÁRÓL mind meg beszéllenek.

Mongyák hogy had hozzák-fel az árestomból
Ö pedig tsak akkor kel- fel az álomból,
Az estve jól iván az almáriomból
Jó helyröl huzzák-ki a' boros Klastromból.

Igy viszik Urunkhoz, de erössen dúl fúl,
Mért nem hagynak békét dörgolödik mordúl,
Meg-látván TELEKIT, seggél arra fordúl
Mond ne lásd; éretted, miként könyvem tsordúl

Ö-is Mihály napját a' mint tudgya áldgya
's az áldásba magát addig hajtogattya
Nagyot üt elébb áll, TELEKINEK hadgya;
Fogd: fogd: a' hitetlent T
ELEKI kiáltya.

Hogy meréd hitetlen Urunknak házába,
Illyen dolgot tenni szép Palotájába;
Urunk pedig majdan meg hal katzagtába
A' midön TELEKI, így morog magába.

Azomban asztalhoz mindnyájan le-ülnek
Pohár köszönésre az Urral merülnek
'S midön már leg jobban fellegek kerülnek,
A' sok musika szók egyszersmind pandülnek.

Rettenetes öröm kerekedixk elé,
A' musika szóba reng a' Város belé
Lövik az örömöt immár minden felé
Ollyan nagy vigasság, az Udvar el-telé.

De Urunk eleget még sem tesz magának
Azért meg újra szól TELEKI komjának,
Légyen grátziája, még egyszer VIDÁNAK
TELEKI fejet hajt, az Ura szavának

Mingyárásrt parantsol, VIDÁT fel-hivattya,
Senkitöl ne féllyen erössen biztattya
Magát meg-betsüllye szép szóval oktattya
Jobb lesz ha rendivel mást 's magát múlattya.

Mond kegyelmes Uram! örömest múlatnék
[p [003] 6] Hogy Nagyságodnak-is kedvet találhatnék
Tsak egy áspis kigyót, soha ne láthatnék,
Mert az merö méreg, bár mézzé válhatnék.

A' ki ebbel jádzik fája annak légyen,
A' ki vad bikára üres kézzel mégyen
Bátor meg segitsék, ketten: hárman: négyen
nem reménlem rajta, diadalmat végyen,

Koma ez a' beszéd kegyelmedre illik,
Mert ha tréfálódom mingyárt meg-haragszik
Hallottad é Koma! a' ki sok bort iszik
Végtére okádni a' budára viszik.

Mond TELEKI: Koma! fejedre felelek
Már akármit beszély meg-nem neheztelek
Valameddig innen e' helyböl fel-kelek
Szóly szapúlly nem bánom nem gondolok velek.

Mond a' Fejedelem: mondgyon egy éneket
Mihályi Napunkról formállyon verseket,
Gondolkodás nélkül el- kezdé ezeket
Vigan énekelvén im' e' kéréseket. PSALMUS 61.

Naphoz Napok adassanak
A' KIrálynak
Nagy sok Nemzetségekre
Sokasitsad esztendeit
Nyújts életét
Véghetetlen idökre
Országa érlyen sok idöt
Isten elött
Szép tsendes békességben
Igazságodnak hivsége
Elöl-végye
És öríze kegyesen

Meg-köszöné Urunk, mond mást kel nmondani
A' huszon hetedik 'Sóltárt fordítani
A' második Verset így kezdé nyújtani,
Azzal az el-alélt kedvet újítani.

[p [003] 7] Hogy ha tál 's borral környül veñének-is
De még sem félne semmit én szívem
Ha szintén a' Vendégség köztt vólnék-is
Még-is benned vetném reménységem. Egy dolgot kivánnék én Urunktól,
Mellyet most-is kérek nagy bízván,
Hogy lakhassam pohárnak házában
Mig Fejérvárt élek jóvóltából. Tzélozván az el-múlt éj árestomára,
Melly ö néki nem vólt semmi boszszújára
Sok étket finum bort fogván vatsorára
Ett ivott ezt mondván: ne jusson torára

Ezen az Urak-is igen nevetkeznek
Nem tudván hogy majdan mások következnek
Mellyen ha némellyek talám örvendeznek
De némellyek sírva szomorán könyveznek.

Mond azért TELEKI no már én rólam-is
Koma! mondgy Éneket, újjúllyak magam-is
Gondolkodás nélkül azért ö róla-is
Az ötven kettödik 'Sóltárt már fajja-is.

Énekli; de Komja nem igen szerti,
Hadd-el, hadd-el kérlek Koma nem teheti
Tsak dudollya, Urunk felette neveti
Hogy meg haragudgyon nem szabad érteti.

Apór Istvánnak-is a' harmintz hatodik
'Sóltát el-énekli ö-is zúgolódik,
El- hagyassa véle azon forgolódik
El-is hagya látván miképpen aggódik.

Az ötven nyóltzadik 'Sóltárt-is BÁNFINAK
Száz huszon hetedixk 'Sóltárt Aszszonyoknak
A' következendöt GENERALISNÉNAK,
Szépen el-énekli rendre mindnyájoknak.

Apórnénak a' száz tizen harmadiknak,
Két utólsó versét mellyen mosolyodnak
[p [003] 8] Mivel szegény Nemböl nagyra méltóztattak
Azon kivül penig magtalanok vóltak.

Toseusnak penig a' húszadik 'Soltárt
El-énekli mellyet szíve-szakadva várt
Meg-ajándékozza egy Tallérral mindgyárt
Püspöki embert ez sok tartományt bé-járt.

Többet énekelne, de mind fel-kelének,
Az Istennek áldást mindnyájan tevének,
Más házba bé-menvén sokról beszéllének,
Földig fejet hajtván szállásra menének.

VIDA-is TELEKIT szállásra késéri,
Reménli több szégyen nyavalyást nem éri
Még a' Hadnagyságot instállya és kéri
TELEKIT az égig emelvén ditséri.

Azomba a' Dajka böltsöböl fel- véászi
TELEKI kis Jósit 's a' földre le-tészi,
Mászkál a' kis gyermek 's a' mint VIDA nézi
Hol le-ül hol mászván elébb, markát észi.

Mellyet GENERALIS látván mind Vidának
No Koma e' gyermek akármi dolgának
Ha követöje lész akár játékának
Akár rútságának 's mindeyn munkájának.

Im a' Hadnágyságot bizony néked adom,
Sem egyszer sem mászor ezt meg-nem tagadom,
Külömben rád ütök, ha páltzát ragadom.

Halgat ezen Vida ne tudgya mit tégyen,
Egy részröl ellent- áll a' gyalázat 's szégyen
De még-is gondollya tsak Hadnaggyá légyen
Azt-is meg-tselekszi 's gyermek után mégyen.

Ö-is négy kéz lábon mint a' gyermek mászkál
Szék közt asztal között az ágy alatt bújkál
Házat meg-kerülxik egyik-is meg-nem áll,
Hol hanyatt, hol hasmánt hol egy oldalra szál,

Dudol a' kis gyermek dudol hát VIDA-is,
[p [003] 9] Az ágyban kérdezik, hág VIDA oda-is
'S a' mint ö elöttök forog a' dajka-is,
Tsetset kér a' gyermek mondják szopjék ö-is.

Nem akar, de mondják: bizony meg kell leñi
A' Dajka ölében néki-is kell menni,
Öszve-veszvén kezdnek nagy fel-sirást tenni
'S a' tejet egy másra mind két kézzel kenni.

Oda fut az Aszszony 's fiát el-véteti,
De a' GENERALIS megint le-téteti
'S meg újra VIDÁVAL dolgát követteti
Ha szót nem fogadna náddal fenmyegeti.

Ropog a' kis gyermek az ingit le-vetik
Véle is köntösét mindgyárt le-vettetik
Szégyenli nints haszna lenni meg- kelletik
Mindenféle Rendek iszonyún nevetik

Egyszer a' kis gyermek oda karikádzik
Mellé ül, kezével benne tapsol 's jádtzik
Azután rá ülvén a' sikon szánkádzik
Végre meg-kostollya szeme-is káprodzik

A' többit VIDÁVAL mind végbe vitetik
De hogy meg- kostollya arra nem vehetik
Mond Koma Gyermekid azt mind meg- ehetik
Egye-meg kegyend-is, ha nem terheltetik.

'S kapván egyet mását fut a' belsö Házba
Hol a' frajtzimerek állottak rakásba
Bé-zárván az ajtot vannak vinnyogásba
A' míg fel-öltözik szép ujság látásba

Onnan fel- öltözvén szállására rándúl
Más napra viradván színte meg-bolondúl
Miket tselekedett? azon igeyn búsúl,
Fél a' Fejedelem ha meg-hallya mástúl. Jó hajnalba maga mégyen udvarolni
Audientziája lészen panaszolni
Magát mentvén kezdi TELEKIT vádolni
Egy kis Hadnagyságért hogy kellett lakolni

[p [004] 0] Neveti dolgait az hü Fejedelem
Mond a' Hadnagyságba nem lesz késedelem
Izen TELEKINEK: dolga tsak kérelem
A' mit kiván VIDA; légyen engedelem.

Fejet hajt TELEKI parantsolattyának
Nem meri meg szegni kedvét Nagyságának
Torda Hadnagyságát meg adja VIDÁNAK
Mihyelt városába bé-lépik Tordának

De VIDÁT isméretlen magához hivatván
Grátziáját néki ajánlá bíztatván
El-küldi elöre Tordára oktatván
Hol keressen szállást? 's dolgát jól folytatván

Az után Rákoshoz jöne eleiben
Értse-meg dolgait határozta miben?
De VIDA kétséges még-is TELEKIBEN
Szálást kér, de viszsza nem tér eleiben

Hanem Torda végén a' vámosnál le-ül
Mondgya ha TELEKI akár merre kerül
Tsak itt kell el-menni, sem alól sem fellyül
Tordára nem mehet, az ö hire nélkül

De ha Rákos feléy eleiben menne
Erre vagy amarra tsavaritást tenne
'S a' Hadnagyság nélkül ujjonnan el-lenne
De most a' vén könek, nem lest része benne.

Ugy-is történt vólna mert nem Hidas felé
Ment TELEKI; hanem a' Létomon elé
'S a' midön gondolná most-is VIDA belé
Sül a' Hadnagyságban! hát a' Hidon lelé. Mondgya eleiben, hát mért nem mehetett?
Immár dolgairól semmit nem érthetett,
Mellyre VIDA illyen feleleteket tett
Azértx mert itt néki tselt már nem vethetett

Szállást-is pediglen mond igen jót szerzet
Tsak hogy Ház Gazdája olly erössen siket
Hogy az apró szóban semmit-is nem érthet
[p [004] 1] Azért az Ur vélle lassan nem beszélhet

Gazdával-is penig szóllott azon módon
Hogy a' GENERALIS Házhoz szál majdon
De felete siket beszélj néki nagyon
A lassú beszédért hogy ne üssön agyon.

Bé-mennek, 's a' Gazda immár várja készen
Rettenetes Zajgást Vendégében tészen
Mellyet a' GENERAL míg észre nem vészen
Azon módú zajjal kiáltoz egészen.

Egyszer észre vévén mondgya a' Gazdának
nem vagyok én sioket, Bátya a' tsatának
Hadgy békét, Gazda-is mond Fö-Ispánnyának
Én sem vagyok Uram! azért így szóllának.

Ez a' Vida dolga: minket el-ámitván
Téged- is 's engem-is, süketnek állitván
Most múllyon, vétekül nem tulajdonitván
Tordai Hadnagyá most tenni akarván.

Másnap hát a' Várost az Ur fel-gyüjteti
VIDÁT nagy erövel Hadnagygyá téteti
Irtóztató eröss hittel meg- esketi
Hogy az igasságot mindenben követi.

Azért már VIDA György Hadnagyságot érvén
Jól viseli magát a' Törvényt esmérvén
Bolondságaiból alkalmasint térvén
Kiván-is szólgálni akármire kérvén.

De még-is valamelly irigy el-árúlván
Neheztelt TELEKI szaván meg-indúlván
'S le-tenni kívánta esztendö el- múlván
A' mellyet szégyenlett VIDA meg-búsúlván.

Mond: el-mégyek hozzá meg-látom mit beszél
Ugyan-is fúvatlan soha nem indúl szél
El-mégyen 's TELEKI kérdi, honnan jöttél?
Mi hir van? felöllem a' Nép miként itél?

Mond Tordáról jövök, 's ott ollyan hír vagyon
Minden hazugságnak az Ur hiszen nagyon
[p [004] 2] Ha ki azt mondaná: Papot vertem agyon
Mind sziltiben hiszi, kár az Fö Hadnagyom.

Mond néki TELEKI: hazudsz VIDA abba
Nó azt meg-bizonyitsd, kutya harmad napba
Mert ha nem? kötelet vettetek nyakadba
Vagy belé kaptatok hiddel a' faradba.

Mond VIDA azt könnyü meg bizonyitani
Ha másként nem lehet el-igazitani
nem fog ez Ur szómban meg- hamissitani
Ha úgy nem lesz mindgyárt tessék akasztani.

El-mégyen elölle dúl fúl nagy mérgébe
Másnap öltözik egy Oláh köntössébe
Egy verö malatzot szerez hevenyébe
Mellyet jól bé-kötöz egy rosz Zsák öblébe.

Istántziát irat mint Fö-Ispánnyának
Mennyi excessusa van Tordán VIDÁnak
MInt hogy jó árra ven most a' gabonának
Kivált a' kenyérnek való szép búzának.

Két jó szekér buzát küldöttem Tordára
'S a' mint ki-állottak Torda piatzára
Holmi Katonaság ment VIDA Házára
Két szekér forspontot kérvén Kolosvárra.

A' várast szekérért ö fel-nem, jártatta
Mind a' két szekerem forspontra hajtatta
Harmintz Zsák buzámat földre le-hányatta
'S a' míg viszsza jöttek, diszno mind ki-rágta.

Tsánban szegény Oláh Nemes ember vagyok
Egyébb keresetnek én mind békét hagyok
A' szántásból élek; de már oda vagyok
Egy pénzt miböl kapjak? mert szükségim nagyok

Kérem kegyelmedet, az Isten kedvéért
Fizettessen vélle bár tsak a' feléért
Meg fizet az Urnak Isten jó tétéért
nem kivánok semmit szekerim béréért.

Annak rendi szerint, aztr mind meg-irattya
[p [004] 3] Palota tornátzán malatztzát rikattya
Inassát Rétseit az Ur kiáltattya
És az Oláh Instánst ajtón be-hivattya.

Bé-mégyen az Oláh dárótz gúnyájába
Viszi a' malatzot a' hátán Zsákjába
Buntzúát köszöni nem hibáz szavába
Nem visgállya senki, hogy ki-valójába? Inas a' malatzot viszi a' konyhában
Az Ur Istántziát a' mint Palotában
Olvassa, olvassa: dúl fúl ö magában
Szidgya VIDÁT a' mint jöhet ( ) szájában.

Mond: ennye 's Kürtelli! nagy akasztó fára
való kurafia! mitsoda nagy kára
Lött a' szamár miatt, 's jött e' jó Oláhra
Jól esmértem szegényt, száltam Udvarára.

Kemény Commissiót küld azért VIDÁnak
A' mellyet kezében adat az Oláhnak
Egy pénzik meg adgya árrát búzájának
Mert soha sem láttya szinét ortzájának.

Még a' szekér-bért-is néki meg forditsa
És hivatallyában magát meg-jobbitsa
Az Isten áldását reá úgy szállitsa
Parantsol Hohérnak, hogy negygyé hasitsa.

Az Oláh kezében Inassal adattya
Köszöni nyavalyás 's magát hajtogattya
Ki mégyen, Rédai Ádámnak mútattya
Másoknak is magát ki-nyilatkoztattya.

Kérdi hová bújjék Urfiakhoz mégyen
Fel mennek 's meg-mongyák Istáns ki-löttlégyen
Tulajdon VIDA vólt, mellyért fogja szégyen
Parantsol fogják- meg; de már nints mit tégyen.

Kursust botsát, mindgyárxt az úttyát meg-állyák
Fogják vigyék viszszá ha hol meg
talállyák
Holott az Urfiak kenyérrel kinállyák
De ötet meg-fogni, 's bé-adni sajnállyák

[p [004] 4] Végre indúlati az Urnak enyhülnek
Fel-adgyák az étket 's asztalhoz készülnek
'S midön a' jó bortól egy kevéssé fülnek
Egyröl másról szólván jó kedvben merülnek.

A' VIDA malatzát sülve fel-vitetik
Rettenetes képpen az Urak nevetik
Az Ur, 's az urfiak elöbször tettetik
Végre ne nevessék magok sem tehetik.

Sok nevetség után mond Rédai Ádám
Ha a' Generálist szómmal meg nem bántám
Ennek a' dolognak okát meg mondanám
Tudom kegyelemre elméjét hajtanám.

Tudgya az Ur tegnap VIDA mit beszélt itt,
Minden hazugságnak, 's hireknek az Ur hitt
Kit harmad-nap alatt ha meg nem bizonyit
Bár akasztó fára tétesse a' testit.

Informátióknak az Ur hamar hiszen
'S a' szegény Legényen mindent végben viszen
És ha valakinek valamit meg-izen
Meg-kell annak lenni, vagy tözön vagy vizen

VIDÁról az Urnak nemtom ki mit beszélt?
Mindgyárt privátziót az Ur néki itélt
Holott a' mint fejtyük jámbor életet élt'
'S a' miólta Hadnagy senki boszszút nem vélt

Mond TELEKI: Ötsém! be-rútúl nem vélt
Egy tsap betsületet személlyemen nem hatz,
De bár jöne elö, inkább ez a' malatz
Lenne övé, bizony nem talállya kudartz.

Urfiak-is érte ott esekedének
Meg-enged nékie 's utánna küldének
De ollyan rendelést szolgáknak tevének
Olah köntösében VIDÁT fel-vinnének

Az alatt üstökét tsomóban kötteti
Szakállát bajúszszát gyorsan el-vetteti
Darótzát, 's harisnyát iziben le-veti
[p [004] 5] És a' keresöket maga-is követi.

Kérdi kit keresnek mongyák Vida Györgyöt
Mond éppen szintén most, e' Házból ki-szökött
Meg fordúlnak 's ö-is Palotára fel-jött
Kérdik Legényektöl, hát VIDA hová lött:

Mondgyák hogy el-szökött, im ö keme látta
Busúlnak az Urak 's Urfiak miatta
Mondgyák bizony fél ö, eb fél! fel-kiálta
Rettenetes katzajt ütöttenek rajta. Talám nem ö lehet? kételkednek benne
De ö azt kiáltya, örömest már enne
Egy darab malart húst ha merne ki- venne
Mert huszon két batkát adott tegnap érte.

Mond a' GENERAlis, ne bizony nem bánom
Ha mind meg-eszed-is épen nem sajnálom
Penig hogy bé
jöttél, szómat meg-is állom
Nem bántalak Koma? de eszed tsudálom.

Hogy tudál illy hamar annyit fel-gondolni
Ennyi Urak elött igyen meg- tsúfolni
Szód meg-bizonyíytván igy meg-hamissolni
Nó ugyan boszszúdat meg-tudád tromfolni.

Ne fély nem hiszek már akárki beszéllyen
Torda is ezentúl már attól ne féllyen
Hogy hamar idön más Hadnagyot szemléllyen
Az Isten engemet bátor úgy segéllyen. Jól lakik VIDA-is, osztán haza-került
Harisnyája 'Zákja darózta meg-került
Kikkel haza ballag; de a' szíve örült
Hogy a' Hadnagyságban immár meg örökült.

E' szerént sokáig VIDA otthon lészen,
'S magának egy kevés nyugodalmat vészen
Házain alkalmas épületet tészen
KIvált egyik részét el-bontván egészen

Az alatt TELEKI meg-jutván esziben
Hogy kedves Komjának nézzen a' szemében.
[p [004] 6] Gernyeszegre mégyen tzifrább köntössében
De még mondgya nem vólt szép kard szerzésében

Az Ur palotáján látok sok fegyvereket
A' mint rendre nézi azoknak szereket
Egyik kardon szemlyél sok drága köveket.

Mondgya: be szeretné azt az óldalára
Mond az Ur: nem illik, szamárnak hátára
Bársony nyereg, Koma? se disznó orrára
Arany Peretz mak-is jó volna torkára.

Mond VIDA nó Koma! bizony enyim lesz ez
Ha ez nem? szerentsém, tudom lesz egyikhez
Ez az ezüstös kard illyen Fö Emberhez
nem-is illik Koma! szíja-is tsak nem ez.

Nem kapsz abba Koma! TELEKI állíttya
Haza rándúl VIDA, 's tzigánnyát hivattya
Néki meg-beszélli mi az akarattya
Meg-ajándékozza ha lesz foganattya. Egy nagy irtóztató otromba karda vasat
Maga tzigánnyával ott Tordán tsináltat
Mellyet harmad napigaz etzetben tartat,
Hogy meg-rosdasodgyék, 's kö-fal alá ásat. Osztán szomszédgyait mind öszve-gyüjti
A' fundámentomot mikor ki-vetteti
Egy rosdás kard-vasat lelnek, ki-véteti
Mellyen tsudálkoznak 's maga-is tetteti,

A' Tsiszárhot küldi tíl túl ki-feneti
És választó vizzel titkon rá metzeti
LEEL Kardgya, azzal fel-is készítteti
Hogy az LEEL kardgya légyen el-hirdeti.

Fut a' hir TELEKI Mihály Udvarában,
Hogy a' LEEL kardgyát meg-lelték Tordában
A' VIDA Házának fundamentomában
VIDA viseli-is, függ az ó ldalában.

De VIDÁNÁL nagyobb, a' hir öregbíti [p [004] 7] Hol lelté? 's mitsodás vólt? nem kissebíti,
Hogy való légyen sok ember erössíti
Egyik kardgyát azért érette készíti.

Mondgya, hogy szeretné magának szerezni
Azért egy szolgától VIDÁNAK izeni
Ne sajnállya LEEL kardgyát fel-küldeni
Meg-köszönni fogja ha kedvét tölteni.

Az ezüstös kardot érte oda adgya
De még jó szándékát tsak abba nem hadgya
Mindenekbe kedvét keresi fogadgya
Azt a' kardot tölle most meg-ne tagadgya.

Mond VIDA: eb adgya, tudom a' szokását
Igéri mindenben szines ajánlását
De mindgyárt fel-rúgja minden fogadását
Tudom, 's tudgya más- is sok szin biztatását.

Igéret Barátom! tudod adományt vár
Küldgye ide elébb azután vidd-el bár
Száz aranyot adni ezért nem vólna kát
Kit tudom ha el-viszsz, mindgyárt a' bóltba zár.

Ki-vonván a' kardot, mutattya szolgának
Nézegetik helyét a' régi rosdának,
Látzanak a' betük, és LEEL kardgyának
Magyarázzák, mellyet tsudának tartának.

Szolga az Urához üres kézzel mégyen
MOndgya bizonyosan LEEL kardgya légyen
De hogy tsak ajánlást, 's igéretet végyen,
Nem adgya mert sokszor esett rajta szégyen.

Uram! az a' kard, meg ér száz aranyot-is
Érte kéne adni a' köves kardot-is 4 De ha kéne bizony annál nagyobbat-is.
Az ezüstös kardhoz adgyuk egy szíjjat3is. Az ezüstös kardot meg-viszi VIDÁNAK
Mellyel VIDA kardgyát fel-váltya Urának
Örül már TELEKI a' LEEL kardgyának
Nem mégyen végére jobban mivóltának.

[p [004] 8] Egy lakadalombanaz Urak készülnek
Sok Urak Nemesek Keresdre fel-gyülnek
Kikröl, egyröl másról újságok kerülnek
TELEKI kardgyáról beszédbe merülnek.

Ki-is a' nagy bolond kardgyával kérkedik
Hogy LEEL kardgya vólt azzal ditsekedik
Ha az ellenséggel már meg-verekedik
Tudgya fegyverétöl meg-nem menekedik.

A' lakadalomba VIDA-is érkezik
Az ezüstes karddal 's szíjjal övedezik
Hol vötte? ki adta? mindnyájon kérdezik
TELEKITÖL tsalta! azzal kérkedezik.

A' minap egy kardot úgy mond töle kértem
Mond: egyik kardgyát is Jószágomért 's értem
Nem adná, 's üressen tölle viszsza tértem
de hogy meg- tsalhassam eszemmel fel-értem.

Egy otromba vasatCzigánnyal veretem
Hogy meg-rosdásodgyék az etzetbe tettem
Választó vizzel, rá LEEL, szót metzettem 's a' fundámentomba osztán el-rejtettem.

A' Házamat éppen akkor csináltattam
'S a' fundamentomát mikor el- hányattam
Feles embereket magamhoz hivattam
A' nagy bolond vasra, tettettem akartam

Jó Akaróimra! a' mint ki vétettem
A' Csiszárral til túl ki-köszörültettem
Hogy LEEL kardgya vólt el-hiresitettem
Egy nagy bolon hüvelyt néki készittettem

Bizonyoson tudtam, ha komám meg hallya
Addig mesterkedik, míg töllem el-tsallya
Mert ö e' világot tudgyátok bé fallya
Ha mit magáéva nam tehet sájnállya. Mindgyárt hozzám küldvén a' kardomat kérte
Hogy akármelly kardgyát nékem adgya érte
De mint-hogy komámat a' ki meg-esmérte
[p [004] 9] Sok szín hazugságba ö geyelmét érte.

LEEL kargyát addig néki nem küldöttem
Valamíg e' kardot szíjjastól nem vettem
Immár egésségbe visellye hellyettem
Pennig hogy ezüstös kardra szert tehettem.

Meg mondgyák e' szerint beszédit komjának
Mint lett tserélésekomjával VIDÁNAK
Visgállyák mivóltát a' LEEL kardgyának
Mindenben helyt adnak a' VIDA szavának.

Maga-is nevette mint járt hü komjával
Miként szedte reá a' LEEL kardgyával?
Az egész Menyegzö ezzel a' tréfával
Tölt-el és sok egyébb incidentiával.

Egykor az asztalnál a' midön ennének
Két Fö ember szóból ott öszve veszének
Rút dolgot egy máson kettn mivelének
GENERAlisnak sem' sokat ügyelének.

Mond VIDÁnak az Ur, koma a' hol egy tud
Válaszd-el; de VIDA más mesterséget tud
'S mond: az Urak közzül valamelyik hazud
Mind kettö meg némül mint ök elött a' lud.

Mellyel nagy katzagást asztalnál okozott
Nem tudván egyik-is mellyikre tzélozott
A' veszekedésböl múlatságot hozott
Azért nem hogy bújok; söt kedvek szármozott

Ott a' GENERALIS meg- jutalmaztatá
Egy szalonnával; de közbül ki-vágatá
'S a' szegény VIDÁnak nyakában adatá
A' sok kópót kutyát mind rá úszittatá.

Huzzák vonnyák szegényt az Urak nevetiyk
A' földre le-rántván magát-is sebhetik
A' kutyákat rólla végre el kergetik
'S majd hólt elevenen szállásra vezetik.

Másnap fel-hivattják, de rosz kedve vagyon
Mert tegnap rútúl meg-hurtzolták a' fagyon
[p [005] 0] A' melyet méltán is controvertált nagyon
Mem [!] szól, tsak ül, üs' halgat, mint kit vertek agyon

Tréfa szavokra is tsak keveset hajtott
Mellyet látván az Ur nagyokat sohajtott
Mond egynek: add néki: amaz öreg sajtott
Kit tegnap egy Oláh ajándékban hozott
Az általvetöjét Udvarban hozattja
El tészi, más felé üress, van bánattya
Azért a' köveket majd mind fel- forgattya
Hogy a' más felibe tégyen probálgattya.

Látván az Ur kérdi tölle, hogy mit tsinál?
Mond az álrtalvetö egy sajtal meg nem ál
Le húzza a' nyerget; azért követ visgál
Hogy egy aránt nyomja, a' míg tordára száll.

'S még egy sajtot adnak 's azzal fel-hivattyák
Hogy jobb kedve légyen erössen itattyák
De hólt részegségre már nem itathattyák
Másként több tréfáit múlatva halgattyák.

IV. RÉSZ.

AZ alatt az Ország más színben öltözék
Mert a' míg a' Német 's Török fegyverkezék
A' Lothringus addig Erdélyben érkezék
'S az erösségekben Német bé férkezék.

Az Ország Némethez hajol mind többire
Tordai Hadnagynak VIDÁnak a' hire
Nagyobb ö magánál ki terjett meszire
Mert midön a' Haister ér Ország szélire.

Meg hallya a' hirét egytöl is mástól is
Hogy friss tréfás ember, 's nem fel- kupától is
A' feje sem üress az okosságtól is
Mond szembe lesz vélle, ért, hall magától-is.

[p [005] 1] E' hir VIDÁnak-is füleit el-állya
Fel-tészi magában ugyan meg-tréfállya
Ha valami módon módgyát fel- talállya
Szólgáit magát-is, bizony meg-mústrállya. El-érkezik Haister azonban Tordához
Egy öreg Kapitányt mindgyár küld VIDÁhoz
Mennyen-fel hozzája Nép Commendójához
Meg mondgya Kapitány, ö fut a' bottyához.

A' szegény Kapitányt mind öszve pakolván
Agyba: föbe veri, magát meg-kartzolván
Véresen Hajsterhez fel fút panaszolván
Mint bánt, a' Kapitány vélle? mondagolván.

Egy Német Kapitány a' Házomhoz jöve
Nem tudom mit beszélt 's egy nagy botot vöve
Ottan a' kezében; 's im semmivé töve
Söt kitsinyben maratt hogy föbe nem löve.

A' dolognak Haister végére nem mégyen
Parantsol Kapitány árestómban légyen
Mennek is szaporán utánna vagy négyen
'S a' Profuzhoz viszik, nem tudgya mit tégyen

Nem tudgya mi dolog sirva fohászkodik
Mi vétke lehetne? azon gondolkodik
Hogy jól meg-is verték ö panaszolkodik
Commendónál talám, mondgya nem tudódik

De senki nem meri, tsak meg-is mondani
Törvényig nem fogják öt el-botsátani
A' mellyet Szebenbe fogna meg-hallani
Addig árestomban fogják mind tartani.

VIDA Györgytöl Haister jobban kérdezkedik
Nagy Historiába vélle ereszkedik
VIDA tsak a' jajjal 's a' vérrel kérkedik
A' sok Nép 's katona mind rá mereszkedik

Azértan a' vérböl ötet ki mosdattyák
A' panaszolkodást vélle így hagyattyák
Ebéden ott légyen tsak alig várhattyák
[p [005] 2] Hogy jó kedve légyen Németek itattyák.

Egy pohár bort köszön, asztalnál ílly módra,
Servus! vivat Domna: GENERALissima
Fogadgya az Aszszony: Serva Domne VIDA!
Canis servet tibi: igy felele arra.

Mellyen a' Tiszt Urak nagy katzagást töttek
Ök-is hogy a' bortól egy kis kedvet vöttek
Sok féle tréfákat, véle fontak szöttek
Mellyért-is VIDÁnak Barátivá löttek.

Végre GENERÁLIS néki parantsollya
Mennyen Szebenbe, 's lesz Satisfactiója
Széllyel néz: eb mennyen, magába gondollya
Ha tsak meg-köztözve oda nem hurtzollya.

El-mennek Tordáról, bé-jutnak Szebenbe
A' szegény Kapitányt idézik Törvénybe,
De a' vádolója minthogy nem vólt szembe
Meg-nem halgattatik semmi beszédébe.

Akkor viszsza-viszik, más napra viradnak
Maga mentségére szabadságot adnak
Szegény Kapitánynak könyvei áradnak
nem tudván mi vadok ö ellene vadnak.

Kérdi mi vád 's panasz? ö ellene mehet?
Ha négygyé végjék-is ö arról nem tehet
Tudtára semminek soha-is nem vétett
Tsudálkoznak rajta, hát az hogy hogy lehet?

Mondgyák: a' Marsiusban bé szálván Tordára
Város Hadnagygyának rá mentél Házára
Agyba föbe verted, még kaptál puskára
'S a' GENERÁLISNAK úgy jött szállására.

Mond Kapitány: ö egy újjal sem bántotta
Hanem VIDÁT Haister általa hivatta
De ö az ö szavát mégh meg-sem hallotta
Söt egy botot kapván, mind öszve-taglolta.

Azutánel-futván hová lött? nem tudom
Én szegény fejemet követte árestom
[p [005] 3] Én ártatlan vagyok, még-is a' mint látom
Én szenvedek imhol merö kék a' hátom.

Ott szemek' láttára mindgyárt le-vetkezett
Mútattya a' verést, melly néhol börezett
De néhol akkor-is a' vér serkedezett
Mondnak: a' már gazság Tiszt mire érkezett.

Szép abszolutzíót nékie iratnak
A' GENERÁLISNAK föliben hatnak
De minthogy VIDÁNAK nem parantsolhatnak
Tötti TELEKINEK által adattatnak. Ekkor már TELEKI Gróffi Titulust ért
Provintz GENERALIS nevezetével élt
Haister GENERALIS akármi dologért
Semmit tselekedni nálla nélkül nem mért.

Azért szép levelet írat TELEKINEK
Nagy rendi van VIDA tselekedetinek
Jó kora ravassát füzik vétkeinek
Elég-tétel vége reménkedésinek.

Viszik a' Levelet épen Ilondára
Mellynek feriesse van mulatságára
Tudta már hogy HAISTERT viszi még tréfára
Azért viszsza-küldi VIDÁnak Tordára.

Mindgyárt hozzá meñyen izeni VIDÁNAK Értse-meg töle-is mivóltát dolgának
Tudgya már az Ország hirét tréfájának
Nintsen mért tagadni titkát játékjának.

Holott ö széltében mindennek hirdette
Kiket elöl utól talált, beszéllette,
Mások tsudállották, ö penig nevette
Miképpen HAISTERrel magát esmértette?

Vévén a' Levelet mindgyárt ló hátára
Rakodik 's el- mégyen ö-is Ilondára,
Tél az idö még-is el-hajt vatsorára
Melly minden embernek vólt-is tsudájára.

El- jút; 's a' szolgája két kártos zsikot hoz; [p [005] 4] Mellyel egyenesen bé-mégyen az Urhoz
Félsz most Koma! azért fogtál ajándékhoz
Mond: szart félek! mellyel nagy katzagást okoz.

Te nem félsz; én félek! hát már mit tsinállyunk
Német ö! eliben nosza miként állyunk;
Nó a' Kapitánnyal békélni próbállyunk
Vagy valami fortélyt újonnan formállyunk.

Legény! egy Kapitányt, nem tréfa meg-verni
Hát a' GENERALIST úgy belé keverni
Hogy el-is fogassa 's belitsben tekerni
Nagy dolog Magyarnak meg-próbálni merni.

Mind ezekre VIDA, így szól TELEKInek
Tsudálkozom eszin illyen nagy embernek,
Nem tud meg felelni egy tokos Németnek
HAISTER végye hasznát esmérkedésinek.

Mert halván híremet még magyar országban
Fel-tötte magában véllem mulatságban
Meg-fog esmérkedni, és nagy barátságban
El-vélem Erdélybeny bolnd komaságban.

Ird-meg néki vélem már meg-esmérkedet
Komája vagyok már, mint szembe kérkedett
A' barátság Tordán nagyra terjeszkedett
Hogy hogy veszett öszve? ne szánd beszédedet.

Ird-meg néki: Virum Constantia decet,
Ha már Komaságot vélem vetni tetzett,
A' jó édes borból ne vallyon vad etzet
nem mondgyák hogy jó vólt; de hamar meg-veszett.

Esmérkedni kivánt; már meg-esmérkedet
Kapitány Uram-is jobban meg-emleget
Külömben-is immár sok hó pénzt fel- szedett
Ha verik, 's meg-hal-is, nem kár; élt eleget.

Ha penig a' verést még-is ugyan bánnyák
A' jó barátságot meg-szegni nem szánnyák
Esmérkedésemet a' szemedre hánnyák
'S a' Komaságot fel-bontani kivánnyák.

[p [005] 5] Ird-meg hogy Erdélyben ollyan Törvény vagyon
Ha szintén ütöttem vólna-is ott agyon
A' factumról elébb állhatok a' fagyon
Nems lehet eleget venni egy Hadnagyon. Hanemy kell keresni Vármegyén Törvénnyel
Azt penig kell tenni itt sok költeménnyel
Sok féle fogsággal jár sok szövevénnyel
Ird meg hogy örömest meg-perlek szegénnyel.

Meg-irat TELEKI mindent azonképen,
Valamint mondotta azon szókkal épen
A' mellyet hogy HAISTER meg olvasott szépen
Nevet, 's a' keleptzét fordíttya más képen. Viszsza ir: Barátság hogy meg-maradhasson
Kéri TELEKIT, olly grátziát mutasson
Küldgye-bé Szebenben VIDÁT hadd jártasson
Aprilist, hogy az nap véle múlathasson.

El-olvassa az Ur, 's mutattya VIDÁNAK
Kérdi el-mégyen-é? magok köztt mondának
Hát ha más a' vége HAISTER szándékának
A' tréfánál fogva hogy belé kapnának.

Mond VIDA: Kurvannya! egy tsepet sem félek
El megyek hozzája, de hogy ha tsak élek
Bizony az Aprilist meg-jártatok vélek
Az nap alig akad meg bennek a' lélek. Lóra ül, 's az úton gondollya magában
Sorostéllyon bé-szál az Ur udvarában
Fel- öltözik egy szász lovász gunyájában
'S úgy próbál valamit Szeben Várossában.

Bé-érkezik Böjt- más utólsó napjára
Bé-mégyen HAISTERnek pompás Udvarára,
A' lovaknak vizet 's fát hord a' konyhára
Sötétig ott szolgál Darabont formára.

Senki nem kérdezi, hová való légyen?
Darabontnak vélik hová küldik mégyen
Estve gondolkodik nó immár mit tégyen?
[p [005] 6] Aprilis járásra, elöt miként végyen?

Esve mikor minden-féle nép el-nyúgszik
Ö az Istállóba a' szénára fekszik
De tsak gondolkodik tsepet sem alúszik
Silbák Zárt kapúnak kívülle vajúszik.

A' kéményt, kürtöket, szénával meg-duglya
A' konyhát szekérszínt éppen teli hordgya
Négy órakor midön fénlik az ég hóldgya
A' konyhát szekérszint, 's istállot fel-gyújtya.

Rettenetes lárma esik a' Várason
Lönek a' nagy várdán, melly van a' piatzon
A' kaput ki-nyitván, van a' nép szorosson
Mikor más bé-tolyong, ö ki ossant lassan.

Irtóztató a' láng az eget verdesi
Fel-ugrik HAISTER-is paputsát keresi
Ki-fut az Aszszony-is el-mégyen az eszi
Hogy mezitelen van esziben sem veszi.

A' piatzra szalad jajjal teli szája
Látzik elöl hátúl: fejér seg vápája
Senki nem esmérvén nem-is intimállya
Hogy mezítelen, söt, sok nem-is utállya.

A' Muskatérosok Várdán el-oszolván
Valami Városi ringyónak gondolván
Többen futnak hozzá, szemérmét piszkálván
Nevetik fajtalan tréfákkal gúnyolván

HAISTER-is peniglen egy vékony ümegbe
Egy bottal paputsban, 's háló-süvegébe
Ki fútván piatzra Aszszonyi seregbe
Úgy meg-rúgja szegényt egy Officér sgbe!

Rütúl pirongatván, mivel nem-esmérte
Reménlem stiblije a' tökit-is érte
Mond: ne bánts; mert stiblid talám meg-is sérte
Nebants Fiam! nebánts, az Officért kérte

Azonban kiáltyák: Prima dies Aprilis
Primja dies Aprilis: mitte stultum quovis
[p [005] 7] Gondolkodik rajta HAISTER GENERALis
Hogy factio lehet, 's még nagyobb annál-is

Az után a' tüz-is jótskán meg- óltódik
A' sok tenger ember addig forgolódik
Az Aszszony maga is kapún bé-vonódik
De Zokog, és mérges szókkal pántolódik

Mondván a' Férjének, ö mennyi kudártzon
Ment által nyavalyás: ott kün a' piatzon
A' Muskatérosok rá mentek piatzon
Ki újjal ki fával szúrkálták tsúfoson.

Neveti HAISTER-is látván mezitelen
Mezitelenségét úgy veszi eszében
Fút a' háló házban tselédit mérgében
Öszve tépi, úgy kél osztán köntössében

HAISTER-is fel-menvén szép palotájában
Fel-öltözik hamar könnyebb gúnyájában
De a' stibli rugást seggi vápájában
Nehezen szenvedi, forgatya mágában:

Jobb lesz é e' dolgot tsak úgy el-temetni?
'S a' matska farkára tököt nem köttetni
A' vagy árestomba a' Tisztet vettetni
Kemény büntetéssel igen meg-büntetni.

Feleségének-is hogy elég-tétessék
Menyi Muskatéros mind fogságba essék
Külön-külön száz száz páltzával büntessék
Ki ellen vétettek? hogy abból ki-tessék. De meg-gyözi magát jobb lesz meg engedni
Egy kis gyalázatot jobb lesz el-szenvedni
Feledélenséggel a' szégyent el-fedni
Mint sem nagyobb hirrel, jobban el-hirhedni.

Holott már a' város a' hirrel vólt tele
Másnak Vidékre-is ki-hatott a' szele
Estvéig meg-tudta az Országnak fele
Mihellyen VIDÁVAL a' hir lábra kele

Mert VIDA a' kapun régen lesködik már
[p [005] 8] Soronpót meg-nyitván, lódúl mondást nem vár
(: GENERAL quartéllyán meg esik a' sok kár
Ég sok ló: 's épület, kit fel-nem ér sok ár:)

Meg nem áll a' meddig nem jút Ilondára
Beszélli dolgait, Szebenben mint jára?
Melly-is TELEKInek vólt nagy tsudájára,
Hogy mert ollyan dolgot vállani magára?

Szünvén a' tüz, Tisztek mind fel- gyülekeztek,
Sokan búsúltanak, sokan nevetkeztek,
A' meg-lött dolgokról: midön értekeztek:
Ki egygyel ki mással ott fenn kérkedeztek.

Mond egy: egy Brudernek mint rúgott seggibe?
Egy ingben ment vólt ki, a' Népnek közzében,
Huntzfutnak ki látzot farka az ingibe
Mellyet halván HAISTER, el-hala szégyenibe.

Az után a' másik hir hozódik elé,
Egy Fráu mezitelen futván Várda felé
A' muskotérosok ereszkedvén mellé
Ki fával, 's újjával, miként vájtak belé?

A' beszédet továb GENERAL nem állya
Az Aszszonyhoz mégyen hogy ha meg talállya
Semmit ne beszéllyen néki commendállya
Ha meg- tudgyák ö vólt, nagyobb szégyen szállya

Ki-mégyen, 's hát még is az Aszszonyt beszéllik
Kérdi töllök: kinek az Aszszonyt itélik?
Mondgyák: hogy valami hitván Hurnak vélik
Mezitelen háló Leánynak reménlik.

Mond ezekre HAISTER, ez tsak mind meglehet
Semmi az; de más van, mely füstbe nem mehet,
Ez napon a' Magyar, kin mi tsufot tehet.
El-tészi, az köztök ki ki észre vehet.

Aprilis járásnak szokták azt nevezni,
Mellyen ök szoktanak igen nevetkezni,
De a' kin meg-esik meg-szokta könyvezni;
Mert belölle tsúfot szoktanak szerezni.

[p [005] 9] Reménlem rajtam-is tsúfságot üztenek
Az Erdéllyi Urak, 's bolondá töttenek
Hogy így bánnyék vélle; mást rá bérlettenek
Hogy rajtam 's Házamon nevetkezhessenek.

Parantsolom, minden kapút fel-vonnyanak
Senkit se ki, se bé el-ne botsássanak,
A' polgárok mindgyárt utánna járjanak
Hogy minden idegen embert el- fogjanak

MInden kaput azért hamar fel-vonnának,
Sok idegeneket Birák el-fogának,
A' Várdára vivén rámára huzának;
De semmit-is töllök nem tanúlhatának.

Végre a' tselédek beszélni kezdének
Tegnap Drabontok mind elö jönének
Egy veres szász köztök; ha rá esmérnének
Az Istállóban hált, kit nem szemlélnének.

Annak dolga lehet hogy így meg-égtenek,
Mind konyhán mind másut szénát szemléltenek
Egni, hamváról is mellyet esmértenek
Akkor-is sok murvák néholt hevertenek

Elö-hozzák ezért mind a' Drabantokat;
De egy hijját lelik visgálván azokat,
A' POlgárok mondgyák nem küldtek másokat,
Kik-is a' tseléddel hendergettek sokat.

Fel- viszik a' dolgot a' GENERALISnak
Hogy egy hijját lelik a' Darabantoknak
Ki az estve véllek edgyütt, a' lovaknak
Szénájára fekütt, hire sintsen annak.

Kérdezi mitsodás ember az lehetett?
Keressék mindenütt még ki-nem mehetett,
Kérdgyék a' kapukon, mondgyák el-égetett
Egy sorostéllyi száz, oda is érhetett

Fel-viszik a' hirét Polgárok HAISTERnek
Azomban a' szólgák egy tzédulát lelnek
Nem tudgyák olvasni azért így felelnek
[p [006] 0] Vigyük-fel, mert most sok Urak ebédelnek

Vagy egyik vagy másik olvasni el-tudgya

Próbállyák: de majdmind elébb elébb adgya
Azért az Adjutánt a' kezében kapja,
Illyen seriessét a' Levélnek mondgya:

(2 ... ]

A' melly tzédulán-is el-álmélkodának
Nó, nem-is más dolga! mindnyájan mondának
Magokban felölle tanátsot tartának.
Hogy soha grátziát néki ne-adnának.

Mondgyák TELEKInél, nints már mit próbálni,
A' Fejedelemhez kell hát recurrálni,
Hogy kezünkben adgya azon kell instálni,
Úgy lehet jól rajta a' boszszút meg álni.

Meg-írják, 's el-küldik azért hamarjában,
De már akkor Urunk vólt fekvö ágyában
Hamar meg-is halván szomorú gyászszában
Borúlt egész édes hazánk siralmában.

Mert el-szalasztottuk jó Fejedelmünket.
Kegyes Istenfélö: és jámbor Fejünket
A' kinek példája egész Nemzetünket
Jóra tanította: féllyük Istenünket.

Az után újjabbb [!] gyász fejünket követé
Mert TöKELI Imre Austriát meg-veté
Hozzá hasonlókkal kardgyát fel-kötteté
Azért újra hátát a' Törökhöz veté

Honnan sok Törökkel 's Tatárral bé- jöve
Hazánknak-is hozzá ragada a' szíve
Szekel Nemességnek hozzá áll a' színe
Majd meg-is probállya ki-lesz igaz Hive

TELEKI peniglen háromszáz Szíménnyel;
A' sok kurtányokkal: 's Némely Vármegyékkel
[p [006] 1] HAISTER GENERAlis sok szász 's Németséggel
Eleiben álnak, Törtsvárán készséggel.

De mivel hogy Mársnak kétséges Táblája
Hol hatot: hol vakot, hoz hamar kotzkája
Nem bizhatik senki felettébb hozzája
A' mint ezt mútatja sokaknak példája.

Mind kettönek ott lön nem kis veszedelme,
VIDÁnak érkezik még nagyobb félelme,
E' földön mind kettö vólt szörnyü sérelme,
Más világban véllek lesz nagyobb gyötrelme

Így menekedék meg VIDA György HAISTERtöl
Örül nem fél immár veszedelmes törtöl
TELEKI elött is a' sok vádtól 's pörtöl
Nem-fél mindennapi izetlen tsömörtöl.

VIDÁról többet-is lehetne meg-írni,
Kinek sok dolgait kehetne ditsirni;
De némely dolgain bizony méltóbb sirni;
Mint meg-irására szívemet rá-birni.

Ezer hétszáz ötven nyóltzban hevertemben
Szó Demeteri új Házomban létemben
Hogy az andoladást üzzöm keservemben
Irtam ez Verseket gyászos életemben.