KOVÁTS JÓ'SEF: MAGYAR ÉNEIS. MÁSODIK DARAB. 0112


Ezek közzül amaz pénzért el-adta vólt Hazáját,
Reá tette egy hatalmas Úr' kegyetlen Igáját;
Ítéletet pénzért tett, és szabott új Törvényeket,
'S Ugyan pénzért törlötte-l ismét a' régieket.
Emez ágyára tulajdon leányának fel-hágott,
Gyakorlott egy meg-tíltatott és bünös házasságot.
Mindnyájan nagy gonoszságban léledzettenek ezek,
'S a' mit gondolt szívek, véghez-vitte vakmerö kezek.
Ha énnékem száz szájamban szinta száz nyelvem szóllna,
El-beszéllni leg-erösebb szóm-is erötlen vólna
A' sokféle gonoszságok sok formájú nemeket,
'S a' rájok mértt büntetések külömb külömb neveket.
- El-végezvén e' beszédet Fébus' vén Prófétája:
De már, úgymond, jere 's fel-vett útadhoz fogj hozzája:
Siessünk. - Már ím' kohában látom a' Cyclopsoknak Vertt falakat, ( A' Cyclopsok Vulkánusnak legényei lévén, lásd lejjebb VIII. Könyv, a' kik vasból dolgoztak leg-inkább; ez a' szóllás tsak azt teszi, hogy azok a' falak vasból vóltak. ) 's boltozatit szemközbe a' kapuknak,
Hol szent ajándékainkat parantsolják le-tenni.
Így szóllott: 's már a' setétben kezdenek együtt menni
[p 0113] Közepén az útnak; 's közel az ajtókhoz értek-el.
Éneás megy elöl, 's testét meg-hinti friss vizekkel. ( A' templomokba bé- menök szokták magokat vízzel meg-hinteni, melly a' meg- tisztúlást jelentette. Azért mondja hát Éneásról-is ezt, mivelhogy a' leg-szentebb helybe t. i. az Eliziumba megy-bé. )
Fel-függeszti a' küszöbre szemköztt az arany ágot.
- Ekképp' végre hajtván minden szent foglalatosságot,
A' POkol' Királynéjának meg-adván ajándékit;
A' sok boldog Lelkeknek el-érék kies vidékit,
Ama' tiszta örömöknek leg-gyönyörübb helyeit,
A' szerentsés ligeteknek zöldellö térségeit. ( Itt az Elysiumot írja-le, mellyet némellyek, mint Virgilius-is, a' föld alatt képzeltek; némellyek, mint Homérus és Hesiodus, a' Szerentsés Szigetekben. (in Insulis Fartunatis). Ebbe helyheztették mind azt a' gyönyörüséget, valamit a' tiszta levegö-ég, a' kies mezök és erdök, a' patakok és források, a' musikák, éneklések, tántzok és vendégeskedések adhatnak. )
Itt szabadabb levegö-ég járja a' szép mezöket
Piros színü világával körül borítván öket:
Más nap világositja az itt való lakosokat,
Más tsillagok, mellyeknek ök esmérik forgásokat.
Sokan közttök viaskodnak a' kies pá'sitokon,
Verset játszanak, és küszködnek a' sárgálló homokon.
Sokan tomboló lábakkal tántzot járnak 's ugrálnak,
Szájaikkal énekelnek 's verseket hangitsálnak.
[p 0114] Orfeus Thrax Pap is, földig nyúlván le-ruházatja, ( A' régiek a' Tántzolók mellé Énekelöt vagy Musikust- is adtak. Ezt a' szokást kívánván hát meg tartani Virgilius, illendöbb Musikust ezen boldog Lelkek közzé nem találhatott, mint Orfeust, a' ki maga-is már életében meg- járta a' Poklot, és arról sokat írt, 's beszéllt. - Hoszszú ruhát v. palástot tulajdonít néki; mert e' vólt az Eneklöknek, a' Királyoknak, Papoknak, söt az Isteneknek- is öltözetjek; minthogy a' Heyné' meg-jegyzése szerént, a' hoszszú ruha nagy Majestást szerez. )
A' hangok' hét változásit nyelvével hangoztatja;
'S egyszer smind vagy újjaival tzitheráját pengeti,
Vagy elefánt tsontból készültt szerszámmal veregeti.
Itt vagynak a' Teucertöl eredtt régi nemzetek,
Sok szép Ifjak, sok nagy Hérók, kiknek nemes életek
Jobb idökben esett; itt van Ilus, Assarakussal, 'S Leg-elsö Fundálójával Trójának, Dárdanussal.
Tsudálkozva látja tölök távol fegyvereiket
Heverni e' Vitézeknek, 's üres szekereiket.
Hoszszú sorral állanak a' földbe le-szúrtt dárdáik,
Szabadon a' mezön széllyel legelnek paripáik;
Mindenik, míg életben vólt, gyönyörködött a' miben,
Vagy nyargalni szekerein, vagy vívni fegyveriben,
Vagy fénylö és síma testü lovait legeltetni,
A' föld alatt-is ugyan az szokta gyönyörködtetni. ( Itt a' régi Héróknak gyönyörüségeiket írja le, Homérus után; minthogy a' régi embereknek lelkeikröl beszéll. Jobban a' mi idönkhöz van alkalmaztatva az Eliziumnak gyönyörüsége Telemach. XIX. Könyvében. Millyen külömbséggel írta pedig-le a' Paraditsomot már a' Keresztyén Milton, Lásd IV. Könyv. )
[p 0115] Lát másokat gyözödelmi énekeket örülve
Zengedezni jobbra, balra, 's a' gyepre le-terülve
Enni, inni, borostyánok' jó szagú erdejében,
A' feljülröl at- rohanó Eridán víz' mentében. ( Á Régiek minden kies helyeket úgy írtak-le, hogy azokban folyó-vízek és patakok- is vagynak: azért említ Virgilius az Eliziomban-is folyó- vizet. Hogy pedig az Eridanust választotta más folyó vizek közzül; v. az Eridánnak természetére tzélzott, melly Plinius szerént jó darabot a' föld alatt foly: v. pedig különösen meg akarta tisztelni, mint ollyan folyó-vizet, melly az ö Hazájának Mántuának mezején foly; a' honnan másutt-is folyó-vizek' Királyának nevezi: Fluvorium Rex Eridanus. Georgic. I. )
Itt vagynak kik Hazájokért hartzolván sebet vettek,
Itt a' Papok, kiknek buzgó és tiszta vólt életek,
A' szent Próféták 's Fébushoz kik illendöen szólltak,
A' kik hasznos Mesterséget találtak 's gyakoroltak,
És kik azzal érdemlettek örök emlékezetet,
Hogy sok jókkal segítették az emberi nemzetet:
Mind ezeknek homlokokat fejér fátyol borítja. ( Ezt a' fejér fátyolt mint szentségnek és tiszteletnek jelét úgy említi: minthogy azt a' Papok, Jövendölök, és Istenek viselték )
-Kiknek tolyongó sergét a' Sibilla így szóllítja,
Kiváltképpen Muséust: mert a' többek körül állták
Ezt sürüen, 's mint fejével magossabbat tsudálták: ( Museus igen híres Görög Poëta, Homérussal egy idöben élt, 1180 esztendövel a' Kristus elött. Museust sokan nagy Theologusnak tartják, a' ki vólt Athénében Eumolpusnak fija, [p 0116] Orfeusnak tanítványa; és ugyan azért említi itt Virgilius, mert már Orfeust feljebb említvén, mást olly régit nem lehetett említni. Scaliger némelly Verseket, mellyeket Museusnak tulajdonít, sokkal nagyobbra betsül a' Homérus' verseinél. )
[p 0116] Mondjátok-meg boldog Lelkek! 's te Fébus' kegyes Papja,
Hogy Ankhises mellyik helyt vagy mellyik tartományt lakja:
Egyedül az ö kedvéért lett hogy ide érkeztünk,
És mélységes vizein a' Pokolnak át- eveztünk.
A' szent Héró rövideden így felele a' kinek:
Itt bizonyos lakó-helye külön nintsen senkinek.
Lakunk ím' a' sürü berkek' híres árnyéki között
A' partoknak gyep ágyain, 's patakokkal öntözött
Zöld pá'siton. - De ha tetszik, e' dombra fel-hágjatok
Velem, 's mindjárt Ankhiseshez könnyü útat mutatok.
Így szóllván megy elöl, 's nékik feljülröl szép meöket
Mutogat; s ök ezzel oda hagyják a' hegy-tetöket. ( Meg-mutogatván t. t. a' dombon Museus a' helyet, a' hol a' kegyes Lelkek és Ankhises-is vólt; Éneás és a' Sibilla a' dombnak túlsó részén le-mennek. )
Az öreg Ankhises pedig, az Élök' világában
Jövendöben részesülö, 's egy kies völgy aljában
Gyültt Lelkeket, meszsze látó gondossággal vi'sgálá,
'S történetböl éppen akkor sorba mind fel-számlálá
Kedves Unokáit, 's ezek' roszsz 's jó szerentséiket,
Erköltsöket, szokásokat, és nemes tetteiket.