KOVÁTS JÓ'SEF: MAGYAR ÉNEIS. ELSÖ DARAB. 0235


1 Egy két szó az Oskolai Tanítókhoz.

Az Éneis, a' Poétai találmányoknak, képzelödéseknek, le- írásoknak, személyek' characterizálásinak, a' Virtusok' és Bünök' eleven festéseinek gazdag tárháza lévén; ennek olvasásában és tanúlásában igen nagy elö- menetellel gyakorolhatják a' Tanítók tanítványaiknak elméiket, formálhatják szíveiket, ha illyen formán tselekszenek.

1. Tegyék öket figyelmetessekké az Éneisben elö-fordúló Személyeknek charactereikre, vagy természeti és erköltsi minémüségeikre, és az ezekböl származó minden tselekedeteikre és beszédjeikre a' Személyeknek, p. o. Éneásnak charactere a' nagy kegyesség, és bölt vitézség. Innen folynak már, hogy Ö az Attyát, és Házi-Isteneit a' tüzböl ki-ragadja; hogy Pantheus Fö Pap az ö Házához szalad: hogy olly gyakran áldozik, és könyörög. Innen, hogy mihelyt a' szárazra ki- száll, maga lövöldöz szarvasokat, és fel-osztja éhes katonáji köztt; bátorítja öket, és örömet mutat elöttök, bár maga leg-mélyebben szomorkodik-is. - Pirhus egy tüzes és szeles Ifjú: azért ö vagdalja-bé a' Priamus' Palótáinak ajtait: Ö öli-meg az öreg és fijának vérében el-tsuszamlott Priamust, és Apjának Achillesnek izen töle a' más Világra. 's a' t.

2. Adják értésekre tanítványaiknak, melly remek Orátziók, vagy Beszédek azok, mellyeket ád Virgilius a' Személyeknek szájokba; melly igen alkalmaztatva vagynak, a' dolgokhoz, idöhöz, környülállásokhoz, és a' Személyeknek természetekhez. p. o. Júnó, mint a' Házasság Isten- Aszszonya, Eolusnak, [p 0236] a' kit VIrgilius nötelennek képzelt, egy igen szép Feleséget és gyermekeket ígér. - A' Didó' beszédjei a' IV. K™nyvben, mennyire elö-adják egy nagyon szerelmes, de a' szerelemben meg-tsalattatott, és a' kétségbe eséshez közelítö Aszszonynak indúlatit; mint váltják-fel egymást a' szép szó, és boszszonkodás, a' kérés, fenyegetödzés, a' harag, és átkozódás. - Hogy pedig annál jobban által-lássák a' gyermeki elmék az illyen Orátziókban való nagy és tökélletes ítélet-tételét a' Póétának; jó lesz' ha a' Tanító meg-elözi tanítványit azoknak olvasásában, vagy tanúlásában, és illyen formán szóll nékik, 's bánik velek: "Most Júnó szélvészeket akar támasztani, és Eolushoz megy; ugyan lássuk már Ti, a' ti gondolkodástok szerént, mit mondatnátok és ígértetnétek Júnóval Eolusnak, és mit felelnétek viszsza az Eolus' képében? "Mikor osztán a' gyermekek a' magok Ideáikat elö- számlálják, vagy le-írják; azután olvastassa velek a' Virgilius' gondolatait. Vagy adjon nékik valamelly materiát az illyen Orátzióknak követéseikre: p. o. a' Júnó' és az Eolus' Orátzióknak követésekre, írásra való materiáúl tegyen-fel nékik illyen forma képzelödést: "A' Föld meg-unván a' Telet, nagyon kívánja, hogy Tavasz lenne. El-megy hát Florához, és kéri, hogy tsináljon Tavaszt." Már itt követhetik a' gyermekek a' Júnó' szavait, ígéreteit, és a' föld ollyan formán beszéllhet Flórának, mint Júnó Eolusnak; le-írhaták Flórának lakó-helyét, a' tavaszi Szeleknek házát, a' Virágoknak sok nemeit, és az Eolusnak szavai szerént feleltethetik Flórát. És e' szerént.

3. Szoktassák a' Tanítók tanitványaikat a' Poétai gondolkodás' módjához, vagy minden dolgoknak helyes ítélet-tétellel való personificatiójokhoz. Adják t. i. [p 0237] értésekre tanítványaiknak, hogy a' közönséges írás vagy gondolkodás' módjától miben külömböz a' Poétai Irás, és gondolkodás. p. o. Ezt, hogy Szélvész támad és le tsendesedik, Póétai gondolkodással úgy adja-elö Virgilius, hogy le-írja Eolust, mint a' szeleknek parantsoló KIrályt, a' szeleket pedig mint néki engedelmeskedö jobbágy szolgákat; le-írja a' szelek' házát, a' ki maga eleibe czitálja a' szeleket, 's keményen meg-feddi öket, Tritont, és Czimothóét, a' kik a' Hajókat le-taszigálják a' kö-szálakról. - Ezt; hogy, Didó meg szereti Éneást, úgy írja-le Virgilius, mint Poéta; hogy fel-hozza Venust, a' ki Áskánt Cupidóval fel-tseréli, és Didóhoz bé- viteti. - A' dolgoknak illyen personificálásában, és elö- adásában áll a' valóságos Poésis, nem pedig a' rövid vagy hoszszú Syllabáknak tudásában; úgy hogy lehet valaki valóságos jó Póéta, ha szintén egy verset nem tud- is írni.

4. Adják értésekre tanítványaiknak azokat a' sok szép hasonlatosságokat, mellyekkel mintegy illuminálja Virgilius az ö töle le-festetett dolgokat; és ugyan tsak láttassák-meg vélek a' Hasonlatosságokat, és meg-egyezéseket. Tsudáltassák mindenütt tanítványaikkal azokat a' ki-válogatott Epithetumokat, mellyekkel él Virgilius a' dolgoknak természetekhez és környül-állásaikhoz képest, úgy hogy mindenikben nagy erö, és a' leg-szebb illendöség 's itélettel tündöklik.

5. Hogy pedig soha meg-ne unják, söt a' leg- nagyobb gyönyörüséggel és vetélkedéssel tanúlják a' gyermekek Virgiliust; tselekedje azt a' Tanító, hogy oszsza-fel változtatva Tanítványi köztt a' Személyeket, és azoknak beszédjeiket: most egyik viselje Júnó' Személyét, [p 0238] , másik Eolusét, és mondja az ö Orátzióikat, amaz aszszonyi, és könyörgö hangon, e' pedig férjfiason, és engedelmességet mutató gestusokkal. Tegye-meg-most, egyik tanítványát Priamusnak, másikát Hekubának, harmadikat Pirhusnak, és úgy tanúltassa 's mondassa-el-velek a' Priamus' halálát, a' Személyekhez alkalmaztatott hanggal, indúlattal, és maga-viseléssel. Ha tetszik, egy tanítványi közzül mindenkor mondhatja ez Orátziókat öszve-fogalaló és közben-jövö szavait-is magának Virgiliusnak. - Képzelni-is alíg lehet, mitsoda tüzet, érzékenységet, és az indúlatoknak elö-adásában való formáltatást szerez az illyen gyakorlás a' nemes elméjü és szívü Tanítványokban. A' magam tapasztalása után szóllok: mert így gyakorlottam én hajdan tsak mások' ítélet tételét mondom, ha azt mondom, hogy igen sokra vittem sokakat közzülök. Egy azok közzül V. Csokonai Mihály, a' kit szép munkáiról jól esmér a M. Közönség.