KOVÁTS JÓ'SEF: MAGYAR ÉNEIS. ELSÖ DARAB. 0031


Júnó mérgé 's tsalárdságit, mint Báttya, meg- sajdítja, ( Neptunus, a' Tenger' Istene, egy Atyától származott Júnóval, t. i. Szaturnusztól; és így testvér Báttya vólt Júnónak. )
Az Eurust és Zefirt hát mindjárt elö-szóllítja, ( Zefirus, Napnyúgoti szél, Eurus pedig Napkeleti szél; de a' kiket, mivel nékik legkissebb részek lehetett ezen tengeri háborúban, a' több szeleknek sokasága helyett említ, a' Poéták' nyelvén. Heyne. )
'S mond: Hát Nemzetségtekkel már ti olly nagyra láttok
Hogy az Eget 's Földet hírem nélkül fel-forgatjátok?
'S mertek olly nagy Hab-hegyeket fújni és fel-emelni?
Kiket majd Én. - De jobb lesz' a' háborút engesztelni.
Ezután nem illy büntetés lesz' bére hibátoknak.
Szaladjatok szaporán, 's ezt mondjxátok Királytoknak:
Nem néki, de nékem jutott Országa, és Páltzája
Sors szerént a' Tengernek: van néki sok Kösziklája,
Eure! Ti Palotátok; azokban parantsoljon
Eolus Úr, 's szelek bé- zártt tömlötzin országoljon.
Így szóll, 's minden szónál elébb a' Tengert tsendesíti;
Széllyel-üzi a' felhöket, a' napot ki-deríti.
Czimothoë, 's Triton ( Czimothoë, egy a' Tengeri Nimfák közzül, Néreusnak, és Dorisnak Leánya. - Triton, a' Tengeri kissebb Istenek közzül való, Neptunusnak és Amfitritének fija; a' kinek testének felsö része Embert, alsó része pedig hal formát mutatott. Úgy íratik-le a' Poétáktól, mint a' ki Neptunusnak trombitása lett vólna, és a' trombitája egy tengeri Csiga héj vólt. -- Heyne ezeket a' Tritonról, és Neptúnusról szólló Verseket, a' leg-szebbeknek tartja, és tellyeseknek a' legelevenebb ki-ábrázolásokkal. ) együtt, a' mint erölködhetnek,
A' hegyes Köszálakról sok hajót le- feszegetnek.
[p 0032] Még maga is három ágú Szigonjával taszítja
A' sok öszve-torlott követ, 's fövenyet el- hárítja;
Tsendesíti a' Háborgó Tengert, 's a' víz' színein
Szerte-széllyel nyargalódzik leg-könnyebb szekerein.
És valamint ha egy nagy Nép köztt támadás tüze gyúl,
A' Parasztság' mérges szíve nagy dühösséggel dúl fúl;
Már hull a' bot, kö, 's mérgekben, a' mit kapnak kezekbe:
Ekkor ha olly Ember tünik történetböl szemekbe,
Kit nagy tekintetüvé tett kegyessége, 's érdeme;
El-hallgatnak, 's mindeniknek tátva áll füle, szeme,
Ez, szép szóval szíveiket lágyítja, hajtogatja:
Így a' Tenger minden zajját egyszerre el-múlatja,
Hogy Neptún' ki-tisztúltt Éggel széllyel néz a' Tengeren,
'S meg-eresztett lovaival jár egy könnyü szekeren.
- A' szomszéd part felé fáradtt Társai törekednek
Éneásnak, 's Libiának szélire verekednek.
Hoszszan nyúlt egy félre való Sziget a' vízbe belé,
Ki-kötö Helyt formáll, vetvén oldalait sokfelé.
Mellyek a' Tengerröl jövö habokat meg-szaggatják,
'S a' Szigetnek bellyebb fekvö Keblibe hajtogatják;
Minden felöl nagy Kösziklák fejeket emelgetik,
Ketten szarvok' hegyével a' Tsillagot fenyegetik.
Alattok a' mély Tengerek nagy tsendességben vannak, ( Vannak, a' helyes írás' régulája szerént ezt a' szót így kell vala írni; Vagynak; de mivel a' köz beszédben leg-többször úgy szokták ki-mondani; úgy tartom a' Magyar Poétáknak meg-lehet ennyi szabadságot engedni; minthogy a' Görög és Deák Poéták ennél sokkal szabadabb változtatásokat tettek, még pedig igen sok szókban. )
Fellyül öszve-borúltt fáknak levelei tsillámlanak.