KOVÁTS JÓ'SEF: MAGYAR ÉNEIS. ELSÖ DARAB. 0031
Júnó mérgé 's tsalárdságit, mint Báttya, meg-
sajdítja, ( Neptunus, a' Tenger' Istene, egy Atyától
származott Júnóval, t. i. Szaturnusztól; és így testvér
Báttya vólt Júnónak. )
Az Eurust és Zefirt hát mindjárt
elö-szóllítja, ( Zefirus, Napnyúgoti szél, Eurus pedig
Napkeleti szél; de a' kiket, mivel nékik legkissebb részek
lehetett ezen tengeri háborúban, a' több szeleknek
sokasága helyett említ, a' Poéták' nyelvén. Heyne. )
'S mond: Hát Nemzetségtekkel már ti olly nagyra láttok
Hogy
az Eget 's Földet hírem nélkül fel-forgatjátok?
'S
mertek olly nagy Hab-hegyeket fújni és fel-emelni?
Kiket majd
Én. - De jobb lesz' a' háborút engesztelni.
Ezután nem
illy büntetés lesz' bére hibátoknak.
Szaladjatok
szaporán, 's ezt mondjxátok Királytoknak:
Nem néki, de
nékem jutott Országa, és Páltzája
Sors szerént a'
Tengernek: van néki sok Kösziklája,
Eure! Ti
Palotátok; azokban parantsoljon
Eolus Úr, 's szelek bé-
zártt tömlötzin országoljon.
Így szóll, 's minden
szónál elébb a' Tengert tsendesíti;
Széllyel-üzi a'
felhöket, a' napot ki-deríti.
Czimothoë, 's Triton (
Czimothoë, egy a' Tengeri Nimfák közzül, Néreusnak, és
Dorisnak Leánya. - Triton, a' Tengeri kissebb Istenek közzül
való, Neptunusnak és Amfitritének fija; a' kinek testének
felsö része Embert, alsó része pedig hal formát
mutatott. Úgy íratik-le a' Poétáktól, mint a' ki Neptunusnak
trombitása lett vólna, és a' trombitája egy tengeri Csiga
héj vólt. -- Heyne ezeket a' Tritonról, és Neptúnusról
szólló Verseket, a' leg-szebbeknek tartja, és tellyeseknek
a' legelevenebb ki-ábrázolásokkal. ) együtt, a' mint
erölködhetnek,
A' hegyes Köszálakról sok hajót le-
feszegetnek.
[p 0032] Még maga is három ágú Szigonjával
taszítja
A' sok öszve-torlott követ, 's fövenyet el-
hárítja;
Tsendesíti a' Háborgó Tengert, 's a' víz'
színein
Szerte-széllyel nyargalódzik leg-könnyebb
szekerein.
És valamint ha egy nagy Nép köztt támadás
tüze gyúl,
A' Parasztság' mérges szíve nagy
dühösséggel dúl fúl;
Már hull a' bot, kö, 's
mérgekben, a' mit kapnak kezekbe:
Ekkor ha olly Ember tünik
történetböl szemekbe,
Kit nagy tekintetüvé tett
kegyessége, 's érdeme;
El-hallgatnak, 's mindeniknek tátva
áll füle, szeme,
Ez, szép szóval szíveiket
lágyítja, hajtogatja:
Így a' Tenger minden zajját
egyszerre el-múlatja,
Hogy Neptún' ki-tisztúltt Éggel
széllyel néz a' Tengeren,
'S meg-eresztett lovaival jár
egy könnyü szekeren.
- A' szomszéd part felé
fáradtt Társai törekednek
Éneásnak, 's Libiának
szélire verekednek.
Hoszszan nyúlt egy félre való
Sziget a' vízbe belé,
Ki-kötö Helyt formáll, vetvén
oldalait sokfelé.
Mellyek a' Tengerröl jövö habokat
meg-szaggatják,
'S a' Szigetnek bellyebb fekvö Keblibe
hajtogatják;
Minden felöl nagy Kösziklák fejeket
emelgetik,
Ketten szarvok' hegyével a' Tsillagot fenyegetik.
Alattok a' mély Tengerek nagy tsendességben vannak, (
Vannak, a' helyes írás' régulája szerént ezt a' szót
így kell vala írni; Vagynak; de mivel a' köz beszédben
leg-többször úgy szokták ki-mondani; úgy tartom a'
Magyar Poétáknak meg-lehet ennyi szabadságot engedni;
minthogy a' Görög és Deák Poéták ennél sokkal
szabadabb változtatásokat tettek, még pedig igen sok
szókban. )
Fellyül öszve-borúltt fáknak levelei
tsillámlanak.