KOHÁRY ISTVÁN: A' SZERENCSE FORGANDÓ VOLTÁRÚL.
0001
Kereke forgását, s-forgandó járását, látom
szerencsének,
oránként változik, s-változássál hizik,
nincs nyugta kedvének
hamar fordúl farka, nincs pórázon
nyaka, nem rabja senkinek.
Alhatatossága, s-õ
tulajdonsága, álhatatlanságban,
ritkán hizelkedik, s-
gyakran mesterkedik kit hogy ejcsen kárban
[p it h] a
osztya, azokat el fosztya, s-embert veti porban.
Jár kél
nyughatatlan, szaporán s-úntalan, kerekétt forgattya,
soknak Uraságra, fejét méltóságra, némelykor jutattya,
tõbbeknek veszélyre, s-keserves inségre, s-gyakortáb
fordittya.
Vig kedvel sokáig, senkinél, mindétig, nem
szokot mulatni,
az mint vigasságot, úgy szomorúságot,
kõnnyen túd szerzeni,
[p s &a] acute;llapodása, s-egy nyomban
hágása, nemis szokott lenni.
Mutatott kedvének, s-forgó
kerekének, nincs kõtõzõ láncza,
agya fúrt fejének,
vakúlt elméjének, nincs semmi tanácsa,
gyakorta
õrõme, szivûnknek gyõtrelme, s-változó a táncza.
Az midõn sok jóra, fõl emel à pólczra, s-hoz téged
õrõmre,
Midõn kedveskedik, s-néked hizelkedik,
szolgál is kedvedre,
ollyankor pad alá, àvagy hogy láb
alá, taszit nyakra fõre.
Szólhatnék én errûl, s-
változó kedvérûl, nagy sokat mondhatnék,
tûndér
mivoltárúl, s-forgandóságárúl, példát is adhatnék,
okott beszédemre, tekintvén ûgyemre, nagy kõnnyen
vehetnék.
Hirtelen s-véletlen, melly nagy reméletlen,
kereke fordúllyon,
[p rave] ; szép szabadságrúl, õrõm
vigesságúl, melly hamar el szállyon,
sok féle
kárvallást, bánatot búsúlást, melly kõnnyen
csinállyon.
Oskola rabságom, tanita fogságom, világos
példára,
ragyagó szép fénye, s-tûndõklõ vig
szinye, melly hamar homályra
szivûnk fajdalmával, s-
fejûnk romlásával, jusson változásra.
Adok
Istenemnek, hálát Teremtõmnek, mellyért mostanában,
[p om h] ogy el hinni, szerencsének hinni, kedvezõ
voltában,
képtelen embernek, nemis kel senkinek, virágzó
sorsában.
Én mind kedvezését, s-mind hizelkedését,
tartom már semminek
semminémû jovát, sem ámitó
szovát, nemis tartom kincsnek,
egyedûl Istenben, s-nem
az szerencsében, reménye fejemnek.
