KÓNYI JÁNOS: VÁRTA MULATSÁG, AVAGY ÁRMÁN KIRÁLYNAK, ÉS FLORINA KIS-ASSZONYNAK TÜNDÉRES ÉS RITKA TÖRTÉNETEI. 0078

[ a lapszámozás hibás, két 80. oldal van ]
Florina Királyné a' napot többnyire illyetén szomorú gondolkodásokkal töltötte: ha ö engem hallott, úgy töprenkedne magában: lehet-é a' világon nagyobb kegyetlenség mint az övé! hogy ha pedig nem hallott, hogy tselekedjék legjobban! Valami ollyas kiváltképen való újsága, 's portéka sem vólt már több; mert jól lehet hogy a' drága kövek, sem megvetö eszközök; de még is más újjabb dolognak kellenék lenni, a' melly Forellának kedvet okozna. Így tehát ismét az ö tojásihoz folyamodott, és egyet eltört. Azonnal lett egy igen ékes kis szekér, melly pallérozott atzélból és arany kirakatott vala. Hat zöld egerek húzták, egy rósa színü veres patkány vólt a' kotsis, és az elöl nyargaló egy kissebb patkány, de a' tiszta fejér vala. A' kotsiban négy törpe asszonok ülének, mellyek sokkal elevennyebbek, és tsúfosabbak valának, hogy sem a' legszebb komédiás piatzon láthatni. Nagy tsudákat tettek föképpen egy pár tzigány leány, kik szarabande, [p 0079] és más fris tántzokat jobban, mintsem akár minémü híres tántzosok jártak. Florina ismét újra megvidúlt a' tündérségnek illy jeles ritka mesterségén. Nagy nehezen várta azt az estvéli órát, mellyben Forella mindenkor sétálni szokott. Midön az idö eljött, hogy Forella sétálni, indúlt, nosza hamar kibotsáta Florina az ö patkányit és egereit, valamely árnyékos fáxk alatt, mellyek igen tsudálhatóknak tetszettek. Forella bámúlván az illyetén újságon, egynéhányszor kiáltotta: Maltz! Malatz! oda adodé négy krajtzárért azt a' te tzifra kotsidat, és hozzá tartozandóit! kérdezze meg Felséged a' böltseket, és az Országban lévö fö mestereket, úgymond Florina, hogy az illyetén világi tsuda mit érne! Forella, ki mindenko tsak a' maga akaratja szerént élni akart, azt monda erre: jaj ne terhelj engem soká a' te szennyes jelenléteddel; hanem mond meg frissen, hogy mit kivánsz. Semmit egyebet, úgymond Florina, hanem tsak, hogy még egy éjtszaka hálhassak az Ekho Palotában. Miért te oktalan! monda Forella: Azt szabadon teheted. Annakutánna az ö udvarló szóba leányihoz fordúla, mondván: [p 0080] Ugyan nagy bolond ez! hogy illyetén bakatel, 's tsekély állapotért ezt a' drága ritkaságot oda adgya.

A' következendö éjtszaka a' legkeservesebb szókat, mi tsak nyelvére jött néki szólla Florina, de tsak annyi haszna vólt, mint az elmúlt éjtszaka, mert a' Király szokása szerént ismét álomhozó italt vett bé. Némelly udvarló szolgák mondák: az paraszt Asszony bizonnyára bolond, mert másképpen nem beszélne annyit egész éjtszaka. De még is úgy mondák mások, elegendö engesztelöképen és okosan hozza elö minden szavát. Florina alig várhatta virradtát, hogy megtudhassa, ha valamit használt-é beszéde. Ah! úgymond az kegyetlen és szánakozás nélkül irgalmatlan megsüketült az én szájomnak szózatjára! nem akarja-é már többé az vólt kedvesének szavát meghalgatni. Oh! melly balgatagúl tselekszem, hogy ötet még is szeretem! megérdemlem ezért az ö megvetésit. De bezzeg másképen itélt esze, másképen gondolt szíve, ö hozzá való szerelme megmaradt úgy, mint annak elötte. Tovább már tsak egy tojása vala, a' mellyben még egy kis reménységét helyheztetvén, eltöré azt, [p 0080] Abból lett egy szép pástétom, rakva hat megtöltt, és sütött madarakkal, mellyek szépen énekeltek, jövendöt mondottak, és gyógyítottak is, mint a' legjobb Orvos. Florina így gondolkodván magában, és bizonyára szép, mellyel a' világon mindent megnyerhetnék. Illyenképen az ö eleven pástétomával a' Forella szobájának külsöjébe mene.

X. SZAKASZ.

Az idö közben, míg Forella jövetelére várakozott, monda néki egy szolga, Malatz! igazán mondom, hogy ha a' Király álomhozó italt nem venne bé, mikor lefekszik, melly szokását már jó ideje, hogy gyakorolja, az egész éjtszaka még szemeit sem hunyhatná bé, mert te isszonyú szókat tsatsogsz éjtszaka. Már mostan nem tsudálkozott Florina, hogy a' KIrály ötet nem hallotta, a' zsebjében keresgélt és mondá a' szolgának. Ámbár ha a' Király meghallana is engem, éjtszaka álomhozó italt nem adsz, akkor mikor én az Ekho Palotában beszéllek; tehát mind ezeket a' drága gyöngyeket, és köveket néked ajándékozom, [p 0081] a' mellyeket itt látsz. A' szolgának ez a' felfogadás nem látszott károsképen, és magát kérésére Florinának ajánlá.

Nem sokára jön Forella, meglátja a' pástétomot, és Florinát mellette ülni, a' ki úgy tette magát, mintha enni akarna. Mit tsinálsz itt? Malatz! monda Forella. Eszem, felele Florina, míg pedig jövendö mondókat, musikásokat, és orvosokat eszem. Azonnal elkezdének énekelni a' Madarak olly kegyessen mint a' tengeri Leányok, vagy Sirenek. Némelly kiáltójak, adj pénzt édes Asszonyom, majd jövendöt mondunk. Egy része felemelé fejét mondván: Kang, kang, kang! én orvos vagyok, és mindenféle betegséget, és bolondságot a' világon meggyógyítok kivévén a' szerelmet. Forella ezen a' tsuda dolgon még jobban elbámúlt, mint az elöbbenin. Patvar vigye dolgát, úgy mondá, ugyan szép pástétom ez! ezt magamévá kell tennem. Malatz! mit adjak érte? Tsak a' szokás szerént való, felele Florina, az az: hogy ha még egy éjtszaka hálhatnék az Ekho Palotában. És egyebet nem?