KÓNYI JÁNOS: ÁBEL KAIN ÁLTAL LETT HALÁLA. 0001


ÁBEL' HALÁLÁRÓL-VALÓ ELSÖ ÉNEK.

Egy jeles ditséretet énekelnék az elsö teremtésbéli õseinknek a' szomorú eset után lett házi-dolgaikról; kûlõnõs- képen arról, ki az ö testvér-báttyának írigyes dûhõssége által eredetbéli porát a' földnek, ismét meg-adá. Mostanság ved' tsendes nyúgovásodat engesztelö szeletlen mezei sipom: a' mellyen egyébkor a' munkás polgárnak kellemes együgyüségét, 's erköltsõs szokását ditsöítvén fújdogaltam. Jõvel segedelmeddel Musám, a' tudománynak nemes elevenítöje, ki az ámúló tsendes magánosságban, midön az hóld ezûstõs világával az éjtszakai dõbbentö órákat pillogatja, a' s4sürû ligetek' homályos setétségében a' kerékdeden bé-árnyékozott kút-fönél, a' ,ély gondolatokkal fondorlódott Vers-szerzönek elméjét böltsességgel harmatozod, 's nyersíted. Midön osztán az illyetén álmélkodás az ö lelkét mint-egy magán- kívül ragadja, akkor' eszmélkedésének ereje meg- gyúladván annyira fel-szívárvánkodik, hogy mérész okoskodásival a' látható, és láthatatlan természetet meg-halladván egész a' lehetöségnek leg-kílsöbb hátáráig bátran szõellik, az el-rejtett kedvességnek, és a' ki-nyilatkozandó tsúdálatos ékességnek nyitja hágható útját. Annak-utánna drága kíntsekkel tér- viszsza, kûlõmbb-féle jeles tõkélletességeket készít, 's épít, az alatt, miglen az okoskodó házi- gazdálkodás engesztelö gond-viselését szorgalmazza, most' választ, most' meg-vet, most' pedig egygyesítö kõtegezéseket fûrkész. Oh melly sietve távoznak itten az ízzasztó munkának aranyos, és nemesen tõltö órái! Melly nagy fáradtságokra, és betses tekíntetekre érdemeltetel a' méltóságos Nagyoknak! Méltó hogy az öszi bogaraknak éjtszaki énekléseknél vírrasztván az hajnali-tsilagnak fel-derülését, ezt a' nemes nyereséget, [p 000 ] hogy azoknak tisztes szereteteket, 's kegyességeket el-nyerjük, kik meg-tisztúlt finúm ízlésekkel minden szépet betsülni, 's a' jó- erköltsnek forrását az érzékeny szívekben fel-buzdítani tudják. Méltán tisztelik a' világ maradéki a' Verrs- szerzök hamvainak edénnyét vén borostyán- koszorúkkal-való kõrnyülítéssel, mellyeket a' Musák a' végre szenteltek magoknak, hogy azok által a' világnak tanítván az ártatlanságot, 's a' jó-erköltsõt nap-fényre derítsék. A' Vers-szerzönek ditsössége virágzó karban tûndöklik, a' midön a' diadalmasnak tzimeres jele a' porban senyved, és midön a' nemes erkõlttöl ûres Hertzegnek pompás temetö-helye, valamelly pusztában, vagy talám vad-tûske-bokor kõzõtt széllel fekvén, a' mohának ösz venségével teríttetik; mellyen tsak a' ritkán tévelygö, 's bollongó veszi tõrténetböl nyúgovását. Való, hogy a' természet keveseket méltóztatott e' ditsösségnek el-nyerésére; de még-is õsvényét nyomozni, jeles igyeezet. Sétálásomnak magánossága, és minden óráimnak eszmélkedése, légyen néki fel-szentelve.