KÓNYI JÁNOS: ÁBEL KAIN ÁLTAL LETT HALÁLA. [I]


ELÖL-JÁRÓ-BESZÉD!

Minekelötte e' jelen-való munkának le-írása véget tollamhoz nyultam, e' mostani kényes Világnak könyeny gántsra fakadó tulajdonságát magamban meg-fontolván jól által-láttam, hogy számos külömb-féle itélettel kész, és tsak az hibákat lappangva vadászó ész adja magát-elö, melly együgyü munkámat megrostálni kívánja; mindazonáltal én tsak ama' bölts tanáts adó Jámbornak [p [II]] bordájában szövök, a' ki háza' népét illyetén oktatással szokta éltetni: ditséretes az az Ifjú, a' ki igezán vél, okossan beszél, és módossan él. Annakokáért

A' Criticus semmiképpen rendetlenségbe nem hoz, sem szokásban vett 's óráim közé osztott foglalatosságimtól el-nem ijjeszt. Mert én ugy vélem, 's hitelre méltónak állitom, hogy nintsen olly alatsonyságu betsü könyv, mellyböl az ember valamelly hasznot nem hajthatn; mert az, vagy az erküölts' tudományát, vagy az ékesen szóllásnak formáját, vagy az henye órákban szívünkbe ötlödö vétkes gondolatoknak el-hárítását, vagy pediglen valamelly tökélletlen étletek peldáját 's a' t. adja-elö.

[p [III] ] Illyetén gondolatokban tünödvén mérészlettem magamt e' jelen-való könyvnek fordítására adni. Noha azt vethetné valaki szememre, hogy ez idö alatt hasznos'b könyvnek forditásában munkálkodhattam volna. De erre-is kész a' mentség: mert ha az Autornak ritka példájú találmányos eszét, az állapotnak gyönyörüséges le- írását, és a' szóllásnak ditséretes ékes módját meg- visgáljuk, unatlan fáradozásomat méltónak állítjuk lenni.

A' mi a' dolognak, és a' ki-gondolt neveknek költeményes voltát illeti, enem mind hitelre köteles (mellyek nagyob részint a' szent Historiákban fel-találtatnak) söt az Autornak leleményes esze annál-is méltóságos'b, mivelhogy illyetén, majd [p [IV]] határozatlan dolognak rendességét kidolgozta.

Ezer-féle örvendezésekkel éltetik a' Poëtának elméje, midön valamelly különös nagy dolgot ki-kohol és azt az öszve-kevert történetek által mindenkor esméretessé teszi. Illyenkor az egész természet ollyan, mint a' ki-fogyhatatlan kútfö, mellyböl a' gondolkodó valóság mind azt meríti, vaalami az ö kedves fel-tett tzélját ékesítheti. Itten az egész elme mozdulásban vagyon, és olly lehetöségeknek kell fel- ébredni, mellyek talán egyébként esméretlenül szunnyadoztak volna.