KLOBUSICZKI ANTAL: HASZNOS MÚLATSÁG. 0092


HARMINTZ-ÖTÖDIK LETZKE.

A' Mester-Emberekröl, és a' szabad Mesterségekröl.


K. : Ki mondatik Mester-Embernek?

F. : Egy olly Ember, a' ki valamelly mesterséget üz, ahoz tartozó szerekkel, és eszközökkel.

K. : Mit értünk a' Mesterségen?

[p 0093] F. : Egy olyan Tudományt, mellyben nem tsak eszünkel, de kezünkel-is munkálkodunk.

K. : Hány- féle tehát a' Mesterség?

F. : Két-féle: egyik Kézi Mesterségnek, a' másik szép Tudománynak, vagy szabad Mesterségnek mondatik.

K. : Mellyek azon a' szép Tudományok?

F. : A' mellyek több észt, és gondolkodást kivánnak, mint kézi fáradságot, úgy mint: a' Képírás, kö, vagy fa metszes, építö mesterség, hajókázás, ékesen szólásrúl való Tudomány, lovaglás, könyv-nyomtatás, könyv-árúlás, pénz-verés, avagy bányász mesterség

K. : Számláld-elö ezen Tudományoknak hasznait, és leg-elsöben mi kötelessége vagyon egy Kép-írónak?

F. : A' kép-író mesterség abban áll, hogy a' festékekkel akarminémü állapotnak mássát lerajszoljon.

K. : Miben áll a' kötelessége egy Kép-faragónak?

F. : A' Kép-faragó metszi a' képeket vagy ábrázatokat, fába, köbe, aranyba, ezüstbe, értzbe, majd egyenes, majd görbe állásba.

K. : Mi tiszti vagyon egy építö Mesternek, Ingysennérnek?

F. : Az Ingysennérnek tiszti, hogy az epítendö Házat, Kastélyt, Várat, Hidat, Bástyát [p 0094] vagy más illyes épületeket elébb papiroson lé- rajszolja, azután a' rajszolás szerént építtesse, vigyázván arra fö-képen, hogy az épületek alkalmatosak, tartósok, 's módosok legyenek.

K. : Mit értünk a' bástyákon?

F. : Azokat a' kö-falakat mellyekel egy Várat, vagy Várost körül-kerítünk, és megerösítünk, hogy azt ennek erössége által az Ellenség ellen védelmezhessük.

K. : Hogy nevezzük azt, a' ki a' Tengeren, vagy más vizeken a' hajót kórmányozza?

F. : Hajó Urának, vagy Kapitányjának, kinek az a' tiszti, hogy a' tsillagokra, szelekre, és a' Bousol-ra, azaz, az Ejszakot mutató szelentzére vigyázzon, és a' hajót azok szerént igazgassa.

K. : Mi végre gyakoroltatik az ékesen szólásrúl való Tudomány, mellyet Retorikának-is nevezünk?

F. : Hogy annak segedelmével az Igazságos dolgokat másnak rendes móddal adhassuk eleiben, és azt másokkal el-hitethessük.

K. : Kik a' Poëtak?

F. : A' kik verseket koholnak, és annak koholására másokat-is taníthatnak.

K. : Mitsoda a' Vers?

F. : Ez olly szólás, melly a' betük öszvefoglalásának bizonyos száma által meg-határoztatván, [p 0095] sokkal ékesebb, és kedvesebb, a' szabados, és folyó beszédnél, a' mint-hogy Isteni szólásnak-is mondatik.

K. : Mi okbúl mondjuk a' Versbéli szólást Isteni szólásnak?

F. : Mert a' kik a' hamis Isteneket fel-talalták, úgymint: Homerus, és mások, azoktúl a' feleleteket versekben vették.

K. : Mire tanít bennünket a' Grammatika?

F. : Hiba nélkül írni, és szólani, elönkben adván tudni-illik: a' szóknak eredetit, és a' nyelvnek kezdetét, vagy a' miben e' meg-határoztatik.

K. : Lehet-é valamelly nyelvet Grammatika nélkül meg-tanúlni?

F. : Lehet, a' beszédnek, és társalkodásnak ollyanokkal való gyakorlása által, kik a' nyelvet, mellyet tanúlni akarunk, jóll tudják.

K. : Mellyik nyelvet tartjuk született nyelvünknek?

F. : Azt, a' mellyiken a' Haza, holott születtünk, közönségessen szóll.

K. : Mitsõda nyelven szólana, egy ollyan gyermek, kit a' szólásra senki soha nem szoktatott vólna?

F. : Nem tudna szólani semmi nyelven, mint a' néma, és tsak jelek áltál nyilatkoztatná-ki akaratját.