KISS P. ISTVÁN: JERUZSÁLEMI UTAZÁS. 0180


Ha fellép az jövevény egynehány grádicson, ott láttya meg Szent Joáchim, Szent Annaaszszony jeles koporsóit. Noha az õ szent tetemi felemeltettek Urunk születése után 326.-dik esztendõben, a Kristus Jésus keresztének feltalálásakor, és több szenteknek tetemivel együtt, a Sz. Anna aszszony sz. testét is Sz. Ilona aszony tisztelettel általhozata és Konstantzinápolyban vitte. Az mahumetánusoknak vérontó háborulásakor Konstantzinápolyból Maguntziába és több római birodalombéli városokban általhozattattak, és innét más helyekre az jó katholikus keresztényeknek tiszteletire tetemenként osztogattattak.

Az Jósafát völgyébõl fel- felé menvén a Czedron pataka mellett láttatik a Jósafát király felemelt koporsójának tornyotsája, melyre nézve neveztetik most Jósafát völgyének. Ehhez pedig nem igen távol vagyon az Absolon koporsója. Ez néha jeleskedett fényességével. Igaz, hogy nem ide temettetett, mert néki, mint attya üldözõjének gyalázatos temetése volt. Hanem azért neveztetik Absolon koporsójának, mivel hogy még életében csináltatta maga-magának. Homo proponit, sed Deus disponit.
Sokat feltész ember szíves szándékával
És el ne hitesse sinki õ magával,
Hogy valamit tégyen intézett dolgával,
Mert Isten mást rendel bölts tudományával.
Fordullyunk meg az Josafát koporsójátul a Sz. Váras felé, mert épen ellenében vagyon az Jósafát és Absolon koporsóinak az Mahumeth széke az vár oldalában egy márvány oszlopbul csinálva, mellyrõl azt tartyák és hiszik az mahumetánusok, hogy, midõn a Kristus Jésus a világot fogja a Josafát völgyében ítélni, Mahumet ebben a székben fog ülni és reá vigyáz, ha jól is igazán lészen-é az Itélet. Ha jól és igazán itél mindeneket, az õ testvér hugát a Kristusnak adgya feleséxgül. Óh [p 0181] balgatag esztelenek és utállatos testi érzékenység után rohanók! Megmutattyátok ezzel, hogy bokros eszû mahumetánusok vattok. Szinte illyen keresztényeket üsmérek magyar édes hazámban, pedig számosakat. Eretnekek ugyan, de szégyen csak hallgatni is a tisztátalan testi, fajtalan, trágár beszédeiket a szemérmetes tiszta keresztény füleknek. Éppen illyenek a semmi hitû, simaéletû keresztények, kik olly fortélyossan bécsusztattyák a mosdatlan szemetes szókat, szócseréléssel, álortzázással, alakos pettyentéssel, hogy a tisztátalan bujaságra czéloz szivek és darabos nyelvek. Fuj! Szemtelenség! Ezeket pedig felkenetettektõl is hallottam.

Az Jósafát völgyében vagyon közel az Absolon koporsójához egy szûk kõbarlang, mellyben Sz. Jakab apostol a Kristus megfogattatása után a Getzemáni kertben ide rejtezett és feltette magában, hogy mindaddig ki nem mégyen e barlangból és se nem eszik, se nem iszik, mig a Kristus Jézus, az õ szerelmes Mestere, halottaiból fel nem támad. Bezzeg nagy volt elõször az félelem, de most nagyobb az hit és reménység Sz. Jakab apostolba. Feltámadván harmadnapon az Úr, elõször is Sz. Annyának jelent meg. Azután idejõve ennek megvigasztalására. Így vigasztallya Isten a szomorúakat, kik benne bizakodnak. Mert megmondotta elõre Üdvözétõnk: Boldogojk a szomorúak, mert õk megvigasztaltatnak. Itt megmutattatik Zakhariásnak, az Jójada fiának, koporsója, akiJóás királynak parantsolattyára az templom és az oltár között egölettetett.

Ez mellett vagyon a Siloé völgye és faluja, de tsak tzudar házak vannak benne, nem is érdemessebb az arabs nemzet külömbre. Nem méltó sem a pogonyításra, sem az felhéjasztatásra. Hanem mellette közel az Nehemiás kúttya, mellyben a tûz elrejtetett. Olvasd errõl Ésdrás könyvét, ott bõven feltalálod. Én felmegyek az Olajfák hegyére és te is jöjj utánnam e könyvetskét olvasó buzgó ájtatossággal. De még feljutunk az sz. hegytetõre, rendibe járjuk el az helyeket, mellyek az hegy oldalában vannak.

Elõszõr: lépdegéllyünk által az Gyehenna völgyén, ahol Moloch bálvány hamis istennek áldozták gyermekeiket a füstös eszû pogányok, a' dob és trombita-harsogások között, hogy sírásokat [p 0182] ne hallanák. Ihol mit cselekszenek a buta pogányok? Az ördögnek áldozzák fiaikat.
Hoc ficiun stulti, quos gloria vexat inanis.

Ezt cselekszik az roszsz istentelenek,
Hogy emberek elõtt muló dütsõsségnek
Ditséretét nyerjék, fiok ölésének.
Ezt a Móloch istent állittatta fel az õ pogány ágyasinak kedvekért Salamon király. Ez volt a nagy botránkozás, melly hegyet mind ez mai napig Potránkozás hegyének neveznek, mert az istenfélõk megbotránkoztak Salmonban, hogy az bálványimádó aszszonyok tekéntetiért Moloch bálványt felemeltette.

Hallyad, jólelkû Kegyes Olvasó, minémû nagyságos isten volt Moloch? Illyen formájú vala: úgymint az feje, mint az bornyúnak, egyéb teste, mint embernek. Rézbõl öntetett, de belõl merõ üres vala, mint egy üres réz fazék, hogy abban az megöletett és felkontzoltatott gyermekek béhányattassanak. Az régiek mondották, hogy Salamon is az ágyassaitól született fiait itt áldozta fel. Mivel nints a Sz. Irásban, hogy Salamonnak az õ háromszáz ágyassai közül egyébb fia lett volna Roboamnál és két leányánál, az többieket mind Moloch bálványistennek feláldozta. Óh fájdalom! Így bódulnak meg a legböltsebb emberek is az aszszonyok buja szerelméjért. Sokszor bescületeket, pénzeket, sõt lelkeket is elvesztik azokért. Ezer, meg ezer erre az példa.

Ezen túl elõadgya magát az Botránkozás hegye oldalában, az hegynek azaz nap- keletrõl délre fordult oldala, ahol áruló Judás magát felakasztotta, kétségben esvén, hogy elárulta az igaz Vért. Óh irgalmas Isten! ne engedgyed, hogy halálunk óráján kátségben essünk! A Judás felakasztása helyétõl nem igen távul vagyon a zsidók temetõ helye, mellyrõl azt hiszik õk, hogy ha ide temettetik magok hlottesteiket, az férgek azokat soha meg nem emészthetik. Ihol a zsidók esztelen vélekedése. Holott a Teremtõ Isten maga mondotta: Pulvis est, et in pulverem reverteris (Gen. 3. v. 19.). Por vagy, és porrá térsz. De héjában vagyon a kezetekben a Sz. Irás, oh homályos eszû zsidók, hogy ezt se tanultátok meg!

Fellyebb ha lépdegélünk megláttyuk azt a barlangot az Gyehenna völgye fölött, mellyben az apostolok, a tanítványok, [p 0183] a Mesternek szenvedése alatt lappongottak vala. MIkor ebben az barlangban valék, én igen megtöltem apostoli félelemmel. Elmémben ötlöttek az félelmes apostoloknak erõtlenségi azt gondolván: ha ezek megtántorodtak elhagyván a Mestert, hát én erõtlen mit cselekedhetek Isten kegyelme nélkül?

Nem igen meszsze vagyon ide Haceldama, a Fazekas mezeje: Vér mezejének is neveztetik. Mert judás elárulván az igaz vért harmintz ezüst pénzen, de megbánván cselekedetit, viszszavette az papi fejedelmeknek és õk azty mondták: Nem szabad azokat a templom pénze közé vetni, mert vér ára. Azon megvették a Fazekas mezejét az jövevények temetésére (Math. 27. v. 6-7). Azért hivattatik az a mezõ, vagy szántóföld Hacedalmának, az az Vér mezejének e mai napig. A hoszsza a földnek 32, a széle 24 lépésni. Megmértem. Mert itt valék egynehányszor a fõtisztelendõ pater gvárdiánnyal és több szerzetes atyákkal a friss levegõ égnek bevételére. Ez nem egyéb, hanem egy fazekas mester-embernek szántó földetskéje vala. Ezt nagy áron megvették a török tsiztektõl az örmények és most is az õ birtokokban vagyon. Az együgyû örmény nép abban a vélekedésben vagyon, minthogy õk schismatikusok és mintegy eretnekek is, hogyha valakik ide temettetnek, semmi bûnökrül a más világon számot nem adnak. Ihol az tudatlanság! Mintha az temetõ hely szabadítaná meg az lelket az örök kárhozattól és nem Isten õ Szent Felsége.

A Sion hegyének jobb részén láttatik a Siloé kúttya, melly Siloé tavának is neveztetik. Ide küldötte Üdvözítõnk a születésétül fogva való vakot, midõn meggyógyításakor elõször sárral bekente szemeit azután mondá néki: Eredgy, mosdgyál meg a Siloé tavában (Joan. 9.) Ehhez épen közel vagyon az a hely, ahol Manasses király Isaiás prófétát elevente két részre fürészeltette, csak azért hogy igasságot szóllott elõtte, hogy a királyt és a királyi udvart megfedette mondván: Hallyátok az Isten Igéjét Sodoma fejedelmi! Vegyétek füleitekbe a mi Istenünk törvénnyét Gomorra népe! Ezért a sz. intésért és predikállásért elevente két résznek osztatta a próféta testét a kegyetlen király. Im így tselekszenek az Isten embereivel.