KISS P. ISTVÁN: JERUZSÁLEMI UTAZÁS. 0044


TRIESZT VÁROSÁNAK LEÍRÁSA.

Triest városa magyarul, olaszul is így neveztetik, deákul pedig Tergestum. Ezen nemes város, Isztria országnak legfõbb anya városa, a velentzei tengernek északi partyán igen kies helyen telepítetett, felséges Mária Theresia királyné aszszonyunknak uradalmi birtokában. Három néki a kikötõ rév partya: a kissebb csajkáknak kettõ a portétzája, kõfalakkal béfoglalva, hogy a tengernek haragos habjai sem a csajkákat, vagy hajókat, sem az hajósokat a tenger örvényében ne marítenék. A nagy vitorlás gállyákat még most nem igen bátorságos helyre fogadgya, de erõsen készül; nem is könnyen lészen mássa olly kikötõ hellynek és lázárétumnak a velentzei tengeren és annak partyain, ha tökélletes készíttetését aléri. Ide egész Európából bészállhatnak és kiköthetnek a kereskedõ gállyák.

A tenger szélein mindenkor annyi a sok nép, hogy tolakodás nélkül nehéz a menetel. Az idegeneknek fölötte ártalmasok a tenger vizeinek szagos és büdös párolgási, hogy a gyengébb gyomrúak purgátzió nélkül is hánytatást szenvednek, fõ-fájdalmat éreznek. Jól megvisgálván a várost, láttam az hegy oldalában az roppant vastag bástyákkal keríttetett várát, mellybe a püspöki residentzia az káptalanbéli pap-uraknak felemelt fényes épületivel nem kevéssé ditsõítik a kultsos várat. Ugyan az vár elein vannak a tisztelendõ páter jesuitáknak tisztességes lakó helyei, pompás templomjok, tágas kollégiomjok, az iskolákkal és számos deákokkal együtt. Az katholika részrül [p 0045] vannak az alsó várasba a tisztelendõ páter minoriták, páter kapuczinusok és az Irgalmasságrul neveztetett szerzetes fráterek. Minnyájoknak ékes temploma, felvont tornya. A görög részrõl az unitusoknak és a nem uniáltaknak templomjai, tornyokkal együtt. Nem tsuda, mert sok itt a görög-nemzetbéli kereskedõ. A plébániai templom [szolgál] mind a krányitzoknak, mind az németeknek, különösen pedig az olaszoknak is.

Merõ gyönyörködtetõ úri sétálás vagyon csendes üdõben a tenger szélein, látván a sok gállyákat, csajkákat ki- és bé sebessen repülni a várasnak kikötõ rév-helyeire. Távul úgy láttatnak az nagy bastimentum nevezetû 23 vitorlájú gállyák, mint annyi roppant tornyos templomok. Jönnek ide Európának majd minden részeirõl a kereskedésre, ide hoznak és innét hordanak külöm- külömbféle partékákat. Jelenlétemben egy nagy gállya veté le vasmatskáját, teles-tele lévén tekenõs békákkal. A másik pedig hollandiai stokfissal, vagy tõke halakkal, és így ezek látásival elmulattya magát az henye szemfüles ember, leginkább tele erszénnyel, minthogy egymást éri a kávés ház és az mulatozó filegória az játékos bótok.

Magyarországból ide szállíttyák a támétalan sok buzát, vasat, drótot, dohányt, mézet rezet, bort, pálinkát és több afélit; ki tudná mind sommában foglalni. A váras fölötte nagyul és czifrán épül, legfõképpen Therésia városa, mellynek gyönyörû egyenlõ tágas utzái, három-, négy-rétû palotás házai, kinek-kinek vas rostélyos ablakai, kifüggesztett lámpásokkal. Ditséretes benne, hogy levegõ ege nem egésségtelen, ugyan azért bõvelkedik fa-olajjal, jó fekete istriai boúrral, külömb-külömb-féle gyümöltsökkel, czitrommal, pamarántsal és egyéb föld termékenységével. Itt készíttetnek az fáin rosólisok, sirupposok.

A nemes városnak lakosi többnyire három szakaszban, háromféla nyelven szóllonak: úgymint istriai krányitzok, németek és olaszok. Görög kereskedõk is számosan vannak. Többnyire egyik a másikától a nyelvet magtanullya. Vettem észre hogy tökélletesek az katholikusok, mert vasárnap a templomok látogatásaiban töltötték idejeket és az Oltári nagy Sácramentum elõtt seregessen ájtatatoskodtak. Vasárnapokon nem igen szokták itt a' városi polárok a gálás, káfés, bálos házakat gazdagítani, ugyanazért a piatzra bõves mindenekkel. Drága, [p 0046] de nem nyalka az öltözetek. Az Isten házába még az nagy urak is nem szekereken vonattyák magokat hanem gyalogolnak a Kristus Jézussal, ki minden esztendõben Názárethbül Jerusálembe négyszer utazott az õ Szent Annyával és Szent Jóseffel, de nem hintón, hanem mindenkor gyalog, noha 24 magyar mértföldnyire vagyon a Sz. Várastól. Már itt hagylak Triest városa, Istriának fényes tsillaga a tenger partyán és majd béugrok Grándi Baptiszta Jánosnak három vitorlájú csajkájába, hogy az Úrnak nevében a széles, hoszszas, habos, haragos tengerben s annak nedves hátán folytassam utamat.

[p 0047] A TENGERI UTAZÁSNAK KEZDETE.

Mighelest béugrottam a gállátskába, azonnal térdeimre ereszkedtem artzra borultam, az Úr Jésusnak sz. feszületét édes tsókkal illettem, mondván: Dux viae meae, amor meus, Crucifixus est. Az én utamnak Vezére a megfeszíttetett szerelmes Kristus Jézusomnak képe. És ismét megújítottam az elõre megírt szent szándékokat. És így minden pénz nélkül, egy falat kenyér nélkül, csak egy palásttal, egy skátulátskával, hatszáztizennégy mértföldnyire igazítám az Úr Istennek szent szerelméért örvendetes utamat, bizakodván egyedül az Istennek gondviselésében, az õrizõ szent angyalomnak vezérlésében. De elõször generális sz. gyónás által megujítottam lelki erõmet, úgy mentem az tengerre, mintha soha többé ki nem lépnék a szárazföldre.

Igen gyenge szeletske lengedeze: noha szélnek eresztették az három vitorlát és minthogy terh-hordó volt a gállyátska, lehetett rajta evedzõvel is segéteni, de ugyan tsak mégis keveset haladtunk. Én imádkozgattam, õk pedig evedzettek, és Piránó nevezetû istriai, hajdani kerített városba - mellynek régi mód szerént faragott kövekbõl épült vára is vagyon - szándékoskodtak kikötni. Nékem tellyes szándékom vala, hogyha a vasmatskát levetik, töstént bémegyek a városba és sz. mise áldozatot mutatok bé a mennyek s földnek, tengernek Ura Istenének ls szinte 12 óráig semmit nem kóstolván, de nem is volt mit, éhjommal tartóztattam magamat a sz. mise szolgálat kedvéért, de scökkent reménységem, mást rendelt az Úr Isten, ámen. A várostól alig voltunk egy ágyú lövetnyire, imé iszonyú sötét felyhõk kerekedtek, tömöttek voltak lárma szélvészekkel, zápor kõ essõkkel, mennykövekkel. És dél felõl olly sürû és szörnyû csattogás, sebes szél-fuvás hirtelen támada: a mérges tengeri habok csaknem elboríták a gállyácskát és kevés hija volt, hogy a tengernek örvényiben mind gályástól együtt le nem sodortattunk. Engem a gállyások a csajkának fenekére botsájtván, bézártak egy röjtök tömlötz forma szurdikba, [p 0048] magok pedig felül veszõttek a nagy robajjal csapdosó habokkal és ellenséges szélvészszel, egyetemben jajgattak a szabadulás felõl; amint azután megvallották, csaknem kétségbe borultak. Én pedig térden- állva, a két szemeimet kendõtskémmel békötvén erõsen, a feszületet markomban szorítván, mint az hóhér elõtt álló rab, úgy vártam a keserû halált, a tengerben való merületet. Levetették a vasmatskát, de tsak úfy hányta, vetette terhes gállyánkat a feldulladott habnak rettentõ ereje, mint egy üres kabak-tököt.

Megtsendesedvén az haragos szélvész, megszelidültek a zavarékoss dühös habok is; itt egy rövid vigasztalást érzettünk: fel is emelték a vasmatskát kevés örömvel, hogy a kikötö révpart helyre bévezessék a gállyát. És imé, óh fájdalom! új, hirtelen való sebes és forgó fuvallás vetett bennünket a veszedelmes habok seregibe és ezekkel kellett hartzolnunk. Ismét bézártak a sötét szurdikba, mellyben már tsak az elmerülést lestem, felkészülvén az halálra. Mivel két egész óráig tartott az habokkal való nagy hartz, én egészen felindultam, és, sit venia, vérrel vegyest tsaknem lelkemet kiadtam. Hasonlót szenvedtek a többi tengeri hajók is.

Az tenger partyáról seregestõl nézték a városnak lakosi, mint lészen elmerülésünk, miképpen juthassonak a parthoz hányandó portékákhoz? Azomban a kegyelmes Úr Isten megszüntette a kettõs veszedelmes szélvészt. Nagy nehezen béevezének a kikötõ bátorságos rév-partra. Én is kivitetvén a szárazra, bémentem a tisztelendõ páter minoriták templomában, hálaadásul artzra borultam az OLtári nagy Szentség elõtt, hálákat adék, hogy emgengede gyarló életünknek. Szentmisét nem szolgálhattam, mivel már két órát is meghaladta a délután való nap futása. A szerzetes jó atyák, amit adhattak, jó szivességgel nyujtották az olasz hideg ebédetskét.

Megtartózkodtunk ez napon, de nem is lehetett útnak ereszkednünk, mert rettenetes nagy essõ- szakadás következett a szélvész után. A kalastromban nyoltz lelkiatyák valának. Tsinos mind templomjok, mind kalastromotskájok: Sz. Antal tiszteletére vagyon építve. Nálok maradtam vatsorán, ez éjjeli nyugodalomra is; gyönyörû tükrös szobát rendeltek, szinte átallottam benne az étszakát eltölteni, alázatossabb czellát kértem nyugodalomra.