KISS P. ISTVÁN: JERUZSÁLEMI UTAZÁS. 0044
TRIESZT VÁROSÁNAK LEÍRÁSA.
Triest városa
magyarul, olaszul is így neveztetik, deákul pedig Tergestum.
Ezen nemes város, Isztria országnak legfõbb anya városa, a
velentzei tengernek északi partyán igen kies helyen
telepítetett, felséges Mária Theresia királyné
aszszonyunknak uradalmi birtokában. Három néki a kikötõ rév
partya: a kissebb csajkáknak kettõ a portétzája, kõfalakkal
béfoglalva, hogy a tengernek haragos habjai sem a csajkákat,
vagy hajókat, sem az hajósokat a tenger örvényében ne
marítenék. A nagy vitorlás gállyákat még most nem igen
bátorságos helyre fogadgya, de erõsen készül; nem is
könnyen lészen mássa olly kikötõ hellynek és
lázárétumnak a velentzei tengeren és annak partyain, ha
tökélletes készíttetését aléri. Ide egész Európából
bészállhatnak és kiköthetnek a kereskedõ gállyák.
A
tenger szélein mindenkor annyi a sok nép, hogy tolakodás
nélkül nehéz a menetel. Az idegeneknek fölötte ártalmasok
a tenger vizeinek szagos és büdös párolgási, hogy a
gyengébb gyomrúak purgátzió nélkül is hánytatást
szenvednek, fõ-fájdalmat éreznek. Jól megvisgálván a
várost, láttam az hegy oldalában az roppant vastag
bástyákkal keríttetett várát, mellybe a püspöki
residentzia az káptalanbéli pap-uraknak felemelt fényes
épületivel nem kevéssé ditsõítik a kultsos várat. Ugyan
az vár elein vannak a tisztelendõ páter jesuitáknak
tisztességes lakó helyei, pompás templomjok, tágas
kollégiomjok, az iskolákkal és számos deákokkal együtt. Az
katholika részrül [p 0045] vannak az alsó várasba a
tisztelendõ páter minoriták, páter kapuczinusok és az
Irgalmasságrul neveztetett szerzetes fráterek. Minnyájoknak
ékes temploma, felvont tornya. A görög részrõl az
unitusoknak és a nem uniáltaknak templomjai, tornyokkal
együtt. Nem tsuda, mert sok itt a görög-nemzetbéli
kereskedõ. A plébániai templom [szolgál] mind a
krányitzoknak, mind az németeknek, különösen pedig az
olaszoknak is.
Merõ gyönyörködtetõ úri sétálás vagyon
csendes üdõben a tenger szélein, látván a sok gállyákat,
csajkákat ki- és bé sebessen repülni a várasnak kikötõ
rév-helyeire. Távul úgy láttatnak az nagy bastimentum
nevezetû 23 vitorlájú gállyák, mint annyi roppant tornyos
templomok. Jönnek ide Európának majd minden részeirõl a
kereskedésre, ide hoznak és innét hordanak külöm-
külömbféle partékákat. Jelenlétemben egy nagy gállya veté
le vasmatskáját, teles-tele lévén tekenõs békákkal. A
másik pedig hollandiai stokfissal, vagy tõke halakkal, és így
ezek látásival elmulattya magát az henye szemfüles ember,
leginkább tele erszénnyel, minthogy egymást éri a kávés
ház és az mulatozó filegória az játékos bótok.
Magyarországból ide szállíttyák a támétalan sok buzát,
vasat, drótot, dohányt, mézet rezet, bort, pálinkát és
több afélit; ki tudná mind sommában foglalni. A váras
fölötte nagyul és czifrán épül, legfõképpen Therésia
városa, mellynek gyönyörû egyenlõ tágas utzái, három-,
négy-rétû palotás házai, kinek-kinek vas rostélyos ablakai,
kifüggesztett lámpásokkal. Ditséretes benne, hogy levegõ
ege nem egésségtelen, ugyan azért bõvelkedik fa-olajjal, jó
fekete istriai boúrral, külömb-külömb-féle
gyümöltsökkel, czitrommal, pamarántsal és egyéb föld
termékenységével. Itt készíttetnek az fáin rosólisok,
sirupposok.
A nemes városnak lakosi többnyire három
szakaszban, háromféla nyelven szóllonak: úgymint istriai
krányitzok, németek és olaszok. Görög kereskedõk is
számosan vannak. Többnyire egyik a másikától a nyelvet
magtanullya. Vettem észre hogy tökélletesek az katholikusok,
mert vasárnap a templomok látogatásaiban töltötték idejeket
és az Oltári nagy Sácramentum elõtt seregessen
ájtatatoskodtak. Vasárnapokon nem igen szokták itt a' városi
polárok a gálás, káfés, bálos házakat gazdagítani,
ugyanazért a piatzra bõves mindenekkel. Drága, [p 0046] de
nem nyalka az öltözetek. Az Isten házába még az nagy urak
is nem szekereken vonattyák magokat hanem gyalogolnak a Kristus
Jézussal, ki minden esztendõben Názárethbül Jerusálembe
négyszer utazott az õ Szent Annyával és Szent Jóseffel, de
nem hintón, hanem mindenkor gyalog, noha 24 magyar
mértföldnyire vagyon a Sz. Várastól. Már itt hagylak Triest
városa, Istriának fényes tsillaga a tenger partyán és majd
béugrok Grándi Baptiszta Jánosnak három vitorlájú
csajkájába, hogy az Úrnak nevében a széles, hoszszas, habos,
haragos tengerben s annak nedves hátán folytassam utamat.
[p 0047] A TENGERI UTAZÁSNAK KEZDETE.
Mighelest
béugrottam a gállátskába, azonnal térdeimre ereszkedtem
artzra borultam, az Úr Jésusnak sz. feszületét édes tsókkal
illettem, mondván: Dux viae meae, amor meus, Crucifixus
est. Az én utamnak Vezére a megfeszíttetett szerelmes
Kristus Jézusomnak képe. És ismét megújítottam az elõre
megírt szent szándékokat. És így minden pénz nélkül, egy
falat kenyér nélkül, csak egy palásttal, egy
skátulátskával, hatszáztizennégy mértföldnyire igazítám
az Úr Istennek szent szerelméért örvendetes utamat,
bizakodván egyedül az Istennek gondviselésében, az õrizõ
szent angyalomnak vezérlésében. De elõször generális sz.
gyónás által megujítottam lelki erõmet, úgy mentem az
tengerre, mintha soha többé ki nem lépnék a szárazföldre.
Igen gyenge szeletske lengedeze: noha szélnek eresztették az
három vitorlát és minthogy terh-hordó volt a gállyátska,
lehetett rajta evedzõvel is segéteni, de ugyan tsak mégis
keveset haladtunk. Én imádkozgattam, õk pedig evedzettek, és
Piránó nevezetû istriai, hajdani kerített városba - mellynek
régi mód szerént faragott kövekbõl épült vára is vagyon -
szándékoskodtak kikötni. Nékem tellyes szándékom vala,
hogyha a vasmatskát levetik, töstént bémegyek a városba és
sz. mise áldozatot mutatok bé a mennyek s földnek, tengernek
Ura Istenének ls szinte 12 óráig semmit nem kóstolván, de
nem is volt mit, éhjommal tartóztattam magamat a sz. mise
szolgálat kedvéért, de scökkent reménységem, mást rendelt
az Úr Isten, ámen. A várostól alig voltunk egy ágyú
lövetnyire, imé iszonyú sötét felyhõk kerekedtek,
tömöttek voltak lárma szélvészekkel, zápor kõ essõkkel,
mennykövekkel. És dél felõl olly sürû és szörnyû
csattogás, sebes szél-fuvás hirtelen támada: a mérges
tengeri habok csaknem elboríták a gállyácskát és kevés
hija volt, hogy a tengernek örvényiben mind gályástól
együtt le nem sodortattunk. Engem a gállyások a csajkának
fenekére botsájtván, bézártak egy röjtök tömlötz forma
szurdikba, [p 0048] magok pedig felül veszõttek a nagy
robajjal csapdosó habokkal és ellenséges szélvészszel,
egyetemben jajgattak a szabadulás felõl; amint azután
megvallották, csaknem kétségbe borultak. Én pedig térden-
állva, a két szemeimet kendõtskémmel békötvén erõsen, a
feszületet markomban szorítván, mint az hóhér elõtt álló
rab, úgy vártam a keserû halált, a tengerben való
merületet. Levetették a vasmatskát, de tsak úfy hányta,
vetette terhes gállyánkat a feldulladott habnak rettentõ
ereje, mint egy üres kabak-tököt.
Megtsendesedvén az
haragos szélvész, megszelidültek a zavarékoss dühös habok
is; itt egy rövid vigasztalást érzettünk: fel is emelték a
vasmatskát kevés örömvel, hogy a kikötö révpart helyre
bévezessék a gállyát. És imé, óh fájdalom! új, hirtelen
való sebes és forgó fuvallás vetett bennünket a veszedelmes
habok seregibe és ezekkel kellett hartzolnunk. Ismét bézártak
a sötét szurdikba, mellyben már tsak az elmerülést lestem,
felkészülvén az halálra. Mivel két egész óráig tartott
az habokkal való nagy hartz, én egészen felindultam, és,
sit venia, vérrel vegyest tsaknem lelkemet kiadtam. Hasonlót
szenvedtek a többi tengeri hajók is.
Az tenger partyáról
seregestõl nézték a városnak lakosi, mint lészen
elmerülésünk, miképpen juthassonak a parthoz hányandó
portékákhoz? Azomban a kegyelmes Úr Isten megszüntette a
kettõs veszedelmes szélvészt. Nagy nehezen béevezének a
kikötõ bátorságos rév-partra. Én is kivitetvén a
szárazra, bémentem a tisztelendõ páter minoriták
templomában, hálaadásul artzra borultam az OLtári nagy
Szentség elõtt, hálákat adék, hogy emgengede gyarló
életünknek. Szentmisét nem szolgálhattam, mivel már két
órát is meghaladta a délután való nap futása. A szerzetes
jó atyák, amit adhattak, jó szivességgel nyujtották az olasz
hideg ebédetskét.
Megtartózkodtunk ez napon, de nem is
lehetett útnak ereszkednünk, mert rettenetes nagy essõ-
szakadás következett a szélvész után. A kalastromban nyoltz
lelkiatyák valának. Tsinos mind templomjok, mind
kalastromotskájok: Sz. Antal tiszteletére vagyon építve.
Nálok maradtam vatsorán, ez éjjeli nyugodalomra is;
gyönyörû tükrös szobát rendeltek, szinte átallottam benne
az étszakát eltölteni, alázatossabb czellát kértem
nyugodalomra.