KIS JÁNOS: HERKULES VÁLASZTÁSA. [0009]
XII. De nem titkolja-el számaz Igazságot,
Fáradsággal kell itt nyerni diadalmat
Munka nyerheti-el a'
fö-bóldogságot,
Ezt az égtöl fel-tett felséges
jutalmat,
Tsak erösnek fizet dítsöség méltó bért
A'
gyávát rettenti rémítö szózatja
Thronusát
veszélyek örzik, 's e' szent helyért
Víni kell (az
Égnek ez szent akaratja)
Nagy költséggel nyilik
ditsöséges vára,
Munka, gond, 's fáradtság az örök Hir'
árra.
XIII. Akarsz-é kedvessek lenni az Egeknek?
Oh! Herkules, imádd örök hatalmokat
Fiiúi készséggel
engedj tetszéseknek
'S méltó áldozattal tiszteld
óltárjokat
Vagy, várod? hogy néped tettid' bámúlója,
Szeressen mint Attyát 's bízzék hatalmadban,
Légy
Hazád ügyének szíves szószóllója
A' Tanátsban
szava, fegyvere a' Hadban.
Légy kész élni 's halni
kedves Nemzetedért
Értte visely bátor szívet 's onts
nemes vért.
[p [001] 0] XIV.
Akarsz-é eröddel
Halandót elözni,
Hogy kész párt-fogójok az el-
nyomttaknak légy
Tanúld leg-elsöbben magadat meg-gyözni,
'S a' puha élettöl vég-képpen bútsút végy
Éjjel
nyúgalomnak add-meg adósságod',
Nappal útazásod'
folytasd serénységgel;
Mind nyáron, mikor nap gyújtja
szomjúságod;
Mind mikor tél fagylal fergeteggel 's
jéggel.
Élet terhét vállad örömmel viselje,
Gyözhetetlen karod erösség emelje.
XV. Hallod,
kedves ifju, mennyi fáradságra
Kárhoztatod élted' ha
vágysz dítsöségre,
Igy szóllt a' Puhaság, nem
termett aggságra
Gynge tested - termett víg
gyönyörüségre
Ehez vezetlek én, kedvesem, jer velem
Szám-ki-vetve vagynak itt a' búbánatok
Itt emeltek
thrónust a' vígság 's szerelem.
Én a' bóldogságra
szebb ösvényt mutatok.
Az én útam rövid, 's öröm rajt'
utazni,
Jer, kedves, végtelen örömben osztozni.
[p [001] 1] Millyenek, el-tsábúlt, a' te örömeid
(Mond
Virtus meg-vetve) mély álom szenderít
A' vígság
ölében; kényes tetemeid
Rettegik a' munkát, az öröm'
füszerét
Elébb mint szomjúzol poharad ürited,
Pompás ebédedet kénszerítve eszed
Izetlen örömöd'
kelletlen meríted
Inyednek tetszését tobzódáson
veszed:
Ámbár a' természet néz rád gyülölséggel,
'S hijjában kérleled ezer mesterséggel.
XVII.
Istenek' itala, nektári édesség,
A' leg drágább étek
úri asztalodon
Mind izetlen néked. Az igaz tsendesség
Nem aluszik soha virágos ágyadon,
Unalom emészti
henyélö éltedet,
Álmodat korhelység mérge keseríti -
Nyomorúlt álmodat, melly bádjadt lelkedet
Érzéketlenségbe mélyebben meríti
'S nyugvó-helyet enged
a' nagy pusztaságban,
Mellyben nappal bolygasz' kínzó
tunyaságban.
