KERESKÉNYI ÁDÁM: MAURITIUS TSÁSZÁR. 0063
NEGYEDIK KI-MENETEL.
Fokas. Theodosius. Justinus.
Drusus. Agrippa. Vitézek.
Fok. ): De hol, Agrippa;
Theodoricus? nem láttad e' valahol? e' gyõtri elmémet. Az
három Atyafi gyermek kõzûl valamelyik (mi távul légyen
tõlûnk) báttyainak segedelmére lehet az õ keserves
sirásával, a' gyenge, ártatlan, sûrû kõnyvezés-is
néha tõbbet vihet végbe a' fegyvernél. Agrip. ): Akár
hová rejtekezett, nem sokaig lappanghat, elõ kerûl rõvid
idõ alatt, mert el állották minden utyát az örállók.
Vitéz. ): Mit tegyek? Theod. ): Ah fûstbe tûnik minden
fáradságtok! Fok. ): Jõszte, vald meg mindgyárt, vagy -
- Vitéz. ): Camillus ragadá ki õtet a' mi kezûnkbõl.
Theod. ): Jáj oda életûnk! mi-is hasonló képpen el
vesztyûk Theodoricust! Fok. ): De hová, 's merre
siete? mond meg szaporán. Vitéz. ): Trophimus õnnõn
maga házába vezette. Fok. ): Trophimus õnnõn maga
házába vezette? tûstint mind a' kettõt alétsd elõmbe.
Vitéz. ): Meg lesz, 'a' mit kévánsz. Fok. ): De
Druse! a' Fiamról való busúlásom felettéb kinoz: ez
egyetlen egy magzatom: félek hogy a' nagy keserûség õtet
éktelen tselekedetekre ne ragadgya. Nem rugtam [p 0064] míg
el tellyességgel magamtól az Atyai kegyességet. Enyim
Camillus, szeretem, õtet, ám bátor vétkes légyen. Akár
hónn ét sértegetem, egyszersmind magam vérit õntõm. Meg
vallom mind innét, mind pedig amonnét-is ijeszget a' nagy
veszedelem. Te egyedûl jó tanátsoddal utat, 's modot
mutathatz. Drus. ): Ha az én tanátsomat meg nem veted, azt
javallom; hogy meg botsáss a' fiadnak. Mert mit fog mondani
az egész világ? minémû szível, 's kedvel tûrik el az
unokáid e' kegyetlenségednek emlékezetit? Fok. ): Mi
tévõ legyek tehát? ha engedek, gondatlan Atyának
mondattatom; ha bûntetem, kegyetlennek a' magzatomhoz.
Theod. ): Felséges Tsászár ime az ellenségedet
ûldõzzed. A' Fiadon szánakodgyál. Nem vétett õ
semmit ollyast, hogy halált érdemelne. Mi õrõmmel ki
kõltõzûnk e' világból, tsak Camillus élhessen.
Fok. ): Jol vagyon. Két példát adgyunk magunkról: egyet a'
boszúállásról, masikát a' kegyelmességrõl. Ugy
akarom, élyetek ti, 's veletek Cammillus-is. Theod. ): Igy
mutatod magadat Tsászárnak, így kegyes Fejedelemnek. Fok.
): Engem illet, hogy az életet, és halált egyaránt
osztogasam. Justin. ): Fenn marad e' Atyánk élete.
Fok. ): Az Atyátokról éppen ne busúllyatok. Theod. ): Az
Atyánkról [p 0065] éppen ne búsullyunk? Ah inkáb ihon
életem, hogy sem ezt tõlûnk meg nyerjed. Fok. ):
Mauritius Atyátok ugyan, ugy de vétkes. Justin. ): Mienk
mind az által míg imigyen-is. Fok. ): Agrippa! vezesd ide
tûstént a' fiamat: beszéd meg néki, hogy a' kedves
Barátinak dolga jol vagyon: néki-is el engettetett vétke.
Tegye fére a' félelmet: Hitemet le kõtõttem, 's meg-is
tartom. Igy illik a' magzatokat szeretettel, 's
egyszersmind félelemmel igyengetni. Agrip. ): Meg
lesznek mindenek.