KÉT KÖLTEMÉNY AZ 1764-IKI DIAETÁRÓL. 0456


19. A' Propositiot elmésen fel-vettük,
Hogy azt secundállyuk, elménk vesztegettük,
Minden utat 's modot jól fel keresgettük,
'S végre értelmünket erántok ki-tettük.

20.

Szükségeit tudjuk kegyes krályunknak,
Javát-is akarnánk inkább mint magunknak,
De nem titkolhatjuk sérelmét sorsunknak;
Hidje igaz voltát minden jó szavunknak.

21.

Úgy nyomja a' teher el-fogyott népünket,
Hogy gondolása-is sebheti szívünket,
Hogy terheljük tehát miis a' Lelkünket,
Ha nem vetjük rájok irgalmas kezünket.

22.

Bizony alig piheg bennünk egy kis pára,
Triplán van a' quantum vetve jószágára,
Hát ha még dolgozunk szaporodására,
Elpusztúl az Ország bizony nem sokára.

23.

Lelkével sem szabad azzal is adós már,
Napot más nap után félelem között vár,
Mert éri minden nap ártatlant több több kár,
Az Executio olly rajta mint tatár.

24.

Egész falu restál sokszor egy garassal,
A' Bírót rettentik páltzázással 's vassal,
Tömlötzre-is hánnyák próbállyák sok móddal,
De még sem fizethet bár ki feszítsd hassal.

25.

Sokat ha kérdenél hány forintot fizet?
Fellyebb ötször, hatszor, vagy hétszer is tizet
Ki száraz profontot eszik, 's iszik vizet,
Ki hát többet illyre, melly Lélekkel vethet.

26.

Sokszor egy forintért Lelkét is ki-adná,
Csak nagy portioját riktig be-adhatná,
Szörnyû executort el-távoztathatná,
Hogy azzal-is kárát ne szaporíthatná.

27.

Sok nem is esméri a' pénznek formáját,
Hetekig nem látnád tsak egy krajtzárkáját,
Még-is hogy ha kérded neki az adóját,
Hallani el-únod forintok summáját.

28.

Soknak hogy ha vagyon egy hitván tehene,
Mellyet hét gyermekre adott jó Istene,
Annak borját mingyárt, hogy ha meg-ellene,
Súlyos portioért el- adni kellene.

[p 0457] 29.

Meg-döglik a' borju, vagy megvet. a' lészen,
Portioért el-adja a' tehenet szegény,
A' gyermeke koldul, hol más tartja, hol én,
Szüléje kéreget, mert mind szegény mind vén.

30.

Egy helység vagy falu nints egész hazában,
A' hol ez nem volna tellyes sulyos számban,
Kérlek hát mit gondol az illyen magában?
A' ki mer válalni több terhet nyakában.

31.

Inkább, bizony inkább azon törekedjünk,
Hogy súlyos terhébûl, mit lehet le szedjünk;
Illõ szegényeken, hogy el-keseredjünk,
'S mig nem segithetjük, el se szélledjünk.

32.

Szívedre azt illett venned hitván csiba,
Ki oRszág Házában vagy tsupán galiba,
Nem hibás vagy disznó, vagy egészen hiba,
Gágogsz haszontalan mint sibongó liba.

33.

Tsak nyerhess keresztet, válalsz te keresztet,
Kár, hogy a' gyors fatum eddig el nem vesztett,
'S portio adásra téged nem rekesztett,
Mert az ambitio már-is meg-epesztett.

34.

Változik Nógrád-is, meg némult a' szája,
Feledékenységbe ment nála hazája,
De változott talám mind szíve mind mája,
Vagy talám tsak alszik, szóllok hát hozzája.

35.

Eszet és értelmet adott Isten néked,
Ülhetsz ott a' hol más te mindenkor széket,
Külömböztetheted a' zöldtûl a' kéket,
Kerûld hát a' jégen a' fel-nyitott léket.

36.

Nem lehet Bodrogot ezzel ébreszteni,
Szokta reménységet álnokságban vetni,
Utolsó romlásra hazáját vezetni,
Mint sem Királlyának szándékát meg-szegni.

37.

Posony, Nyitra, Bihar magát jól viseli,
Argumentomoknak a' nagyait leli,
Hegyi fetsegessel a' hazát terheli,
Sági a' keresztért magát fel-szenteli.

38.

Pest a' mit szóll, jót szóll, Szabolts secundálja,
Komárom más eszét nézi és tsudállya,
Bereg-is szóllana, módját nem talállya,
Ugotsa coronat, nem mozdul a' szája.