KÉT KÖLTEMÉNY AZ 1764-IKI DIAETÁRÓL. 0456
19. A' Propositiot elmésen fel-vettük,
Hogy azt
secundállyuk, elménk vesztegettük,
Minden utat 's modot jól
fel keresgettük,
'S végre értelmünket erántok ki-tettük.
20.
Szükségeit tudjuk kegyes krályunknak,
Javát-is
akarnánk inkább mint magunknak,
De nem titkolhatjuk
sérelmét sorsunknak;
Hidje igaz voltát minden jó
szavunknak.
21.
Úgy nyomja a' teher el-fogyott népünket,
Hogy gondolása-is sebheti szívünket,
Hogy terheljük
tehát miis a' Lelkünket,
Ha nem vetjük rájok irgalmas
kezünket.
22.
Bizony alig piheg bennünk egy kis pára,
Triplán van a' quantum vetve jószágára,
Hát ha még
dolgozunk szaporodására,
Elpusztúl az Ország bizony nem
sokára.
23.
Lelkével sem szabad azzal is adós már,
Napot más nap után félelem között vár,
Mert éri minden
nap ártatlant több több kár,
Az Executio olly rajta mint
tatár.
24.
Egész falu restál sokszor egy garassal,
A'
Bírót rettentik páltzázással 's vassal,
Tömlötzre-is
hánnyák próbállyák sok móddal,
De még sem fizethet bár
ki feszítsd hassal.
25.
Sokat ha kérdenél hány forintot
fizet?
Fellyebb ötször, hatszor, vagy hétszer is tizet
Ki
száraz profontot eszik, 's iszik vizet,
Ki hát többet
illyre, melly Lélekkel vethet.
26.
Sokszor egy forintért
Lelkét is ki-adná,
Csak nagy portioját riktig be-adhatná,
Szörnyû executort el-távoztathatná,
Hogy azzal-is kárát
ne szaporíthatná.
27.
Sok nem is esméri a' pénznek
formáját,
Hetekig nem látnád tsak egy krajtzárkáját,
Még-is hogy ha kérded neki az adóját,
Hallani el-únod
forintok summáját.
28.
Soknak hogy ha vagyon egy hitván
tehene,
Mellyet hét gyermekre adott jó Istene,
Annak
borját mingyárt, hogy ha meg-ellene,
Súlyos portioért el-
adni kellene.
[p 0457] 29.
Meg-döglik a' borju, vagy
megvet. a' lészen,
Portioért el-adja a' tehenet szegény,
A' gyermeke koldul, hol más tartja, hol én,
Szüléje
kéreget, mert mind szegény mind vén.
30.
Egy helység
vagy falu nints egész hazában,
A' hol ez nem volna tellyes
sulyos számban,
Kérlek hát mit gondol az illyen magában?
A' ki mer válalni több terhet nyakában.
31.
Inkább,
bizony inkább azon törekedjünk,
Hogy súlyos terhébûl, mit
lehet le szedjünk;
Illõ szegényeken, hogy el-keseredjünk,
'S mig nem segithetjük, el se szélledjünk.
32.
Szívedre azt illett venned hitván csiba,
Ki oRszág Házában
vagy tsupán galiba,
Nem hibás vagy disznó, vagy egészen
hiba,
Gágogsz haszontalan mint sibongó liba.
33.
Tsak
nyerhess keresztet, válalsz te keresztet,
Kár, hogy a' gyors
fatum eddig el nem vesztett,
'S portio adásra téged nem
rekesztett,
Mert az ambitio már-is meg-epesztett.
34.
Változik Nógrád-is, meg némult a' szája,
Feledékenységbe
ment nála hazája,
De változott talám mind szíve mind
mája,
Vagy talám tsak alszik, szóllok hát hozzája.
35.
Eszet és értelmet adott Isten néked,
Ülhetsz ott a' hol
más te mindenkor széket,
Külömböztetheted a' zöldtûl a'
kéket,
Kerûld hát a' jégen a' fel-nyitott léket.
36.
Nem lehet Bodrogot ezzel ébreszteni,
Szokta reménységet
álnokságban vetni,
Utolsó romlásra hazáját vezetni,
Mint sem Királlyának szándékát meg-szegni.
37.
Posony,
Nyitra, Bihar magát jól viseli,
Argumentomoknak a' nagyait
leli,
Hegyi fetsegessel a' hazát terheli,
Sági
a' keresztért magát fel-szenteli.
38.
Pest a' mit szóll,
jót szóll, Szabolts secundálja,
Komárom más eszét nézi
és tsudállya,
Bereg-is szóllana, módját nem talállya,
Ugotsa coronat, nem mozdul a' szája.