KAZINCZY FERENC: GESZNER' IDYLLIUMI. 0256


A' FÜVES.

Fekete magas Fenyves, a' ki nyil egyenességü vereslö derekaidat sürüen emeled setétes árnyékod felett magasra; boglyas agg Tölgyİfák, 's te széles Folyó, a' ki tsillogva szaladsz ama hegyek megett; nem titeket foglak én most szemlélni; a' Füves fogadjon el most engemet! ez a' tsudállást érdemlö Világ kitsínybenn, véghetetlen külömbségü szépségeivel. Véghetetlen nemü termések, milliom külömbségü lakosok! Némelyike virágról virágra repül, némelyike tsúsz és mász a' fü' labyrinthusábann; véghetetlenül külömböznek formájokra 's tetemekre, még is mindenik itt találja eledelét, itt találja lakását. Pólgárİtársak, jó mindenike a' maga nemébenn és tökélletes. Be lassan suhanszİel, kis forrás, a' kék liliom és víziİrósa szálai közt. Kis gyürüt kötsz [p 0257] szárok körül, 's megİgörbited öket. Virágokkal egyveleg áll két partodonn a' kövér fü, leİereszteik fejeket 's tiszta folyamatod híves bóltozatjok alatt folyİel, 's sok féle színnel ragyog. Keresztülnézek ezenn a' kis berkénn a' meghajtott fünek, -- ó mint ragyog a' számtalan színü zöld a' Nap' súgáribann! Mozgó árnyékot vét eggyik a' másikra; vékony szálak ütikİki magokat az alatsony füböl, 's tsipkés ágakkal kérkednek, vagy magasra emelik ingó virágokat. De te, kék Viola, képe az igaz

BERÉNYI:Böltsnek, alant állasz, te a' füben, 's onnan öntöd kedves illatodat; nem úgy mint a' szagtalan virágok, mellyek a' fü felett magasra nyúlnakİfel, 's kevélykedve tsalogatóznak. -- Repdesö bogarak kergetik eggymást a' füvek' szála közt, hamar elİveszti szemem öket az árnyék' zöld homállyábann, megint a' veröfényre gyülnek, 's seregeseny repülnekİfel, 's vígan tántzolnak a' Nap melegénn.

Mitsoda szép tarka virág ringatja magát amott a' patak mellett! mint ragyog szép színe! -- De nem, -- kedves tsalódás! -- eggy Lepke repül-fel az ingadozó fü-szálról. Veres szárnyann dong-el eggy fekete pánztélú bogár mellettem, 's amoda ül, talám párja mellé, a' harangotskára. -- Tsendesedjİel zörgö patak, ne susogassátok a' leveleket játszó Zephyrusok. Tsalódom é, vagy igazán hallom lassú énekeket? Igen is, énekelnek! de fülünk tömpe lassú Concertek' értésére, valamint szemünk az, vékony tetemek' visgálgatásira. Minö kedves zsibongás zúg körültem? mitöl mozognak a' virágok? Eggy sereg méh szállottaİmeg öket, vígan repültekİki messzi lakóİhellyekböl, 's a' rétenn 's a' kertekenn szélednekİel. Kóstolgatva [p 0259] szedik sárga zsákmányokat, 's visszaİmennek Köztársasságokat gazdagítani; öszve vetett vállal dólgozik mindenike, nints köztök henyélö lakos; zsibongva száljákİmeg a' virágokat, 's kutatva dugják szörös fejeket a' virágok' kehelyébe; vagy fáradtságosan fúrják-bé magokat a' még ki nem nyiltt rósába; ez béİszívja magát, 's elİzárja a' kis tolvajt, a' ki kintsét, mellyet talám még hólnap nyitott vólnaİmeg a' felkelö Napnak 's a' reszketö harmat tsepnek, elöre lopjaİmeg.

Amott a' szaralábra ül eggy kis Pillangó, 's széllyelİterpeszti tarka szárnyát. Bársony szín pettyek vagynak tiszta ezüstjénn 's arany prémje zölddé változik-el szárnyának széleinn. Igy ül ö tzifrán, 's tsínosgatja kis feje' ezüst szál tsombókját. Szép Lepke! nyomdİle a' virágot a' patakhoz, 's tsudáld [p 0260] szépségedet; úgy hasonlítni fogsz a' szép Belindéhez, a' ki a' tükör elött elİse ejti, hogy néki többnek kellene lenni, mint Lepkének. Nints az ö ruhája ollyan szép mint a' tiéd; de szint' úgy nem gondolkozik mint te!

Mitsoda pajkosságot kezdetek ti, kis Zephyrusok? Kergetözve hembelyegnek a' füvönn; mint a' lassú szél a' tó tsendes habjait, úgy keverikİöszve a' susogó füvet, a' kis tarkla lakosok felİrepülnek alóllok, 's leİnéznek pusztúlásokra. Most megint elİtsendesedtek a' pajkosok! 's a' zöld fü 's a' virágok újra tsalják magok közzé.

De, ó bár elŞrejthetném most magamat! Fedezzetekİbé kedves virágok! Amott mengyen az ifjú Lisidór, arannyal tözött ruhába; sietve ballagİel a' Természet mellett a' paraszt füvönn és [p 0261] danol. Hijába' mosolyog az ö rá, megvénültt Szépség ez Lisidór elött; Amália Kisİasszonyhoz síet, kinél a' Nagyvilág játékra gyül-eggyüvé; ott jobban fogja gazdag öltözete a' szemet gyönyörködtetni, mint a' piros esthajnal. Mint kartzag majd rajtam, ha megİlátja, hogy én, távol a' Nagyvilágtól a' bogarak közt a' fübe' fetrengek. De, engedjenİmeg Nagyságod ostobaságomnak hogy gazdag ruháját 's lépésit nem tsudálom ím' ezenn a' füŞszálann eggy bogár mász felİfelé, szérnya aranyos zöld, 's gyönyörüen játsza a' szivárvány tiszta színét. Engedjenİmeg Nagyságod a' Természetnek, a' ki eggy bogaratskának sokkal pompásabb ruhát adott, mint Nagyságodnak a' legkényesebb Mesterség adhat.