KAZINCZY FERENC: GESZNER' IDYLLIUMI. [*2]


IDÖSBB B. RÁDAY GEDEON ÚRHOZ.

Midön én ezeknek a' Pásztori-énekeknek által-fordítgatásokhoz fogtam, éppen nem vólt szándékom, hogy iövel öket ki-eresszem kezem közzül; söt még az sem, hogy végig mennyek rajtok. Távól minden köz-nyelvre-kelés' óhajtásától, - mert az a' nyughatatlan indúlat nsm férkezhetik eggy ifjú Árcás' szívéhez, - egyedül önnön múlattságom 's eröm' próbálgatása vólt ösztöne 's tzélja törekedésimnek. El-vesztvén szépségeinek érzésé által minden reménységemt, hogy valaha ebben a' nemébenn [p [*3]] a' Poésisnek szerentsés lépést tehetek, meg- elégedtem azzal, hogy ezt bizonyos értelembenn nevezhetem magaménak. Igy folyt jó ideig tsak gyönyörködtetésemre el-kezdett munkám, midön - eggy részröl ugyan a' BÁRÓCZY ditsö példája, - de más részröl annak a'nagy seregnek dühösségénn támadott bosszankodásom, a' melly megrészegültt Bacchánsok módjára vette-körül a' Magyar Helicont, fel-ébresztette bennem azt a' kívánságot, hogy eddig való múlattságomat haszonra is fordítsam. Serényebb szorgalommal fogtam ekkor kedves éneketskéim' magyarázatjokhoz, 's nem hagytam semmit próbálatlanúl, a' mivel gondoltam, hogy fordításomat az eredetihezhasonlóbbá tehetem, 's annak újabb tökélletességet, tsínosságot, correctiot adhatok; nem kéméllettem semmi munkát, semmi fáradozást; 's az a' reménység, hogy végtére tsak-ugyan motskok nélkül láthatom-meg fordításomat, el-felejtette vélem únalmát fáradozásimnak. -- TE ítéld-meg, mennyire értem-el végemet: énnékem mind eggy, mind más esetre meg- nyúgtatásomra fog valni, hogy egész erövel igykeztem meg- haladni magamat.

Szerentsés születésem, mellyet a' kedvezö Végezés a' leg-tisztább Magyar Ég alatt ejtett, 's a' Bucoliastákkal való alkalmas esmerettségem külömbféle bukdosásoktól menthettek ugyan meg: [p [*4]] de kevesebbé kellene esmérnem. Nyelvemnek készületlenségét, kevesebbé Originálomnak utól- érhetetlen szépségeit, ha gyarlóságom ezen igyekezetemet a' tökélletesek közzé számlálná. Söt inkább gyakori el-akadásim tanítottak-meg, millyen nehéz Nyelvünknek a' Nyúgotiakkal való atyafiságtalansága 's készületlensége miatt némely részébenn a' Poésisnek szerencsés hív fordítást nyújtani. Pedig ebbenn az Epochábann, midön Nyelvünket tsínosgatni 's gazdagítani még ekkoráig is tsak kezdjük, leg-inkább ezenn kellene igyekeznünk. -- Ha ugyan le- tévén a' szólgai nyügöt, magunknak eresztve írunk, bátorkodom állítani, hogy nállunk szebben senki sem ír; leg-alább akkor nem írt, midön Nyelvek készülni kezdett. GRÓF TELEKY, PROFES. SZABÓ, RAJNIS, BESSENYEY GYÖRGY, és, a' kiket leg-elöl kellett vólna említenem, ZRÍNYI és GYÖNGYÖSI Atyáink - példái lehetnek némely fogyatkozás mellett is, millyen édességgel, millyen velösen, millyen pompás méltósággal ír a' Magyar ha nem majmol, akár versbe' kívánnyuk, akár prósába. Hányat lehetne még itt ditsekedve említenem? ha TE tsínos verSeidet, B. ORCZY a' Fö-Ispányi székekbenn tartott beszédit, BARCSAY és sokan egyebek kedvességgel tellyes írásokat még éltekbenn tennék tiszteletül másoknak elibe.

[p [*5]] A' Fordításokkal éppen ellenkezöképpen van a' dolog. MInden sorbann el-akad a' Fordító, 's kéttségeskedik benne, ha az Idiotismust áldozza é fel az Energiának, vagy az Energiás az Idiotismusnak? Sokára el-únnya a' köröm-rágást, 's késsel nyúl a' tsomó-fejtéshez. Innen van, hogy a' fordítás vagy víz-ízü, 's el-veszti eredeti tüzét; vagy eröltetett homályos és ízetlen. Az eredeti tisztaság érthetetlen tsevegéssé, a' praecisio hosszas hideg periphrasissá, vá ltozik-el; új faragású szók és szóllások sértegetik a' fület; 's a' jobbakonn is idegen íz esmerszik.

Énnékem úgy látszik, hogy ezek a' fogyatkozásai, 's nevezetesen az érthetetlensége sok fordításinknak gyakorta az idegen szóknak szükségtelen 's nagyobb részént káros ki-kerüléséböl származik. Erölködve akarunk mindent Magyar szóvak ki-tennu, 's el- felejtyük meg-fontolni, ha ezen új el-nevezés által nem veszt é az értelem, az energia, az idiotismus? -- Én itt fülemet 's a' külsö Nemzetk' példáit választottam Vezérimnek. Széltében élek mind addig az idegen szókkal, a' hol ki nem kerülhetem, míg hellyettek ugyan azon értelmü Magyar eredetüt 's hangzásút nem találok. Arra úgy se tarthatunk számot, hogy a' Scythiából ki-hozottak közzül, azokat, mellyekkel üstökös Atyáink nem éltek, kiseperhessük: [p [*6]] valaminthogy más részröl attól nem tarthatunk, hogy ezen kortsosságnak szemünkre hányásával a' legkevélyebb Nemzet is meg- szégyeníthessen. Elégedjünk-meg inkább azzal a' ditsösséggel, igazak lévén mind magunk, mind más eránt, hogy Nyelvünk Anya-nyelv, pompás, méltóságos, velös, hajló, a' modulatiora nézve, maga az az élök között, a' melly az Olasszal vetekedhetik.

Ennyi tökéletesség mellett mennyire lehetne vinni Nyelvünket, ha az Istenek köztünk is teremtenének eggy Voltairet? eggy Marmontelt? -- Megszünnének panaszink, nem mondom a' Nyelv' szük vólta ellen, mert az hamis vád, -- hanem egyébb fogyatkozások között fél-résnyi hosszaságú szavaink ellen, mellyböl gyakorta szenyvedhetetlen monotonía ered. Szint' ollyan édes lágyságú éneketskéket énekelnénk mint Chaulieu, vagy Petrarcha; szint ollyan kedvesen folynának meséink mint a' Gellerté, vagy Fontainé; Henriadot, Orlandót, el-vesztett Paraditsomot mutathatnánk mi is; -- 's ha a' Grátziák Magyarúl szóllhattak vólna, Musárion nem Wielandnak köszönné lételét. De hová - hová szenderít el hízelkedö álmodozásom? Nem fogom én soha látni bé-tellyesedésed'! --- Ah! messze - igen messze estünk attól [p [**1] ] a' fényességtöl a' ditsösségnek, mellynek arany hajnalát kevéssel ez elött már víradni láttuk. (2 ... ] De a' sopánkodásnak nintsen semmi haszna. Töröljük-meg elázott szemeinket, gyüljünk-öszve a' Músák' óltáránál, esküdjünk eggyüvé, 's Isteni eredetünkbe bízakodván, egész szabadsággal haladjunk elébb azonn az útonn, a' mellyröl se tsalogatás, se szidalom nem tántoríthat-el. -- Alsó-Regmetzenn, Abaújba', Augustusnak 27dikénn, 1785.

K.

Az Eccloga is ezekbenn a' kies vidékekbenn veri sátorát; Érdemes lakosokat szállít belé, 's scenáit bóldog emberek' életéböl hordja-öszve elinkbe, miképpen viselik erköltsöknek, indúlatjoknak 's életek' módjának természeti eggyügyüségével, mind bóldog, mind bóldogtalan állapotjokbann, magokat. Menttek ök minden mostani eröltetett kötelességektöl; menttek attól a' szükségtöl, mellyet egyedüxl a' Természettöl való szerentsétlen el-távozás hozott-bé közinkbe. Ök bóldogságokat meg nem vesztegetett szívvel és elmével fogadják egyenesen ennek a jól-tévö Anyának kezéböl, 's ollyan vidékenn laknak, hol ez kevés segedelmet vár fiaitól, hogy ártatlan [p [**2] ] szükségeiröl tégyen, 's nékik könnyebbséget nyújthasson. - Rövideden, az Eccloga ollyan aranyidöt terjeszt elinkbe, a' milyet elöttünk a' Patriárkák' historiája fest; 's úgy tetszik, hogy az az eggyügyüsége a' rend-tartásnak és élet-nemének, mellyet Homérusbann olvasunk, még a' vérengezö idökbenn is, annak maradvánnya vólt. Ez a' neme tehát a' Poésisnak sokat fog véle nyerni, ha scenái a' régi idökre tétetnek-vissza; úgy inkább látszanak hihetöknek, mert külömben arra az idöre mellyet élünk, nem fognak illeni; hol a' Földmivelö rabhoz illö meg- alázódással 's verejtékesen nyújtja Fejedelmének és a' Városoknak mezeje' gazdagságát; és a' hol ötet az el- nyomás és szükség el-fajúlttá, ravasszá 's gonosszá tsinálta. Ezzel nem mondom, hogy a' ki magát Pásztori-énekek' írására veti, köztök különös szépségeket nem szedhet munkájába, ha a' mezei lakosok' életek' módját 's szokásokat veszi visgálóúl: de tartózkodva válogassa-meg azt, a' mit öszve-szedni akar, 's durvaságát úgy vegye-el, hogy az által formájából ki ne faragja.

Én eleitöl fogva Theocrítust tartottam leg- méltóbbnak ezenn versek' nemében a' követésre. Az erköltsök' és indúlatok' eggyügyüsége igazábban sehol sintsen találva, 's a' Mezeiség, és a' mesterséget nem esmerö Természet. Tökélletesen 's leg-kissebb részeibenn [p [**3] ] is esmerte ö ezt, 's az ö Idylliumibann nem tsak rósát, nam tsak liliomot találunk. Festegetései nem ollyan képzelödésböl származnak, melly inkábbára a' visgáláshoz nem szokott szem elött is esméretes környül-állásokat szereti egymásra tetézni; hanem mind a' Természet szerént vagynak festve, 's tellyesek a' leg-kedvesebb eggyügyüséggel. Pásztorinak a' természeti ártatlansággal egyvelített nyájas szóllásnak módját adta szájokba; (Ezt a' Frantziák Naïvetének hívják. Példája lehet ennek a' Dámon és Phyllis nevet viselö Idyllium. ) az ö érzések a' még ép szívböl ered, 's minden ékessége a' Poésisnek foglalatosságokból 's az eröltetést nem esmérö Természetböl van véve. Távol van az elmének epigrammai játékától 's az oskolás rendbe-szedéstöl. Meg-tudta adni az éneknek azt a' tetszö pongyolaságot, mellynek a' gyermekkori Poésis' munkáibann kellett mosolygani; és azt a' nyájas színét az ártatlanságnak, mellyet a' még meg nem romlott szív szóll, midön eggyügyü indúlatja a' Természet' kedves képeivel meg-rakodott Phantaziát hevíti. Az ugyan igaz, hogy a' még akkorában eggyügyübb erköltsek, és az a' tekintet, mellyel a' földmívelés betsültetett, ezt a' nehéz mesterséget néki könnyebbé tette. A' ki- nyirbáltt, ki-piperézett elmésség még nem kapott ujsági- kedvességre. A' Pásztorok érzették a' Szépet, 's nem üztek elme-játékot véle.

[p [**4] ] Nékem úgy látszik, hogy a' Theocritus elsöségét a' maga nemébenn az bizonyítja, hogy ö kevésnek van ínnye szerént. Azoknak ö nem tetszhet, a' kik a' Természet' mindenféle szépségeit - még kissebb részekbenn is - nem érzik; azoknak, a' kiknek érzések el-vetemedett, 's tévelygö útra jutott; 's a' kik ízetlen galanteriába' találják gyönyörködéseket. Ezeknek nem fognak a' Theocritus Pásztori tetszeni; nékik ollyanok tetszenek, a' kik ollyan ékesen, ollyan tzifrán szóllnak, mint eggy elmés Poéta, és a' kik szívek' érzésekböl ravasz mesterséget tudnak tsinálni. Nem tudom, ha az újabbak a' Természettel és az ártatlanság' érzésivel méljebb esmérettséget vetni sajnállottak é? vagy talám kedveskedni akartak el-fajúltt rendtartásinknak 's erköltseinknek, abból a' végböl, hogy az által közönséges kéz-tsattogtatást nyerhessenek, hogy Theocritustól ennyire el-távoztak. - Én sinór- mértékemet ebben a' Remekbenn kerestem, 's jeléúl lessz elöttem, hogy nyomdokait szerentsésen törtem, ha ezeknek tetszeni nem fogok. Tudom ugyan, hogy eggynehány képek és szóllások Theocritusbann, ennyire elváltozott erköltseink mellett, parasztoknak és durváknak látszanak: az illyeket ki kerülni igyekeztem. De itt nem értem azokat, a' mellyeket eggy Frantzia fordító Virgiliusbann nem szenyvedhetett; a' [p [**5] ] mellyeket én értek, azokat Virgilius, a' követöje Theocritusnak, már el-hagyta.

G.

BÉ VEZETÉS.

Ezek az Idylliumok eggynéhány kedvemre el-töltött oráimnak gyümöltsei: mert képzelödésünk 's el-tsendesedett elménk nem tehetnek kellemetesebb és meg- nyúgottabb állapotba bennünket, mint midön mostani rendtartásink közzül ki-ragadván, az arany-idö' lakosai közzé helyheztetnek. A' tsendes nyúgodalom' 's fel nem [p [**6] ] háborodott bóldogság' képe minden nemes szívvel kedvelteti magát; 's annál inkább tetszenek nékünk azok a' Scenyák, mellyeket a' Poéta a' még meg nem romlott Természetböl merít, mivel el-folytt bóldog óráinkhoz hasonlítni látszanak. - Én gyakran ki-fejtem magamat a' Város' szövevénnyei közzül, 's magános vidékeket keresek. Ott vonnya-le elmémtöl a' Természet' szépsége mind azt a' tsömört, azokat a' visszás ízléseket, mellyek a' Város' kerítésénn belöl gyötrötték. El- ragadtatva gyönyörködésembenn bóldog vagyok ollyankor mint az arany-idö' Pásztora, 's gazdagabb mint eggy Király.