KAZINCZY FERENC: FOGSÁGOM NAPLÓJA. 0106


A MAGYAR ÖKÖR

Director Schramek 1798. május 14 d. hozzám jöve:

- Ha nem vagyok alkalmatlan - gymond, - itt töltök fél órát. MIvel mulatja magát az úr?

A helybeli lutheránus predikátortól kölcsönvett könyvek közt - mondám, - II. Fridrich Anecdotáit is lelem, melyeket Büschling gyûjtögete.

- Benne van ez? - hát ez? - hát ez? - Hát a magyar ökör?

- Az nincs.

- Elmondom hát: Fridrich és az öccse Heinrich egy nyert ütközet után kisétáltak a szomszéd franciscanus klastrom felé. - Hány novitiusai vannak? - kérdé a király a guardiánt. - Csak kettõ. - Hozassa elõ. A két izmos kapa s fegyverkerûlõ belép. - Hallja jó páter - mondá a király, - ez inkább született muskétet forgatni mint breviáriumot. Viszem, de helyettek két más fratert küldök, csakhogy sok idõ alatt fogja pappá faraghatni, mint ezeket is. - Ekkor Heinrichnek idegen nyelven mondja, hogy a franciscanusok helyett két magyar ökröt fog küldeni. A guardián megértette a titkolt szót, s megköszönvén a király kegyelmét, fogadta, hogy az egyik novitiust ezen királyi kegyelem emlékezetére frater Fridericusnak, s másikat Henricusnak fogja nevezni.

Schramek ártatlanul nevette a guardian lelkes feleletét, s én együtt vele.

[p 0107] - Director úr nekem engedni fog egy kérdést - mondám a legvídámabb arccal és hanggal, - látott-e az úr valaha magyar ökröt?

Schramek elijede, s esküdt, hogy õn engem megbántani semmiképpen nem akart; szégyellé megtévedését.

- Az úr jóságtól s mívelt lelkétõl én bántást nem is vártam - felelék neki, - s bizonyossá teszem az urat, hogy mikor nemzetem forog szóban az úrnak mentségre elõttem szüksége soha nem lesz. Az én nemzetemnek úgy van gyenge oldala mint minden más nemzetnek, de oly fényes oldalai is vannak, mint kevés más nemzetnek; a magyar kevély arra, hogy õ magyar. De hagyjuk azt; ki a szóval: Látott-e az úr magyar ökröt?

- Ige.

- Nem gondolnám, de nem lehetetlen. Hol láta az úr?

- Bécsben, a heccben [állatviadalon].

- Ott, igen is, láthata. No tehát azt várom az úr egyenességétõl, hogy vallást tesz, hogy az én hazámnak még az ökre is sokkal nemesebb teremtés, mint Cseh- és Morvaországnak a lova.

Megszántam Schrameket; õ engem nem akara bántani, s íme pirult, hogy hazájának még a lova sem nemes.

Szegény csehek! De csak a II. Ferdinand idej óta szegények! Egykor õk is szabadok voltak.