KAZINCZY FERENC: BÁCSMEGYEINEK ÖSZVE-SZEDETT LEVELEI. 0217


BACSMEGYEY GRÓFF K...THERÉZHEZ.

Béts, Június. 263dikán.

Szakassza-félben vádjait, Nagyságod, azért, hogy bútsúzás nélkül jöttem-el. Életünk, nyugodalmunk kívánta azt. Mind ketten ollyan betegség alatt nyögünk, a' mellyben a' hevesebb megindúlás méreggé vált vólna. Ez vólt az igaz oka, hogy el-jövetelem elött Tornára nem mentem. - Hidje-el Nagyságod, egyedül ez vólt. El-hagyom Budát, el-hagyom kedves Hazámat is, 's Olasz-ország felé sietek, mert életem soha sem vólt kéttségesebb. Rettegés nélkül, söt egészen el-készülve - egész resignatióval várom ki-menetelét. Esmerem a' Világot; éltem benne; kostoltam gyönyörüségeit, 's a' leg-keservesebb, 's leg-irtóztatóbb kínjait szenyvedtem. Ha majd le-gördül a' kárpit, lessz é okom panaszolkodni, hogy actióm rövid [p 0218] vólt? - Magam választottam é azt? Ne sírjon Nagysád! - meg találám hallani könnyeinek húllását, 's én is sírnék. Tsak eggy kivánságom van hátra magamra nézve; - tsendesen kívánnék meg-halni. Ne tagadja-meg töllem ezt az eggy jótételt Nagysád, mellyet külömben megszünés nélkül kérek, 's várok is az Egektöl. Nem átkozná é Nagysád azt a' Fejedelmet, a' ki eggy szegény ember' kis vagyonját a' maga fél óráig tartó kedvének kegyetlenül áldozná-fel? Ha Nagysád magát epesztö bánatjának ereszti továbbat is, ugyan ara az állapotra jut, a' mellyben én vagyok. Majd ha által-szunnyadok a' halál' mezejére, az a' gondolat hogy Nagysád még él a' Világnak, kedves altató- dalom lessz. Én öntöttem mérget a' Nagysád italába. Tolvaj vagyok, - mert eggy tiszteletet érdemlö Öregnek, a' kinek olly sokkal tartoztam, leg-betsesebb kintsét rablottam-el; nyugodalmát reménységgel [p 0219] tellyes Leányának. Az Istenért kérem Nagysádat, tsinálja azt, hogy utólsó lehelletem a' Világot, a' mellyben Nagyságodat találtam, még áldja. Tsendesedjen Nagysád, hagyja félben bánatját, külömben megátkozom azt az órát, a' mellyben Nagyságodat leg-elöször láttam; megátkozom magamat. Mennyit vesztene a' Világ a' Nagysád halálával. Nagysád jól- tévö: - én is a' vóltam. Nézzen engemet annak eggy darabig Nagyság. Igyekezzen rajta hogy engemet meg-haladjon. Eggy virágos mezö terjed-el Nagyságod elött. Szedje-le azokat a' virágokat, a' mellyek magokat elejébe tolják. Mindég kedvesebbeknek fognak azok tetszeni, 's idövel meg-látja Nagysád, hogy az életnek még sok esméretlen gyöbyörüsége van. - Bukjon térdre Nagysád, 's adjon hálát irígységet érdemlö állapotjáért. Nagysád még sok örömével élhet az életnek; - az én útam a' temetöre vezet; az enyímen [p 0220] kóró terem. Egynehányszor mondta azt nékem Nagysád hogy engem szeret - hogy enyím, egészen enyím. Nem vagyok é hát én azzal szabad, hogy a' tulajdonomat bóldoggá tegyem? vádolhatni é engem ezért kegyetlenséggel? Nem, édes Therézem, a' mint az igaz hogy Mantzi után Nagysád az, a' kit leg-inkább tisztelek, leg-inkább szeretek: úgy igaz az, hogy a' Nagysád bóldogságáért való kívánságim nem esmérnek határt. 'S mivel jutalmazza-meg nékem Nagysád ezt a' szíves kivánságomat? - sírással? epedéssel? el- halással? - Én szebb jutalmat érdemlek, 's Nagysád nékem nem adhat szebbet, mintha magát vissza-adja a' Világnak, melly a' Nagysád életét olly sok okokon kívánhatja. Hidje-el nékem Nagysád, hogy indúlatimnak zabolátlan futamodásokban is sokat küszködtem én ezekkel az okokkal; 's most, minekutánna nem engedvén nékik, enyészetemhez közelgetek, [p 0221] sokszor pirítom vádolom érte magamat. Keserüvé teszi nékem a' halál édességét, - homályossá a' kedvesen el-töltött életre vetett tekintetet. Érzem, most érzem igazán, hogy nem elég azt kényünkre el aludni, - kényünkre el-vesztegetni. Sok az, a' mivel a' Világnak, az emberiségnek tartozunk, - 's ezeknek a' tartozásoknak kötelességeknek elmulasztása, láttatlan következéseket von századokra maga után. Eggyike ezeknek a' kötelességeknek az, hogy Atyákká 's Anyákká legyünk. Az el-epedésre hajlott Szerelmesekben egést generatoi hal-ki, - egész generatio, Theréz! - ollyan gyermekek, a' kik áldották vólna emlékezetünket, a' kik sírunkra virágot hintettek vólna. Az illyen Vigasztalhatatlanok a' következö Haza' polgárit ölik-meg. - Érezze Nagyságod ezt az irtóztató igasságot egészen, borzadjon-el az elöl a' veszedelmes méljség elöl, mellynek párkányján áll, 's úgy lessz elkészülve, [p 0222] a' mint óhajtom. Báró R...szereti Nagysádat. Az ö szíve Nagyságodat bóldoggá fogja tehetni. Maga vallotta-meg azt Nagysád, hogy ha választani kellene valakit, ö lenne a' Választott. E' szerint Theréz két három hónappal, melly a' Nagysád bánatját nem ok nélkül valónak declárálja, - 's én Nagyságodra nézve halva leszek.

A' Nagysád egéssége el-van rontsolva, de még nem kapott halálos sebet. Theréz! az Atyád, a' ki a' sírhoz közelget, részemen van. Theréz! halld-meg mit mondok, - halld-meg utolsó kivánságát szédelgö életemnek. - Az Atyád nyugodalma, az én nyugodalmam, 's a' szegény Báró R.....bóldogsága egyedül a' te el- szánásodtól függ. Tedd ötet bóldoggá jobbodnak bírtoka által, 's így osztán eggy kedvet találtt öreg', eggy bóldoggá tett érdemes férj'; eggy meg-mentett ház-nép' áldása légyen az a' gyámol, a' mellyre támaszkodom, [p 0223] mikor bóldogabb életre megyek által.

BÁCSMEGYEY - MAROSYHOZ.

Béts, Juliusnak 8dikán.

Hólnap indúlok; de nem a' paraditsomi Itália felé, hanem arra a' kösziklás kis határra, mellynek lakosai a' leg-bóldogabb életet élik. Azt tudakozod minek? - hogy borzasztó emlékezéssel járhassak azoknak sírhalmain, a' kik szabadságokért örömmel öntötték-ki véreket, 's meg- akarván menteni Hazájokat, nem gondoltak a' bilintsekkel. -- Hát ha az éles levegö, 's alkalmatlan útjai még meg-ölnek? Légyen! ha Hazámon kivül kell meg-halnom, ez az a' föld maga, mellynek gyomrába örömmel szállok-le.