KAZINCZY FERENC: BÁCSMEGYEINEK ÖSZVE-SZEDETT LEVELEI.
0039
BÁCSMEGYEY - MAROSYHOZ.
Buda, Áprilisnek 7dikén.
Köszönöm, Édesem, baráttságos leveledet; 's fogadom,
hogy engedek tanátsodnak. Azok az okok, mellyeket a' Szent-
Pétery kérésének tellyesítésére hordassz-elö, meg-
eggyeznek önnön végezésemmel.
Én ide ez-elött harmad-
nappal érkeztem. A' Judex-Curiae igen kegyesen fogadott, 's meg-
kínált a' Nagy-Szombati Tábla' Assessorságával; de
nem vállaltam-fel, mert most alkalmatlannak érzem magamat a'
szolgálatra. Azt az idömet, mellyet a' Judex-Curiae házán
kivül tölthetem, haszontalan udvarlásokra kellett
vesztegetnem; 's tsak tegnap estem által rajtok, 's fáradtan
szaladtam a' szöllök alá, hogy a' leg-elsö tavaszi
estvét szabadon 's meg-könnyebbedve tölthessem - ah, de
engem' mindenütt [p 0040] kerget, mindenütt kínoz, még
akarattján kívül is, Mantzi!
El-merülve feküdtem
hanyatt' a' füben, midön hozzám közel valami meg-
zördült. Ijedve néztem-vissza, s a' Mantzi
kutyátskáját láttam-meg. Azt látni, el-gondolni hogy maga
is majd itt lessz, fel-ugrani, 's szaladni, eggy vólt.
MIntha eggy nagy kö feküdt vólna rajtam, úgy dobogott
szívem; 's nehezen vettem lélegzetet. Szégyenlem magam is,
hogy nem bírok magammal. Nints ember a' kinek szemébe ne-
merjek nézni, 's eggy Lyányka elött reszketve szaladok!
De ha bátortalanságom' okát visgálom, látom, hogy az nem
félnkség; bízvást léphetek én néki szeme elibe; mert nem
az én ügyem é az igaz ügy? - hanem Delicatesse;
e' pedig Marosy, ollyan Istenség, a' mellynek önként áldozik
minden a' kinek a' természet érzö szívet"adott. Bár
által-eshetnék rajta, vagy egyként, vagy másként; de -- nem
látok semmi [p 0041] menedék-hellyet magam elött;
únalommal rakott hosszú futás van élöttem, 's kegyetlen
késérök vettek körül, a' kik ezer gyötrelmekkel fognak
tzélomig korbátsolni.
