KAZINCZY FERENC: BÁCSMEGYEINEK ÖSZVE-SZEDETT LEVELEI. [A3]

JELENTÉS.

Ez a' magyarrá tett Román eggy falun-töltött kedvetlen Novemberemnek köszönheti lételét, hol a' szobába záró essös öszi napok munkára szorítottak, és a' hol Werther helyjett, kire már az-elött régen ki-tettem a' tzélt, az Adolf levelei akadtak kezembe. Ha Werther kezemnél lett vólna, Adolf, vagy inkább Bácsmegyey nem feslett vólna ki soha a' Nem-létel' méhéböl. Nem azért mondom ezt, mintha sajnállanám rajta tett munkámat, hanem hogy azoknak eggy része, a' kiknek ez a' Román valaha szemek elibe fog akadni, ne vádoljon, hogy festeni akarván, a' Copiát, és nem az Originált [p [A']] copíroztam. Az Ötsém, kit a' versegen felül, tsak-nem ugyan-azon-eggy kor, 's az eggyütt nevekedés szorosbarátommá tett, nem szünt-meg addig unszolni, míg magamat rá nem adtam. Visgálóba vettem a' Költeményt, az Elrendelést, a' Szín- adást, (mert én valamint minden egyéb fordításimban, úgy itt is, egyedül Artistának kívánok tekintetni; a' ki a' Táblán nem a' Sujetet, hanem a' Festö munkáját, etsetjét, 's tüzét nézi) 's Adolfot a' Werther nagy Modelje szerint találván, azonnal hozzá fogtam copírozásához, 's még abban a' hónapban tsak-nem végeig hajtottam. Véletlenül akadt ez tsak kevéssel ez-elött egyéb régi papirosaim közt kezembe, 's meg-látása elevenebben emlékeztetett bimbókra fakadó koromra 's kedves DIENESemmel való eggyütt nevelkedésemre, kitöl hívatalba lépésünk 's házunk' tekintetel talám örökre el-szakasztottak. Körül- néztem, és nem találván egészen rosznak, ámbár tömött hivatalt munkáim miatt azzal a' szorgalommal, a' mellyel kívántam vólt, rajta végig menni nem érkeztem, el- tökéllettem ki-botsátását; a' Szerentse' tetszésére bízván egészen, akár javallást 's örömöt hoz rám érette, akár bánatot.

Bánatot? -- valóban úgy látszik, hogy ettöl nem tarthatok ok nélkül; mert akármelly különösnek lássék is ez az elöre való remegés; még is tudom, hogy az itt olly gyakran elö-fordúló idegen szók miatt, sok Iróink litterátori eretnekséggel fognak vádolni. Ha ugyan a' Henriást vagy Zayre-t fordíthattam vólna, nem éltem vólna a Heróbal 's Successióval; mind azért, mert azt a' Bajnok vagy Vitéz és Örökség alkalmasint ki-teszi; mind kívált azért, mert a' Poésis' fentebb neme, [p [A7]] az-az az Epopea és a' Melpomene sarus játéka, az egészen el-nem készültt díszt meg-nem-szenyvedik. De ellenkezöképpen van a' dolog az alatsonyabb rendü írásokkal, 's nevezetesen az én Románommal. Ebben nem a' Történetet-költö, hanem maga Bácsmegyey szóll, még pedig levelekben és barátjaihoz, kik olly szerentsés nevelést nyervén mint ö maga, barátjoknak idegen ugyan, de a' nagy-világban mindenek elött esmeretes szavait értették. Ezeknek meg- tartása kedves negligéet ád Románomnak, 's szinté el- hiteti az Olvasót, hogy levelei nem valamelly Belletristának, hanem magának a' megvetett Szerelem' gyötremlei közt fetrengö Bácsmegyeynek tollából folytak. -

Igaz, hogy még mosz kevés Olvasóim értik azokat magyarázat nélkül: de kedvekért a' munka' lapjait perpetua nótákkal bé- motskolni, vagy, a' mi még bóldogtalanabb gondolat lett vólna, szófaragásra vetemedni nem akartam.

Engemet erre a' különösségre Nyelvünknek tagadhatatlan készületlenségén, 's következésképpen szük-vóltán felyül, a' leg-virágzóbb Nemzetek' példái bátorítanak. Nem szóllok semmit a' Frantzia, Olasz és Anglus zürzavarról: egyedül a' Németekét említem, melly, valamint a' miénk is, anya-nyelv. Ha ezek, minekutánna már a' Tudományoknak minden nemében remek-munkákat mutathatnak, nem szégyenlik segedelmül vonni az idegen szókat: ha azoknak még az Odákban, Epicumokban 's Tragoedixákban is, helyet engednek: mit akarunk mi, a' kik alíg mutathatunk eggy-két fordítást, melly az idegen Nyelvet tsak félig-értö )Olvasó elött érthetöbb nelégyen az eredetiben mint a' magyarban, ezzel a' példátlan különöséggel? [p [A8]] De reménylem, hogy azt a' kedvetlenséget, mellyet az idegen szók' megtartása által némelly Olvasóimnak okozok, helyre hozom azzal, hogy a' történetet Hazánk' vidékeire szállítottam, 's Személyeimnek Magyar hangzású neveket adok. Én ugyan szánakozva tekintek azokra a' gyengékre, mint akármelly Cosmopolita, a' kik sem magunkat, sem másokat igezán nem esmérvén, kevélyebben tekintenek a' Kül-földiekre, mint valaha a' Görög, az emberiség' leg-föbb remekje, a' Barbarusokra tekintett: de nem tagadhatom még is, hogy bóldogságomat lelem abban a' gondolatban, hogy nevem' hangzása kétségbe vehetetlen tanú nemzeti eredetem felöl. Ki nem hallja inkább a' Bácsmegyey és Surányi Mantzi neveit, mintha Adolfot, Theodort, Leonhardot, Wilhelminét említenék? - A' kinek tetszik, különösségnek, nevezheti tselekedetemet; bóldogító érzésem engemet felyül-emel ítélletin.

Készen hever kezemnél Siegwart is, (kit én Szegvárinak neveztem) az únalomig vitt pityergéseitöl alkalmasint meg- tisztogatva. Õ nállam eggy Heves Vármegyei Szólga-Bíró' gyermeke, a' ki a' Kaputzínusok' nyugodalmas életeket Hatvanhatban meg-kedvelli, 's alsóbb Oskoláit Egerben, a' felsöbbeket pedig Kassán folytatja. Krónhelm Báró Bánfalvynak, a' falun lakó Theréz Susinak, ellenben pedig Fischer Marianne Keresztúry Theréznek neveztetett; 's az Episodák Hazai történetekböl vannak véve. Ezt én itt annál bátrabban jelenthetem, mival tarthatok tölle, hogy fordításom örökösen írásban fog maradni; nem mintha érettebb koromban a' szerelemre olvasztó Siegwartot ki-adni szégyenleném, mert annak a' Románnak [p [A9]] érdemét sem a' szerelemmel ellenkezö Anyák, sem a' Recensorok nem fogják kissebbíthetni: hanem azért, mert minekutánna az egszer Landerernek sajtói alól ki-szállott, és az Országot el-lepte, az újabb ki-adásnak el-keléséhez kevesebb reménység lehet; 's rész szerint azért is mert üress idömet újjabb igyekezetekre fordítván, a' szükséges megtekintésre nehezen érek. Még a' Klopstock' Messziásának ki-botsátásakor is gyönyörködve botsátanám én azt ki, mert az szint-ollyan tökélletes a' maga nemében még Kloptock mellett is, mint a' Kauffmann lyánykái a' Rúbens' ördög-üzöi mellett. - Kassán. Martiusnak 20-dikán, 1789.

KAZINCZY.