KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0567

országbírája házához nyomultak ezt kiáltozván: "Nincs kolera!"

Minekutána A Cziráky házának minden ablakait, hihetõleg a volt országgyûlési magaviselete miatt, behajigálták, és kapuját betörni igyekeztek, a városházához mentek. Annak is beverték minden ablakait, s bé akarának menni a kapuján, de a hajdúk ellentállásán [p 0570] nem vehettek erõt. Innét az Univerzitásra törtek, és minthogy menések alatt valamely kazármánál e szyóval fogadtatattk: "Was ist das für ein Gesindel?" - ( (ném.): Miféle csõcselék ez? ) annak megmutatására, hogy õk tanulók, a felete-sárga zászlót a Múzeumból kihozták. Ezen zászló alatt, közelgetvén már a tizenkét óra, melyben az ígéret szerint kívánságoknak teljesedni kelle, a híd felé vonultak. Annak fokánál fel vala állítva egy kapitány-alja ( (rég.): egy kapitány parancsnoksága alá tartozó osztag ) würtembergi gyalogság. A sereg ezen kiáltozások mellett, "Vorwärts!" ( (ném.): Elõre! ) a híd ( a hajóhíd, kb. a mostani Deák Ferenc utca folytatásánál ) felé nyomult, s erõszakkal törekedett a hidat beállítani, melynek két csolnakjai félre voltak vonva a pesti oldalon. A kapitány kérelemmel törekedett várakozásra bírni a sokaságot; minthogy azonban a sokaság a katonaságot iszonyú ordítások közt visszanyomta, hadirendbe állítá alattvalójit, s parancsolatot adott, hogy bajonettjeiket szegezzék a nyugtalankodók ellen. De alig ereszté ki száján a kommendó szót, s esõként hulla rájok a kõ, úgyhogy mintegy ötnek azonnal véresen kelle elhagyni a csatahelyt, s a kõzápor közben a hídra igyekezének, s a felállított katonaságot egy percenet alatt széjjelverték. Ekkorr a híd visszaállításán kezdének munkálkodni. De az õrtálló strimflis csakhamar rendbe szedte magát; melynek láttára a hídra tódult nép visszahúzódott, és a Kremniczer háza elõtt egyesülvén a több lázadókkal, ismét támadólag dolgozott, míg megint a hídra juthata, de onna másodszor is félrenyomatott. Most ismét ráütött az õrökre, s azokat végképpen elélesztette.

Ekkor hatalmában lévén a híd, hozzáfogott annak visszaállításához, mely délutáni két óra felé véghez is ment. Ezt látván a budai részen levõk, ott húztak ki két hajót, nehogy a nép átcsõdülhessen. A félelem itt oly nagy volt, hogy mihelyt Pestrõl átjöve a hír, hogy a nép helyre akarja állítani a hidat, egy század katonaság azonnal felállíttatott a fegyverházban, hol 30000-nél több fegyver találtatik. A hercegasszony [p 0571] férjének, a nádornak tudta nélkül megkérette Ferdinánd magyarországi kommandírozó ( (lat.- ném.): vezérlõ, parancsnoki hatákörû ) fõherceget, hogy a várbeli õröket erõsítse meg, s rendeljen olyanokat a kertbe is.

Wernhard generálisnak azonban ( (rég.): azon nyomban, tüstént ) béjelentetett, hogy a pesti fele a híd mellett õrt álló katonaság széjjel vagyon verve. Ez tehát elõparancsola egy századot az Eszterházy gyalogjainak rezervájából, ( (lat., rég.): tartalék ) s maga is lóra ülvén, s fel és alá nyargalván, hol kéréssel, hogy fenyegetéssel az eloszlásra igyekezett bírni a sokaságot. De ez ugyan hasztalan volt, mert az Eszterházy-csapat alig mutatá magát, s az ifjúság ment elikbe. "Földiek, ti és mi hazafiak vagyunk; mi nem bánthatjuk egymást!" S ahány ifjú, annyi bakancsost ( (rég.): gyalogos, baka ) ölele meg, csókola meg, s azután karját nyakába vetvén, barátságos fogózgatások közt mentek, s visszavezették a híd mellõl a bagnétos ( (ném., rég.): szuronyos ) hazafit.

Megtudatván ezek Budán, gróf Keglevics Gábor koronaõr és generális Splényi Ignác, ki a generálisok közül csak maga tud magyarul, kiküldettek, hogy csendesítsék le a népet. Minekelõtte ezek Budáról Pestre érkeztek, Wernhard generális megjelent a sokaság közt, s parancsolni kezde nekik, hogy oszoljanak, mert õ erõhez nyúl. A nép elébe álla lovának, megállította, s iszonyú szitkokkal illette; azt mondják, le is szállítják a lóról. Egyvalaki elébe ugrott, s ezt ordította rá: "Most mindjárt kitekerem a nyakad"; leverte zöld tollú kalapját, s hozzáfogott az operációhoz; ( (lat.): mûvelet ) de a többi kiáltására szabadon ereszté. Csakhamar azután elnyargala a sokaság közül.

Éppen ezen eset után érkezett meg Keglevics és Splényi. Mindketten magyarul szóltak a néphez, s fogadták, hogy a híd háromkor fel lesz nyitva. A nép õket éljen-szóval fogadta, s azt kívánták Splényitõl, hogy szálljon le lováról, hogy felemelhessék. De õ csak kezet nyújta mezítlábos tisztelõjének, s visszanyargala Kegleviccsel együtt.

[p 0572] Mindez mellett a lármának nem lett vége, sõt rámentek a híd õrházára, azt annyira széjjeldúlták, hogy azon sem ablak, sem ajtó nem maradt; magát az épületet is le akarák rontani; már az ajtófélköveket is kiszedegették, sõt a rézfedelet is rángatták lefelé, de azt nem cselekedheték, mert ütötte a hármat, s Ferdinánd herceg (a kommandírozó) maha hozta le a parancsot a híd felnyitása iránt. Midõn az helyreállíttatnék, s sokaság Voglernek csemegés boltján akarák pajkosságaikat gyakorolni. (Ez a bolt a Vámház épülete szegletében van, balra annak, aki Budára akar általmenni.) De Vogler tudta, mint veheti meg szíveiket: térden állva boltja küszöbénél tótos-magyar ajakkal említi gyermekeinek számát; s pardont nyere pogácsájinak s mousszírozó ( (fr.): habzó ) ürmöseinek. A lázadók vezérei bezáraták a boltot, ráírák ajtajára: Ne bántsd a magyart! - Nem is volt senki, aki csak egy ujjal is bántotta volna.

A híd megnyittatván, ezerenként tódultak rajta Budára és vissza. Elsõk voltak a lázadók közül azok, akik a most épülõ Táncház fájiból dorongokat hasogattak magoknak; mert fegyver egynél sem volt. Már fél óráig jártak az emberek Budára meg vissza, s a tizenhárom és tizennégy esztendõs tanulók s mesterinasok akkor is dúlták a strázsaházat; ( (szl., rég.): õrház, õrbódé ) nevezetesen egy fejér réklis ( (ném.): ujjas, kabátka ) gyerek egész kommoditással ( (lat.): kényelem ) állott egy lajtorján, s oly flegmával veregette egy éles kõvel a marhák átbocsátásakor megvonni szokott nagyobb csengetõt, mintha éppen õrá bízták volna, s ámbár százanként nézték, senki meg nem szólította. - A vámszedõ bús hangon mondogatá: Heute wird nichts gezahlt!

( (ném.): Ma egyet sem fogunk megszámolni (ti. átvonuló szarvasmarhát) ) A lázadók nem elégedtek meg vele, hogy a híd felnyittatott, s a líneákra fordították figyelmeket. Legelsõ dolgok az volt, hogy minekutána.......dékánus ( (gör.-lat.): az egyetemi kar vezetõje, dékánja ) elvette a tanulóifjúság kezébõl a Múzeumból kivitt zászlót, egy hajóról lekaptak egy ausztriai színû veres és fejér zászlót, s ez alatt négy [p 0573] óra tájban, iszonyatos ordítások közt marschirozni ( (ném., rég.): menetel, masíroz ) kezde a többére mesterlegényekbõl álló csoport; a másik rész bennmarada a városban. Még egyszer meg akarák köszöntetni a Cziráky házát, hanem elejekbe akadott az Invalidusok háza elõtt egy tizenhat emberbõl álló patroulle, ( (fr.): járõr ) melyet csakhamar magok közbe szorítván, kényszerítették, hogy vélek menjenek. Midõn az Invalidusok kapuja elébe érkeztek, a csoport vezére "Halt!"-ot ( (ném.): Állj! ) kiált, s ezen kommandószó mellett: "Halbrechts! ( (ném.): Féljobbra át! ) Marsch!" ( (ném.): Indulj! ) a fegyveres katonákat visszautasítá kazármájokba.

A vármegyeháza elõtt elmenvén, útjokat a Cziráky háza felé folytatták (áll az 1828-ban épülni kezdett ház a Szép utca éjszaki nyugati szegletében, s már 1829-ben teljesen el vala készülve). De a Grassalkovics-ház szegletében, a Hatvani utcán, egy csapat katonaságra akadtak. A zajongók vezére kérdé a tisztet, ha arra lehet-e menni? A tiszt nemmel felelt. Egyike a hatalmaskodóknak erre kiütötte a tiszt fejébõl a csákót, mások szerint pofon csapá. A tiszt elõrelép, hogy a sértõt keresztüldöfje, de a lázadók közül egy hátulról nekiment a tisztnek, kicsavarta kezébõl a koszpedert, ( (?ném., rég.): egyféle kard ) kettétörte azt, s lába elébe hajította. A katonaság látván ezt, visszafordult, a lázadók pedig ismét megköszöntötték a Cziráky házát. de midõn oda nagyobb számú katonaság jöve rájok, azt elébb ugyan füttyel fogadták, de látván, hogy az több tréfánál, folytatták útjokat a línea felé.

A Két Pisztolynál ( ma a Kálvin tér s a Ráday utca sarkán álló régi épület, egykori vendégfogadó ) (a kecskeméti volt kapu elõtt) bort kívántak a fogadóstól; de az bezárta elõttök az ajtót. Berontottak tehát a fogadóba, a kávéházat feldúlták, benne mindent összetörtek, a billárdot ( (fr., rég.): asztali teke, biliárd ) késsel összehasogatták; s eszekbe jutván, hogy ausztriai fejér és veres szinû zászlójokhoz zöld kell, hogy az magyar trikolór ( (lat.): háromszín(û zászló) ) legyen, egy darabját a billiárd posztajának felkötötték a zászlóra. Onnan a Két Oroszlánhoz mentek (a református templom és Soroksári utca szögletében). A fogadós ott nekik szívesen szolgálván [p 0574] egy-két akó borral, minden kártól ment marada. Ekkor vígan a contumationális ( (lat., rég.): vámház ) intézetek felé indultak ki, s annak feldúlásához fogtak.

Azalatt míg ez a csapat itt munkálódott, egy nagyobb a városban csoportozott össze. Iszonyatos lármával jártameg a fõ utcákat. Hogy ez valami bajt ne okozhasson, délután öt óra tájban a vásárpiacon egynehány kompánia katonaság állíttatik fel, némelyek szerint négy, mások szerint nyolc ágyúval. De a nép bátran toldult egy dob után, melyet hol vett légyen, nem tudhatni.

Kommandírozójuk, generális gróf Wécsey, több fordulásokat tétete a nép elõtt az ágyúkkal annak elijesztésére. De a nép még inkább nyomult a hadi sor felé. Éppen akkor érkezett meg Ferdinánd fõhercegnek fõkormányszéki adjutánsa, báró Tetzer, a generálishoz. De mivel a lövésre felhatalmazást nem hozott, a katonaság kénytelen volt magát visszavonni.

Tudtára esvén a vármegyei s városi törvényhatóságnak, hogy a külsõ contumatiai intézet elrontására a városból egy nagy csoport ment ki, a vármegye házánál egyveleges ( (rég.): vegyes (vagyis katonai és polgári) ) tanács tartatott.

Ezen jelen vala Wernhard generális, kinek a nádortól parancsolatja volt, hogy odakünn az erõnek álljon erõvel ellent. Az alispán és a polgármester kérték a generálist, ne lövessen, hanem igyekezzék inkább jobb móddal segíteni a dolgon. De Wernhard dühösködve deklarálta, hogy háromszáz ember meghal azon becstelenségért, mely rajta s katonájin elkövettetett. Nem is késett sokáig teljesíteni ígéretét. Kiindul tehát a líneára ötszáz gyaloggal és húsz huszárral, s ott elsõ dolga volt azt, aki a zászlót tartotta, agyonlövetni. A csoport az utolsó contumationális ház lerontásával foglalatoskodott.

Azután a fegyvertelen népre a lovasokkal rontatott. Ezek meg nem szaladtak, hanem sétáló pálcájokkal, mert semmi fegyverek nem volt, a lovak orrát [p 0575] szurkálva mentegették magokat. - A többek közül egy huszárnak a szemébe szúrt egy ifjú, midõn az azt el akará taposni a lovával. A huszár egy vágással hasította ketté fejét.

Midõn a fegyvertelen nép a fegyveres katonaságnak engedelmeskedni nem akara, Wernhard tüzet adata rájok a gyalogsággal, melyre sokan elhulltak, sokan megsebesedtek. Volt- e szükség a fegyvertelen népre lövetni, s a Rákoson, hol csak kõ sincs, és így amely sem erõszakot nem kezdhete, sem a katonaság ellen magát nem védelmezheté? A lövés után a katonaság fogdosni kezdette õket, s száznál többet el is fogott. - Miképpen vitte véghez ezen fogdosást a huszárság, megtetszik azon szomorú példából, melyet ez a papiros három szemmel látott tanú után bír. Egy csinosan öltözött ifjú, kit mint sok másokat, az a kívánság vitt vala ki oda, hogy lássa, mi történik, nem messze a contumationális háztól, a Duna-parton állt. Nem távol tõle három prókátor, a történet elbeszélõji. ( Kazinczy tehát nem volt jelen a pesti forrongás eseményeinél, de három szemtanú elbeszélése nyomán mégis hiteles elevenséggel adja elõ )

Midõn a katonaság a lázadók fogdosásával foglalatoskodott, és hogy el ne szaladhassanak, õket a Duna- parthoz szorították, egy huszár az említett szerencsétlen ifjat a foglyok közé törekedett szorítani. Ez ártatlannak érezvén magát, nem engede a kényszerítésnek, s botocskájával ütögette a ló orrát, végre midõn már vagy a Dunába kellett ugrania, vagy eltapostatni, vagy csúfosan a foglyokkal bévitetni, fején csapja pálcájával a zsodost; ez pedig õtet dühösen összekoncolja. Így többen jártak ártatlanul, mert a katonaság keresve kereste a vérontást.

(Hiszem, s azt is hiszem, hogy Wernhard bosszút lihege a rajta ejtett mocskon; katona olyat nem tûr. De az ifjú köszönje oktalanságának a maga vesztét.)

Ekkor bajonettek közt kísértetett a városba mintegy százhetven ember. Sokan a városiak közül, tudván, [p 0576] hogy katonaság ment i a csoport elfogdosására, kimentek a Széna piacra, ( a mai Kálvin tér ) a református templom elébe. Estveli nyolc óra volt, s a homály setétebbé tette az alkonyt, midõn a katonaság nagy robajjal hozta az elfogottakat. A sok szép asszony s a jórendû városi lakosok, örülvén, hogy a lázadókat elfogva láthatták, mert attól is féltek, hogy ezek éjjel meg fogják gyújtani a várost, a katonaságot vivát-kiáltozásokkal fogadta. Wernhard azt a kiáltást úgy vette, mint a lázadók cselekedetének javallását és arra célzó jelt, hogy ezeket a katonaság kezébõl kivegyék. Ehhez járult, hogy a Két Pisztoly sarkánál egy fiú leginkább kiáltozott, s Wernhard ezt a lázadók társának nézte. Éle tehát hatalmával, hogy az ellentállókra tüzeltessen, s itt is az ártatlan ácsorgóxkra több ízben tüzet adata. Azok megszaladtak, de Wernhard lövete a szaladókra és a házaik elõtt nyugalmasdan álló polgárokra is. Mintegy húsz ember holt el, negyven sebet kapott. A holtak közt hat tanuló találtatott. A Széna piacon agyonlövetetett Rothenpiller volt kapitány is, veje a gazdag Wurumnak, ki nem messze házától egy kútnál állott. A Lineánál ( (lat.): vonal, sor (itt: alkalmasint a katonák sora) ) több sebes a kukuricába vonta magát, s hétfõn (július 18d.) többeket hoztak ki onnan félhalva.

Hétfõn minden kasermek várva voltak. Stáhly direktori hivatalától felmentve; százhetven fogoly a vármegyeházánál inqusitio ( (lat.): vizsgálat ) alá véve, melyek eránt a nádor ily tartalmú levelt írt Pest városának:

"Miolta a nemzet bizodalma engem a nádori méltósággal megtisztelt, mindenkor azon voltam, hogy a nemzetnek szolgálhassak. A kolera megakadályozására tett intézeteim csupán azon okból eredtek. Vérzik szívem, hogy a közönség nemcsak át nem látta szükséges voltokat, sõt bal magyarázatokat adott nekiek: de inkább vérzik, hogy egy gyermekekbõl álló csoport, melyben Pest városának dicsõségére semmi birtokos nem volt, dühös rendetlenségével végsõ módokra kényszeríté a bátorságra ( (rég.): biztonság ) [p 0577] ügyelõ rendet, s mi az ily esetekben elkerülhetetlen, sok ártatlan fejére halált is húzott. Mély fájdalom fogja el szívemet, hogy tiszti pályámnak, melyet több mint harminc esztendõ elfolyása alatt egy csepp polgári vér nem fertõztete, vége felé már több ember vesztével kellett megjegyeztetnie. - Nem vehetem jó néven e törvényhatóságnak, hogy a közvélekedésrõl tisztje szerint jó elõre nem értesített. Ha ezt tette volna, a borzasztó esetnek soha meg nem lehetett volna történni.