KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0547

szépen lithographolt ( (gör.): kõbe metsz ) képe talált, Engelmanntól, ( Gottfried: litográfus és miniatúrafestõ 788-1830) ) Maurin ( Antoine: arcképfestõ és litográfus 703-180 ) után, és a Reichstadti herceg ( Bonaparte Napóleon fia, a "Sasfiók" ) gyönyörûen dolgozott portréja, egész testben s huszáruniformban, ez nyólc, amaz tíz forint. Örültem, látván, hogy a Canningok szedettek, míg a Bolivár, ( Simon: dél-amerikai szabadsághõs 783-1830) ) Byron, ( George Gordon: az angol romantika nagy költõje 788-182 ) s Walter Scott ( az angol romantika regényírója 771-183] ) képeit senki nem kívánta; mert ez mutatá, hogy itt a mûvészi darab kerestetett, nem a históriai. A Nagy Szerencsétlen ( alkalmasint a számûzött Napóleon ) tablója, ( (fr.): csoportkép ) melyen fija fejét a magáéhoz szorítja, míg hitvese gyönyörködve nézi férje karján keble magzatját, huszonöt forinton árultatott, s az Pesten sok; de vevõt mégis talála. A fekete héten ( (rég.): böjt hete, nagyhét ) a képárosok [p 0548] is követték a rendet, s szent darabokat raktak ki, kivált Müller, a Kis-Híd utcán, s az elsõrendû mûvészektõl, s gondjok javallást érdemel. Az afféle nekik vevõket szerez, a mesterségnek új barátokat. Úgy vala az ott is eléjente, ahol ránk mosolygással néznek le, s nálunk is menni fog, mint nálok ment.

A márciusi s júniusi vásárban még öt idegen raká ki portékájit, sátorban vagy kapuk alatt. Mely sok rossz, mely sok haszontalan darab! De ki hinné? Az egyiknél megvala a Transfigurátió ( (lat.): Krisztus színeváltozása, vagyis dicsõségének megnyilatkozása a Tábor-hegyen ) is, Morghentõl, ( Raphael: olasz rézmetszõ 758-1833) ) s ötvenöt aranyon tartva egy nyomtatványát; megvala egy Napóleon, fél karral, ( jobbját kabáthasítékjába dugva ) de életi nagyságban; - "dessiné par Eugène Bourgeois eléve de Mons. David, gravé sous la direction de Mons. David", ( (fr.): "rajzolta E. Bourgeois, Mons. David tanítványa, metszették Mons. David felügyelete alatt." ) mely kezességül szolgál, hogy az utolsó éveiben ez vala leghívebb képe. A ravasz a darebért harminchat forintot kívánt papirospénzben, holott az Bécsben húszért árultatik, s így a kép nála marada. Nár õk is katológust nyomtattanának, s a darabok igaz árával. Nyernének általa.

Páter Albach Szaniszló szerelme Pestnek, s híre eltölté az országot. Tömve van a templom, valamikor õ prédikál; pórnép és fõrend, együtt és összekeveredve; uraságok, asszonyságok, polgári és hadi tisztviselõk; maga a fõherceg nádor és serdülni kezdõ hercegasszony leánya; a kléruselsõji, a hercegprímás, a kalocsai érsek, a tudományai által is ragyogó patriarcha érseke Egernek, ( Esterházy Károly gróf ) s az elább erdélyi, mots pécsi püspök, báró Szepesy, ( Ignác: pécsi püspök 780-1838) ) és a veszprémi, s az univerzitásban tanító professzorok, s ezek nem kötelességbõl. Többször történt meg ittlétem alatt, hogy hallgatójit betegen vivék ki, vagy elájulva. Való-e tehát a panasz, hogy romlott idõnk elhidegedett a vallás eránt? Több Stanislausokat, ( a Szaniszló név latinos alakja ) s elnémul a vád.

Pater Stanislaus jól nõtt, bágyadt színû, de éppen nem kedvetlen arcú férfi, inkább harminc, mint [p 0549] negyven esztendõ felé. Hangja tiszta, kedves; álása, mozdulásai nevelésre mutatnak; s midõn karját felemeli, vagy lefordított tenyerével nyomdos, kedves hatást csinál hallgatójira. Tetszik az is, hogy midõn szerzete ruhájában, templomi ing nélkül katedrába lép, veres kendõjével mindjárt letörli maga elõtt a port, a fejérrel pedig osztán arvát szárazgatja; mind a kettõ csinosságra emlékeztet. Javít inkább, mint tanít, s a szív titkos óhajtásit emlegeti, ami mindnyájunknak bibénk. Beszéde foly, s tisztán, szelíden s virágosan. "A Mindenható lehelete elfújta életének végsõ szikráját" - úgymond, mely ennyit tszen: "megholt". De hogyan ne tessék az kivált egy szerzetesben, miko r érezzük, hogybeszédét nyelve klasszikusainak gondos stúdiuma által nemesítette? Stanislaus érdemli a tiszteletet, s igen nagy mértékben; s a jókét még inkább, mint azt az igenis olcsót. Vasárnapokon kívül nem lép katedrába.

Stanislaus után hallani akarám azt is, kit Bécsben sok ízben hallottam, és akinél több gyönyörûséggel soha még senkit nem hallottam: pesti református predikátor Cleynmann urat; s megmaradtam régi szerelmem mellett.

Stanislaus élte legszebb virágában van: Cleynmann hanyatlik; amaz szálas, szép arcú férfi: ez nem az, s szemei mutatják az elgyengülést; az szívhez szól: ez szívhez, fejhez, s szabadon, bátran, merészen; a franciskánus szelíden csiklandozza hallgatójinak szíveiket: ez láng-, s hatalommal ragadozza a sokaságot, nem szólnoki ( (rég.): szónok ) fortélyokkal, hanem gyúlongásival, melyeket neki meggyõzõdése sugall. Protestáns tanítóban én ennyi unctiót ( (lat.): kenetesség ) még nem találtam. A zsentetlennek nincs semmi szent, s a lelketlen a legtüzesebb beszéd alatt is ásítozik: de körültekinteni a hallgatók sorain, mikor Cleynmann szól, nagy gyönyörûség. Brockmannja ( Johann Franz Hieronymus: híres osztrák színész 745-181] ) az egyházi tanítóknak, s azon mellékképzelet nélkül, melyet itt a hely tilalmaz.

[p 0550] Pesten a zsidó felekezet kétfelé szakada; a haladni akarók odahagyák a vesztegleni szeretõket. A neológusok tanítója Cleynmannt kérte, hogy tanításait tekintse meg, s Cleynmannért a felekezet húsvét másodnapján hintót külde, hogy ennek tanításán légyen jelen. - Bohóbb népet, mint amit Prometheusz gyúra, ( a görög hitrege szerint Prométheusz titán gyúrta sárból az emberi nemet ) alig képzelhetni; és mégis, embernek lenni kimondhatatlan öröm, s éppne nem csuda, hogy ott az istenek kedvet kaptak olykor egy lévbe keveredni velünk.

Fáy nem lél határt, ( Ezt a részt az elõzõ oldalon Kazinczy már más fogalmazásban elkezdte, s üresen hagyott utána féloldalnyi helyet, de a következõ oldal tetjén újra kezdte az egészet; eredetileg így indult: "Fáy sok ízben elõzé meg immár kívánságaimat, de ma oly örömet ada nekem, melyet reményleni nem mertem. Ebédre híva némely diétai követeket, s ezek kötzt lelém - Ferenczit. Elragadtatva rohantam karjai közé, s felejtém a követeket". Az ismétlés miatt hagytuk el a fõszövegbõl. ) nem mértéket, barátsága bizonyításiban, s ismét ebédjéhez híva meg. Ott lelék néhány diétai követeket is. Egyiknek jobbját minden szó nélkül nyomtam a fiam fejére. De mely öröm vára itt reám! Itt lelém Ferenczyt, a szobrászt. Elragadtatva rohantam karjai közé, s felejtém a követeket.

Ferenczy István Rima- Szombatban született 1792. február 24d. A gyermek már gyermekkorában nagy ügyességgel faraga holmit, s atyja, egy jó birtokú lakatos, õtet választá ki, hogy házát az õ mestersége által tartsa tekintetben. Budára küldetvén mesterségét tanulni, vasárnapokon feljára a normális iskolába, s professzora látá, hogy a gyermek többre született, mint rostélyokat rajzolni. Ennek buzdítására felméne Bécsbe, s látván ott, hogy a vele egykorúak antikokat rajzolnak, acélban, márványban dolgoznak, általméne a graveurök ( (fr.): metszõ, vésnök ) iskolájába, s elsõ exámenjére egy Szolónt ( görög törvényhozó (az i. e. VI. században) ) készíte, acélban, s nyere. A következõ exámenben egy más jutalmat nyere a császár képéért, ismét acélban. Eltökélé, hogy meglátja Rómát: s Canovának, kinek munkáját Bécsben az augusztiniánusoknál ( (lat., rég.): Ágoston-rendi szerzetes ) sokat másolgatta, magátz megkedvelteti. Atyja csak akkor tudá meg a szándékot, midõn az teljesítve volt, 1818. június 15d.

Canova betegen kiizene hozzá, hogy bé nem fogadhatja, de Thornwaldsen ( Bertel Thorvaldsen, a klasszicista szobrászat nagy dán mûvésze 768k.-184 ) neki helyt ada. Egy darab [p 0551] márványt teve elébe, hogy onnan láthassa, mennyire ment. Az olaszkák lesék, mit fog csinálni a tartaruga tedesca. ( (ol.): német teknõsbéka ) De a bécsi teknõsbéka õket csakhamar csudálkozásra ragadá. Szaladtak mesterekhez. Az inte cselédjének, hogy a követ hozza utána, s ment Canovához, hogy az neki engede ily tanítványt.

Ferenczy csakhamar tekintetbe hozá magát, s a mesterségeket mind ápoló, mind értõ Bonaparte Lúcián leánya õtet kéré meg, hogy büsztjét ( (fr.): mellszobor ) faragná. Midõn a fõherceg nádor Rómában múlata, Ferenczy magyar nyelven szólítá meg gróf Eszterházy kamarását, s ez õtet siete bémutatni a nádornak. A fõherceg udni akará Thornwaldsentõl, hogy Ferenczytõl mit várhatni, s háromszázötven forintot rendele neki esztendõnként ezüstben. De Canova azt tanácslá, hogy Ferenczy váljon el Thorwaldsentõl, s dolgozzék kényére, nem követvén sem mesterét, sem õket, hanem önmagát.

Érzé Ferenczy, hogy a mûvésznek egyedül Róma a helye; de gyõzött benne a haza szerelme, s azon volt, hogy a mesterség szeretete itt is terjedjen; s elõrebocsájtván Graphidion- át, mely most az ország múzeumában, Pesten áll, és a Csokonai büsztjét, maga is megjelent. Prímásunk õtet szólítá meg, hogy az esztergomi bazilikához a szobrokat készítse. Hazaérkezett 18...

Fejér márványt Csetnek ( helység a régi Gömör és Kishont vármegyében ) körül kerese, s talált, de csak kis darabokat. Dognácskán ( bányászközség a régi Krassószörény vármegyében ) 1821- ben bálványokat ( (rég.): nagyobb tömb márvány ) is, de a márvány kékesfejér volt. Amit ittmúlatásom alatt ismét Krassóból hoza, oly fejér, hogy a pároszi ( híres hófehér görög márvány ) meg nem haladja, a carrári ( carrarai - kiváló olaszországi fehér márvány ) utol nem éri.

Lakást neki gróf Sándor ada saját házánál, Budán, a Várban, dolgozója ( (rég.): mûhely ) alól van, a Duna szélén.