KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0537


Mely szép, mely sok örömet ígértem magamnak utamra, és mely kevéssé érém el, amit vártam! Rosszabb órában indulnom nem lehete. E szomorú hat nap új csorbája életemnek. A tél keményen érezteté uraságát a már-már közelítõ tavasszal; kerekem csikorga a hóban, és minthogy a mély sár hirtelen fagyott bé, s a nyílások bé nem verõdhettek, minden nyomon el-elakadt. Az eget borongó fellegek fogták el, a hó a földet egész utamban, és köd azonfelül, s a bús homályt nevelé a szél, untalan sepergetvén a hó fagyos hártyájáról ami tegnap és az éjjel szárazon hullonga, s a régibbhez nem tuda ragadni, hogy a gesztelyi tetõrõl az óriási Tátre szirtcsúcsait, Kövesdnél a végig láthatatlan lepály helységeinek sokaságát, hegyes tornyaikkal mint az árbocos gályák, s az Eger tetõjit és tovább a királyi Mátrát, melyeknek látása az utazónak minden alkalmatlanságot és bajt felejthet, most, mint másszor, nem láthatám. És mintha valamely visszás istenség elõre akart volna lakoltatnom rám váró örömimért, egész hosszú utam alatt nem találék ismerõst, nem idegent, ki figyelmem kívánhatná.

De baj nem tarthat mindég, mondám, s szenvedésim Bag mellett valóban véget értek; a homok itt inkább engedé magát ellapíttatni, mint amott a fekete agyag, s lovaim, amit egész utamban nem tehetének, elkezdettek ügetni.

El vala sötétedve az est, midõn a gödöllõi vadas palánkjai mellett elmenénk, s már fájlalám, hogy a gyönyörû völgyet, mely itt bús szépségbe fut szinte Besnyõig, bár téli ékeiben, meg nem fogom láthatni; de íme teljes fényében kele fela hold, s a tündértáj ennek poétai világánál még tündéribbé leve, mint [p 0538] midõn azt egyébkor a nappal prózai fényében történt vala látnom. Kedves borzongások alatt repültem el a boglyas tölgyek és az ifjúkor erejében vénhedõ topolyák csoportjai közt, s a szokatlan bájvilág, ezek a feketéllõ árnyak, kedves játékban a hóval, köddel, még új díszt adának a szép helynek.

Az elsõ Grassalkovicsnak ( Antal: szerény hivatalnokból magasba tört báró, majd gróf, Gödöllõ ura 694-177 ) mindkét szemére elvakult hitvesét egy angyalerdõn-völgyen keresztül, egyenesen vezeté a gödöllõi kastély kapujából Besnyõ ( a Gödöllõhöz tartózó Máriabesenyõ ) pusztahelyig, s megállván vele egy domb szélén, parancsolá, hogy ott templom keljen. A grófné elmondá férjének, ami vele álmában történt, s másnap keresztül vala vágva az erdõ, s a homokhegy oldalában, szorosan az országút mellett, pompásan emelkedék a templom, hol most az I. és a II. József által herceggé nevezett második Grasalkovics nyugszanak. A sírbolt õrzésére kapucínusok hozatának elõ, s egy falucska álla fel hét házból, a Boldogságos Szûz sebeinek száma szerint. A báldog ( (rég.): bádog ) fedelével ragyogó torony körül adgg vincek árnyéklanak, elszórt rendben, mintha õket vak történet ( (rég.): vak véletlen ) ülteté vala, s a klastrom mellett egy szõlõkertterülne el, körülkerítve téglával, múlatságul inkább a világ örömeirõl lemondottaknak, mint hasznokra; nagy eremitázsa ( (fr.): remetelak ) a természet alkotta nagy angolykertnek. - Így lakosítják meg istenekkel hazájokat a Hellász ( (gör.): Görögország ) mytographusai, ( (gör.): mitológiaíró ) hogy az nemesedjék, hogy a nagyság érzését végye, s ki ne örvendjen itt elmenvén, hogy a szép példa nálunk is lele követõt?

Az érdem és szerencse nagy fijának emlékén felül - alsóbb iskolájiban énekelgetve koldulá ablakok alatt mindennapi élelmét, s eléggé nagy vala, csuprát, melybe koldulgatott, örömmel mutogatni vendéginek, még midõn perszonális, és végre a Kamara elölülõje, s a Szent István nagykeresztese volt is már - kit nem fog, midõn a gyönyörû völgyen elmegyen, körüllebegni egy szegény kapucinusné is, ki e magány falai közt lakozék - a Fessleré! ( Ignác Aurél: író, történész 756-183); eredetileg kapucinus szerzetes volt, késõbb protestánssá lett ) A szerencsétlen [p 0539] elhagyá szerzetét, elhagyá egyházát, elhagyá hoját, s annyi hánykódásai után, a Volga mellett, hol Ázsia és Európa egymást érintik, talála nem megnyugvást - az õt mindvégig kerülte -, hanem csak menedéket. De nemzete szeretetét nem hagyá el, s annak történetit Saratowban dolgozá, visszasóhajtozván az anyaföld felé, ha itt klastromba kellene is magát ismét záratnia. Mely igen igaz, amit Voltaire mondat Tanerédjével: "Meg nem romlott szívnek oh mely szent a haza, lángol a hazáért!" ( À tous les coeurs bien nés que la partie est chère! ) Némely utas itt menvén el Hatvan felyé, visszapillant majd a dombjának déli oldalán elterült Aszódra, mely a Podmaniczky-ház két pavilonával kevélykedik, s emlegetni fogja, hogy ott, a predikátor házánál született, ( a jakobinus vértanú, Hajnóczy József atyja volt Aszódon evangélikus lelkész ) hogy ott neveltetett egy férfi, kit én lelke, tudománnyal, szeplõtlen szíve miatt szerencsétlenségemre szerettem, kinek barátsága életem legfõbb öröme, legfõbb kevélyséáge volt. Bár az ifjabbak azt is érezzék, hogy veszélyes idõkben a gondatlanság annyi, mint a vétek, és mindazt, amit ez tovább gondoltat.

Gödöllõ nem az többé, aminek egykor ismerém, mert amiolta az a Szép és Jó Györgyén ( Tápiógyörgye, Pest megyében ) lakott, arra vevém inkább utamat. A nagy királyné által, ittléte emlékére 78?) várnak nevezett kastély tornyas fedeleit balra, jobbra a földmívesek nyomorú lakjaikat ákácerdõ fedi el, s azok a liliputi kerítések, azo az árkok, melyeket nem vala nehéz átlépni, azok a gyûszûnyi vártaházak ( (ném., rég.): õrház ) nem látszanak többé. A harmadik Grassalkovics most a legszebb ízlésû kertben lakik, s a kevély lak a szegény viskókat, a szegény viskók a hercegi lakot kölcsönösen nem pirítják.

Egyenesen vont út viszi az utast egész Kerepesig, s a szekérút mellett, balra, két sor olasznyár közt megyen a gyalogló. Itt már sejti az idegen, hogy [p 0540] metropoliszhoz közelít. De ttúl Kerepesen ismét pusztaság veszi elõ; az egész táj birtokosai, távoly lakván innen, nem ismerik kötelességnek díszt adni annak, ami nekik hasznot ád.

Sûrû köd borította el az eget, midõn itt elmenék, hogy nem láthatám Pécelt, balra, a maga dombjai között; sõt a gróf Festetics János angoly ízlésû mezei lakját sem Rákoson, noha utam kertje kerítése alatt méne el. De alig hagyám el a szép lakot, midõn a ködöt egy jóltevõ szél felkapá, s elõttem fekvé k a királyi Buda, a maga tornyaival, és [meglátám] a királyi Buda lábai elõtt elterült, saját nagysága érzésében Buda lábai elõtt elterült, saját nagysága érzésében boldog Pestet. Látám az obszervatóriumot ( (lat.): megfigyelõállomás, csillagvizsgáló ) a Szent Gelért hegye ormán, látám az Orczy-kert ( Orczy László által 1790-ben létesített szép angolkert az Üllõi út mellett (a volt Ludovika Akadémia körül) ) sûrû ernyõjit, ( (rég., irod.): falomb, -korona ) látám azt a vadon bércet, hova gróf Mailáth János Collint ( Matthäus Joseph: osztrák költõ 779-182 ) kivivé, és amelyet osztán Collin egy ódájával teve nevezetessé; látám a Margit árnyékos szigetét, s ezer képzeletek, ezer édes és keserû emlékezetek váltogaták egymást lelkemben. de fátyolt a képre, melyet látni nem minden szem méltó.

Sieték elrendelni dolgaimat a fogadóban, hogy egy fiákeren körüljárhassam a város új építését, s úgy tölthessem osztán ágyamban az estvét, körülfogva régi és még nem látott új barátimtól; mert Hatvanban kiráza a hideg, s tüdõm gyulladást kapott, szsvam el vala rekedve. A vak történet oly kocsist szólíttata meg velem, ki egy rokon ízlésû idegentõl megtanulá, mit kell láttatni. ( (rég., bibl.): Ádám és Éva bibliai elsõ bûnbeesése; itt Kazinczy tréfásan arra céloz vele, hogy a kocsis német volt ) de már szelídüln kezdet, jobb ég alá transzplantáltatván.> - ( (lat.): átültet ) Csak bízza rám magát az uram, mondá fület hasagató dialektjén, ( (gör.): nyelvjárás ) s végigsújtván lovai hátokon ostorával, s õket szóval is nógatván, repült, s a magyar teátrum számára megvett telek elõtt megálla.

Itt kimutatá a Szentgyörgyi-Horvát József úr házát, és a telek s ezen ház közt nyitott utcát, mely [p 0541] Szép utca nevet visel, s érdembõl. A Horvát-ház gyönyörû egyszerûséget mutat; két udvara, négy ablaksorral, három emeletre. Frontonai, ( (lat.-ném.): homlokoromzat ) oszlopai nincsenek. Balkonját pompás karkövek tartják.

Balra hagyván most a franciskánusokat és azokkal átellenben a Kúriát, ( (lat., rég.): a legfelsõbb bíróság épülete ) jobbra a Jankovich Miklós ( régiségbúvár és jeles könyvgyûjtõ 773-1846) ) házát, hol majd szállva leszek, ismét megálla, s mutatá a báró Brúdern József úr házát, a Kígyó és az Urak utcája ( a mai Petõfi Sándor utca ) szegletében, négyszögre faragott s bé nem vakolt kövekbõl; s behajtván az Urak utcájába, kényszeríte, szálljak ki, s járjam végig a Párizsi utcát, mely a Brúdern-házon keresztül, az Urak utcájából a Kígyó utcába viszen. A gondolat játékos inkább, mint nagy; gazdagokhoz illik olykor szilajkodni is. A telken két fal egyenes lineában s egyenlõ távolságbanfut végig, egy emeletre. Alól egymást érik a kézmíves boltok, tele gyönyörû növésû, arcú, öltözetû lyánykákkal, kik ott asszonyi ékességeket dolgoznak; felül az ottlakók úrlakai. S a két sort, ( (rég.): emelet, rész ) az ablkok felett, kõmívesi ívek csatolják össze, s ív és ív közt üvegtáblák töltik be a hézagot, hogy a két kapu közt a legnagyobb záporban is szárazon lehessen sétálni. Az üvegtáblákat a jégesõ ellen drótból font rostély védi. Hossza a szép sétálónak ... öl, ( a kéziratban hiányzik a méret száma ) szélessége három. Estve korán meggyújtatnak a lámpások, s amint képzelhetni, nagy számban.

Az Urak utcájában több nagy stílú házak költek, s a régiek meg vannak újítva. Ilyen a három emeletû Horváth Nepomuké..... ( itt a kéziratban mintegy tízsornyi hézag van )

A szerviták ( (lat.): a XIII. században alapított olasz eredetû szerzetesek, akik Pesten 1688-ban telepedtek le ) klastroma és kertje még mindég bosszantja a VI. Károly ( mint magyar király II. Károly 685-1740); VI. Károlyként német-római császár ) alatt Fischer von Erlah rajzolatja ( (rég.): terv ) szerint épült Invalidus-házat, ( (lat., ném.): a rokkant katonák menhelye, mai régi pesti városháza ) mely most nem az többé. A felírás még hirdeti, hogy azoknak készült. Közepében a templom, kisded tornyával, de kolosszális ( (gör.-lat.): óriási, hatalmas ) két oszlopával. Atlász ( a görög-római regevilág óriása, aki az égboltot tartja ) görbed a csillagos ég terhe alatt. Az épület ki van fejérítva, mintha [p 0542] most készült volna el. Eljön az idõ elõbb-utóbb, hogy a szerviták ezen királyi mív elõl elsepretnek, s ezt minden óhajtja, aki itt elmegyen.

Kocsisom itt általcsapott a Váci utcába, melynek vége 1782-ben vége vala a városnak is; a Nagy-Híd utca ( a mai Deák Ferenc utca ) annak kerítése falain ( Pest északi városfala, a Türr István utca táján ) épült; s a teátrum ( (gör.-lat.): színház, itt: a pesti városi (német) színház a mai Vörösmarty téren ) pompás tornáca alatt akara megállani, de én azt régolta ismerem. Továbbhajtván tehát, a Magyar Király ( híres vendégfogadó és kávéház a pesti városi színházzal szemben ) elõtt álla meg, hogy a Maria Dorothea utcáján ( a mai Dorottya utca ) nézzek végig, melynek szegletében balra a Wurm-udvar, ( a mai Apáczai Csere János u. 15
ab helyén állt ) jobbra a Vogel- háza áll. Pestnek ez a legszebb utcája, úgymond, s a franciák is úgy vallják, hogy Párizsba is beillene. Az utca tágas, s a házak egymagasságúak, igen szép stílusban. Nevét a nádornak würtembergi hercegasszony hitvesétõl vette, kétségenkívül azért, mivel a József név, melyet a nádor is, nagybátyja is viselt, nem jegyezhetett volna világosan. ( (rég.): nem lett volna egyértelmû a jelentése ) Az utca végében balra, a Duna felé áll, fedél alatt már, de még ablakok nélkül és vakolatlan, a Börze. ( (ném.): tõzsde ) Nagy, mint a cél, melyért alkottatott.

A Börzével áltellenben egy új négyszeg déli végén, homlokkal Budának, áll a Duna-ferdõnek ( a mai Roosevelt tér 3. sz. épület helyén 1823-ban nyílt meg a Hild József tervei szerint épült fürdõ, amelyet hivatalosan Diána-fürdõnek hívtak ) nevezett ház. Kocsisom szinte kényszeríte, hogy itt szálljak ki, s nézzem körül magamat az udvarban; csudámat fogom ott látni, úgymond. A ház fenekében, áltellenben a kapuval, a Dunával és Budával, két temérdek oszlop tart egy háromszegû frontot, mely alatt egy nyári szoba nyílik, elõfal nélkül, azok szolgálatjára, kik itt ferednek, s együtt akarnak múlatozni. A szûk udvar közepében egy teknõ ( (rég.): medence ) szökteti fel vizét, s a teknõt virágtáblák veszik körül. - A ház gyönyör lakja! - kiáltám; mert még akkor nem tudtam, hogy a dicsõségé. - Széchenyi itt szállásol. -- Emlegesse azt a legkésõbb maradék.

Betegen nem múlathaték topvább. s kértem a németet, forduljon le a Duna szélén a Lövõhelyig. - ( ez a lövõház (céllövõ csarnok) a Kálvin téri templommal csaknem szemközt 824-ben épült ) Láttam azt, s alig merem mondani, mit láttam. Három kapuív, dórai rendû ( dór stílusú ) hornyolt oszloppal, rekeszti [p 0543] el a kertet az utcától. Lövõhelyhez ez a rend illett. A belsõ épület kicsiny a nagy kapuhoz, de az nem hiba: az hiba, hogy a királyi portál el van dugva.

Mivé leve Pest három fejedelmeink, József, Leopold, Ferenc alatt, s mit köszönhet a nádor gondjainak, védelmének, és mi lesz egy század alatt! - mondám magamban, midõn szállásomra térék; s ezt vetém mellé keserû fájdalomban: Mi volna most, ha Mátyás, a rakoncátlan, el nem idegeníté vala magától s derék fijától ( Corvin János, aki nemzeti király lehetett volna ) az õtet szeretõ nemzetet!

Jankovich Miklóshoz kell vala szállanom; megígérém vala azt a halhatatlan férfiúnak, s kevélykedvém barátságával, ha vendége leheték vala; de Szemere, kit minden mások elõtt kerestem fel, elijede színtelen arcomtól, nehéz pihegésemtõl, kongó hangomtól; kért, kényszerített, erõvel élt, maradjak nála; állapotom gondot ( (rég.): gondviselés, ápolás ) kíván, mely ott is lesz ugyan, de a féynses háznál nem lehetek eléggé csendesen, s az elsõbbséget e bajomban rokonságunk is kívánhatja. Engedék a kedves erõszaknak, s Jankovichnál egy levélkém mente ki, s ígéretem, hogy jóságaival felgyógyulásom után élni fogok.

A nyolcvanhárom esztendõs Trattnert azalatt temeték, míg engem a fiáker hurcolgata, s ott híre ment megérkezésemnek. Toldy ( Ferenc: kiváló irodalomtörténész 805-1875) ) elsõ ( (rég.): elsõként ) jöve, s utána Vörösmarty és Fenyéry, ( Stettner (Zádor) György író, akinek 1824-34 között Fenyéry Gyula néven jelentek meg írásai ) s azestvét ezen elõször most látott barátim társaságában töltém, és a Fáyéban, ( András: jeles regény- és meseíró 786-186 ) egy Kazinczy leány unokájáéban. Csak Kisfaludy Károlyt még, mondám, és Bajzát, az édes dalköltõt, ( (rég.): lírai költõ, lírikus ) s elsõ napom adta volna meg, ami után oly rég olta vágyakodtam.

Az a szerencse, hogy õket is láthassam, a következõ nap (február 19d.) ajándéka volt; Bártfay ( László: tudós, író, irodalomszervezõ 797-1858) ) és az õ mennyei szíve s mívelt lelke által tiszteletes Josephinája Szemerét születése napján vacsorájához várá. Szemere le akara mondani örömeirõl, hogy [p 0544] mellettem maradhasson, vagy magánál látni inkább mindnyájokat; de én együtt mentem vele Bártfayhoz, s ott éltem el életemnek egyik felejthetetlen estvéjét, éjtszakáját. A többiek virradta felé oszlának el; az a tisztelt asszony engem megtartott. ( (rég.): ott tart, maraszt )

A Zalán éneklõje ( Vörösmarty, a Zalán futása költõje ) és a szerény lelkû Fenyéry, valamint viszont Toldy és Bajza, a szép körben két külön kört csinálnak; a legszebb két pár, s mind a négye, de a két utolsóbb még inkább a férfikor és az ifjúság zsengéjében, s mindnyájan megkoronázva nagy tetteikkel. Amire mi csak készíténk még az utat, ezek adák meg, s Vörösmarty a férfiúi év elsõ szakában, a többi még csaknem gyermekek. Toldynak most nyomtatják Poetai Kézikönyve második kötetét, s az oly hézagját tölti be literatúránknak, melyet annak régibb barátjai nem érzének kevésbé, mint akik a pályára most lépnek fel. Kisfaludy Károly a maga nemében szintúgy váratlan, csuda jelenés, mint testvére, Himfy, ( Kisfaludy Sándor, Károly bátyja 772-184 ) a magáéban. Elõkészületek nélkül jelene meg a pályán, s már elsõ fellépésében is nagy, páratlan. A skandált sorok nehéz nyûgében könnyedén táncolja a ritmus táncait, s teremtései nem üres klingklangok. ( (ném.): csingilingi, csengõ-bongó rímjáték ) Mint granadéros ( (fr.-ném.): gyalogos ) fõhadnagy lelépe a katonai pályáról, hogy két szerelmének, a festésnek sé költésnek élhessen, S az elsõbbet nem mint naturalista ( (lat.): õstehetség, mûkedvelõ ) ûzi, hanem tanulás után. Szobája tele van Vészeivel, ( (rég.): vihar (ábrázolása) ) a Lutherbourg ( (Loutherbourg) Philippe Jacques: francia festõ 740-181] ) ízlésében; de neki vannak nyugalmas teremtései is, és nem mind tájfestések. Rézgyûjteménye több ezerekbõl áll.

Ágyam körül látom Jankovichot; ott látom ifjúságom tisztelt barátját, báró Prónay Sándor ( a magyar evangélikus egyház egyetemes felügyelõje, történelemmel foglalkozó fõnemes, késõbb a Magyar Tudós Társaság igazgatósági tagja 760-183) ) urat, a koronaõr Teleki vejét, a báró Prónay László ( csanádi fõispán, nyelvünk s irodalmunk pártfogója 735- 1808); Kazinczy neki ajánlotta 1790-ben Hamlet-fordítását ) fiját s a Ráday Pálné testvérét; ott látom a hajdani triászt, Horvátot, a legtudósabb magyart, Vitkovicsot és Szemerét, s a hármat egykori barátságok még ma is szoros kötelékiben. Úgy lenni betegen, mint én vagyok itt, irígylést érdemlõ létel.