KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0519
Én 1815. áprilisban Bécsbe mentem fel feleségemmel s
egyik gyermekemmel, s feltevém, hogy ezn utam alatt
meglátogatom az általam nagy örömmel fogadott Zirc lelkes
éneklõjét, ( Horvát Endre Zirc emlékezete címmel írt
nagyobb elbeszélõ költeményt 1814-ben ) téti plábános
Horvát Endre ( Pázmándi: dunántúli katolikus papköltõ
778-183); 1806-tól a Gyõr megyei Téten volt plébános )
urat. Tudtam, hogy ez igen szorosan öszve van fonva téti (
Takács 1808-tól téti birtokán gazdálkodott ) Takáccsal,
( Péteri Takács József, papnak készült dunántúli költõ
767-182 ) és hogy az ismét Kisfaludy Sándorral, s így
mindhárman nehezteléssel vagynak azon recenziómért, melyet
a bécsi Annalen der Literatur ( (ném.): "Irodami
Évkönyvek" ) nevû folyóírásban ( (rég.): folyóirat )
a Kisfaludy Himfy-je ( Kisfaludy Sándornak Himfy
szerelmei (A kesergõ szerelem és A boldog szerelem) címû
verses mûve. Ismeretes, hogy Kazinczy nem dicsérte
egyértelmûen a hallatlanul népszerû és nagyra tartott verses
szerelmi regényt ("Tûzbe felét!"). ) megismertetésére
kiadtam; de úgy hiszem, hogy ezen neheztelést az együttlétel
nemcsak el fogja oszlatni, hanem szeretetté változtatja.
Azonban Pesten egy tisztelt barátom elbeszélé nekem, hogy ezek
mit tesznek, s ezeket hallván, feltevém, hogy utamat feléjek
nem veszem. Ez a barátom ösztönzött, kért, hogy szándékom
mellett maradjak meg, s megígérém neki, hogy amit akar,
teljesítve lesz.
Kultsár ( ( istván: 1806-ban Pesten -
Kazinczy buzdítására - indította meg a Hazai Tudósítások-
at, de mindjárt a lap megindításakor Csokonai síremléke
miatt vitába bonyolódott vele, s ettõl fogva Kazinczy
észrevehetõen elhidegült tõle. ) vacsorára híva, ( a
történet Pesten játszódik ) de úgy, hogy már öt órakor
lennék nála; ott lesznek ügyünk barátjai. Professzor Fejér
György ( író, mûfordító, történész, teológiai tanár
776-185 ) úr együttlétünket konszenzussá ( (lat.):
egyetértés ) változtatá, s e szókon kezdé:
- Kisfaludy
Sándor egy folyóírást kezdett, s az elsõ esztendei tizenkét
darab nyomtatását fizetni fogja. Kérünk, segéld
dolgozásaiddal az igyekezetet. - Magasztaltam a Kisfaludy
szándékát, s megígértem, hogy azt teljes örömmel elõ
fogom segélleni.
Ekkor szólala meg ismét Fejér: - Valaha
véget kell vetni azoknak a különbözéseknek, melyek
ortográfiánkat eldísztelenítik, s nemzetünket a külföld
elõtt nevetségessé teszik. Áldozzuk fel hipotéziseinket a
nemzet javának, díszének, alkubarátság által, s kövessük
az ipszilont, mely a többségé. - Elrémültem a szóra, meg
sem álmodván, amit most már [p 0520] tudok, hogy Fejérbõl
Verseghy szóla. Azt mondám, hogy tudományok körül hallatlan
dolog valamit alkubarátság s voksok száma által eldönteni.
Én mindaddig jottista ( a j-s helyesírás követõje, ti. a
lát-juk, bot-juk-féle alakokban, amelyeket az ipszilonisták
láttyuk-, bottyuk-nak írtak ) maradok, míg meg nem
gyõzettetem, hogy az ipszilonizmus mellett szólanak az okok.
A németek is különböznek ortográfiájokban, s nemzetek
azáltal mégsem leve szerencséltlen és nevetséges. - Fejér
sokat forgata, mint kaphasson meg, de minden igyekezetei
hasztalanok lévén, abbahagyá. - Azalatt megérkezék Szemere,
Vitkovics, Helmeczy ( Mihály: nyelvújító, szerkesztõ,
Kazinczy odaadó híve 788-185] ) és Beregszászi. ( (Nagy)
Pál: író, nyelvész, sárospataki tanár, az újítók nagy
ellenfele 750k.-1828) )
Fejér most azon kezdé, amit nem
vártam, és ami megérdemlette volna, hogy társaságát hagyjam
ott. - Miért bántom én e nemzet legelsõ díszét, Kisfaludy
Sándort? Miért tevém én õtet a németek elõtt
nevetségessé? Ki hatalmaza fel engem arra, hogy én társaim
dolgozásait bírálgassam? - Nem mint exámenre szorított
delinquens, hanem mint az, aki magát tisztának szereti
láttatni, szólottam, s magamhoz bizakodva: - Hát a
németeknél ki hatalmazza fel ezt s amazt, hogy még a Goethe
és Schiller dolgozásaik felõl is hallassák ítéleteket;
tudva van minden elõtt, aki az ily dolgok körül forog, hogy
valaki írni tud, recenzeál, beküldi recenzióját a
redakciónak, és az a recenzor, ha méltónak látja a
kiadásra, lenyomtattatja. Nem az én vétkem, hogy nevem a
recenzió alatt nyomtatva nem áll, hanem az annalisok
redakciójáé, mely törvényül tevé magának a recenziókat
íróik nevével meg nem jegyezni. Kéntelen valék németül
recenzeálni, mert magyar folyóírásunk nem volt; de azt
tevém, amit nem tudom teve-e más recenzens, hogy recenziómat
elõbb, hogy az annalistáknak felküldém, megküldém
Kisfaludynak magának, Pápaynak ( Sámuel: dunántúli
nyelvész, irodalomtörténész, Kazinczy levelezõtársa 770-
1827) ) s másoknak, s kértem, hogy ha megbotlottam valamiben,
mutassák ki azt nekem, és ha meggyõz botlásom felõl,
megígértem, hogy megigazítom. Kisfaludy nem felelt, s én a
recenziót lenyomtattatám, mert úgy érzek, [p 0521] amint
írtam. Egyébaránt úgy hiszem, hogy Kisfaludynak ellenem
panasza nem lehet, mert ha nála holmit megfeddettem is,
gondolom, tömjénzésében sem valék fösvény. Nálamnál
õtet senki sem tiszteli inkább. - Igen de én neki ezret adtam,
s ezret vettem el tõle. - A kérdés mindég az marad, felelék,
ha ítéletem igazságos-e, s én nem rettegem
megítéltetésemet.
Fejér azt vitatá, hogy recenzeálnom
szabad éppen nem vala. - Ekkor Szemere és Vitkovics szertelen
tûzzel harcoltak ellene. - Micsoda? Tiszteletes professzor,
mondának; hát nem örvende-e az úr, midõn mi ketten Képlaki
Wilhelm ( Képlaki Vilmos - Szemere írói álneve (felesége
Képlaki Vilma néven írogatott) ) név alatt Czinke Ferencet
( író, 1808-tól a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom
tanára ) kegyetlenül megkorbácsolánk? S ha azt javallá az
úr, miért nem azt, hogy mások mást? -
Fejér, ki itt (amit
felvilágosítának az idõk) a Verseghy küldöttje vala,
elhallgatott. Széjjelbomla a konszesszió. ( (lat.): ülés,
értekezlet )
Egy nap Vitkovics ada ebédet, s Helmeczy
jelenté, hogy egy Erdélybõl jött levelem vár Trattnernál.
( Mátyás: nyomdász, könyvkiadó 745-1828) ) Feleségem
úgy hitte, hogy az gróf Gyulai Karolinától ( Gyulay Lajosné
Kácsándy Zsuzsannának, Kazinczy ifjúkori szerelmének leánya
) jött, s minthogy nyugtalanságot mutata annak minél elébb
látása eránt. Vitkovics a levélért külde. Szomszédom
Kultsár volt. - A levél Döbrenteitõl ( Gábor: író,
szerkesztõ 785-185; ez idõben Erdélyben mûködött a
Gyulay család nevelõjeként ) érkezik; közlé Sághytól (
Ferenc: író, az egyetemi nyomda vezetõje, Kazinczy s a
nyelvújítás heves ellenfele ) vett levelét. - Csak azt
jegyzem meg, hogy Sághy Verseghynek legszorosabb barátja vala,
és hogy a Döbrenteihez írt levelet is a Verseghy intésére
írta.
Én a Döbrenteitõl vett levelet még az asztalnál
felolvastam, s annak bizonyságául, hogy az ellenünk dolgozó
cimbora mint ûzi gaz játékait per cuniculos;
Kultsár szörnyû hánykódások közt üle mellettem, s
szomszédjától tudakozá, ki írá azt e levelet nekem, s
Sághy hogy jön a játékbe. Ez az õ hánykódása mutatja,
hogy részt veve a játékban.
Még Pesten múlaték, midõn
arra kére Kultsár, hogy vele öt órakor sétáljak ki a
hídhoz. Mindjárt gyanítám, hogy valakivel akar összehozni.







