KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0519

; 1806-tól a Gyõr megyei Téten volt plébános ) urat. Tudtam, hogy ez igen szorosan öszve van fonva téti ( Takács 1808-tól téti birtokán gazdálkodott ) Takáccsal, ( Péteri Takács József, papnak készült dunántúli költõ 767-182 ) és hogy az ismét Kisfaludy Sándorral, s így mindhárman nehezteléssel vagynak azon recenziómért, melyet a bécsi Annalen der Literatur ( (ném.): "Irodami Évkönyvek" ) nevû folyóírásban ( (rég.): folyóirat ) a Kisfaludy Himfy-je ( Kisfaludy Sándornak Himfy szerelmei (A kesergõ szerelem és A boldog szerelem) címû verses mûve. Ismeretes, hogy Kazinczy nem dicsérte egyértelmûen a hallatlanul népszerû és nagyra tartott verses szerelmi regényt ("Tûzbe felét!"). ) megismertetésére kiadtam; de úgy hiszem, hogy ezen neheztelést az együttlétel nemcsak el fogja oszlatni, hanem szeretetté változtatja. Azonban Pesten egy tisztelt barátom elbeszélé nekem, hogy ezek mit tesznek, s ezeket hallván, feltevém, hogy utamat feléjek nem veszem. Ez a barátom ösztönzött, kért, hogy szándékom mellett maradjak meg, s megígérém neki, hogy amit akar, teljesítve lesz.

Kultsár ( ( istván: 1806-ban Pesten - Kazinczy buzdítására - indította meg a Hazai Tudósítások- at, de mindjárt a lap megindításakor Csokonai síremléke miatt vitába bonyolódott vele, s ettõl fogva Kazinczy észrevehetõen elhidegült tõle. ) vacsorára híva, ( a történet Pesten játszódik ) de úgy, hogy már öt órakor lennék nála; ott lesznek ügyünk barátjai. Professzor Fejér György ( író, mûfordító, történész, teológiai tanár 776-185 ) úr együttlétünket konszenzussá ( (lat.): egyetértés ) változtatá, s e szókon kezdé:

- Kisfaludy Sándor egy folyóírást kezdett, s az elsõ esztendei tizenkét darab nyomtatását fizetni fogja. Kérünk, segéld dolgozásaiddal az igyekezetet. - Magasztaltam a Kisfaludy szándékát, s megígértem, hogy azt teljes örömmel elõ fogom segélleni.

Ekkor szólala meg ismét Fejér: - Valaha véget kell vetni azoknak a különbözéseknek, melyek ortográfiánkat eldísztelenítik, s nemzetünket a külföld elõtt nevetségessé teszik. Áldozzuk fel hipotéziseinket a nemzet javának, díszének, alkubarátság által, s kövessük az ipszilont, mely a többségé. - Elrémültem a szóra, meg sem álmodván, amit most már [p 0520] tudok, hogy Fejérbõl Verseghy szóla. Azt mondám, hogy tudományok körül hallatlan dolog valamit alkubarátság s voksok száma által eldönteni. Én mindaddig jottista ( a j-s helyesírás követõje, ti. a lát-juk, bot-juk-féle alakokban, amelyeket az ipszilonisták láttyuk-, bottyuk-nak írtak ) maradok, míg meg nem gyõzettetem, hogy az ipszilonizmus mellett szólanak az okok. A németek is különböznek ortográfiájokban, s nemzetek azáltal mégsem leve szerencséltlen és nevetséges. - Fejér sokat forgata, mint kaphasson meg, de minden igyekezetei hasztalanok lévén, abbahagyá. - Azalatt megérkezék Szemere, Vitkovics, Helmeczy ( Mihály: nyelvújító, szerkesztõ, Kazinczy odaadó híve 788-185] ) és Beregszászi. ( (Nagy) Pál: író, nyelvész, sárospataki tanár, az újítók nagy ellenfele 750k.-1828) )

Fejér most azon kezdé, amit nem vártam, és ami megérdemlette volna, hogy társaságát hagyjam ott. - Miért bántom én e nemzet legelsõ díszét, Kisfaludy Sándort? Miért tevém én õtet a németek elõtt nevetségessé? Ki hatalmaza fel engem arra, hogy én társaim dolgozásait bírálgassam? - Nem mint exámenre szorított delinquens, hanem mint az, aki magát tisztának szereti láttatni, szólottam, s magamhoz bizakodva: - Hát a németeknél ki hatalmazza fel ezt s amazt, hogy még a Goethe és Schiller dolgozásaik felõl is hallassák ítéleteket; tudva van minden elõtt, aki az ily dolgok körül forog, hogy valaki írni tud, recenzeál, beküldi recenzióját a redakciónak, és az a recenzor, ha méltónak látja a kiadásra, lenyomtattatja. Nem az én vétkem, hogy nevem a recenzió alatt nyomtatva nem áll, hanem az annalisok redakciójáé, mely törvényül tevé magának a recenziókat íróik nevével meg nem jegyezni. Kéntelen valék németül recenzeálni, mert magyar folyóírásunk nem volt; de azt tevém, amit nem tudom teve-e más recenzens, hogy recenziómat elõbb, hogy az annalistáknak felküldém, megküldém Kisfaludynak magának, Pápaynak ( Sámuel: dunántúli nyelvész, irodalomtörténész, Kazinczy levelezõtársa 770- 1827) ) s másoknak, s kértem, hogy ha megbotlottam valamiben, mutassák ki azt nekem, és ha meggyõz botlásom felõl, megígértem, hogy megigazítom. Kisfaludy nem felelt, s én a recenziót lenyomtattatám, mert úgy érzek, [p 0521] amint írtam. Egyébaránt úgy hiszem, hogy Kisfaludynak ellenem panasza nem lehet, mert ha nála holmit megfeddettem is, gondolom, tömjénzésében sem valék fösvény. Nálamnál õtet senki sem tiszteli inkább. - Igen de én neki ezret adtam, s ezret vettem el tõle. - A kérdés mindég az marad, felelék, ha ítéletem igazságos-e, s én nem rettegem megítéltetésemet.

Fejér azt vitatá, hogy recenzeálnom szabad éppen nem vala. - Ekkor Szemere és Vitkovics szertelen tûzzel harcoltak ellene. - Micsoda? Tiszteletes professzor, mondának; hát nem örvende-e az úr, midõn mi ketten Képlaki Wilhelm ( Képlaki Vilmos - Szemere írói álneve (felesége Képlaki Vilma néven írogatott) ) név alatt Czinke Ferencet ( író, 1808-tól a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára ) kegyetlenül megkorbácsolánk? S ha azt javallá az úr, miért nem azt, hogy mások mást? -

Fejér, ki itt (amit felvilágosítának az idõk) a Verseghy küldöttje vala, elhallgatott. Széjjelbomla a konszesszió. ( (lat.): ülés, értekezlet )

Egy nap Vitkovics ada ebédet, s Helmeczy jelenté, hogy egy Erdélybõl jött levelem vár Trattnernál. ( Mátyás: nyomdász, könyvkiadó 745-1828) ) Feleségem úgy hitte, hogy az gróf Gyulai Karolinától ( Gyulay Lajosné Kácsándy Zsuzsannának, Kazinczy ifjúkori szerelmének leánya ) jött, s minthogy nyugtalanságot mutata annak minél elébb látása eránt. Vitkovics a levélért külde. Szomszédom Kultsár volt. - A levél Döbrenteitõl ( Gábor: író, szerkesztõ 785-185; ez idõben Erdélyben mûködött a Gyulay család nevelõjeként ) érkezik; közlé Sághytól ( Ferenc: író, az egyetemi nyomda vezetõje, Kazinczy s a nyelvújítás heves ellenfele ) vett levelét. - Csak azt jegyzem meg, hogy Sághy Verseghynek legszorosabb barátja vala, és hogy a Döbrenteihez írt levelet is a Verseghy intésére írta.

Én a Döbrenteitõl vett levelet még az asztalnál felolvastam, s annak bizonyságául, hogy az ellenünk dolgozó cimbora mint ûzi gaz játékait per cuniculos; Kultsár szörnyû hánykódások közt üle mellettem, s szomszédjától tudakozá, ki írá azt e levelet nekem, s Sághy hogy jön a játékbe. Ez az õ hánykódása mutatja, hogy részt veve a játékban.

Még Pesten múlaték, midõn arra kére Kultsár, hogy vele öt órakor sétáljak ki a hídhoz. Mindjárt gyanítám, hogy valakivel akar összehozni.