KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0481


Télben, 1791, a fedél is tökéletesen elkészült. Az anyám kegyességét ezen építés körül véghetetlenül köszönöm. Mind õ vitte a terhet; s csak kevés alkalmatosságokban történt meg, hogy ha láttam, a kõmívesek alkalmatlan órában jõnek, tulajdon erszényembõl fizettem a munkások heti dolgozásaikat.

Három esztendõk alatt ezután mindég építgettük a házat. Én tulajdon erszényembõl egy tizenkét ölnyi mélységû kutat is vájattam. Nékijött a tél, minekelõtte a kút egész felülig ki lett volna rakva, s bészakadt, s azt újra kellett kiüríttetnem s felrakatnom. Tulajdon erszényembõl építtettem pincét is, s négy vermet ásattam a pince körül életnek, mert az anyám nekem szántóföldet is adott volt. A regmeci gazda, Lackó János, rosszul rakta be földdel a pince torkát, s pince bészakadt. Ennek egyedül az a haszna van, hogy ott most egy soha ki nem száradó tó áll, mely a ludaknak s kacsáknak fürdõhelye. 1794 a bészakadt pince mellett egy másikat építettem, s kirakattam a torkát kõvel. Midõn 1801-ben fogságomból hazajöttem, azt is beomolva találtam. [p 0482] 1807-ben ásattam egy harmadikat, s az is beomlott. Ez a harmadik ott volt ásva, ahol most a kertembe járok.

Midõn én 1794. december 14d. Regmecen elfogattattam, az a része a kis ligetbõl tett foglalaásnak, mely Toronya s Mikóháza felé fekszik, csaknem egészen ki vala már irtva. Még december 13-dikán, szombat napon is ezt tisztíttattam, s jól emlékszem, mint égett nagy rakásokban az igen vastag sok tölgyfa. - Az erdõ mellett egy allée-t ültettem hársfákból; ez iratlanul maradt volt. Az ezen foglaláson végigmenõ völgyben ribizlivel ültettem volt körül egy gömbölyeg táblát, s sok almafa oltványim voltak benne.

Muknkácsi fogságomból 1801. kúl. elsõ napján értem Regmecre. Lángoltam minél elõbb láthatni Széphalmomat, de József öcsém attól észrevehetetlen örvök alatt mindég elvont. Késõn vetem észre fortélyait és szándékát. Akkor kijöttem. mely változások! Oltványaim, ültetéseim ki voltak vagdalva; irtásaimat parasztok szántották; az épület téli ólja volt az öcsém juhainak, s a ganéjhárom lábnyi magasságra töltötte be a szobákat; a vaskapcsok, melyek a falakat öszvevonták, ki voltak tördelve, s el voltak lopdosva; a juhászok a béboltozott pitvarból jobbra nyíló szobában tüzeltek egész télen, és ez oly kormos volt, hogy ha bévakoltatott volna is, a koromzsír általütött volna a meszelésen. - nem kínzom el magamat annak elmondásával, hogy az öcséymtõl, ki engemet ezen atyai jószágunk birtokából ki akara rekeszteni, s arra kénszerítgetett, hogy egy gazdag leányt elvegyek, s így arra szoríttassam, hofy a feleségemébõl éljek, miket kelle mindaddig szenvednem, míg hogy magamat emancipálhassam az õ rabságából, megházasodtam. Könnyen vethet hozzá ki-
ki, hogy a kõmívesek és cigányok mint gazdálkodtak holmimmal. A feleségem ide állíta ugyan egy vilyi születésû leányt szakácsnénak, s egy [p 0483] vé n német leányt, ki frajcimmere volt. De a német leány a szobákat deszkázó s padlásozó asztalos legénnyel, a vilyi leány pedig a kõmívesekkel vígan éltek, káromra. Ezt látván, szüret felé a feleségem általjött az ajtótlan s ablaktalan szobákba, az ebédlõben tüzet rakatott, s ott fõzte ebédünket; míg én szüreteltem, a házat õ örzötte; az ablakainkat november 28-dikán rakták fel, s ezen szenvedések mindkettõnket terhesen elbetegesítettek, s vele gyermekét ideje elõtt letétették. - Télben Huszovszki Mihály zselléremnél fõzettünk, s mikor az idõ megengedte, odajártunk le enni. Ezen esztendõben még az a szerencsétlenség is ért, hogy udvaromon álló hat öles kazlamat, midõn sertést ölénk, a cigánygyermekek elégették, s én minden széna nélkül maradtam. Télben az istállóm szalmafedél alá jutott. Szalmát hozzá pénzen sem kaptam eleget. Az anyám feljött Semlyénbõl, s ámbár a jószág árandában volt, módját lelte, hogy valami szalmával segíthessen.

Férj valék s atya már, s még nem vala semmim. Az anyám elõtt tett remonstrációm, kérésim, rimánykodásim nem egyebet vontak magok után, mint azt, hogy képzelhetetlen gorombaságokat szenvedjek. Az ipam 1805. május olta feleségemet Ér-Semlyénbe le nem eresztette, s ezen esztendõben, november 13d., Bécsbe bejött. Nem fáradtam ki kérni az anyámat, hogy sorsom eránt valamit rendelni méltóztaék. Haszontalanok voltak újabb kéréseim is. Ezen rettentõ fekvésben nem tehettem egyebet, mint azt, hogy az Abaúj vármegye gyûlésén, 1805. decemberben egy protestációt adtam be az öcsém ellen, ki Regmecet árendába vette ki az anyámtól, hogy testvéreit mindenbõl kirekeszthesse. Ez hasznosabb volt, mint gondoltam. Az anyám 1806. talán februáriusban Ér-Semlyénbõl Álmosdra ment által Péchy Imre bátyámhoz, s vele nekem bizonyos írott ajánlást adatott meg, melyet én minden [p 0484] szó nélkül elfogadtam, nem mintha jónak láttam volna, hanem mivel az jobb volt semminél, s anyámmal vala dolgom. Ezen plán szerint nékem ide kelle lakni jõnöm, s ezer forintot ada, hogy a házat lakhatóvá csináljam.

Márciusban feljöttem Semlyénbõl, s a széphalmi molnár kezébe pénzt adtam, hogy õ nekem vegyen istállóhoz való fát; megalkudtam a meszet a lagmóciakkal; kontraktusra léptem egy füzéri kõmívesmesterrel (az újhelyiek íly késõn már s munkát általvenni nem akarták), s cigányokat állítottam vályogvetéshez. Három hólnapig, míg a mész elkészült, Kázmért múlattam s feleségemmel s leányommqal, az ipam házánál, lovaimmal s cselédeimmel, az ipam házánál, lovaimmal s cselédeimmel.

Júniusnak 10-dikén elérkezett a mész, és én virradatkor Kázmérból idejöttem inasommal s egy szakácsnéval. Az épületben nem vala egyetlenegy ajtó s avlak is. De nyár lévén, az ablakokat gyékényekkel betétettem, s békével tûrtem bajaimat. Itt nem bírtam többet két zsellérháznál, s minden handlangert ( (ném.): napszámos ) bajjal kerestettem s gazdagon fizettem. A cigányok egy fedél alatt s ajtók nélkül laktak velem. - Könnyû képzelni ezekbõl, mely gazdagság volt az enyém.

Elsõ dolog volt az, hogy az öcsém a juhainak trágyájokat a maga földjére minekutánna a ház Álmosdon már nékem általadatott, kihordatván, még annyit hagyatott benn a szobában, hogy a büdösség miattt meg nem maradhattam, s közel egy lábnyi magasságra álló ganajait magamnak kelle kihányatni. Azután a pitvarból Újhely és Mikóháza felé nyíló szobának boltját lebontattam, hogy ide ne dõljön, mert rajta nagy repedések voltak. Ennek tégláji arra segítettek, hogy az Újhely felé álló kéménytt szeptemberig felvihettem s elkészíthettem. Addig míg az Újhely felé fekvõ végszoba bévakoltatott s kideszkáztatott, magam az ebédlõbõl Mikóháza [p 0485] felé nyíló szobában laktam; télben itt lovaim, a mellette álló kis szobában pedig tehenem és igás bivalyom tartattak.

Midõn június 10d. ide költöztem, egyedül az a két szoba volt vakolt, mely az ebédlõbõl Mikóháza felé nyílik. De üresen állván kétezerháromszáznyolcvanhét napig tartó fogságom alatt, és azután 1801 júliusa olta 1806 júniusáig, az itt tanyázó juhász és más rossz emberek annyi kárt tettek a vakolásban, hogy az kevéssel volt jobb, mint ha vakolva sem volt volna. Az ebédlõ, a pitvar boltozatlanok voltak. Az említett két szoba boltja leverettetvén, szûkebbé tétettem a pitvart, hogy a mellette álló két szoba annál bõvebb legyen. Ezen esztendõben elkészült az istállóm is.

Augusztusban Csernel Dániel úrnak újhelyi kisszárhegyi dézsmás elpusztult szõlejét kétezerötszát forinton, terméssel együtt pedig háromezeren megalkudtam, száz arany vinculum ( (lat.): kötbér, bánatpénz ) alatt, ha a pénzt szüretig le nem tenném. Ezt azért vettem meg, mert a szüret elõre jónak látszott, és akkor már eladó nem volt. Bosnyák Pálné asszony Lõcsén megígérte a pénzt, s én ennek felvétele végett szeptemberben Lõcsére utaztam.

Ezen esztendõben 806. augusztus18d.) az 1805. augusztus 8d. született Iphigenie nevû lyányom Kázmért megholt. A kassai püspök, Szabó András megengedte, hogy kertemben egy helyet famíliai temetõnek szenteltethessek fel, s a gyermek 21d. augusztus általhozattatott s belé temettetett. Körülültettem õsszel boszkéttal, ( (fr.): liget, erdõcske ) hogy a kertben járók szemei elõl a hely elrekesztessék.

Ezen esztendõben õsszel a temetõ mellett le az árokig szilvást ültettem, s a temetõig vett oltványokat s vad fákat. A szilvás 1809-ben termett elõször. Az oltványok többnyire kivesztek.

Jégvermet ásattam. Belévette magát a víz, s be kelle hányatnom.