KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0462


2d. Az inasomat s lovamat szántani küldöttem. Sophie érkezik Szennáról. 3d. Sétálni. 4d. Szemere Lászlló és Geizlerné gyalog. Délután mi Szemeréhez. - 6d. Én Ruszkára lóháton. - 7d. Ruszkán múlatok. Oda jõ Ördög György ( nyírábrányi birtokos ) és Olasz lajos úr s Megyeriné elsõ házasságbeli fijával, Kornis Antallal, aki hektikában már- már vész. 8d. Azok is el, én is el. Sophie megfogadja a lovászt. - 10d. Lévaitól általveszem a meszet. - Húsz hordó vala csak; azt általhozzák Kázmérba. - Én Újhelybe; a szõlõbe. - 11. Készüljünk Sophie-val és a himlõs gyermekkel Semléynbe, hogy még az innepekig feljõhessünk. - 12. Elindulunk. Sophie ma lép éltében legelõször a széphalmi házba. Patakra érünk setét éjjel, mert Széphalmon a nagy esõ sokáig tartóztatott. Itt találljuk báró Vay Miklósnénak a frajcimmerét. - 13. Ebéd Szegiben. Szepes vármegyei szolgabíró Korotnoki úr és Mathézi ( alkalmasint az Árvából Zemplénbe került felvidéki Mathesius család leszármazottja, amelybõl két XVII-XVIII. századi írót is ismerünk. ) a leányával. - Rakomazon egy Louis nevû fogadós. Theatralista ( (gör.-lat.): színész ) volt... inopia perditus ( (lat.): szerencsétlen, tönkrejutott ) ... 6 forint 42 krajcárt fizettem éjjeli szállásomért és vacsorámért. - 14. Kállóban ( Nagykálló ) gyûlés. Amint a fogadóban megállottunk, a sok asszonynép meglátja Phigie-t; protestálnak, hogy az õ szemeik nem ártalmasok; légyen szabad a gyermeket nézbi; s körülfogták, körülölelték. Csak az a híja volt, hogy tömjént, mirhát és aranyat ( (bibl.): a napkeleti bölcsek (három királyok) ezzel köszöntötték a gyermek Jézust ) nem nyújtottak neki. Õ pedig aszerint mosolygott le a Rózsi karjairól reájok, mint a Correggio ( az itáliai reneszánsz nagy festõje 489k.-153 ) festésén a kis Idvezítõ. - Elmentem a gyermekkel konziliárius Szatmáryhoz. Sophie a kocsinál maradt. - Ismét igen késõn Szakolyba. - A rongyos tetejû állásban háltunk; Sophie, Rózsi és a gyermek a kocsiban. - 15dben öt órakor reggel Mihálydiban. Áldozócsütörtök volt, a lovak elgyengültek; jónak láttam megpihenni, s egész nap ott múlattam. Lónyay menyhértné odajött és ott ebédelt. Õ beszélé Sophie-nak, hogy az [p 0463] egész világ csodálkozik a Laci házasságán. Oly karakterben volt, hogy akármely becsületes, sõt fényes házhoz is csatlhatta volna magát, s íme egy örmény lyányt vesz; kinõtt hátul; ( (rég.): púpos ) akinek fejér és piros festékre van szüksége; és olyat, aki frász ( (ném.): nyavalyatörés ) forma konvulziók ( (lat.): görcs, rángatózás ) alatt betegeskedik. - Józsi, úgymond, nálam volt a vásárkor; elbájolva szólott az új sógorasszonya felõl, s én kéntelen valék neki megmondani, hogy jól teszi, hogy örül neki; úgy legalább egy van, aki approbálja ( (lat.): helyesel, javall ) ezt a lépést. Was ereifern Sie sich, das ich Ihnen dies sage? So machen Sie die Augen auf, und suchen Sie sie. - ( (ném.): Miért indul úgy föl ezen? Nyissa ki a szemét, és nézze meg (ti. a lányt). ) Sophie azt mondta, hogy a báró Wécsey Miklós leányai mívelt személynek mondják. - 16d. Ebédre Ábrányba. Nem vala otthon Ördög György úr. Az erdõben fogattam ki a nyírõ juhászoknál. Három óra tájban értem Semlyénbe.

Az anyám a kandallós szobában ült és font. A szoba és a pitvar ajtaja nyitva állott, midõn az udvarba beértünk. A ház és az udvar rajzolatja ez: (2 ... ] A kocsi ott álla meg, ahol ez a jel [p aacu] te;tszik. Az anyám a kandallós szobában font, úgy, hogy a két ajtó közöte és közöttünk, nyitva lévén, tulajdon [p 0464] szemeivel láthatta, mi érkezett, és kik vannak a kocsiban. Míg az inas leugrott, a kocsi ajtaját megnyitotta, a dajkát leemelte, a gyermeket a dajkának kezébe adta, Sophie kiszállott, én utána kiléptem, s úgy osztán bémentünk, elég ideje maradhatott a magához való téréshez; embarras-ja is eloszolhatott. - Sophie bémegyen, kezet csókol. Sem vissza nem csókolja, sem egy szóval nem fogadja, sõt úgy nyújtja oda kezét, mintha kétséges volna eránta, ha adja-e vagy ne? Én kezet csókolok; köszönök; mondom, hogy imhol a gyermekem (kit még soha nem látott), ajánlom gráciájába. nem szól, meg nem fordul s fon.

(2 ... ] Míg ezek így folynak, Sophie az ágy mellett áll, s várja, mi lesz ebbõl? A dajka mellette áll, s odatartja Sophie-nak a gyermeket, hogy rajta valamit igazítson. Csak fonván, meg sem fordulván, hallgatván, magam kezdém el a diskurzust. - Gulácsiné tiszteli Asszonyámat. Tegnap egész nap nála voltunk. Vendégei voltak Lónyainé, Szeremlei Károlyné, Molnárné. - Nem szól, s fon; Sophie-ra pillantok, hogy ez a bántás nem keserítette-e el szere felett, s örömömre láttam, hogy csak szégyenlette, de nem nézte úgy, mint váratlant. Ez annyival keservesebb volt, minthogy Gulácsiné beszélte, hogy azt deklarálta az anyám nemrégiben is még elõtte, hogy Sophie ellen nincs panasza, hogy Sophie õtet soha [p 0465] meg nem bántotta. S éppen ez is cselekedte, hogy ezt a kibeszélhetetlen s példa nélkül való vadságot Sophie oly nyugodt elmével nézheté.

Sokára azt parancsolá, hogy hozza hozzá a dajka azt az "Ártatlant!" - Kezébe vészi a gyermeket. A gyermek rámereszti a szemét, úgy néz egy-két minutum szekundumig, ( (lat.): másodperc ) s egyszerre rámolyosog. Szívet érdeklõ szcéna volt. Nehéz volt hasának a gyermek, s visszaadta dajkája kazére. Alig vagyunk itt, s jõ valaki, hogy már mérni lehet. Kocsim és a régi hát grádicsa közt rostáltak, s halomban állott az élet. Kaptam a rovást, ( (rég.): rovópálca ) csak azért is, hogy lássa, hogy magamat a gazdaság terhe alól ki nem vonom, s széket vettem róvni. ( (rég.): pálcára fölvésni a vékák számát ) Egyszerre csak azt látom, hogy Sophie velem általellenben a régi ház folyosóján leül, és magába süllyedve köt. Látván az anyám hidegségét erántunk, s hogy nem szól, nem akartam magát a veszedelemnek kitenni, s élrement. Én fel nem költem, hogy az a szokott gyanú ne támadjon, ami a feleséges gyermekeit mindég éri, hogy azok jók volnának, de az asszonyaim õkelmek parancsolnak nekik. - Még róvtam, mikor a rektor elõjött, hogy egy postán érkezett levelemt kezembe adja. Látván, hogy velem beszél, reám kiálta, hogy most róvni kell, nem beszélni. A selindi ( Érselénd a régi Bihar megyében ) gazda csapta mindég a vékát, s meghagytam, hogy soha a véka száma ne mondattassék máskor ki, hanem éppen akkor, amikor a csapóval ( (nép., rég.): csapófa, amivel a tele véka tetejét laposra simítják, elcsapják ) elvonja. Így lehetetlen megtévedni.

Vacsorára elõhívták az öreg Péchy Mihálynét. ( a Kazinczy család rokona ) Mind Sophie, mind én beszéltünk. Sophie kereste az alkalmatosságot, hogy vele beszédbe juthasson. Akarva nem szólott. Csuda-e, hogy ez még második és harmadik nap is így tartván, Sophie végre elhallgatott, és beülvén egy szobába, azon asztalka mellett olvasott, ahol én írtam. - Péchy Mihályné azon szavunkra, hogy Szeremlei Sámuelné, kit Mihálydiban láttunk, egy igen szép asszonyka, azt mondá: - Bizony az obester ( (ném.): ezredes (ti. Kazinczy László) ) is szép asszonyt vett. - Erre sem [p 0466] asszonyám, sem Sophie, sem én nem felelénk, s nagy lõn a hallgatás.

Külön vette a dajkát s tudakozta, mit mondanak azok, akik Kázmérba járnak, kihez hasonlít a gyermek? - Ez azt felelte, hogy azt mondják közönségesen, hogy az anyámhoz. Maga is hasonlatosságot látott benne; megfogta a gyermek kövérujjait, tapogatta, hogy húst sem lát benne, s atzután a maga kezét nézegette. - 17dben Sophie Fráter Antalnéhoz, és Kövér Imréhez mentem le, s Kövérhez elvttem a gyermeket is. Péchy Sándornéhoz ma még csak magam mentem által, béjelenteni, hogy holnap Sophie is általjõ, s elhozza Phigie-t. PÉchy Sándornénak Lasztócról szakadt frájcimmere általjött Sophie-hoz, hírt venni az anyja s atyja felõl, s a kis házban beszélt Sophie-val. Az anyám lángoló képpel jõ, s kiáltja: Kell-e itt az a gaz lyány? - Sophie ezt felelte csendes lélekkel: kell. - Ha elvégzi vele a dolgot, menjen, monda; mert nekem ilyen derék személyre nincs szükségem. - A lyány talán tizenkét esztendõs gyermek.

Phigie egy estve szopott. Az anyám a pitvarban lármázott valakire, s a gyermek elkapta az anyja emlõjétõl a fejét, s oda tekintett, mi baj. Ismét szopott, s ismét oda tekintett az újabb hangra. Lehetetlen volt nem nevetni nem értett rezzenésein.

18d. Vasárnap. Délután Sophie-val általmentem a húgomhoz. A gyermek, aludván, nem jöhetett. - Mind a húgom, mind a férje barátsággal fogadtak. Sophie megköszönte nekik, hogy december olta február utolsó napjáig adtak. Zsuzsi beszélte, hogy Julis húgom az elmúlt áprilisi debreceni vásárra lejõvén Munkácsról, elébb Baktán, azután Tégláson betért; mind a két helyt csudálkozva emlegették a Laci gondatlan s illetlen házasságát. Dienes azt beszéli, hogy a Laci egy estve hazajött az õ házához, s jelenti neki, hogy megházasodott, s találja kit? - Kit egyebet, felele Dienes, mint Hodosy Lottit?