KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0413


Asszonyám júniusnak 4-dikén indul Regmecre, és semmit sem teszen. Ez desperációba ( (lat.): elkeseredés ) vitt. Ekkor egy hoszzú levelet írtam Péter bátyámuramnak, aki felõl azt mondá az anyám, hogy vele fog tanácskozni, s elébe adtam sérelmemet. A levelet Õ Nagyságának maga hozta fel az anyám. Kértem Õ Nagyságát, hogy a levelet olvassa meg, és talán nyernénk vele, ha Õ Nagysága azt nem a bátyámnak, hanem magának az anyámnak adná.

Megérkezvén a levél, Õ Nagysága általmene Regmecre. - Kedvetlen ( (rég.): nem kedves, nem szívesen látott ) vendég vala, nem úgy, mint decemberben, mert sokáig várakoztatták az ebédlõben. Végre elõeresztetik, de hideg képpel fogadtatott el. Köszöntést mond a grófnétól, kézcsókot Sophie-tól. Az anyám kérdi, hogy van az, hogy Sophie nem jön hozzá? A gróg beszéli, mely nehezen viseli terhét. - Terhes én is voltam, s mégis el tudtam menni, ahová kellett> - s lecke annyi, amennyi kívántatott. - Végre Õ Nagysága kérdi, ha vette-e az anyám az általam küldött levelet? - Igen! a jó fiam ideadta. - Kérdi a gróf, hogy mit méltóztatik erántunk végezni? - Én? semmit! A gróf hírem nélkül házasodott meg. - De Tekintetes Asszony, az illendõség... - Itt beléugrik szavába: - Én a gróftól illendõséget nem tanulok, hanem a gróf fog tõlem. - Azt tanulni én ide nem jöttem, annyival inkább nem gorombaságokat hallani! - ez vala a felelet, s vége lett vala a vizitának.

A kocsisom levelekkel jött fel Kázmérba s Regmecre, s a grófné nékem megírta, ami Õ Nagyságával Regmecen történt; egyúttal pedig következendõ levelét hozta hozzám az Anmyámnak.................................................... .............................................................. [p 0415] Elrettenve ezen, haladék nélkül ott hagytam Semlyént, hogy a grófot a szenvedett kedvetlenségért enyhíthessem, s dolgomhoz magam láthassak. Ha meg tudtam volna álmodni, hogy az anyám a gróf megjelenését s vejének, lyányának s születéséhez közelítõ unokájának dolga eránt való gondjait bántásnak s idegen dologba való avatkozásnak veszi, mindent elszenvedtem volna inkább, mint hogy pártomra keljen. De én azt hittem, hogy megjelenése s bizodalmos kérése még kedvesen fog vétettetni. A gróf jó tónusa isméretes mindeneknél egészen más effektusát vártam.

Felérvén Kázmérba júniusnak utolsó napjaiban, s nem tiszteletlenségbõl, hanem félelembõl s okosságból kerülvén el Regmecet (mert azok körül nem jó forogni, akik botról gondolkozhatnak), s meghallván, hogy a bátyám ( nagybátyám (ti. Kazinczy Péter) ) nincs odahaza, levél által jelentettem bá magam másnapra. 30d. június általmentem, s az anyámat és Józsit ott leltem. Péter bátyám nékem szóval négy propozíciót teve, s azt akarta, hogy válasszak mindjárt, hozzáadván, hogy menjek a háztól, és magamat semmibe ne avassam. - Váratlanul esett a dlog; tüzemet el kelle hûteni; kimentem. Visszajövén, mondottam, hogy a választásra fontolás kell, írva adom feleletemet, s fogattam.

Rendes, hogy az öcsém azt akarván mutatni, hogy a dolgot nem kormányozza, kiment, de a szoba ajtaja mellett álló széken helyet fogot, s bejövén, magyarázott!

Egy óra alatt Újhelybõl írtam Péter bátyámnak, s kértem, jegyezné fel a punktumokat, mert valamit hibásan találok érteni.

3-dik július ezt vettem feleletül: 5 A választásomra bízott punktumok

MInekutánna Ferenc fiam az én õeránta való anyaságommal meg nem elégszik - (noha arról az egész engem ismerõ világ bizonyságot tehet), és noha én [p 0416] neki a fogsága alatt tett költségeken és az õ adósságainak fizetésén kívül, mindjárt kiszabadulásával fekvõ jószágot is adtam és resignáltam, ( (lat.): lemond ) melybõl akkor mindjárt négyszáznyolcvan rénes forintot bé is vett; ezen felyül adtam neki tizenegy tehenet, egy bikát, tizenkét harmadfû tinót, adtam én húsz disznót, Józsi is húsz süldõt; vettem neki száznegyvenkét darab juhot, vettem négy lovat, kocsit, azután a resignált jószágot megvetvén, kicsinyellvén, Semlyénbe való jövetelével kibecsültettem Kólyon egy szõlõt hatszázegynehány forinton - hogy azt õ mívelhesse, s hasznát vehesse.

Ezenfelül mindeddig mind maga, mind cselédje, mind minden névvel megnevezhetõ állatja az enyémet ette, éppen úgy, mint a Józsié - tavaly pedig, noha hírem nélkül megházasodott, kikészítéséere ezer rénes forint készpénzt; ezenfelül a kocsijához kész bõröket s vásznat adtam, s minden gazdagságbeli s gazdasszonyságbeli eszközökkel kikészítettem, az ezüst Aufsatzomat - és a feleségénel egyszerre háromszáz rénes forint készpénzt több egykori, máskori adásomon felül kiszabadulása olta - adtam, hanem mind engemet, mind a testvéreit mocskolni meg nem szûnik, rajtam nevezetesen, hogy külön mehessen, külön jószágért, félretévén a nékem tartozó tiszteletet, impertinenskedik.

S ezekbõl a maga illetlen viseleteibõl noha keservesen, de eléggé világosan látom, hogy az õtet fenyegetõ veszedelemtõl meg nem minthetem. Hogy mind magam szeméylében többé tõle ne háborgattassam s bosszantassam, mind a házamnak békessége lehessen, jó és egyenes lélekkel megfontolván kötelességem szerint mind a magam, mind a ház környülállását, mind az õ állapotját, íme, vagy három propozíciót teszek elibe; én jó lélekkel sem mást, sem többet nem is adhatok, nem is adok. Válasszon azokból maga, amelyik tetszik. Elválasztatván, minekutánna ennyire vitte mind maga, mind az ipája a [p 0417] dolgot, deklarálom, hogy idõhalasztás nélkül különmenjen; mind nekem, mind a testvéreinek békét hagyjon örökre: most pedig magáról reverzálist adjon, hogy engem többé, míg élek, sem nem bosszant, sem nem háborít, sem nem keserít; mellyet ha meg fog állani, kérem az Istent, hogy feletse el azokat a sok számtalan tiszteletlenségeket és méltatlanságokat, melyeket rajtam, anyján, régolta követ, s áldja meg jó erkölccsel, ésszel s jó szívvel.

Au elsõ propozíció. Hogy tõlem idõhalasztás nélkül különmenvén, végye lakását, ahol tetszik. Én minden esztendõben adok neki ezer rénes forintot oly formán, hogy a kólyi szõlõnek, mint maga több eleveleiben írja, háromszáz rénes forint lévén a haszna, az az ezer forintba imputáltatik. ( (lat.): belefoglal, tulajdonít ) S eszerint én még a szõlõhöz esztendõnként hétszáz rénes forintot adok.

A második propozíció. Hogy az épületjébe, melyet az én sok és keserves költségemmel tulajdon magának a serháznál építette, és amelyet soha nem egyik, sem másik testvére különben sem akceptálhat, ( (lat.): elfogad, átvesz ) menjen lakni. Úgyis már régen készek az ablakrámák és a duplaajtók is; hogy konyhakertje lehessen, azon darab földet, mely van az épület mellett, az Újhelybe és Nagy-Bányácskára vivõ szekérutak között a Szakszon és több zselléreim földeken kívül, odaadom, úgy mindazonáltal, hogy az több ide való birtokomnak s gazdaságomnak, sem nyilván, sem alattomban semmiféle rövidséget s hátramaradást ne okozzon. Ezen felül odaadom neki a jesztrebi egész jószágomat minden haszonvételeivel, és hogy szõlõje is lehessen, a Mátyásházi-hegyen, azon plágát, ( (lat.): terület ) melybõl most nekem dézsmát adnak, egészen kibecsültetem, ( (rég.): megbecsül, fölértékel ) s ki is fizetem az õsszel szüret után,mert most törvényesen nem lehet. Ha ezt választja, minthogy már itten kap szõlõt, a kólyit különben is messze lévén, magamnak tartom.

A harmadik propozíció. Hogyha a serháznál való [p 0418] épületjébe nem megyen, melyet újra is deklarálok, hogy mithogy az õ fantáziája által épült, senkié másé nem lehet, hanem az övé valaha is. De most az odamenetelre nem kénszerítem. Tehát menjen a Bossányi János- féle udvarba, az úgyis úri formájú. Itten magamnak csak a nagyobb ágát tartom fel a pincéimnek, amíg élek, a kisebbiket használja. Ehhez adok neki: ott minden mezõben (ahol lelkemisméretiben minden környülállásokat öszvevetvén, jónak fogom látni) mindjárt lemenetelemmel ötven köblös földet, oly formán, hogy tiszta búzát tíz köblöt, gabonát pedig negyvenet vethessen, úgyszintén tavaszt ( (nép.): tavaszi búza ) is, ehhez adok annyi rétet, amennyit az én környülállásaim is megengednek, az õ szükségeui is kívánhatnak; mind a földeket, mind a rétet lemenetelemmel mindjárt ki is mutatom most, hogy többé soha vele bajom ne legyen; magot már adtam, amibõl vethet.

Búzát szemül adok vetésre valót, mihelyt ki lesz nyomtatva. Ehhez, hogy a földet legyen kinek meg is mívelni, adok neki négy marhát, embert neki Semlyénben, kiknek ketteje urbariális ( (lat.): úrbéri ) telken laknak, a más ketteje pedig olyan, hogy azokanak földet, rétet az uraság, s ezután a fiam adjon; négy telek után való erdõbeli és korcsmabeli jövedelmemet is odaadom a kólyi szõlejét használni s míveltetni.

A negyedik propozíció. Hogy ugyancsak Semlyénben, ha a Bossányi János- féle úr formájú udvar nem tetszik, ahelyett vegye azt a kúriát, amit már körül is sáncoltatott. Ehhez is hozzáadom a feljebb megírrt négy telket, mind az erdõ-, mind a korcsmabeli hasznával. Ehhez is adok minden mezõben ötvenköblös földet ott, ahol én fogom legjobbnak látni, anélkül hogy a fiam kötölõzködjön. Amit teszek, most is, azután is, megfontolva, a környülállásokat öszvevetve cselekszem. Rétet is ott és annyit, ahol és amennyit a környülállásaim engedik, és a kólyi szõlpõt.

[p 0419] A marhája és sertése ki van adva. Hogy béres ökre is legyen, lemenetelemmel mindjárt kiszakasztatok a gulyámból négy tinót, s azt azonnal általadom, és mindezeket mi egyebett magával különvivén, hogy szekere, ekéje lehessen, az oly nehezen várt gazdálkodáshoz láthasson, ötszáz rénes forintot készpénzt is adok Lõrinc napi szabadságkor. ( (rég.): Lõrinc-napi (aug. 10-i) vásár ) Ezeken kívül én sem többet, sem mást nem tudok adni. Bár mindenik gyermekemnek egy-egy domíniumot adhatnék.

Ezeket tehát fontolja meg, s ezekbõl tetszése szerint válasszon, éntõlem mindenével idõhalasztás nélkül, amit régen óhajtok, különmenjen, s valamint ezt, úgy azt is anyai hatalommal megkívõánom, hogy énnékem írva adjon magáról reverzálist, hogy míg én élek, soha engem nem háborít, sem nem bosszant, sem nem ingerel, sem nem keserít; mégpedig sem világosan, sem alattomban, s a testvérei mocskolásától is megszûnik. Továbbá azt is megkívánom, és magamnak ezzel jkikérem, hogy akinek az én dolgomhoz köze nincs, soha többé magát az én dolgaimba semmiféleképpen ne avassa, nem úgy, mint most; ûzze a magáét.

Sign. ( (lat.): jegyeztetett ) Alsó-Regmec, 1. július 1805.

Árva Bossányi Susánna m. pr. ( (lat.): s. k. )

Coram me Petro de Kazincz ( (lat.): Elõttem, Kazinczy Péter elõtt ) m. Pr.

Jegyzések a punktumokra

Ez az adott a resignált, de semlyéni lakásom miatt is, azért is, mert az, az érettek elvett, fogságom elõtt bírt porciómnál az én okaimra nézve alábbvaló volt, el nem fogadott fekvõ jószág, a toronyi szõlõ vala; azaz: az adott négyszáznyolcvan forint hasznot 1801-ben.

Kértem sok ízben Asszonyámat, hogy tétesse fel, mibe kerültem fogságom alatt, s mim maradt s mit vettem volna be, mibe kerültem volna, ha fogva nem voltam volna.

A kocsit magam vettem a toronyi szõlõ négyszáznyolcvan forintból álló jövedelmébõl.

[p 0420] A juh nem száznegyvenkét darab voltt, hanem nyolcvannégy, párja nyolcadfél vonás forintjával. - Die 30a Obr. 1801.

Mennyi tehenem volt az Asszonyám anyai ajándékjából, 1793- ban januáriusban, még megvan a jegyzés.

Mennyi lovat hagytam itthon, elõ tudom adni.

A megfogattatásomkor itt maradt sertéseim számát nem lelem sehol feljegyezve, de nem hiszem, hogy negyvennél kevesebb lett volna. Asszonyám nekem visszajövetelemkor, augusztus 4d. 1801. adott hat öreg kocát, tizenhárom süldõ, két esztendõs kocát, egy kétesztendõs kant és húsz idei malacot.

Megvetvén, de kérelemmel, nem tiszteletlen visszaadással, s nem kicsinyellvén, mert én máig sem tudom, mit hozhat be; hanem azért, mert nem ott bírván, ahol laknom kellett s lehetett, veszedelmesnek néztem.

Az én jegyzésemben, melyet anyám diktált, 525 rénes forint 59 krajcár áll.

De nem oly számban, mint a Józsié, aki 1804-ben 1200 forint ára disznót adott el, s ez idén még hetvenhét disznót hagyott a nyájban.

A reám vont, meg nem érdemlett gyalázat azt elmúlhatatlan kötelességemmé tette; s azt vettem el, akit Asszonyám örömmel fogadott a házába, s aki felõl csudálkozott, hogy hozzám jött: és aki mind születésére, mind erszényére, mind kultúrájára, mind formájára nékem szerencsének tartattatik; s oly világos kikötéssel, hogy gyûrûváltásom csak annyivolt az Asszonyám megegyezéséig, mint egy szimplex ( (lat.): elítélés ) béjelentés az én részemrõl és egy szimplex biztatás a menyasszony szülejinek részérõl; azt vettem el továbbá, aki felõl tudtam, hogy Asszonyám megkülönböztetve kedvelt; s mindezek mellé ezt negyvenöt esztendõs koromban! azt, aki Asszonyámnak azolta is egész gonddal igyekezett kedvét lelni, és arra Semléynnek bizonysága szerint tökéletesen el is juta.

[p 0421] Én mind az ezer forintot, mind a kocsihoz való bõrt és vásznat s a gazdasszonyságbeli sok eszközöket színtelen köszönettel köszönöm, s vele dicsekszem. De gazdaságbelit, szekeret, ekét etc. sohasem láttam.

Mind a harminchét latból álló ezüst Aufsatzot, mind a háromszáz rénes forintot, mind az egykori-máskori adást hasonló háladatossággal megesmerem. De az aprólékos adásokra valóban szükségem is volt, mert maga a kólyi szõlp termése nem volt arra elégséges, hogy éljek, s valamit szerezzek.

Én bizony sem Asszonyámat, sem a testvéreimet nem mocskoltam. Tanúja Baranyi József úr, mely szánakozással szólottam Asszonyám felõl, még a Maris históriája alatt is; tanúja a Bárczay Ferenczhez írt levelem, melyet József öcsém tõle ellpova olvasott, Asszonyám pedig Bárczayval magának az én jusztifikációmra produkáltatott. Hogy a fájdalom panaszokra fakad, az nem csuda, s nekem magam eránt is van kötelességem. Ártatlanul piszkoltattam meg, s nem tudom, miért kellett volna elhallgatnom mentségeimet. A testvéreimnek légyen elég, hogy nem bántottam egyiket is.

Melyik a félretett tisztelet, melyik az az impertinencia? Négy esztendõ olta várom a legigazságosabb és négy esztendeig mindég magamba fojtott kívánság teljesítését, negyvenhat esztendõs ember vagyok, férj vagyok, atya vagyok, s látom a testvérek közt való egyenetlenséget, mely onnan ered, hogy Asszonyám bennünket egyenetlenül traktálván, ( (lat.): kezel ) egymás ellen való irigységre tüzel. Ki szenvedje azt, hogy én úgy legyek, mint voltam, holott az öcsém a közös pénzzel trafikál, ( (ar.-ol.): üzérkedik ) számot nem ád, és Asszonyámnak tulajdon szava szerint úgy bán a jövedelemmel, mintha testvlérei nem volnának? Ki szenvedje azt, hogy én kéntelen vagyok adósságba verni magamat, hogy a Kamarát fizethessem, s Asszonyám Józsit, azért, mert õ házas, a tulajdon szavai [p 0422] szerint a mi kárunkkal boldogítja? Ki szenvedje azt, hogy Józsi arra jutott, hogy õ ád kölcsön Asszonyámnak?

A veszedelemtõl engem Asszonyám azon az úton, amelyen fogságom elõtt kezdette, megmenthetett volna. Háromszáz forint esztendei jövedelemmel azt nem lehet. Nem Asszonyámat vádolom én, hanem azt, aki arra tüzeli, hogy a fiatal embert nyomorúsággal tanítsa meg; azt, aki mindent a testvéreinek hírek nélkül magától csinál; azt, aki sem a Kamara fizetésére nem ád egy krajcárt is, sem a báró Geizler hatezer forintjából nem ád az én házasságomra; de a Péchy által letett pénzbõl dohányt vesz, épít, marhát vesz etc. A testvéreit odalöki, ahová neki tetszik, hogy Asszonyámmal õ szenvedehessen, azaz együtt uralkodhasson.

Ez tehát a háztól kimenõ s szárnyára végre-végre bocsátott, hetedfél esztendeig szenvedett fiúnak az anyai áldás! maga a jó erkölcs, ész és szív kívánása és haraggal mondott, áldásképpen hangzó kemény dorgálás! Annak a fiúnak, aki a tavalyi meg nem érdemlett gyalázat és gutaütés után is hûséget bizonyított! s mindez egyedül azért, mert azt kéri, amit a környülállás és tisztjeinek egy része sürget! Ha a kétségbeesésig vitt bántás az emberiség gyarlósága mellett messzebb talált is ragadni néhol, mint kellett és mint akartam: itt elég csendes vérrel emlékezem arra, hogy anyám az, aki ezt mondja, s csendes szomorúsággal olvasom ma ismét rendjeit. Bizony, az a romlott lelkû ember, aki nem oltja a tüzet, mikor olthatná, annyival inkább ha gerjeszti, számot ád ezekért az Isten elõtt.

Hogy én különmenjek, az nékem szíves vágyásom; s azt tanácsolja a péda, azt minden eszes ember, aki házi dolgainkkal ismeretes. De bizony fiút elkergetni kemény cselekedet. - Készpénzbõl elni nem tanácsos; én tehát minden elõmbe tehetõ propozíciók közül azt leginkább nem fognám választani. - [p 0423] Mi légyen a kólyi szõlõ jövedelme, megírtam feljebb. A tapasztalt gazdák vessék fel, mire becsülhetik a belõle vehetõ haszon a munkálást kifogván.

Ezen eddig írt propozícióit Asszonyám két sor írással rekeszti bé, mely méltóságos gróf Török Lajost akarja sérteni. - Nem írom ide, reménylvén, hogy Asszonyám, megemlékezvén arról, hogy mint anyám, ennek a köztiszteletet érdemlõ úrnak erántam huszonegy esztendõ olta bizonyított kegyességiért, nevezetesen azért, hogy viceispáni karakterû s másfélezer forint esztendei jövedelmû hivatalomat is egyenesen az õ kegyességének, és senkinek sem másnak a világon köszönhetem, maga is sajnálni fogja, hogy bántani akarta.

Minthogy Asszonyám, a majd elõfordulandó levelében s Péter bátyámuram az Asszonyám jelenlétében azt mondották, hogy egyebet nem ád, hozzávetvén, hogy azért nem, mert Regmec árendában vagyon, így, ahogy itt áll, azt a punktumot sem akceptálhatom. Egyéberánt azt mondván róla, hogy mind a négy punktum közt ez az, amelyet a szükséges változtatásokkal elfogadni lehet és kell. - Ezen szükségesnek tartott változtatásokat alább fogom elõadni.

Mely rettenetes dolog az, hogy Asszonyám azt hiszi, hogy anyának az anyai nevezet just ád arra, hogy gyermekével keménységeket s igazságtalan vádakat hallasson! A gyermek az atya vagy anya elragadtatását, indulatját, haragját, emberiségét kímélõ s elhallgató tisztelettel tartozik ugyan nézni, de végre õte is elragadhatja az emberiség, mert õ is érzõ teremtés; s akkor osztán nem elég azt mondani, szenvedd, mert én szültelek! A kötelességek kölcsönösök, az atyák a magok gyermekeiknek kegyességgel, kíméléssel tartoznak: a gyermekek tisztelettel s hûséggel az atyáknak. Ahol megbomlik a kötél, az vádolja magát, aki feloldoztatta.