KAZINCZY FERENC: AZ ÉN ÉLETEM. 0402


Szeptembernek 3-dika volt az a nap, amelyen Semlyénbe értem. Késõ vala az idõ, anyám ágyban feküdt, nem láttam jónak szólani, s jó éjtszakát kívántam. De másnap alig hallottam meg elsõ szózatját, s általmentem hozzá. Kilestem, mikor fog a két szobaleány kifordulni, s bécsuktam a pitvarajtót, hogy fel nem háborítva szólhassak. - Édes Asszonyám - mondám -, nagy dolgokat kell elébe adnom Asszonyámnak, kérem, hallgasson ki mindvégig: - két dologgal vádoltattam; egyik, hogy Marissal vétkes ismeretségben éltem; másik, hogy el akarom venni. - Lárma, intések, hogy térjek magamba, ismerjem meg vétkemet. Szitkok, hogy hazug, lator, istentelen vagyok. - Hogy a leány nem kurva - mondám, beléugratva szavaiba -, mutatja az, hogy kész vala magát a vizitációnak alája vetni. - Tagadta, hogy hazugnak mondott. - Mutatja az oly vádaknak, mint a váradi velem hálás, kézzel tapogatható hamis voltok. - Most azt a fiát mentette, akit eddig mocskolt, s mindég folyt a lárma, a siketítõ szitok. - Szólani akartam, s lárma. - Kértem, s lárma. - Újra kértem, s újra lárma. - Édes Asszonyám - mondám kifakadva -, Asszonyám nem engedi magát megnyugtatni, nem engedi, hogy csendesen szóljak, kéntelen vagyok azt elhadarni. Én megházasodtam - elholt! - elvettem Török Sophie-t - új rándulat! ímhol a gyûrûje; ajánlom magamt is, a mátkámat is Asszonyámnak kegyeségeibe. - Hiszen én - mindég - igen szerettem Sophie-t - Ez vala egész pihegõ felelete. - Édes Asszonyám - monám -, a gróf azt kívánta, hogy elõbb jelentsem bé etc. etc. - Láttam, hogy az anyámnak megpihenésre van szüksége, magában hagytam.

Az anyám azonnal öltözött, s hírt vitt egy atyafinak. - Hála Istenek, édes öcsémasszony, ( (rég.): húgomasszony ) az Isten meghallgatta az én könyörgésemet! - Már azt neki meg kell adni, hogy derék, eszes személy - mondda egy más atyafiának -, csuda,m hogy a fiamhoz adták. [p 0403] Én is kimentem, s a húgomhoz mentem. Péchy Sándornéhoz. Igen nagy okom van azt hinni, hogy a húgom már tudta, mikor hozzá mentgem.

Más példából tudom, hogy a kocsisom felesége, mihelyt beértem a faluba, hírt terjeszte, mi történt. De akár tudta, akár nem, azt dícséretére kell megvallanom a húgomnak, hogy úgy fogadott, amint nem vártam. Azon durvaság olta, melyet télben a maga házánál tett velem, nem valék nála; s midõn Marist Debrecenbõl kihozták, õ is szájának bevarrásával fenyegette a lyányt, hogy a kurva név ellen felriadt, s azt mondta neki, hogy hágatta volna meg magát inkább a csõdörrel, mint velem. - Most azt felelte, hogy jól tetem, hogy megházasodtam, s azzal végzette el, hogy sajnálja és szégyenli, ami télben esett.

Megírtam Dienesnek, s nem felelt. Két háznál Váradon azt mondották, hogy új stratagémát ( (gör.): harcmodor ) játszom, és a Sophie színe alatt Marist fogom elvenni. - Megírtam Lacinak, s nem felet. - Megírtam Józsinak, s nem felelt. - Julis is. Miklósné ( Kazinczy Miklósné Beöthy Victoria ) is feleltek.

Februáriusban Dienesnek négy levelet írtam, mindenikben elõre köszöntvén a Sophie képében, és jelentvén, hogy mihelyt rosszulléte engedni fogja, látogatására megyünk; s nem felelt. Zsuzsinak ezen idõ alatt, csak amit az ártatlanul elõhozódott beszédekbõl tudok,két levelet írt. Aki úgy bánik, kéntelen osztán így is bánni; s Asszonyám azt testvéreim mocskolása gyanánt veszi nekem, hogy glosszák nélkül, szitkok nélkül elbeszéltem, mint bánnak.

Kocsisom hozta a levelet - sõt nem kocsisom, hanem Maszki, a regmeci kerülõ! - Regmecre József öcsémhez. - Mellé vala téve a Kázmérba s Bárczay Ferenc régi barátomnak szóló. - Addig, míg ez a levél felérkezett, Kázmérban senki semmit sem tudott, sem Kázmérnak egész környékén. A kázméri veres zsidó Újhelyben öszveakadt Maszkival, s õtõle hallotta meg, hogy Sophie mátkám, s hogy levelemet [p 0404] õ hozza. A zsidó a hírt meghozta Kázmérba, s Sophie kéntelen volt a levélért küldeni. József öcsém megtartóztatta, s azt felelte, hogy Mecznernek adta által.

Az anyám nekem két ízben ötszáz forint, mindössze ezer forintot ada kikészítésül. Sophie engem minden ajándéktól önként diszpenzált, ( (lat.): fölment ) diszpenzált minden cifrától is, s azt ígértük egymásnak, hogy pénzünket a ház szükségeire fordítjuk. Én emlékeztettem az anyámat a májusi ígéretre, hogy a semlyéni pusztatelket s mellette lévõ földet nekem adja, instruál, ( (lat.): fölszerel ) és lakóul, míg amott építhetek, a Bossányi János-féle házat nekem engedi. A levelet a konsripció elvégzésekor írtam Bagosról, minthogy májusban azt ígérte, hogy ennek elvégzésekor ereszt külön. Azt izente, hogy szóval végez velem olyanokat, nem levél által. Szólottam. Ide engedte a házat. Megvettem a deszkát, hogy bédeszkáztathassék a ház; tudtával, engedelmével vitetett a deszka tulajdon béresszekerén az asztaloshoz, tudtával készítettem a Bossányi János házára ajtót, ablakot: s meg nem tudtam fogni, mit teszen az, hogy az asztalos azt feleli, hogy az anyám kontremandálta ( (fr.): visszarendel ) a munkát; mit az, hogy a Bossámyi János házában lakó ember azt feleli, hogy néki parancsolatja van, hogy ki ne mozduljon.

Az anyám októbernek utolsó napjaiban Kólyra megy szüretelni, s onnan hozzám a mészárszék zsidaját azzal az izenettel, hogy Sophie-t ne vigyem a Bossányi János házához, hanem hozzam hozzá. Úgy miondent csinál értem. Ha én ezt nem akarnám, vigyem Keserûbe. Ezen kettõs kondíciótól függ az egész anyaisága. Ekkor nyílt fel a szemem. Kéntelen valék a két rossz közt a kisebbiket választani, Keserût választottam, igen keserûen, azt hívén, hogy oda csak zsellérségbe küldenek, s tavasszal épülni fog a házam.